Nem olyan rossz a spanyol Madarak a dobozban A spanyolok is megcsinálták a maguk "Madarak a dobozban" verzióját, ezúttal Barcelonában, világsztárok nélkül. Bár az igaz, hogy a Nagy pénzrablásból megismert fickó, aki Berlin fiát játssza, felbukkan benne. A végeredmény meglepő, mert nem "Zs" kategória, ahogyan hihetnénk, hanem élvonal. Az élvonal alsó szegmense, de mégis csak élvonal. Jó a rendezés, rengeteg a látványos és izgalmas jelenet, csupán az alap-koncepció pöntyög kicsit. De el lehet lenni ezzel a filmmel, én végignéztem elsőre. És ez is már nagy szó. Értékelésem: 55 százalék, vagyis közepes.
Az amerikai olasz maffia legjobb megjelenítése Francis Ford Coppola 1972-es örök klasszikusa, a Keresztapa valódi kultuszfilm, hatalmas rajongótáborral. Milliók kedvence és milliók idézik is gyakran egy-egy ikonikus mondatát. Ami engem illet, méltányolom, elismerem, tisztelem, de nem vagyok rákattanva, mint több barátom is. Közben viszont mindig érdekelt, mi a titka a népszerűségének. Arra jutottam, maga a Cosa Nostra a dolog nyitja, az amerikai olasz maffia titokzatos világa, az a közeg, mely a hétköznapi emberek számára elérhetetlen, rejtélyes és elzárt. Már az 1920-as években virágzott, amire példa a világ leghíresebb maffiavezére, Al Capone, aki 1925 és 1931 között egész Chicagót uralta. Zsebében rendőrök, bírók, hivatalnokok voltak.... több»
Tobzódás magas fokon A legjobb szó erre a filmre a tobzódás, mely magas fokon zajlik. Közepes színvonal, féktelenkedés. Margot Robbie jutalomfilmje vonaglással. Értékelésem: 45%
Frekvencia: az egyik legjobb a műfajában Gregory Hoblit nálam a Frekvencia című, 2000-ben forgatott filmmel lett ismert, majd két évre rá a Hart háborúja is növelte elismerésemet iránta, mindkettő kivételesen jó rendezés ugyanis. Ami a Frekvenciát illeti: Dennis Quaid és Jim Caviezel fantasztikus párosa teszi különlegessé a filmet. A két színész apa-fia párost alakít, noha a valóságban csak tizennégy év van közöttük (természetesen Dennis Quaid javára). A fiú a jelenben él, miközben egy speciális légköri jelenség segítségével kapcsolatba lép a múltban élő édesapjával. A történet különleges, hiszen az időben ugrál a cselekmény, és mindkét idősík izgalmakat kínál. Kapunk rengeteg fordulatot, meglepetést, nagyon sok akciójelenetet, és ... több»
Nekem bejött az álomvilágban driftelés Zseniális az alapötlet, látványos a kivitelezés és nagyszerűek az alakítások is, leginkább Leonardo DiCaprio részéről. Nagy kedvencem az Eredet, mely egy különleges koncepciót boncolgat: az álom és valóság kapcsolatát. Többször megnéztem, és minden alkalommal elnyerte a tetszésem ez a film, annak dacára is, hogy Christopher Nolan nem épp a favorit rendezőm. Érdekesek a képi megoldások is, és az akciókra sem lehet panaszunk. Értékelésem: erős 85%, vagyis az Eredet a legjobbak egyike a műfajban. Ajánlani tudom nem csak a sci-fi és fantasy rajongóknak, de mindenkinek, aki szereti a látványos érdekességeket.
Egy jópofa klasszikus Mike Nichols érdekes vígjátékot rakott össze 1996-ban The Birdcage (Madárfészek) címmel, mely valószínűleg nem lenne annyira szórakoztató Robin Williams nélkül. De szerencsére ő a főszereplője ennek a frenetikus komédiának, mely görbe tükröt tart korunk szegregatív intoleranciája elé. Rengeteg a poén, a vicces párbeszéd és nevetséges helyzetkomikum, melyekkel tényleg elvagyunk, annyira humorosak. Gene Hackman szerepeltetése hab a tortán, a végkifejleten pedig a hasunkat fogjuk. Nekem nagyon tetszett, értékelésem: 80%.
