erare

Ez a film nagyon megpróbálta utánozni a beszélgetésekre épülő, lelkizős és világmegváltó gondolatokat megszülő eszmecserés filmeket, de rettentően nem sikerült neki. Annyira félrement az egész, hogy a háromnegyedénél már ideges voltam. Semmi élvezhetőt nem találtam benne, de tényleg. De mégis: az a jelenet, amikor Brooke barátaival olvassa Tracy novelláját, melyet róla írt. Az az egy kép igazán jó volt és vicces. De a rengeteg szarul megírt párbeszéd valami iszonyatosan híggá és ízetlenné tette a filmet. Nem érdemes megnézni, mert a színészek is rémesek, csakúgy mint a karakterek.

Kíváncsi voltam erre a sorozatra, s hamar ledaráltam az egyes évadokat. Eleinte kifejezetten tetszett, nagyon élveztem, s jókat szórakoztam a kommunikációban kissé nyers és esetlen doktornő próbálkozásain. Az apjával kapcsolatos szálat nem igazán értettem, miért volt rá szükség; nekem bővel elég lett volna a lányával, anyjával, kollégáival és egy új szerelemmel való vonal kiépítése.

Az első évadot nagyon szerettem, s emiatt vártam, hogy a második tud-e újat mutatni. Tudott. A harmadik viszont már kicsit unalmas volt. Amit hiányoltam az a karakterek személyiségének részletesebb kibontása lett volna. Nagyon a gyilkolászáson volt a hangsúly. Mire megismertem volna, megszerettem volna az egyes szereplőket, már vagy nyakig ültek a gyilkolásban, menekülésben, szervezkedésben, vagy már nem éltek. Nem fog azon szériák közé tartozni, melyeket újranézek.

Nem mondanám, hogy sorozatzabáló volnék, de azért belekóstolok napjaink legnépszerűbb sorozataiba. Szerintem a Bakelit nagyon jól sikerült! A korszak megjelenítése, a ruhák, a díszletek, a kokó-szellem és a zenei útkeresés mind hiteles ábrázolást kapott. S mindez Bobby Cannavale-val az élen. Zseniális! Sajnálom, hogy elkaszálták. Bevallom, a sztori nem pörgött olyan intenzitással és több orbaszippantás történt a fehér por részéről, mint fordulatok a cselekmény oldalán, de engem a zenei anyag mindezért bőven kárpótolt.

Ez egy tökre szórakoztató és kedvesen vicces családi film. Tipikus amerikai elemekkel és a legtipikusabb amerikai színészekkel a főszerepben, de ezt leszámítva nagyon szerettem. Jennifer Gardner pedig annyira jól játssza a bekattant, tökéletességmániás, megcsalt nej szerepét, hogy lényegében ennek a szerepnek köszönheti, hogy némiképp megkedveltem.

A regényt olvastam, az sem okozott túl nagy élvezetet, de ez a film sem igazán. Már csak azért is megnéztem, mert pont elkaptam Pattinsont a film egyes jeleneteinek pesti forgatásakor és mert kíváncsi voltam, hogy a vámpíros imidzsén tud-e változtatni. Nem tud. Ez a film nem volna rossz, ha nem ő játszaná a főszerepet. S ha nem az rendezte volna, aki megrendezte. Mert ez a film unalmas és értelmetlen. Pattinson hol túljátssza a szerepét, hol fogalma nincs arról, mit is kellene csinálnia, hol pedig egyszerűen rémesen játszik.

Kamaszkorom egyik meghatározó filmje Michael Yorkkal a főszerepben - ezzel a filmmel köteleztem el magam egy életre a sármos színész mellett. Újranézve kicsit vicces ez a film, de York még mindig ugyanolyan sármos... Van, amin nem fog az idő sem.

A történet alapján ígéretesnek tűnt a film, de megnézve kicsit csalódtam. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a sztoriból. Ez van, amikor nem a megfelelő kéz mozgatja a színészeket, akik egyébként teljesen rendben játszottak. Voltak vakfoltok, melyeket bizony ki lehetett volna jobban is tölteni.

