Ez egy végtelen hosszú montázs Szeretem Sorrentino alkotásait, A nagy szépség az egyik legjobb film volt, amit valaha láttam. De a Loro egy hihetetlen unalmas montázs, az egész lényegében egy iszonyat hosszú partijelenet. Ez sajnos kicsit sem érdekfeszítő vagy izgalmas. Úgy sejtem, ez az egész Sorrentino egy vicces metaforája akart lenni, és bár értékelem a viccet, egy filmet elsősorban nem egyetlen poén kedvéért szeretnék megnézni. Sajnálatos, Az ifjú pápa esetében láttuk, hogy lehet kiválóan hozzányúlni egy olasz kulturális témához. Sajnos ez most nem sikerült.
Style over substance Lényegében egy új Harry Potter lenne ez, remek látványvilággal és hangulattal, de szinte semmilyen mélyebb gondolattal vagy izgalmas sztorival vagy üzenettel sem kecsegtet. Szórakoztató, de kiszámítható minden eleme. A Wednesday vizuális világa remekül összeállt, szinte minden jelenetben van valamilyen tematikus elem, mely egyből felismerhetően elhelyezi a sorozatban. A karakterek – bár nagyrészt sablonosak – érdekes dialógusokba kerülnek. Nem vagyok oda a gyerekszínészekért, de itt mindegyik el lett találva, a szövegük furcsasága erény, és beleillik a sorozat világába.
Azonban a Wednesday sztorija hihetetlen kiszámítható és közhelyekkel telezsúfolt. Pedig az iskola adott teret egy csavaros... több»
A legjobb alternarív történelmi jelenség A Becstelen Brigantyk egyedi film, az első harmada egyetlen beszélgetés köré épül, mégis egy másodperce sem unalmas, a többi része pedig egy nagyon érdekes akciófilm propaganda kritika. Mindezt pedig egy hihetetlen jó dialógusokkal és jelenetekkel előadott alterantív történelmi drámába csomagolja Tarantino. A film egy forgatókönyvi bravúr, amit tanító erejű jelenséggel bír.
Nem mindenkinek való A film elég hosszú és sokszor kaotikus, rengeteg ugrással és furcsasággal. Leginkább A nagy szépséghez tudnám hasonlítani, vagy talán a Red Rockethez, megvalósítás szempontjából. Ez a film egyszerre rengeteg dologról szól, egy összekötő elemmel: a pénz. Mindezt rengeteg különböző karakteren, helyszínen és eseményen keresztül járja körül, kifigurázva mindenkit, és extrém helyzetekbe helyezve karaktereit, melyben megfordul minden személyiségük. Az egyik jelenetben egy kommunista és egy kapitalista vitatkozik a világ rendjéről, miközben minden másik szereplő a vécében okád. Ennél vannak erősebb és gyengébb képek is, de a film lényegében ez, képek sokasága, mely ilyen-olyan módon rávilágít a vil... több»
Hasonlóan az első filmhez, csavaros Ez egy remek detektívfilm, ami nem is akar detektívfilm lenni. Sokkal inkább egy misztikus kalandfilm, érdekes karakterekkel, jó csavarokkal, és sok apró furcsasággal. A detektív aspektus sokkal inkább minket, a nézőket érint, mert a rendező szép lassan fed csak fel fontos történeti elemeket.
Két csillag, a korhű kosztümök és helyszínek miatt De minden más annyira a dilettantizmust sugározza magából, hogy a sorozat minden percében szekunder szégyenérzetem volt. Hogy tud több mint egymilliárd forint ilyen amatőr munkát eredményezni?