Javier Bardem, mint Escobar, nem volt jó ötlet Javier Bardem nagyon akarta Escobar karakterét ebben a filmben, mert negyvennyolc évesen (2017-ben, a forgatás idején) már majdnem kicsúszott abból az életkorból, hogy hitelesen tudja alakítani a drogbárót, lévén, hogy Escobar negyvenégy volt halálakor. Ennek dacára furcsa Escobar lett belőle. Egy eltunyult, holdkóros, nyegle Escobar, kőmerev arccal. Valahogy az ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy ennyire élettelen figura uralta volna a fél világot, egy többezres hadsereggel, az akkori világ hetedik leggazdagabb embereként. Így sajnos maga Bardem az Escobar-film legfőbb gyengesége. A helyszínek, mellékszereplők és a rendezés (Fernando León de Aranoa) is hozza a szintet, CSAK a főszerepl... több»
Izgalmak, zseniális karakterek és fordított tanulság: A nagy pénzrablás A nagy pénzrablás című sorozat valóban izgalmas, valóban zseniális és valóban különlegesek a karakterei, ugyanakkor az egész pont arról szól, hogy mennyire nem kéne belevágni az ilyesmibe. A főhősök sorra halnak meg (nem is túl szép halállal), és mindkét rablás sokkal inkább nevezhető kudarcok sorozatának, mind sikertörténetnek. Mert mi is történik? Ellopnak sok milliárdot, de bajtársaik, testvéreik, családtagjaik meghalnak, és még a pénzt sem tudják élvezni, mert bujkálniuk kell a világ különböző rendőrségei elől. Sokkal több szenvedést élnek meg, mintha eleve bele sem vágtak volna. Van olyan karakter, aki fejbe lőnek és soha nem ismeri meg a gyermekét, van, aki meg kell ölje legjobb barátj... több»
A beavatott harmadik része: A hűséges Érdekes lezárást kap a Veronica Roth regénysorozatából készült feldolgozás harmadik epizódja, A hűséges. (Előzmény-részek: a 2014-es A beavatott és a 2015-ös Lázadó.) A trilógia zárása kicsit teátrális és túldimenzionált. Maga Beavatott-világ viszont különleges: egy világot elpusztító kataklizma utáni állapotot tár elénk, melyben csak néhány település létezik, falakkal körülvéve. Az egyikben sajátos társadalom-kísérlet játszódik. Ennek alanya a három fejezet főhősnője: Beatrice Prior (Shailene Woodley) és később szerelme, Négyes azaz Four (Theo James). Minden elkövetnek a diktatórikus rend megdöntéséért, illetve később a városukat (Chicagót) uraló kísérlet lezárásáért és az igazgató, David (... több»
Kiteljesedik A beavatott világa Nekem nagyon bejön a Veronica Roth által teremtett disztópikus világ, mely egy távoli jövőben kialakult társadalmat mutat be, egy világpusztulás utáni helyzet folyományaként. Az írónő regénye alapján három film készült a témában: A beavatott (2014), A lázadó (2014) és A hűséges (2016). Mind nagyszerű film, remek alakításokkal és izgalmas sztorival. Az első részt még Neil Burger rendezte, a másodikat és harmadikat pedig Robert Schwentke. Az IMDb-n a legelső rész 6,6 pontot kapott, a másodikat 6,2-re értékelték a rajongók, a harmadik pedig 5,7 pontot ért el. Szerintem viszont a trilógia sokkal magasabb értékeléseket érdemel, nálam a legelső rész 80%-os, a második 85%, a harmadik pedig 70%. Saj... több»
A negyedik és az ötödik résztől is elmarad a hatodik A Mission Impossible a kezdetektől egy külön világ volt, afféle felturbózott amerikai James Bond. Mindig nagyon szerettem, már csak Tom Cruise miatt is, akinek szinte az összes filmje a nagy kedvencem. Ha a Mission Impossible hat részét sorrendbe kellene állítanom, akkor nálam a negyedik és az ötödik epizód a legjobbak. A kettő közül az ötödik rész, a 2015-ös Titkos nemzet (Rogue Nation) az aranyérmes. Ha ehhez viszonyítom a hatodik epizódot, akkor sajnos lemarad (de még negyediktől is). Vannak persze jelenetek, amelyek kiemelkedőek és akadnak új karakterek is, melyek nagyon jók, mint például August Walker, akit tényleg hitelesen alakít a kigyúrt Henry Cavill (a magam részéről nagyon sajnálo... több»
