HercegPeter

Rengeteg rossz kritikát olvastam róla, ami alapján sokkal rosszabbat vártam. Persze ez nem egy jó film. Will Ferrell alkotásai általában megosztják a nézőket. Itt még inkább érthető ez. Az ő filmjei közül ez talán az egyik leggyengébb. De azért nem ennyire. Nehéz meghatározni a minőségét, de a 3,8-as Imdb-s értékelés túl alacsony. Az viszont biztos, hogy Etan Cohen eddig csak jobb filmekkel foglalkozott. Vannak ennél bőven jobb vígjátékok is. Csak azoknak ajánlom, akik Ferrell és Reilly rajongói.

Remek próbálkozás arra, hogy a gyerekek megismerhessék a Biblia legismertebb meséjét és közben szórakozzanak. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet elérni, ha cuki és vicces állatokkal meséljük el a történetet. Én nem vagyok vallásos, de ez a mese nem erőlteti a hitet, csak egy történetet mesél el. Bárki nyugodtan bemutathatja a gyerekeinek.

A film megtekintése után egy kérdésem volt csupán: hogy kerülhetett ez egyáltalán az Oscar közelébe? Az addig rendben van, hogy nem egy hétköznapi történet, de ez akkor is túlzás. Egy rakás fura figura különleges és meseszerű kalandja. A két takarító jól kiegészíti egymást, a néma és a folyamatosan beszélő. Ha már itt tartunk, Octavia Spencer az, aki valami extrát nyújtott. Az ő jelölését még el is fogadom. Benne volt hitelesség, és a humort is ő szolgáltatta. Az utóbbi évek leggyengébb Oscar-díjas filmje, a Három óriásplakát Ebbing határában sokkal inkább megérdemelte volna, de még a Dunkirk és a Tűnj el! is.

Csavaros és izgalmas történet kiváló alakításokkal. Mivel nem szoktam előzeteseket nézni, nem tudtam, mire számíthatok. Eleinte azt hittem, hogy végig a merényletről fog szólni, és ötletem sem volt, hogy merre indul majd a sztori, mikor visszatértek Angliába. Pedig az igazi izgalom csak ott kezdődött. A befejezés tetszett. Nem az, amitől leesik az ember álla, de nem is kiszámítható. A háborús és a kémfilmek kedvelőinek kötelező.

Úgy kezdődik, mint egy hétköznapi romantikus vígjáték. A lány és a srác találkoznak, eleinte utálják egymást, de aztán szépen szerelmesek lesznek. Itt kezdi elveszíteni a humorát. Egyébként a csaj viselkedése hányinger keltő. Amint a barátja lelép (akire egyébként egy rossz szava se lehet), azonnal összefekszik a szomszéd gyerekkel, majd ahogy a pasija visszajön egyből a karjaiba ugrik, mintha mi sem történt volna. Aztán mikor az új srác ez szóvá teszi jön a "hogy mondhatsz ilyet" és a "semmit sem tudsz az életemről". Hatalmas közhely. Itt sajnos nem csak a karakterrel voltak bajok, de sajnos Teresa Palmer alakítása sem valami erős. Alapból a történet persze szép meg minden, de semmi különle... több»

Úgy gondolom, hogy az Egy gésa emlékiratai egy eléggé alapalkotásnak számít. Ennek ellenére én csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Kár volt. Valószínűleg a könyv jobban sikerült, mert ez a film nem egy nagy durranás. Mondjuk én vagyok a hibás, hiszen egyébként sem érdekel a távol-keleti kultúra, pláne nem a női része. Nem baj, ezt is láttam, ezt a hiányosságomat is pótoltam.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem az eredeti film nem tetszett. Ez már egy fokkal jobb volt. Persze érthető, hogy a látvány itt erősebb, de nekem most a történet is jobban bejött. Sokkal egyszerűbb és átláthatóbb. De persze ez sem akkora durranás, mint amennyire beharangozták. Kijelenthető, hogy ez a filmes univerzum nekem nem jött be. De a látvány és a kivitelezés elismerésre méltó.

