Vajon mit is rejthetnek a panelházak falai? A Panelkapcsolatok Tarr Béla egyik legkiemelkedőbb alkotása, amely a szocialista Magyarország unalmas, rideg, beszűkült valóságát eleveníti meg. Nem sok filmet láttam Tarr Bélától, ezt igen, mikor az animációs képzésen megkaptuk megnézendő és feldolgozandó film gyanánt.
Amikor megnéztem Tarr Béla Panelkapcsolatok című filmjét, úgy éreztem, mintha egy lakótelepi lélekrajzba csöppentem volna, a párhuzamos emlékek érzése néhol megcsapott, hiszen sokunk nőtt fel panelban és lakótelepen.
A film nyomasztó atmoszférája, a fekete-fehér képi világ és a lassú, súlyos tempó miatt kicsit nehezemre is esett megnézni. A film két fiatal pár (Pogány Judit és Koltai Róbert) házastársi kapcsolatát követi, ak... több»
A Last of Us után egy újabb poszt-apokaliptikus függőség: Fallout A Fallout sorozat alapját egy videójáték képezi, és jelenleg a Prime Video kínálatában érhető el. A The Last of Us után találtam rá, nagy örömömre. Bár magával a játékkal nem játszottam, utólag utánanéztem, milyen világ és történet inspirálta az adaptációt, és hogy hogyan néz ki maga a játék.
A cselekmény a sugárfertőzött Kaliforniában játszódik, ahol a túlélők egy része a föld alatti bunkerekből – úgynevezett Vaultokból – térnek vissza a felszínre. A világ egy nukleáris háború pusztítása után próbál újraéledni. Véleményem szerint a sorozat képi világa mutatja be a játék posztapokaliptikus hangulatát. A látványvilág egészen zseniális. A sárgás-barna, poros tájak, a kék-sárga Vaultok steril m... több»
Túlélés, kaland, szerelem Másodjára kezdtem bele a sorozatba, mert valami megakasztott. Ebben az évben viszont végignéztem a The 100-at, és most még jobban tetszett. Imádom, ahogy a túlélésért vívott harcok közepette mély érzelmi és erkölcsi dilemmák bontakoznak ki. Az LMBTQ szálak a sorozatban megjelennek, például Clarke személyében, akinek a karaktere erős, érzékeny és sokszínű, jó érzés volt ilyen szereplőt látni. Annyira magával ragadott a történet világa, hogy meg is vettem a könyveket, és már alig várom, hogy újra elmerülhessek ebben az izgalmas, sötét univerzumban. Úgy tudom, a könyvek több szempontból eltérnek a sorozattól. Amit furcsának találtam, hogy alig 100 év alatt fejlődött ki egy új törzsi-földi nyelv... több»
Kisemberek harca az elnyomás ellen Az Andor számomra egy szórakoztató sorozat, de nem érzem annyira Star Warsosnak. Itt-ott látni a fehér páncélos katonákat (sose értettem, miért halnak meg olyan hamar, ha lelőtték őket. Úgy néz ki, a páncél csak egy díszítő elem). Amikor belevágtam, nem igazán tudtam, mire számítsak. Ami megfogott, az az, hogy a sorozat nem akar grandiózus hősöket gyártani, hanem inkább hétköznapi hősök dolgoznak az elnyomás és kontroll ellen. Nincsenek jedik, nincs az Erő, nincs fénykard, helyette politikai intrika, morális dilemmák, lassú építkezés és karakterközpontú történetmesélés van. A világépítés elképesztően részletes, a díszletek, kosztümök és helyszínek valóságosnak tűnnek, a dialógusok intelligen... több»
Nyitottabb, frissebb, diverzebb, tudatosabb, korszerűbb Amikor elindult The L Word: Generation Q, egyszerre voltam izgatott és kicsit szkeptikus is. Kíváncsi voltam, hogy egy új generációs változat vajon tud-e valami hasonlóan erőset nyújtani. A Generation Q mindenképpen frissebb, modernebb hangvételű, és sokkal tudatosabban kezeli a mai LMBTQ+ közösségek sokszínűségét. Míg az eredeti sorozatban leginkább leszbikus és biszexuális nők történeteit láthattuk, addig itt már transz és nem-bináris karakterek is hangsúlyosan jelen vannak, és ez szerintem nagyon fontos változás. A sorozatnak amúgy is sok LMBTQ tagja van. A témák is aktuálisabbak, előkerül a reprezentáció, a társadalmi igazságosság, a nemi identitás, a coming out, és az, hogy milyen LMBTQ... több»
Kék–zöld–szürke A Különválás (Severance) az egyik legkülönlegesebb sorozat, amit az utóbbi években láttam. Egy barátnőm ajánlására néztem meg. Már az első percekben beszippantott a képi világa: a hideg, steril színek, a zöldes, kékes és szürkés árnyalatok szinte azonnal elgondolkodtató, de közben valahogy hipnotikus hangulatot teremtenek. A minimalizmus végig uralja a sorozatot, az üres fehér folyosók, lecsupaszított, nagy légtérű, pázsitzöld szőnyegű irodák, végtelen hatású folyosók.