Társadalmi disztópia és izgalmas akciófilm egyszerre: A bevatott Veronica Roth regényötlete egyszerűen zseniális, Neil Burger pedig tökéletesen megvalósítja az egészet. Az alapsztori egy kőkemény jövőbeni diktatúrát állít középpontba, ahol a lakosság öt csoportra oszlik, melyekbe kötelező beletartozni. Ezek: bátrak, őszinték, önfeláldozók, barátságosak, műveltek. Aki kilóg a sorból, azt üldözik. A főhősnő, Tris (Shailene Woodley) eleinte engedelmes része a rendszernek (az önfeláldozók között élve szüleivel), ám egy nap, mikor választania kell csoportot, szembeszáll a szülői akarattal, és a bátrakhoz kéri felvételét. Közben kiderül egy vizsgálaton, hogy nagy eséllyel elfajzott (sehová sem tartozik, vagyis mindegyikbe kicsit). Megismeri Négyest (Theo James)... több»
Szinte nézhetetlen, a legrosszabb SW rész Nagy csalódást jelentett ez a film számomra, mert bár a nyolcadik epizód is gyenge volt, de előtte a Solo-film jól sikerült, és egy kicsit reményt adott arra, hogy a franchise újra magára talál. De nem így lett sajnos: a Skywalker kora szinte nézhetetlen minőség lett. Az Exegol bolygón bujkáló uralkodó, akiről nem tudni, él-e vagy halott, annyira gagyi, hogy még egy alsós is fintorog rajta. Nem beszélve a hatalmas csillagflottáról, amiről senki nem tudja, kik építették, mikor, miből és honnan került rá sok tízezer katona. Az Exegol rejtélyes lakói is furák, és az egész kőbolygó nagyon gyatra kivitelezésű. A Skywalker kora az egyetlen Star Wars-epizód, amiben nincs élvezhető és színvonalas je... több»
Az utolsó előtti a Star Wars listán Kipróbáltam egyszer, hogy úgy néztem végig a nyolcadik Star Wars részt, hogy egyszerűen áttekertem a Luke-Rey jeleneteket azon a bizonyos szigeten, ahol magában duzzog az utolsó jedimester. Határozottan jobb lett (és rövidebb). A fő gond ugyanis maga Luke, aki egy szenilis, öreg mókamesterré degradálódott ebben a fejezetben. Az is elég gáz, hogy Poe Dameron – aki az egyetlen tökös karakter az új trilógiában – a női vezetők rabja lesz, és a PC jegyében nevetséges kiskakassá változtatja a script. Akadnak azért jó jelenetek is, csak épp kevés van ezekből. Főleg akkor szembeötlő a visszaesés, ha a hetedik részhez hasonlítjuk, Az ébredő Erőhöz. Annak idején a hetedik részről hittük, hogy visszaes... több»
Közepes a Marvelek között, de humorban jó Régóta kedvencem a 190 centis David Harbour, aki a Fekete Özvegyben valódi mókamester. Voltaképp miatta lehet valamennyire jónak nevezni ezt a filmet. Ő alakítja az órás Alekszej Sosztakovot, azaz a Vörös Őrt. A két kis mini-színésznő sem rossz: Florance Pugh és Scarlett Johansson, de az egészet Harbour viszi a vállán. Ezzel a filmmel is az a legfőbb gond, ami mostanában sok hollywoodi produkcióval, hogy az alaptörténet gyenge, logikai bukfencekkel teli. Pöntyög az egész orosz téma az özvegyekkel, akik valamiféle lebegő bázison élnek és nem lehet gyerekük, de közben tudatmódosítják is őket. Full zagyvaság az egész úgy, ahogy van. Látványban viszont megint csak kicsit átlag feletti a kivitele... több»
Az egyik legjobb sci-fi kalandfim James Cameron, a Terminátor és Avatár filmek „atyja” nagyon odatette ezt a filmet 1989-ben, melynek egyszerre lett forgatókönyvírója és rendezője is. Most újra elővettem a Titan nevű merülőhajó tragédiája kapcsán. Most is nagyon tetszett a sztori és az összes alakítás is, főleg Ed Harris, Mary Elizabeth Mastrantonio és a Terminátorból ismert Michael Biehn játéka. Mindhárman kitűnőek ugyanis. A helyszín egy óceán fenekén lévő kutatóbázis, a cselekmény azonban idegen lények felé kanyarodik, számtalan fordulatot és meglepetést okozva. Egy percet sem unatkozunk, annyira különleges a helyszín és az eseménysor is. A végkifejlet már teljesen science fiction és bennünk is marad. Értékelésem erős 85%... több»
