Dűne: Második rész

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kicsit elmélkedem az értékelés előtt. Néhány filmrajongó ismerőssel napok óta téma a második rész. Többeknek habár tetszett az első rész, de nem értékelik túlságosan nagyra, vagy nem kezelik kellően kiemelten, kicsit értetlenül állnak a sikere előtt.... Teljes kritika

Emlékszem, mikor annak idején kiderült, hogy Villeneuve egyszerre szerette volna leforgatni a két részt, de a Warner nemet mondott rá, mindenki fel volt háborodva. Most elnézve, mekkora minőségi ugrás a folytatás, igazolja őket, hogy a visszajelzések... Több alapján tökéletesítették a végeredményt. Nagyon ritkán kapunk ilyen monumentális, grandiózus sci-fit, sőt, ez már-már akció-sci-fi, olyan mennyiségű és minőségű háborús jelenet került bele. Az elsőben is nagyon menő volt a Harkonnen invázió, de itt bőven szintet léptek a csatákkal, már-már Zack Snyder legjobb időszakát idézik az ütközetek. Villeneuve viszont abban is jó, amiben Snyder nem, vagyis a dialógusok és a történetvezetése is remek, bár lehet, ha nem ismerném a könyvből a sztorit, kicsit elvesztem volna néha. Az első rész 150 perc prológusnak tűnik ezek után, tényleg elképesztő, mennyivel összeszedettebb és kerekebb az idei felvonás. Ennek fényében viszont félek picit, hogy a Dűne Messiása meg epilógusnak fog érződni. Reméljük nem, most rátaláltak a zseni receptre, csak nem szúrják el.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szeretem a Dűne-filmek világát, mert egy teljesen elkülönülő közegbe kalauzolnak el bennünket, ahol saját törvényszerűségek érvényesülnek. Vannak nagy főnemesi házak, és van harc is közöttük. A Dűnében épp a fűszerért és a fűszerrel borított Arrakisért küzdenek egymással a Harkonnenek és az Atreidesek. Egy időre az első rész végén a Harkonnenek kerekednek felül, de elmenekül a herceg örököse, és így az Atreidesek kapnak egy második esélyt. Az Arrakis bolygón élnek a fremenek, akik engem egyébként az arabokra emlékeztetnek kicsit, bár sokkal több misztikum övezi őket. Fura az a kitalált katyvasz nyelv, amin beszélnek (néhol nevetséges). Paul Atreides (Timothee Chalamet) a második rész központi figurája, az ő hatalomra kerülését mutatja be a második epizód. Nekem furcsa, hogy ennyire a császári trónra pályázik, ez a fajta törtetés korábban nem jellemezte karakterét. Az is fura, hogy ezúttal kevesebb a Bene Gesserit varázslat, illetve, hogy a végén a rettenthetetlen Sardaukarokat olyan simán győzik le. De a kisebb ellentmondások dacára is jó film. Izgalmas és b@romi látványos.

Hát! Nem is tudom! Izé! Azaz! Azt hittem, valami amatőrfilmes, kis költségvetésű film. De még annál is rosszabb.

Frank Herbert 1965-ös Nebula-díjas regényében az a különleges, hogy egy egészen elképesztő futurisztikus világot tár elénk, amiben elmerülhetünk. Megvannak a maga szabályai ennek a világnak: sok ezer évvel járunk jelenlegi korunk után, az univerzumot egy császár uralja számtalan planétán, melyeken főrendi házak igazgatnak. Mint a Harkonnenek és Atreidesek. A Dűne 2. részében Paul Atreides felemelkedése a központi téma, mégpedig a fremenek segítségével. Vannak látványos homokféreg lovaglások, izgalmas párharcok, lenyűgöző csatajelenetek és elképesztő nagytotálok. Erős, 5 csillagos mozi egészen egyedi kivitelben.

