pqrs

A film reális, komoly, ám mégis szórakoztató. Mindenféle csúcskütyü és hipermodern dolog nélkül tud szórakoztatni a csempészősz-hidegháborús sztori. A síelős jelenet profi, az autós üldözés pedig az egyik legjobb a Bond-történelemben.

A film háromnegyedéig teljesen élvezhető, az átlagnál jobb kaland, az űrbe való kilövéstől kezdve viszont elképesztő mélységekbe süllyed. Pedig olyan jól indult...

Roger Moore idős, de nem vicces, ami különösen szomorú, tekintve, hogy a film végig humoros próbál lenni. Ehelyett kapunk egy idióta kalandot, amiben Bond Sandokannal harcolt, elefántok elől fut, és egy polipimádó, harcos női alakulatot állít maga mellé. Egyszer mindenképp megéri megnézni, hogy tudjuk, mi az, ami nem működik a Bond-filmekben.

Blofeld felbukkanása és bemutatkozása az egyik legfontosabb és legjobb jelenet a Bond-filmek történetében, viszont ezzel mindent el is mondtunk az unalmas és túlzottan ázsiai beütést keltő filmről.

Moore itt már nem csak nagyon, hanem elképesztően öreg, így a film is megszenvedi ezt, pedig Christopher Walken az egyik legjobb gonoszt alakítja. Van benne jó néhány izgalmas jelenet, csak sajnos a fiatal és sármos Bond helyett egy 57 éves bácsi ugrál, meg kell jegyezni, elég ügyesen a tűzoltóautón. Legalább a poénok a helyükön vannak.

Connery visszatért, bár ne tette volna! Az előző film a Goldfingerhez hasonlóan örök klasszikus volt, ez viszont a Bond-filmek legmélyebb bugyraiba kerül. Connery Bondot alapjaiban értelmezi félre, mikor nyugdíjas texasi marhapásztorként igyekszik eladni.

Az örök klasszikus. Itt van minden, ami egy James Bond filmet alapjában meghatároz: gazdag és befolyásos főgonosz, szép lányok, ezüst Aston Martin és Vodka-Martini, rázva, nem keverve. Ami még fontosabb, hogy ezek az elemek itt szerepelnek először, így a későbbi filmekkel ellentétben ebben nem lemásoltak, hanem megalkották az elkövetkező ötven év Bond-mozijainak alapjait. Ha csak egy mond filmet néz meg az ember életében, ez legyen.

Hiába próbálkozik Dalton érzelmeket vinni a karakterbe, ez egy unalmas és Bond-mércével nézve túlontúl erőszakos film lett, amit még Sanchez sem ment meg a süllyesztőtől.

Igazi klasszikus Bond kaland lett, egzotikus utazásokkal és izgalmas akciókkal. Tomithy Dalton sajnos túl korán érkezett ahhoz, hogy a közönség elfogadja azt az érzelmes Bondot, amit ma Daniel Craig alakít. A történet kellően fordulatos, az Aston Martin szép és az ellenfelek is rendben vannak.

Megértem, ha sokaknak nagy csalódás volt. Az akciójelenetek nézhetetlenül szét vannak vágva, azonban a történet kellően izgalmas (Bond vadászik, közben őt is üldözik). A két Bond-lány abszolút el van találva, és a mondanivaló is átmegy, igaz, kissé döcögve. Gyengébb, mint a Casino Royale, de a karakter fejlődése szempontjából fontos darab. Itt folytatódik az érzelmek csepegtetése az ügynökbe, gondoljunk csak Mathis halálára és Bond viselkedésére. Modern, egzotikus, még néha izgalmas is. Az erős középmezőnyben a helye.

Fantasztikus újrakezdés! Bár az első félóra akcióorgiája már kissé unalmas, a film második része kárpótol minket mindenért. Le Chiffre az egyik legjobb gonosz, Eva Green pedig az igazi nagy szerelem. Daniel Craig azonban itt még keresi a karakter lényegét, néha nagyon eltalálja, máskor kevésbé, ám minden adott számára, hogy az egyik legjobb Bond legyen (lásd a későbbi filmeket: az lett).

Igazi klasszikus Bond-kaland, ugyanakkor a végére a sok akció már a torkunkon akadhat. Pierce Brosnan jó Bond, kemény, de arisztokratikus. A nyitójelenet az első ugrással tökéletes, ám a második repülős-supermanes zuhanás tönkrevágja az egészet. Nagyjából a 10-12. helyet foglalja el a listámon.

Filmileg tökéletes, a rendezés remek, Roger Deakins a világ egyik legjobb operatőre (ideje, hogy kapjon már egy Oscart!). Mi sántít mégis? Az, hogy ez az alkots nem Bond film. Persze, ott van a karakter, kér vodka martinit, bemutatkozik, meg van Q és M is, de ezen kivűl hiányoznak a történetből a szép nők (csak egy van, és hiába szép, ha öt percet szerepel). Az elején Bondot sebezhetőnek és gyengének állítják be, M Silva után küldi úgy, hogy idézem "nincs felkészülve". Azonban a lőgyakorlaton célpontot messze elvétő ügynök a film végére újra az a sebezhetetlen akcióhős lett, akinek szerettük, ezzel nem is lenne baj, mert James Bond ilyen, ám akkor mi szükség volt alkalmatlan öreg rókánk beál... több»

Kedves, szerethető film és nagyon érdekes témákat dolgoz fel, úgymint öregség, generációváltás, önmegvalósítás. Robert De Niro nagyon jó, Anne Hateway szerethető. Mindenki tanulhat belőle, az év egyik kellemes meglepetése.

Pont azt vesz el a feldolgozás során, ami a legfontosabb volt a regényben: Fogg angol hűvössége és pontossága. Ehelyett kapunk egy bolondos feltalálót. A Jackie Chan féle humort én már régen nem értékelem. Egy örök klasszikust így feldolgozni: bármilyen büntetést megérdemel a rendező.

Örök klasszikus. Lassan szövödő, fordulatos történet, kiváló színészek. Az egész film sötét hangulatú, ám ami a legjobb benne, hogy ezt nem a színek árnyalásával, sokkal inkább a párbeszédekkel éri el. Ha valaki csak képeket lát a napfényes Kalifoniában játszodó alkotásról, akkor meg nem mondja, hogy ez bizony egy film noir. Pedig az, és egyike a legjobb daraboknak.

Ledger zseniális, Bale is elmegy. Mégis, ez egy szuperhősfilm, így bármennyire is vannak mély gondolatai és érdekes karakterei, az egész felett ott lebeg a komolytalanság, ami ugyebár a képregényadaptációk örök árnyéka. Ám ettől függetlenül engem is képes volt lebilincselni, pedig gyűlölöm az összes szuperhőst, Batmant is. De ez más. Sokkal érdekesebb, mélyebb, izgalmasabb.

Többször nézős film. Ami nem baj, tekintve, hogy egy az elejétől a végéig élvezhető, lebilincselő film. Olyan, ha a James Bond filmek előnyös részeit összekevernénk egy kis sci-fi-vel majd nyakon öntenénk az egészet Nolan stílusával. Rossz nem lehet belőle, sőt! Talán Nolan egyik legjobb filmje. DiCaprio ott van, ahogyan a csapat összes többi tagja.