Üdítő szórakozás a dzsungelben
A legfontosabb: ha nem láttad azt első részt, akkor is nyugodtan megnézheted. A szereplők minimálisan be vannak mutatva, de egyébként is mindenki azonnal levágja, hogy ki kicsoda és milyen személyiség. Én is féltem eleinte mert az első részt már nagyon régen láttam és alig rémlett valami, de szerencsére szinte alig van egy-két kisebb visszautalás. A helyzet most annyiban változik, hogy gyerek helyett egy idős asszonyra kell vigyázni és nem egy francia nagyvárosban, hanem Braziliában, az Amazonas vidékén. Az új környezet mindig új poénokra ad lehetőséget, így volt ez a Fák jú, Tanár úr 2-vel is. A karakterek bár sablonosak, mégis viccesek. Kivéve talán a kopasz csávó, akinek már túlzásba visz... több»

Az a film inkább a vígjáték kategóriába tartozik, mint a thriller-be. Ez egészen a film végi bejátszásokig igaz. A humora erősebb, mint a drámaisága vagy a feszültsége. Először csak hallgattam ahogy mellettem a haverom nézte és a szöveg alapján azt hittem hogy valami Kevin Hart film. Egyből úgy voltam vele, hogy ezt én is megnézem. Jól is tettem. Izgalmas és humoros krimivígjáték, ami nem mellesleg igaz történeten alapul.

Peter berg ezeknek a filmeknek a specialistája. A történteket nem igazán ismerem (a robbantáson kívül persze), így nekem tudott újat mutatni. A hitelességet sem tudom megállapítani, de szerintem nem nagyon rugaszkodtak el a valóságtól. Jó ötlet volt egy fiktív karakter köré építeni a történetet és hát a rendező természetesen a jól bevált Mark Wahlberget választotta. Rajta kívül is kapunk pár híresebb színészt, akik hozzák a tőlük várható színvonalat. A történet is izgalmas, képes két órára lekötni a nézők figyelmét.

Humortalan összevisszaság. Leginkább így tudnám jellemezni. Bár a történet egyszerű, mégis idiótaságnak tűnik. Szerintem a színészek is érezték, hogy milyen jellegtelen és szürke ez a film. Legalábbis ez látszik a játékukon. Mindenki az átlagos szint alatt teljesít. Pedig azért Cobie Smulders-ben és Melanie Lynskey-ben sokkal több van ennél. Utóbbi például sokkal erősebb alakítást mutatott be a Játékidő című filmben. Ezzel szemben itt a végletekig idegesítő. Persze ilyen a szerepe, de akkor is. Az így jártam anyátokkal Robinja pedig csak a nevével tesz hozzá az egészhez. persze mellettük is tűnnek fel ismerős arcok például az Amerikai pitéből ismert Natasha Lyonne vagy a leginkább sorozatokb... több»

Az első részt még moziban láttam, de szinte alig emlékszem belőle valamire. Ez a második rész sem egy nagy durranás de egyszer nézhető. A történet teljesen sablonos. A szereplők, a csavarok és a befejezés is egytől-egyig közhelyesek. Ettől eltekintve gyerekeknek bátran ajánlom, mert minden hiányossága ellenére egy aranyos rajzfilm.

Az elmúlt évek fekete-filmáradatát tekintve nem sok olyan alkotás készült, ami ne lenne egyfajta propagandafilmként is felfogható. Ez szerencsére ilyen. Nem látok benne mögöttes tartalmat. Persze nem véletlen, hogy nem harminc évvel ezelőtt került a mozikba, de ez inkább csak egy sima történet. Néhol viccesebb, máshol pedig kicsit komolyabb. Az alakítások is meggyőzőek.

Egyszer nézhető, nem túl emlékezetes vígjáték. Könnyed hangulata miatt, inkább laza délutáni félig elalvós filmezésekhez ideális. Sajnos sok benne a béna poén. Például mikor a csaj a társkeresőn mindenkihez fűz valami erőltetett megjegyzést. Csuja Imrében azonban most sem kellett csalódnom. A minősége alapján feltételezem, hogy ezt nem a Filmalap támogatásával készítették.