A Dűne egy olyan franchise, mely egy komplett egyedi világba repít el bennünket, ahol minden ki van találva, ahol mindennek oka és következménye van, és ahol a dolgok monumentálisak, lenyűgözőek. A második rész Paul Atreides harcát mutatja be a hatalom megszerzéséért az Arrakis bolygón, a fremenek között. Van misztikum, késpárbaj, homokféreg-rodeo és rengeteg sivatagi nagytotál, gigantikus űrhajókkal. Bár a film 166 perces, egyszer sem unatkozunk, mert Villeneuve profin adagolja az izgulnivalót. Jók az alakítások is: Timothée Chalamet és Rebecca Ferguson kitesznek magukért. Bár igazság szerint egy ennyire jól összerakott dologban mindenkinek könnyű jónak lennie. Nekem bejött Austin Butler alakítása is,mint Harkonnen-gladiátor, bár picit nem ártott volna a két srácnak gyúrnia (Chalametnek és Butlernek), mert bizony elég soványkák hős harcosoknak. Ez viszont nyilván apróság, a lényeg nagyon rendben van a Dűne 2-vel: remek rendezés, és lenyűgöző látvány. Értékelésem 4 csillag. Az öthöz nekem még pici hiányzik, de majd a harmadik rész.

Annyian írtak már a Dűne második részének cselekményéről, hogy én inkább a szereplőkre fókuszálnék. Timothée Chalamet tehetséges színész, de picit gyúrhatott volna erre a szerepre (szó szerint értem, fizikailag), mert most rettenthetetlen vezetőt alakít. De persze így is jó a srác. Zendaya egyszerűen gyönyörű, és alakítása is színvonalas. Javier Bardem ambivalens figura minden szerepében, most is. Néha már-már komikus, néha magával ragadó szónok a feremenek között (sajátos megszállottságával). Dave Bautistát, szegényt, parkolópályára teszi a script, bár karaktere többet érdemelne. Helyette viszont a Harkonnennek igazi nagy harcosa Austin Butler, aki valószínűleg fiatalsága miatt előzte be szegény öregedő Bautistát Villeneuve-nél. Viszont helytáll, bár tényleg furán fest Harkonnennek maszkírozva, teljesen szőrtelenül és kopaszon. Érdekes Florence Pugh szerepeltetése is, kár, hogy éppen csak pár mondatot mond. Viszont a harmadik részben biztosan komoly játékidőt kap majd. Rebecca Ferguson visszaesést mutat nálam és kár, hogy Villeneuve visszább vett a misztikumból is. Összességében így is nagyon erős film.

Tovább mélyíti az univerzumot és a karaktereket, miközben folytatja az első kötet izgalmas történetét. Az átfogó politikai intrikák, vallási kérdések és a gyönyörűen kidolgozott világ továbbra is lenyűgöző. Nagyon örülök, hogy ebben a korszakban élhe... Többtek, mert részese lehetek egy új generációs Star Wars érának. Rég láttam ilyen újító és izgalmas filmet, kevés hibával. Remélem, a folytatásokban is hozza ezt. A könyvhöz képest jó pár dolgot kihagytak, amit valamilyen szinten sajnálok, de hát egy adaptációt nem szabad az eredeti műhöz hasonlítani.

Van egy egyszerű módszer arra, hogy az ember eldöntse magában, egy film tetszett-e neki, avagy sem, és ez az, hogy újra meg akarja-e majd nézni. Nos, a Dűne 2-t nem fogom. És nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nem lett annyira jó, hogy e... Többrre késztetést érezzek. Az első részt legalább 4-5-ször előszedtem már, és gyanítom, hogy lesz még alkalom, mert be tud szippantani, hozza azt az élményt, amire vágyom. A második rész valahogy túl lapos lett, túltolva pszichedelikus látomásokkal, szürreális álomképekkel, vontatott üresjáratokkal. Bevallom, magát az alapregényt nem ismerem, de ha a film követi azt, akkor a regénnyel van baj. Olyan érzésem volt, mintha a rendező kifogyott volna az ötletekből, úgy volt vele, hogy valamivel ki kell tölteni azt a 3 órát, ezért rakta bele azt a teljesen felesleges gladiátoros jelenetet, ami aztán semmit nem adott a filmhez, csak plusz műsoridőt. Meg valahogy a színészválogatás is... az a nyálas kis csigaképű nyikhaj mint főgonosz, hagyjuk már, meg Christopher Walken császárként... meg aztán maga a történet a politikai áthallásaival, ahogyan az űrbéli arab sivatagi nép harcol a földjéért, várva a megváltójukat. A lényeg, hogy sci-fi rajongóként ez a rész nem hozta az elvártakat, elfogyott a lendület, Villeneuve másodjára nem tudta kiteljesíteni az eposzt, sajnos, nagy bánatomra... A filmet Magyarországon forgatták, a stáblista hemzseg a magyar nevektől, a vizuális effektek és sok egyéb magyar szakemberek munkáját dicséri.

