Vér, humor, akció és durva erőszak fura elegye ez a film, ami szerintem sokszor nem találja a helyét, és nem tudja, mi akar lenni, de a szórakoztató faktor kétségkívül megvan benne.
Az a probléma az egész estét rajzfilmekkel, hogy ha egyet láttál, mindet láttad. Mindig ugyanaz a didaktikus, ellentételező narratíva fut, ami egy gyereknek nem tűnik fel, de a felnőttnek szemet szúr, és erőltetnie kell, hogy felfedezze magában a belső gyereket, hogy élvezni tudja.
Azt hittem, hogy ezek a mai mesefilmek a széteffektelt, túlzottan mesterségesre formált animációikkal mind felszínesek és ridegek. Ez a film viszont szórakoztató volt az egész családnak, és örülök, hogy meg lettem cáfolva ebben az előítéletemben.
Hát ez nagyon tanulságos volt, de én általában nem szoktam bedőlni az ilyen filmeknek. Biztos rengeteg a valós állítás, de ettől függetlenül van benne valami "erőszakosság", ami nagyon az új dohányzási divat felé akar terelni.
A Lego-film szerintem zseniális dobás lett, izgalmas és aranyos a történet, igen jó a befejezés, és felnőttként is simán végig lehet izgulni, hogy vajon mi lesz a megoldás, még akkor is, ha a happy endben biztosak vagyunk. Emmet tökéletesen átlagos karakterként tud megmaradni végig, nem kap semmilyen különleges képességet, a többi szereplő pedig szintén következetesen tartja magát ahhoz, amit elkezdett - ahogy az alkotók is.
Hát, ez a film teljesen dilettáns, számomra volt kínos nézni, ahogy a színészek küzdenek a kiüresedett karaktereikkel. Az akciójelenetek, amik úgy, ahogy érnek valamit az egész filmben, mondhatni izgalmasak, de ez sem menti meg az egészet attól, hogy nézhetetlen maradjon.
Felszínes, semmitmondó, és igazi feszültség nélküli thriller, borzasztóan idegesítő karakterekkel. Légy nálam okosabb, és keress valami mást! De tényleg.
Sajnálom, hogy nem raktak bele több jó poént, így túl hamar elvesztek belőle a vicces részek, és akkor jött az, hogy mindenki ugynazt az élményt várta, mint az elsőnél, valószínűleg. Csak az nem jött. Sajnos. Kicsit én is csalódott voltam.
Tetszett a főhős szolid karaktere. Egészen erőteljes volt, Lundgren főleg a plakátra kellett szerintem, az imidzse nem nagyon jött be, viszont nem is rontott az összhatáson. Tény, hogy lassan már kiöregszik ezekből a filmekből.
Minden hibája ellenére egy nézhető romantikus vígjátékról van szó, ami ugyan nem túlságosan emlékezetes, de aki vevő SJP-re, annak valószínűleg nem fog csalódást okozni. Barátnőmmel néztük meg a Deadpoolért cserébe :), de gondolom mondanom sem kell, melyiket élveztem jobban...
Nagyon ígéretesen indul, mintha csak a valóságból merítene a film, de végül ez is csak egy klisékkel teli alkotássá kerekedik ki. Élveztem és nagyon kellemes film volt, de teljesen felejthető az egész.
Esős napokra haverokkal sörrel és popcornnal teljesen nézhető film. Pite humor van ebben is, megmaradnak a durva és ízléstelen vonalon, ehhez persze az kell, hogy ezt szeresd, és akkor nagyon fog tetszeni a film. Aki vevő erre a vonalra, annak csúszni fog, de azt is megértem, ha valakinek ez egy kicsit sok.
Imádom az Anasztáziát, főleg a zenéjét, meg a kis fehér denevért vagy micsodát, szerintem ő az egyik legviccesebb rajzfilmes szereplő, akit láttam. De az egész hangulata nagyon kellemes, a története megindító, egy szóval úgy jó, ahogy van.
A Shrek sikere javarészt a klisék és a megszokott mesealakok kifigurázásán, illetve azoknak kicsit mai átírásában keresendő. Így a második rész alkotóinak sem volt annyira nehéz dolga, hiszen csak tovább kellett vinniük a jól bevált rendszert, és csodák csodája, működött. A forgatókönyvíró sikeresen megtalálta azokat a sarokpontokat, amire érdemes volt koncentrálni a történetben, így Shrek, Fiona és a szamár alakja is kapott egy új dimenziót.
Ezt a filmet látva, teljesen másképp fogok ezután tekinteni Michalangello műveire, egyáltalán, bármilyen művészeti alkotásra. A film nagyon jól bemutatja az alkotás mögötti nyomást és szenvedést. A pápa és a művész közötti feszültség ábrázolása pedig már csak hab a tortán.
Tény, hogy a kétharmadában nem történik semmi, és csak a végkifejletben kezd valamiféle gyorsulást felvenni, de az mondjuk tetszett. A vége is jó volt.
A finneknek különös adottságuk van hozzá, hogy igazán cinikus, humoros és hiteles paródiát gyártsanak. A skandináv népek közül csak nekik adatott meg ez a különleges kegy. De nekik nagyon. Ebben az esetben is így volt, hogy a zenéjét ne is említsem. Pöpec!
74 A hét állati főbűn (2015)