A film legnagyobb erőssége a drámaisága. Nem a párbeszédek, nem a képek, csak a hangulata. Rengeteg alkotás szól erről az időszakról és ezek közül is sok a zsidók sorsáról. A varsói történtekről nem olyan régen láttam a Menedék című filmet Jessica Chastain-nel. Mind a kettő más irányból mutatja be a történteket. Az egyik oldalról a zsidók, a másikról az őket segítő átlagemberek történetét ismerhetjük meg. Őszintén szólva én egy picit csalódott vagyok, nem tudom miért. Talán a magas értékelések miatt, de én egy olyan filmet vártam, amitől letargiába esek, vagy legalább elgondolkodok. Sajnos ezt nem kaptam meg. Ettől persze ez még egy jó film és jó történet, de nekem valami hiányzott.

Ha elvonatkoztatok a film mondanivalójától, akkor egy átlagos, nem túl izgalmas, csöpögős fantasy-t kapunk. De mégis muszáj beszélni a lényegéről. Ami jó a világon azt köszönd Istennek, ami rossz az meg a te hibád, vagy éppen az Ördögé. Így könnyű vallásosnak lenni. Nekem ne mondja azt senki, hogy meg tudna bocsátani annak, aki ilyet tesz. Miért is kellene? Ettől nem változik semmi. Az az állat ugyanúgy fog gyilkolni tovább és mindenki szépen megbocsát neki. Csak Isten néz rá ferde szemmel, de beavatkozni persze ő se fog. Egyszerűen nem értem miért erőltetik ennyire ezt a megbocsátás dolgot. Azért, mert a gyilkos is ember? Azért, mert bántották kiskorában? A főszereplőt is, mégse gyilkol hal... több»

Az "elmegy" kategóriába tartozó akciófilm. A történet elég egyszerű, hol feszesebb, hol lazább tempót diktál. Ez a film nem azért készült, hogy Oscart nyerjen, az teljesen világos. Nekem az volt a legfurcsább, hogy amikor újra találkozik a lányával úgy viselkedik, mintha csak az iskolából hozná haza, pedig évekig azt sem tudta hogy él-e a gyerek egyáltalán. Ezt leszámítva nagyobb fennakadásaim nem voltak. Élvezhető, vannak benne jó akciójelenetek. Ja, és Mel Gibson sokkal menőbben néz ki szakállal.

Nehéz megszólalni után. Vannak azok a filmek, amik önmagukat se veszik komolyan és ezt a néző egyből leveszi és így tudja élvezni. Ezeknél általában nagy szerepe van a humornak. Itt erről szó sincs, mert ez a film nem vicces, inkább zavarba ejtő. Én pedig szeretni szoktam az ilyen filmeket. Ebből a történetből lehetett volna csinálni egy igazán profi, beteg vígjátékot. Egy amolyan Horrora akadva-szerű agymenést. Nálam ez most nagyon mellément, az alapötleten és a látványon kívül nincs benne se pozitívum. A második résszel lehet javítani.

Az első dolog ami az eszembe jutott a film alatt, hogy szegény Sam Claflint mindig ápolni kell. Ezt azért mondom mert legutóbb a Mielőtt megismertelek-ben láttam, ahol hasonló volt a sorsa. Ráadásul mind a két filmben egy igencsak csinos hölgyemény viselte a gondját, szóval mégse sajnálom annyira. A történet izgalmas, a csavar jó és Shailene Woodley alakítása is teljesen rendben van, pedig nem volt egy könnyű szerep. A jelen a és a múlt keverése segített megismerni a karaktereket és ezt úgy tették, hogy nem zavarodtunk bele. Ahogy azt a tengeren játszódó filmeknél megszokhattuk, a látványra nem lehet panaszunk.

Ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy ennek az alkotásnak nincs helye az oldalon, hiszen ez egy színdarab. Ennek ellenére én megnéztem és örülök, hogy megtettem. Csuja Imre nagy kedvencem és ezt a darabot is ő viszi a hátán, de a többiek ügyesen asszisztálnak hozzá. A poénok nagy része is az övé. A mondanivalója tisztán érthető. Senkit sem érdekel a másik sorsa, csak a saját sikere, boldogsága.