A filmtrilógia befejező része is zseniális. Habár a fiatal modell és az idős ügyvéd kapcsolatának kidolgozása szerintem nem sikerült olyan jól, a színészeket ismét eltalálta az egyes szerepekre. Szép ahogyan a három rész főhősei, mondanivalójuk ebben az epizódban kapcsolódik össze.
A Három szín: Fehér kapcsán Julie Delphy nevét jegyeztem meg szintén egy életre. Gyönyörű történet a szerelemről, a kitartásról, a harcról. Nagyon szeretem a közeli kameraállásokat ezekben a filmekben, s hogy a rendező ad elég időt a szinte megmerevített képkocka, a leállított jelenet által kiváltott érzés átéléséhez.
Már a film zenéje megér egy misét, aztán jönnek a remek színészek, s egy kiváló rendező. És a történet sem híg és sótlan. Szeretem nagyon: Travolta mozdulatai és a grimaszai... :-), az akciójelenetek, a film humora is egyedi. Filmtárunk alapeleme.
Ez a film brutális! Ritkán sikerül egy regényt ennyire találóan átültetni a filmvászonra. Ebben az esetben ez a művelet sikerült. Nicholson annyira őrült, hogy az már normális. Félelmetes, milyen jól játszik, szinte lubickol a szerepben. Társadalomkritika, tisztára sikált tükör ez nem csak az akkori Amerika elé, hanem a világ elé is: ki-ki csoda? Ki van ideát és kinek volna helye odaát?
Igazi francia film. Kicsit pikáns, finoman humoros, szerelmes is, vagány is, pimasz is; óvatosan érinti a bevándorlás-valóságot is az országban. De a középpontban két teljesen más közegből származó, bőrszínben, kulturális értékekben teljesen különböző ember áll, akiket egymás mellé sodort az élet. Az egyikük megszelídül, önmagára talál, míg a másiknál kisüt a nap és ismét 'lábra áll' és elindul. Ilyenek vagyunk mi emberek: ha engedjük kisüthet a nap, ha nyitott szemmel járunk-kelünk kincseket hozhatunk a felszínre egymásban.
Ez a kis huncut Woody Allen mindig feszegeti azokat a határokat. És milyen jól teszi! És milyen jót tesz ezzel az őt kedvelőknek! Szeretem ezt a filmjét (is). Van benne szerelem, szerelemszerűség, vágy, utazás, másság, lazaság, őrültség, humor, játékosság; komoly kérdések. Önismereti tréning volt számomra. Köszi!
Bármi jöhet, ami Márquez. Azt hittem ez a film is 'húha' kategóriás lesz, de nem igazán nyűgözött le. Szép helyszíneken játszódik, igazán jó a szereposztás is, de vontatottnak éreztem. És ami meglepett: mintha a színészek is alig várták volna, hogy véget érjen ez a hosszú évekig tartó 'nyűglődés'.
Gyönyörű film. Megmutat szerelmeket, felszínre hoz emlékeket, érzéseket. És elgondolkodtat az élet értelmén, s hogy helyesen élem-e? Bardem munkásságát azóta kísérem figyelemmel, hogy láttam ezt az alkotást.
Nem szeretem a háborús filmeket - de mit tudtam én ezt gimisként?! De megszerettem. Amennyire ezt a műfajt lehet. Máig bennem élnek az arcok, az őrület határán táncoló sorsok. Alapfilm. A Szarvasvadász után a második olyan film a 'polcomon', mely e témában született.
Amikor olvastam a regényt, visítottam a nevetéstől. Amikor megnéztem a filmet már olykor sírtam is az egyes jeleneteknél. Azt hiszem ekkor került be a kedvenc színészeim közé Tom Hanks. Kiváló alkotás.
Korban kissé kinőttem már ezt a műfajt, de ezt a filmet nagyon szerettem! Valóban jó a szereposztás, tetszenek a karakterek és a jellemek. És valahol életszerű, ugyanakkor meseszerű is.
Kikapcsol, megnevettet, szórakoztat ez a film. És örülök, hogy szereplői arra jutnak, hogy csak szexre nem építhető egy kapcsolat - egy barátság meg pláne.
Kiváló film. Remek a rendezés, remek a szereposztás. Portman megérdemelte az Oscart az alakításért. De valahol ijesztő képet is tükröz vissza számomra ez a film: milyen vékony hatát húzódik az őrület és az egészséges elme között. Vékony a fal, keskeny a híd...
82 Három szín: piros (1994)