A fényképezés zseniális. Ha a sztori nem érdekel, akkor ezért érdemes végignézni. Gyakran látunk furcsa szögekből felvett jeleneteket, amelyek szinte elidegenítik a nézőt, miközben tökéletesen visszaadják a karakterek beszűkül... több»
Love is love A The L Word azért tetszett nekem, mert végre egy olyan sorozatot láttam, ami próbálta bemutatni az LMBTQ közösség életét az USA-ban, elsősorban a leszbikus nők szemszögéből. Sokáig hiányoltam azokat a történeteket, amelyek nem csak a sztereotípiákra épülnek. Számomra újító volt a témájában, főleg itthon, hogy nemcsak egy-egy meleg mellékszereplőt dobott be egy heteronormatív világba, hanem teljes egészében egy queer közösség volt a középpontban, saját problémáikkal, kapcsolataikkal, örömeikkel és nehézségeikkel. Bemutatta, hogy az LMBTQ emberek élete ugyanolyan komplex, változatos és emberi, mint bárki másé, legyen szó párkapcsolatokról, családi helyzetekről, munkáról, önazonosság keresésér... több»
Charlie c. Aston Szerintem a pszichológusok azért szeretik a Két pasi meg egy kicsi sorozatot, mert remek példája annak, hogyan működik, vagy inkább nem működik ez a család a diszfunkcionalitása okán. Bár elsőre egy klasszikus szitkomnak tűnik, valójában rengeteg mélyebb pszichológiai tartalommal bír. A szereplők viselkedése, kapcsolatai és személyisége olyan témákat hoznak felszínre, mint a kötődési problémák, az elhanyagolás, a társfüggőség, a szexfüggőség és a felelősségvállalás hiánya.
A pszichológusok vagy azok, akik járatosak a pszichológiában, valószínűleg olyan szemmel nézik (én is), hogy a karakterek milyen múltbeli traumák, családi minták vagy elfojtott érzelmek hatására viselkednek úgy, ahogy. Cha... több»
Amerikai őslakosok - családon belüli bántalmazás - valós háttér A megfojtott virágok egy megrendítő történelmi krimi, amely az 1920-as évek Amerikájába kalauzol. A film a valódi eseményeken alapuló Osage-gyilkosságokat dolgozza fel, amikor is több gazdag, olajvagyonból élő őslakos nőt és családtagjaikat módszeresen meggyilkoltak a vagyonuk megszerzése érdekében. Martin Scorsese rendezése precíz és részletgazdag, a film pedig súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel a kapzsiságról, rasszizmusról és igazságról. Ezeket az emberi gyarlóságokat nagyon jól bemutatja a film, éreztem is a dühöt közben, hogy hogy tehették meg ezekkel az emberekkel azt a sok gonoszságot. Leonardo DiCaprio és Lily Gladstone alakítása különösen emlékezetes. Rossz volt nézni, hogy tulajdon... több»
Alig várom a 2. részt A keresztfiammal néztem meg a filmet, ő választotta, nem tudtam, hogy énekelni fognak benne, lehet, ő sem. Ez a film számomra hatalmas pozitív csalódás volt. Minden tetszett benne: a történet, a zene, a díszlet, a ruha, a tánc. Láttam magyarul és angolul is. Nem ismertem ez idáig a két énekesnőt. Csodálatos a hangjuk. Ariana Grande itt számomra egy szerethető nárcisztikust játszik, mókás dolgai vannak. Van egy jelenet, amikor táncol mindenki a buliban, és jön Elphaba, csúfolják, de mellé áll Glinda. Engem az a rész annyira meghat, hogy ott mindig elérzékenyülök. Tervezem megvenni egyszer LP-ben is a musicalt. Remélem, behozzák egyszer a Madách-ba. Amúgy a filmben feltűnik az eredeti Broadway... több»
Best of magyar animáció Gyerekkorom egyik legkedvesebb animációs sorozata a Mézga család kalandjaihoz kötődik. A sorozat humora, kreativitása és a korát megelőző sci-fi ötletei mindig lenyűgöztek Köbükivel. Különösen tetszik, ahogy a karakterek – Géza, Paula, Kriszta, Aladár és a jövőből érkező MZ/X – mind egyedi személyiséget kaptak, mégis tökéletesen működnek együtt. Ami igazán különlegessé teszi számomra, hogy gyerekként nemcsak magyarul, hanem német csatornán is láttam a sorozatot, ami a mai napig nagy büszkeséggel tölt el. Mindig is lenyűgözött, hogyan tudott ez a rajzfilmsorozat egyszerre szórakoztatni, tanítani és finoman kritizálni a társadalmat. A Mézga család történetei időtállók. Akárhányszor újranézem, ... több»
Zabálás A Platform spanyol film egy sötét, szimbolikus és elgondolkodtató alkotás, amely a társadalmi egyenlőtlenségeket erőteljesen mutatja be. A minimalista díszlet jó választás volt a filmhez, igaz, néhol túl nyers vagy szürreális, de pont ez teszi igazán hatásossá. A film képi világa és mondanivalója sokáig velünk marad. 4 csillagot adok rá, mert hiába volt provokatív és elgondolkodtató az alkotás, nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy megnézzem még egyszer. Sok esetben számomra túl sok volt a vér. Egy barátnőmmel néztem meg, ő vagy 10-szer látta, az ő szavazata sokat nyomna a latba.