Más nem is játszhatta volna el ilyen mesterien a főszerepet, mint Maggie Smith, aki a nagy öreg színészgárdájához tartozván még ennyi év színészi munka után is képes elővarázsolni valami új színt önmagából. Ez egy nagyon kedves történet egy idős hölgyről, aki egy furgonban lakik, s mindig kiszemel egy házat, egy lakót, akinél leparkol járgányával. Jelenlétével állóvizeket kavar fel, zsémbes stílusával kendőzetlenül megmondja véleményét, emiatt jelleme világos mindenki számára. Szerettem a film humorát is. Kicsit egysíkúnak találtam ugyan, a tempó olykor belassult, de ez egy ilyen történet: száguldani nem lehet benne.

Tré bien! Nagyon jó! Ezzel a két szóval tudnám jellemezni ezt a kesernyés komédiát. Számtalan kedves jelenetem van, melyekre ha visszagondolok, önkéntelenül mosolyra húzódik a szám. Remekül megszerkesztett, felépített alkotás. Egy valami volt, ami zavart: Isten nagyon meghúzódott a háttérben, míg a szereplők többségének életében, jellemében történt változás, addig Isten megmaradt ugyanolyan gonosz és epés figurának. A film humora szintén nagyon szórakoztató! Bátran ajánlom az európai filmek szerelmeseinek - érteni és szeretni fogják.

Kiváló film, szerintem Haneke tényleg legjobb munkája. Sejtelmes, drámai, meghökkentő és megborzongat. Szép tiszta arcélek, jellemek, világos történet és mondanivaló. Persze rideg is bizonyos esetekben és kemény, de a téma megkívánja.

Nagyszerűen szórakoztam Bánki Iván ezen rendezésén, igazán jól sikerült filmről van szó. A történet rémesen egyszerű, de sok apró kis csavarral és helyzetkomikummal töltötte meg az alkotó csapat, így vált a magyar filmtörténelem egyik nem sűrűn hangoztatott, de szerintem fontos elemévé.

Rém gyenge és egyáltalán nem vicces film a kamaszok legtipikusabb esetéről, amikor az új+lúzer+csúnyácska fiú szerelmes lesz a menő+dögös+belevaló iskolakedvenc csajba. Avagy: hogyan találjuk meg gatyánkban a golyóinkat nagy hirtelen. Amerikai pitékhez sem méltó, de rájuk hajazó olcsó utánzat rémes szereplőkkel, elcsépelt klisékkel. Áucs, nagyon fájt.

Ritkán mondom azt egy filmre, hogy tökéletes, de ennek a filmnek nincs hibája. Pont úgy jó, ahogy van és pontosan a megfelelő személyek állnak a film középpontjában és a rájuk szabott szerepkörben. Kiváló rendezés! És hát ugye Hrabal sem végzett rossz munkát - az alapok jók voltak...

Én nagyon vártam valami jó kis trükközős, bravúros, gyors ritmusú szórakoztató akciófilmet. Ehelyett jött Woody Harrelson ikertesója és akkor felkiáltottam: na, ne! Nem tudtak mást kitalálni, amivel feldobják a történetet? Akkor miért készítettek egy folytatást? Ritka rossz és unalmas, elnyújtott és élvezhetetlen. Lapozzunk.

A Krúdy regény egyik legkiválóbb filmes adaptációja. Latinovitsot szinte minden szerepében kedvelem, így volt ez az álmodozó Szinbáddal is. Remekül megragadta a rendező Huszárik Zoltán a karakter lényegét és a történet hangulatát.

Nagyon elgondolkodtató a film; mély üzenettel és erős társadalomkritikával. Kiváló jellemrajzok és páratlan színészi alakítások jellemzik. Christopher Lee pedig szinte lubickolt a szerepben.Erős és tartalmas film, megnézése után sokáig a hatása alatt voltam.

Rém gyenge film és ezen még Jovovich alakítása sem javított. Sőt, azt kell mondjam a csinos színésznő még nem játszott ilyen rosszul, mint ebben a thrillerben. Fél szemmel nézhető mozi, s ez amiatt, mert a másik szemünket nyugodtan a tűzhely irányába vagy a zoknistoppolás folyamatán tarthatjuk.

Szerintem ez egy igazán bájos családi film. Nekem kifejezetten tetszett. Walter Matthau-t és Julie Andrews-t is kedvelem, így nem esett nehezemre együtt nevetni velük és izgulni bizonyos helyzetekben.