Elpuskázott lehetőség a Jurassic filmek között Nagy Jurassic-fannak tartom magam, az összes részt láttam többször is, a legelső, 1993-as Jurassic Park óta. A legújabb rész, a Világuralom azonban szerintem egy elpuskázott lehetőség. Helyet kapnak benne ugyan a régi és új részek sztárjai, mégsem képes a forgatókönyv egy épkézláb sztorit lerakni elénk. Valamiféle óriás szöcskék állnak a középpontban, nem is a dínók, és valahogy zagyvaságba fullad az egész. Nagyon nagy kár érte, mert amúgy a film fényképezése nagyon jó, és a szereplők is kitesznek magukért. Jó viszontlátni dr. Grant és dr. Ellie karakterét, akik még most is jó formában tolják végig a filmet. Ami pozitívum, az a látvány és a sok sztár együttes szerepeltetése. Akadnak kiemelke... több»
Jó téma, gyenge kivitelezés Bár történelmet tanítok, azt nehezen tudom elképzelni, honnan vették a készítők, hogy akadt egy viking törzs, mely olyan módon élt, ahogyan azt a filmben mutatják. Bár az óskandináv mondák szerint létezett a rejtélyes berserker törzs, és igaz, hogy valamiféle állatoknak hitték magukat, így állatok módjára is éltek, és iszonyú vadsággal harcoltak (mint farkasok és medvék), de az azért túlzás, ahogyan bemutatja őket a film. Az alaptörténet nem túl bonyolult, a kivitelezés pedig kicsit szegényes. Csinálhattak volna grandiózusabb jeleneteket, sokkal több résztvevővel. Az ugyanis elég illúzióromboló, hogy minden csatában húsz-harminc fő küzd, és a törzs legnagyobb települése is alig húsz házból á... több»
Gyengébb, mint a Prometheus A 2012-es Prometheus folytatása, a 2017-es Covenant messze nem sikerült olyan jól, mint az előzmény-produkció. Bár mindkettőt Ridley Scott rendezte, olyan, mintha más-más személy alkotta volna meg a két filmet. Ezúttal pöntyögős a sztori és elég olcsó, hogy minden létező fordulat, meglepetés és csattanó mögött a szintetikus David (Michael Fassbender) áll. Kevés a komolyan vehető akciójelenet, és a szörnyek nagy része is gagyi. Az utolsó 15-20 percre pörög fel annyira az egész, hogy beérje kicsit a Prometheust, de aztán mégis újra lemarad tőle. A legnagyobb probléma ugyanis az alaptörténet szürrealitása és kevéssé hihető magja. Ugyanakkor a színészek kitesznek magukért, leginkább Katherine Wa... több»
Remek sci-fi és izgalmas horror Ridley Scott egy remek sci-fi horrort készített 2012-ben, amit sokan mindenáron az eredeti Alien-részekhez próbáltak meg hasonlítani. Ám az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál és az 1986-os A bolygó neve: Halál más kategóriát jelentenek. Az előbbi főleg horror, az utóbbi főleg akciófilm, míg a Prometheus egy fantáziatörténet, amelyhez horror- és akcióelemeket kapunk. A Prometheus egy csavaros történettel is megajándékoz bennünket, mely hiányzik az előzmény-fejezetekből. Kiderül ugyanis, hogy az emberiséget teremtő idegenek egy kísérleti bolygón az elpusztításunkat tervezték, amihez biológiai fegyvert is készítettek. Ám ez a bizonyos biológiai fegyver ellenük fordult, és elpusztította a bázisuk... több»
57 Madarak a dobozban: Barcelona (2023)
A spanyolok is megcsinálták a maguk "Madarak a dobozban" verzióját, ezúttal Barcelonában, világsztárok nélkül. Bár az igaz, hogy a Nagy pénzrablásból megismert fickó, aki Berlin fiát játssza, felbukkan benne. A végeredmény meglepő, mert nem "Zs" kategória, ahogyan hihetnénk, hanem élvonal. Az élvonal alsó szegmense, de mégis csak élvonal. Jó a rendezés, rengeteg a látványos és izgalmas jelenet, csupán az alap-koncepció pöntyög kicsit. De el lehet lenni ezzel a filmmel, én végignéztem elsőre. És ez is már nagy szó. Értékelésem: 55 százalék, vagyis közepes.