erare

Nagyon megdöbbentő a film, komoly témát boncolgat. Egy fiatal fiút elítél úgy a közösség, melyben felnőtt, hogy azt sem tudja - nem is kíváncsi rá, hogy mit miért tett a múltban. Nekem azt üzeni az alkotás, hogy ez a jelenség bármennyire is megdöbbentő, a hétköznapok részét képezi. És nem csak a diákok között az iskolában, hanem az élet egyéb területein is. Az emberek többsége bele sem gondol a másik helyzetébe, a fáradtságot sem veszik, időt sem szakítanak arra, hogy megértsék a másikban lejátszódó folyamatokat. Ez az elidegenedéshez vezető legremekebb út. A film egyfajta hideg élességgel mutatja be ennek a fiatal fiúnak az életét, s ez a mód a tiszta és érthető mivoltában küldi át nekünk a... több»

Imádtam a filmet! Ha százszor megnézném, akkor sem tudnám megunni ezeket a filmklasszikusokat, ismert jeleneteket és színészóriásokat. Remek a vágás; pont ott és pont annyit enged, amennyi szükséges. A filmzenék párosítása is csak növelte az élvezetemet. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne nevetni és a látványban gyönyörködni.

Kissé elvont film, kusza, amolyan Woody Allen-es szürreális és kusza. De én szeretem a filmjeit, így nem volt vele semmi gondom. Ugyanakkor vártam már, hogy véget érjen a Diane Keaton-széria a művész életében. Végre egy kis Mia Farrow!

Tényleg borzalmas volt. Pedig én azért megnézem és lelkesedem is ezekért a szuperprodukciós csodapasikat és férfias nőket felvonultató felnőtt mesékért, de ez unalmas volt és még csak látványosnak sem volt mondható. Semmi humor, habár Jeremy Irons figurájába próbáltak csempészni némi mosolyfakasztó viccelődősös megnyilvánulásokat, de ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy azt a depresszív lehangoló sztori- és képi világot kicsit feloldja, amiben két és fél órán át részem volt. Jesszusom. Rettenet. És a színészek. Atya-gatya. Testi felépítéseken és szuperhősruhában remekül mutató és domborodó vonulatokon túl semmi. Semmi játék, semmi kreativitás, semmi jó. Ahh, kérem, ne tessék megnézni ezt a filmet... több»

Nagyon erős film. A képkockák szavak nélkül is mesélnek, de kiválóan megírt párbeszédek teszik tartalmassá az alkotást. Elgondolkodtató film. A szereplők beszélgetései nem eredményeznek kész válaszokat, ám magát a nézőt is meginvitálják az eszmecserére és ez nagyon tetszett nekem. A lét alapvető, nagy kérdései csendülnek fel különböző köntösbe bújva. A fő karakterek pedig mintha a hét főbűnt testesítenék meg. Vagy nevezzük őket markáns emberi gyarlóságoknak. Remek alkotás. Ajánlom szemlélődésre, beszélgetésre, továbbgondolásra.

Gondoltam majd, hogy... És ehelyett jött a... Történet, melyből lehetett volna valami kellemes, nevettetős vígjáték, ehelyett született egy gagyi sztori, erőltetett poénokkal és helyzetjelenetekkel, mesterkélt párbeszédek, kidolgozatlan karakterek (erre nagyon energiát sem fektetett a rendező) és az amatőr színészi játék. És mindehhez még párosul a helyszín semmilyensége és valami defektes rendezői abszurditás, amit a félresikerült rántottához tudnék hasonlítani. Rántottát készíteni pedig ugye nem nagy kunszt...

Mindenkinek ajánlom a filmet, mivel a téma, melyet megszólít aktuális és létező eleme társadalmunknak: vajon mi játszódik le az értelmi fogyatékos emberek fejében? Valóban 'csupán egy növény' az az ember, aki önálló mozgásra, kommunikációra, fejlődésre képtelen, mert sérülten érkezett a világra? Valóban az a legjobb megoldás, ha egy otthonban élik le ezek az emberek az életüket, elzárva minden impulzustól, szeretettől, odafigyeléstől és türelemtől? Tudnak értékes elemei lenni az adott közösségnek, családjuknak? A film bebizonyítja (mivel megtörtént esetet dolgoz fel), hogy igen, vannak csodák, s hogy olykor a 'zoknis fiókba' beskatulyázott emberektől kaphatjuk a legtöbb szeretetet. És a fősz... több»

Hmm... Ez egy jó film. Ritkán látni manapság ilyet. Szerintem hitelesen mutatja be az internet által az emberre zúdított lehetőségek okozta veszélyforrásokat. A virtuális térben való lét, mely az elmagányosodás és az önpusztító görcsökhöz vezető depresszív állapot egyik 'legnépszerűbb' oka. És azt gondolom sem a kamaszok, sem szüleik nincsenek felkészülve mindarra, amit a webvilág napról-napra gyorsuló ritmusa diktál. Iskolai vetítésre ajánlom fiataloknak, szülőknek és tanároknak.

Csöpög. Nagyon. Feledhető. Nagyon. Rózsaszín. Oh, nagyon! Amerikai cukros fánk... Phil Collins lánya túl fiatal volt a szerepre. Időskori Rosie-ként nem tudott hiteles lenni. És maga a történet is olyan elcsépelt! Legjobb jelenet? Amikor a szemetesbe gyömöszöli a vetélytárs címlapfotójával illusztrált magazint - ez átjött. Egyébként pedig igaz: mindig ki kell mondani azt, amit érzünk.

Péntek esti film a hét levezetésére. Valóban nem egy Háború és béke, de azért alkalomadtán jó dolog eltöprengeni azon, hogy nem egy Matthew Smith-emléket kergetünk-e még most is?! Vagy csak úgy elővenni azt a bizonyos dobozt... Jobb a valóságban létezni, mint a múlton merengeni. Nekem ezt üzeni ez a mozi. Toni Collette pedig tök jó! :-)

Fura film. A sztori megrázó (egyetemi lövöldözés), a szereposztás kiváló (az apát alakító Billy Crudup előtt le a kalappal), a zene is passzol (gitáros lírai - szeretem nagyon); ad egyfajta kesernyés-szomorú hangulatot az egész filmnek. De ezek az amcsik nem tudnak olyan mélyre merülni akár egy érzésben, akár egy emberi lélekben, mint sok más európai filmes. Persze van kivétel. Sajnálom, mert ez egy igazán jó film lett volna, ha sallangmentesítik, s ha a párbeszédekre is jobban odafigyelnek.

Törőcsik Mari vérprofi - fáradtan életteli. Kulka zseniális ripacs; kisujjból játszik. Ónódi sokat fejlődött, szépen alakuló színésznő. Csákányi Eszternek elég egy sóhaj és értem mire gondol. A többiek játéka felejthető. A zene is egész jó, de a párbeszédek, a közhelyes frázisok, kiszámítható jelenetek...hát, ez engem nagyon zavart. Pedig az alapsztori nem rossz, de nem tudták a maximumot kihozni a produkcióból. Sajnálom. Jobb is lehetett volna.