Sci-fi A For All Mankind egy izgalmas, alternatív történelmi sci-fi sorozat, amely azt mutatja be, mi lett volna, ha a Szovjetunió jut először a Holdra. A NASA versenyfutása új lendületet kap, és a hidegháborús űrverseny sosem ér véget. A karakterek mélyek, a történet feszült és fordulatos. Tetszik, ahogy vágták a filmet. LMBT karakterek is vannak a sorozatban, és bemutatja, hogy az akkori Amerika hogyan bánt velük, ami sajnos kezd újra visszatérni. Azt sajnálom, hogy az utolsó évadban nincsenek benne azok a szereplők, akik az előző évadokban szerepeltek, de attól még így is érdekes. Eddig az első két évadot láttam. Csak ajánlani tudom.
Imádtam A Silo egy kicsit nyomasztó, de mégis lenyűgöző és izgalmas sci-fi sorozat az Apple TV+-on, amely Hugh Howey Wool trilógiájának első részéből készült, ha jól tudom. Itt a történet rövid és igen vázlatos cselekményleírása következik: a történet egy föld alatti létesítményben játszódik (silo), ahol az emberek generációk óta élnek, teljesen elszigetelve a külvilágtól egy atomtámadás miatt. A főhős, Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) szerelőnőből seriffé, majd vezetővé válik, és nyomozása során sötét titkokra derül fény a silo és közösségének múltjával kapcsolatban. A sorozat kiválóan építi a feszültséget, miközben fontos társadalmi kérdéseket vet fel: szabadság, hatalom és igazság. A látványvi... több»
LMBTQ Nemrég találkoztam ezzel a sorozattal. Nem ismertem korábban. Az első évadnál tartok, és teljesen magába szippantott. Nagyon fantasztikus a főszereplő szülők hozzáállása, hogy gyerekeket fogadnak örökbe, és szeretetben nevelik őket. Ezt a sorozatot szerintem annak is látnia kellene, aki nem tud mit kezdeni az LMBTQ családokkal, hogy lássa, ők is szeretetre vágyó emberek, és a gyerekek milyen jól érzik magukat közöttük.
Meglepetés Nem egy rossz film hazai viszonylatban. Furcsáltam, hogy 2025-ben hallottam róla először, vagy elkerülhette a figyelmemet, pedig moziba járó ember vagyok. A filmet kb. 12 ezer látta anno, amikor megjelent. Nem tudom, miért. Nem volt jó a reklám, vagy éppen rászoktak az emberek a streamingszolgáltatókra? Tetszett mind a történet, mind a képi világ. A magyar filmekben valamiért a színészek kissé úgy beszélnek, mintha színházban lennének, kevésbé természetesek. Itt egész jó volt minden. A Magyar Filmszemle alatt majdnem telt ház volt az előadás alatt a Corvin nagytermében. A mozik elgondolkodhatnának, hogy mennyiért árulják a jegyeket, mert úgy néz ki, 1000-1300 Ft körüli jegyárakért elmennek m... több»
87 Panelkapcsolat (1982)
A Panelkapcsolatok Tarr Béla egyik legkiemelkedőbb alkotása, amely a szocialista Magyarország unalmas, rideg, beszűkült valóságát eleveníti meg. Nem sok filmet láttam Tarr Bélától, ezt igen, mikor az animációs képzésen megkaptuk megnézendő és feldolgozandó film gyanánt. Amikor megnéztem Tarr Béla Panelkapcsolatok című filmjét, úgy éreztem, mintha egy lakótelepi lélekrajzba csöppentem volna, a párhuzamos emlékek érzése néhol megcsapott, hiszen sokunk nőtt fel panelban és lakótelepen. A film nyomasztó atmoszférája, a fekete-fehér képi világ és a lassú, súlyos tempó miatt kicsit nehezemre is esett megnézni. A film két fiatal pár (Pogány Judit és Koltai Róbert) házastársi kapcsolatát követi, ak... több»