Az Aranybulla kerete a narráció, ami nagyjából rendben is lenne, ha főbb pillanatokra vagy epizódokat átkötő elemre használták volna. Azonban a sorozat majdnem minden momentumában jelen van, agyonmagyarázva minden jelenetet és karaktert. A szereplők emiatt misztikumukat vesztett sablonokká válnak, személyiség nélkül. A problémát csak tetézi, hogy néha átvágunk egy majdnem érdekes történelmi jelenetből egy random, beszélni alig bíró történészre, aki hatvanas évek dokumentumfilmjeit idéző energiával nyom... több»
Gyönyörű animációs film, egyszerű üzenettel Ez egy rövid film, főszereplőnk egy kisfiú, aki különböző beszélő állatokkal találkozik, és megpróbálja megtalálni az otthonát. A rajzi stílus eredeti és egyedülálló, az animáció pedig bájos, a 3D és a 2D tökéletes keveredése. A sztori elég egyszerű és konfliktus nélküli, de többnyire izgalmas és magával ragadó.
Átlagos, mint majdnem minden videójáték-film Nem igazán tudnék mit írni a filmről, mert nagyon egyszerű a felépítése, egysíkúak a karakterei, és direkt nem hiteles a színészkedés. Sajnos még igazán izgalmas, a Hitmanből inspirált jelenetek sincsenek benne, úgyhogy bizonytalan vagyok, egyáltalán mért készült a film.A női főszereplő kényelmetlenül rosszul játssza a szerepét, de az unalmasan sztoikus főszereplőnk mellett annyira fel sem tűnik. Egy picivel több kreativitást várnék egy ilyen filmtől.
Közepes akciófilm, karácsonyi témával A film elég jól indult, adott egy család, ami velejéig romlott, és adott egy télapó, aki megmenti őket. A sztori első harmada nagyon szépen kihasználta az abszurd karácsonyi tematikáját, mindenféle mikulásvarázslós kreatív gyilkolásra. Sajnos azonban egy ponton elfogyott a kreatív energia, és egy unalmas télapó szétver mindenkit, nulla nehézséggel jelenetté vált a film. A történet eleje, ahol látszott, hogy a télapó is sebezhető, lényegesen jobb volt, mert volt tétje és karaktere az akciónak. Az harcjelenet, ahol egy kis faházban percekig harcol random katonákkal, akik kb. egyenként futnak neki, annyira unalmas és elcsépelt volt, hogy elbóbiskoltam. Nem volt sem a télapó varázsa, sem a karác... több»
Az alzheimer ijesztő Talán nem üt akkorát, mint a The Father, de mégis erős, karaktercentrikus filmet kapunk. Julianne Moore remekül szerepel, csakúgy mint a stáb többi tagja, sajnos a leírt szituációk és jelenetek sokunkhoz kényelmetlenül közel állnak. Bár a bemutatott jelenlét borzasztó, a film mégis pozitív marad, még a legsötétebb jelenetében is.
Minden szinten átlagos Egy teljesen egyszerű, közhelyekkel telezsúfolt, unalmas troll filmet kaptunk. Minden karakter egyoldalú és kiszámítható, nulla gondolat vagy csavar került bele a narratívába, és még a troll is csak egy unalmas Godzilla-koppintás. Nincs üzenete a megjelenésének vagy bármilyen hordereje, olyan, mintha egy x-aktás, a hét szörnye filmet néznénk. A látványvilág is semmilyen. Nagy cgi szörny, aki sokat ordít a kamerába. Egyszerűen bugyuta és hiteltelen. A 2010-es Trollhunter film egy lényegesen izgalmasabb megközelítése a témában. Abban a filmben volt trollhúgy, párhuzam a farmerek és vadállatok kapcsolatáról, felrobbanó trollok, vicces karakterek és lényegesen ijesztőbb lények. A Shin Godzilla s... több»