Minden tiszteletem ezelőtt az alkotás előtt. Elképesztő látványvilág, jó színészi teljesítményekkel fűszerezett szuper alkotás. A rendező, Denis Villeneuve odatette magát. Az első rész is jó sikerült, de ez a rész mindenképpen pörgősebb lett. A képi ... Többvilág, hanghatások tökéletesek. Személy szerint az elégedettség olyan szinten volt nálam, ami ritkaság ebben a műfajban. Imádom az egész film alatt uralkodó légkört. Cinema City IMAX terembe néztem, nagyon nem bántam meg. Sci-fi akciófilm kategóriába sorolható alkotás, amely simán többször nézhető. De figyelem, mindenképpen moziba nézendő szuper mestermű. Értékelés: 10/10.

Muszáj revideálnom korábbi véleményemet, mert újranézve a Dűne második epizódját bizony sokat módosult korábbi ítéletem. Az 1986-ban elhunyt Frank Herbert sajátos futurista világát kénytelen vagyok elismerni. A sztori évezredekkel repít bennünket messze előre a jövőbe, egy olyan hihetetlenül inger- és képgazdag világba, mely teljesen elvarázsol bennünket. Uralkodóházak, egymással harcoló családok, bolygók, különleges képességekkel felruházott varázsló-rendek, fűszerek, melyektől megváltozunk és hatalmas homok-férgek, melyeken lovagolni is lehet, száguldozva a sivatagbolygókon. Akibe szorult egy parányi fantázia is, az csak ámul ezen e sokszínűségen. Ráadásul a történet jól felépített logikus és átélhető, amihez még remek alakításokat is kapunk. Élvezetes minden perce és sokszor újranézhető. A Dűne legelső epizódja inkább csak a kereteket teremti meg, a második a küzdelmekről szól és több akciót, gyorsabb tempót mutat. A végső értékelés az elsőre 80% a másodikra 90% részemről a történet és látvány miatt elsősorban.

Elnézést kérek a Dűne rajongóktól, de nekem ez túl lassú film. Nagyrészt feszengtem a moziban. Egyetlen mondanivaló ragadt meg bennem: „Ha el akarod nyomni a népet, ígérj nekik messiást, és évszázadokig csak azt fogják várni.” (Én nem a vallásra asszociáltam.)

Ezzel a part two-val nyomatékosítják, hogy a tinédzser korosztályt célozták meg ezzel a sagával. Felnőttként Disney-t is lehet nézni, de akkor nem ezt. Chalamet felnőhetett volna a második részhez, de inkább gyerekesebb lett, nagyon nem passzol ebbe a szerepbe, pedig lett volna ideje. Bardem kicsit jobbat alakított, mint az elsőben, és ha elképzeljük ezt az epizódot Bardem nélkül, akkor kétségkívül ő mentette meg ezt a részt. Időhúzás, bugyuta párbeszédek és semmitmondó jelenetek, melyeket egyensúlyoznak a gigantikus díszletekkel és pár csatával, hogy mégse menj ki a moziból. Szépen bevezetnek egy CGI világba, és várom, hogy nyögje már ki legalább egyszer, hogy „A szex vajon mi?” mert mi más juthatna eszembe, amikor majd szétunom magam. Persze George Lucas bemutatott már pár dolgot, de Aladdint azért még ő sem tudta a jövőbe reptetni, a Dűne 2 pedig olyan, mintha Aladdint néznéd.

A Dűne: Második rész egy epikus és ambiciózus film, amely látványban és hangulatban tökéletesen illeszkedik az első részhez, de közben igyekszik még mélyebbre ásni a történet és a karakterek rétegeiben. Denis Villeneuve rendezése továbbra is mesteri,... Teljes kritika