Gyémántok az örökkévalóságnak (1971)

A második legrosszabb Bond film. És a második leg-Bondtalanabb Bond film is. Meg is magyarázom: ez egy vígjáték, csak nem humoros. A film mellőzi a feszültséget, a jó alakításokat, és az érdekes történetet, ehelyett valami buta, viccesnek szánt, elcsépelt, borzalmas effektekkel operáló, lagymatag ***** kapunk, amire sosem volt szükségünk. Ahogy Connery-nek sem arra, hogy visszatérjen

Sean C. az egyik kedvenc szinészem ezért ez a film is szerintem nélküle unalmas lenne. A Bond filmek között ez a régebbi szériához tartozik és mondjuk az akkori kor követelményeinek igazán megfelelet. Mai szemmel nézve gyengécske de jól lehet rajta szórakozni. Üdv Yosi

Lazenby után Sean Connery méltó módon tért vissza James Bond bőrébe. Mindenkinek ajánlom,bár a Las Vegasi autósjelenetnél több hibát is fellehet fedezni,amit kár volt a filmben benne hagyni.

Mai szemmel nézve már kicsit lassú, hiszen régebben sokkal lassabbak voltak a filmek. A történet nagyon jó, ahogy a James Bondoknál ezt megszoktuk, bár nekem nem a kedvencem.

Connery visszatért, bár ne tette volna! Az előző film a Goldfingerhez hasonlóan örök klasszikus volt, ez viszont a Bond-filmek legmélyebb bugyraiba kerül. Connery Bondot alapjaiban értelmezi félre, mikor nyugdíjas texasi marhapásztorként igyekszik eladni.