Guillermo Del Toro mindenből tud izgalmas dolgot csinálni A rendező stílusa és keze nyoma látszik a film minden mozzanatán. Egy teljesen új köntösbe és új meglátásba teszi bele a karaktert, amivel egy elég velős üzent jár. Hiába, csak Del Toro olyan bátor, hogy Pinokkiót egy második világháborús környezetbe helyezze. A helyszín és idő nem várt konfliktusokat kínál, és bár irritáló Disney-dalocskák vannak a filmbe, ezek nem vesznek el a filmélményből. Del Toro a mindenféle varázslényeiről híres, és bár nem vártam, de ez a film rengeteg ilyen karaktert tartalmaz, akik hihetetlen szépen lettek életre keltve. Az animáció lenyűgöző, csakúgy, mint minden szereplő és helyszín berendezése és világítása. A film egyetlen negatívuma a kicsit sekélyes történet... több»
Isten mérges A Mad God rendezője Phil Tippet, az eredeti Jurassic Park dinóinak megalkotója. A film egy főleg báb-animáció és stop-motion animáció keverékéből összerakott szürrealista body horror egyveleg. Bár történet van, a karakterek nem beszélnek, és a narratíva nagy részét is homály fedi. A film leginkább egy világot mutat be, egy olyat, ahol az életnek nagyon kicsi az értéke. A film egyik marketing eleme az volt, hogy állítólag 30 éve dolgozik ezen a rendező. Nos, ez kicsit sem érezhető, az animáció már most elég elavult, a helyszínek kicsik, és érezni a set design limitációkat is. Lényegesen szebb és jobban meganimált animációs filmek is elérhetőek, melyek jóval kevesebb idő alatt készültek. Példá... több»
Tinidráma, de érdekes A sztori egy tipikus tini sportfilm. Főszereplőnket valami visszatartja, hogy megtalálja azt, amit csinálni szeretne, legyen az család, szerelem vagy valamilyen kulturális dolog. A film végére ez komplikálódik, de végül mindenki meglátja, hogy az önazonosulás és az önmegvalósítás pozitív dolog, és igazat ad a világ a főszereplőnek. Sok ilyen film van, a Bend It Like Beckham a futball és az indiai kulturális különbség oldalról közelíti meg ezt. Ez utóbbi, vagyis inkább az angol és indiai kultúra találkozása nagyon szórakoztató és vicces szituációknak ad teret. A két főszereplő jól játszik, azonban érezhető volt, hogy a büdzsé egy része a cameozó Beckhamre ment el, mert filmtechnikailag vissza... több»
Taszító és felkavaró A Possum egy metaforikus történet Philipről, akit egy furcsa teremtmény tart rettegésben. A lény folyamatos felbukkanása majdnem mindig kimondottan kényelmetlen és hátborzongató. Azonban a film elvárja, hogy egészen a végéig bizonytalanságban maradj a történet jelentésével kapcsolatban.
Ez nem horror, ez egy egzisztencialista romantikus dráma Egy elég egyedi szellemtörténetet mutat be a film. Nincsenek ijesztések, meg bugyuta, idegesítő effektek, csak egy szellem szorongását és vergődését látjuk a saját valóságában. A film nem pontosítja, miről szól, több teória is lehetséges, a témaköre az elmúlás és az ember által hátrahagyott érték. A film magával ragad és utazásra visz, nincs nagyon kifejtve semmi, inkább érzések vannak. A színészi alakítások tökéletesek, a kameramozgás, a felvételek szintén A24 stílusban, szépen komponáltak. A film tempója azonban nem az igazi. Mind a film eleje és vége erős, azonban a történet közepe nagyon ki van húzva, rengeteg hosszan felvett statikus jelenet van, amik nem éreztem, hogy hatásukkal előréb... több»
56 Loro (2018)
Szeretem Sorrentino alkotásait, A nagy szépség az egyik legjobb film volt, amit valaha láttam. De a Loro egy hihetetlen unalmas montázs, az egész lényegében egy iszonyat hosszú partijelenet. Ez sajnos kicsit sem érdekfeszítő vagy izgalmas. Úgy sejtem, ez az egész Sorrentino egy vicces metaforája akart lenni, és bár értékelem a viccet, egy filmet elsősorban nem egyetlen poén kedvéért szeretnék megnézni. Sajnálatos, Az ifjú pápa esetében láttuk, hogy lehet kiválóan hozzányúlni egy olasz kulturális témához. Sajnos ez most nem sikerült.