Egy barátom ajánlotta, hogy mekkora vígjáték már, de én egyszer sem nevettem rajta. Will Ferrelltől egyébként is feláll a szőr a hátamon, azt hiszem ez a humor olyan mint az angol, vagy szereti valaki vagy nem. Hát nekem a Monty Python milliószor jobban bejött.
Annyira szerethetőek a karakterek, és annyira beszív a film atmoszférája, hogy észre se veszed, milyen eseménytelen az egész cselekmény. Ha úgy vesszük, ez egy nagyon elegáns illúzió.
Kicsit úgy éreztem, hogy a film ugyanazt a sémát követi, mint az előző: gyerekek megjönnek, menekülés, a végén nagy csata. Persze vannak variációk és nem is mondom, hogy nagyon unalmas lenne, de azért úgy tűnik, hogy csak követik a receptet, és jó lett volna látni, hogy ezen egy kicsit túllépünk.
Tetszett a film, nagyon érdekes volt Robin Williamst ilyen szerepben látni, de szokásosan ezt is hihetetlenül jól hozta (bár egyszer korábban már feltűnt pszichopata gonosztevőként, csak nem jut eszembe, melyik filmben, valami emberrablásos). Ebből is látszik, hogy nagyszerű színész (volt - most már sajnos csak volt). A film története is nagyon izgalmas és jól kidolgozott, szóval szerintem ez egy abszolút jól működő mozi.
Aki idegenkedik az animétől, kezdje ezzel a filmmel, és rögtön megérti, mi a jó ebben. Ritka az ilyen őszinte alkotás, de aki ismeri a rendezőt, pontosan tudhatja, hogy mire számítson: egy újabb hibátlan remekműre.
Nagyon szép film, igazi színvonalas dráma. Iremar sokunkban ott lakozik, csak elnyomjuk vagy nem merjük felfedezni. Kivételes alkotás, érdemes megnézni, mert sokat mond az emberi természetről.
Egész jó kis film, a színészek mind nagyon jól illenek a szerepükbe a párbeszédek pedig ki vannak találva. Éles, ravasz mondatok hangzanak el, teljesen életszerűen. Roman Polanski már sokszor bizonyította, hogy remek rendező, ez a filmje is megállja a helyét, de az biztos, hogy szokatlan, hogy ennyire kevés helyszínen és ennyire kevés szereplővel dolgozott.
Nem lehetett egyszerű írni és forgatni sem a témában, de Bill Condon nagyszerűen elbánt vele. A különféle szexuális mumusok, ki nem mondott elfojtások, szorongások megmutatása, filmre vitele ez esetben kiváló forgatókönyvírói bravúrosságról tanúskodik.
Anno azt mondták volna erre, hogy VHS-film. Nem is értem, miért hozták ezt el a mozikba, de hát a forgalmazó biztos jobban tudja. Közepesen fájdalommentes, helyenként vicces vígjáték, ami nem feltétlenül éri meg a mozijegy árát, de ha már, akkor érdemes haverokkal menni. Nagyobb társaságban jobban ütnek a poénok. Tapasztalatból mondom...
Kevésbé ismert, de mindenképp az egyik legjobb Fellini film. Annyira tökéletesen játszik a színekkel, mintha minden árnyalatnak meglenne a maga apró kis jelentése. Giulietta Masina pedig brillírozik a szerepben. Azt hiszem, ezt a filmet nem csak a rajongók szeretik, igazi klasszikus, amit mindenkinek érdemes megnézni.
Gyönyörűen van vizuálisan felépítve a bukásra ítélt karakter. El kell bukni, mert ostoba, vad, és előbb üt mint gondolkodik, és mindent lerombol maga körül. Aki profi sporttal szeretne foglalkozni, azoknak vetíteném sportpszichológus beszélgetéssel, illetve meghívott profi sportolókkal. Az a gyanúm, hogy sokan kerülnek bele ebbe az önsorsrontó spirálba.
Érdekes volt nagyon. Igaznak és hitelesnek véltem a színészek játékát és a történet eseményeit is. Csalódások értek persze, mint amikor a rendes házaspár elárulja a fiatal lányt, de ez is valahol ekképpen lehetett.
Spielberg nagy amerikai rendező, elképesztően erős látványvilágot képes megteremteni, de nekem nem tud jó zsánerfilmet készíteni. Mindent bele akar tenni, mindent meg akar mutatni, és ettől a jó történetmesélés átcsap szükségtelen fordulatokba. Összességében tetszett a film, de az inkább annak köszönhető, amit P.K. Dick rakott bele.
Nagy rajongója vagyok az eredeti képregénynek, és bár a filmben elég sok mindent (főleg apróbb dolgokat) megváltoztattak, V személye, szerepe és jelentése nem változott. A történet nagyon összetett és nagyon részletes. A kis elrejtett utalások, részletek teszik teljessé a filmet és a mondanivalót. A színészek nagyon jó munkát végeztek, Hugo Weaving briliánsan alakít még úgy is, hogy az arcából nem látni semmit. Stephen Fry karaktere azonban egyértelműen a többiek fölé emelkedett.
Ez a film számomra megdöbbentően megható és hiteles volt, amit általában szerintem nem lehet elmondani Stallone filmjeiről, de ezt az egyet nagyon személyesnek éreztem, teljesen nyilvánvaló volt a számomra, hogy ez róla szól, az ő életútjáról és arról, hogy mit vitt véghez, ami ha tetszik ha nem, filmtörténeti szempontból nem semmi. Nagyon jó kis film, főleg, ha az ember figyelembe veszi ezt a tágabb kontextust is.
Moziba láttam még anno a komplett családdal, voltam vagy tíz éves, és bár a látvány megfogott, nem értettem, miért sírt a fél moziterem a film végén. Ma már értem, Cameron egy epikus szerelmi történetről forgatott nagyívű filmet, melyben a Titanic csak a díszlet. Persze jól van ez így, csak nem az én műfajom. Viszont a tíz éves kori önmagammal ma is egyet értek.
Szerintem nagyon alulértékelték ezt a filmet annak idején. Pedig egy igazán élénk, rendkívül látványos, és egyszersmind megindító alkotás, amelyben Robin Williams élete egyik legjobb alakítását nyújtja. A történet erős, gyönyörű és megindító, amin nevetni és sírni egyaránt lehet.
Nagyon tetszett a film, szerintem a történet is remekül volt megírva és a színészek is kiválóan teljesítettek. Nagyon sokat tanultam magáról a betegségről is a filmből, de magával ragadott a történet és együtt tudtam nevetni, ismerkedni, randizni és felnőni a főhőssel. Átéreztem a kételyeit és a nehézségeit is. S közben nem volt az egész nyálas és csöpögős. Rég láttam ilyen szerethető romantikus filmdrámát.
Igazi remekmű! Mindegyik karakter fantasztikus, hamisítatlan amerikai kisvárosi hangulat, Coenék a rendezői székben, kell ennél több? Frances McDormand és William Macey óriási, Steve Buscemit ha meglátom szétlőtt arccal, nem tudok nem röhögni. Évente egyszer megnézem.
83 Szabadesés (2013)