Sacha Baron Cohen (Ali G, Borat, Brüno, A diktátor) repertoárja tovább bővül a brit külvárosi suttyó futballhuligán szerepkörével, amelynek sztereotípiáit sikeresen házasítja össze a klasszikus kémfilmek paródiájával. A végeredmény egy hullámzó színvonalú, ámde ütőképes elegy, amitől garantáltan eldobjuk az agyunkat!
A 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon jártunk, és górcső alá vettünk két életrajzi filmet, a finnek Oscar nevezettjét, A vívó című, történelmi távlatokba helyezett sportfilmet, valamint Stanley Milgram élettörténetét adaptáló Experimenter című drámát. Szerintem kafa kis film!
Úgy tűnik, hogy Jon Favreau rendező nemcsak a vashoz ért s a konyhában mozog otthonosan, hanem jól elboldogul a dzsungelben is, még ha csak számítógéppel létrehozott formában is. Rudyard Kipling örök érvényű klasszikusa mindössze 3 élőszereplős megvalósítást ért meg 2016 előtt, ezek közül kettő - a Maugli, a dzsungel fia Stephen Sommers (A múmia 1-2) rendezésében és a csak videón napvilágot látott The Jungle Book: Mowgli’s Story - a Disney égisze alatt a ’90-es években került bemutatásra, a legelső filmváltozat azonban 1942-es, és magyar vonatkozással bír: a Korda-fivérek forgatták le élő állatok asszisztálásával. A legújabb adaptáció ehhez képest a kornak megfelelő technikával, végig számít... több»
Klasszikus mese imádóknak A filmforgalmazók, úgy néz ki, a klasszikus mese imádóknak szeretnének kedveskedni a héten. A dzsungel törvényeit elképesztő látványvilág keretén belül tanulhatjuk meg ismét A dzsungel könyve adaptációján keresztül (kritikánk róla itt!), majd ha az őserdő zárt világát sikerült átvészelnünk, máris belevethetjük magunkat annak a bizonyos mágikus tükörnek a hajhászásába A Vadász és a Jégkirálynő oldalán. Lássuk be, a Hófehér és a Vadász gondoskodott róla, hogy eljegesedett szívvel álljunk a folytatáshoz, igaz, az újszerű nézőpontjával és a sötét hangulatával néhol kellemes meglepetést okozott, de a felszínes karaktereivel és az összefércelt cselekményével végül unalomba taszította Ravenna sötét... több»
...megvezetik a nézők felét... Figyelem, a kritika spoileres!
Pedig a showrunner, Scott M. Gimple nem egyszer játszotta el ugyanezt, szinte hihetetlen, hogy a csapongó részek hogy tudtak átfolyni a rostán. A rajongók joggal háborodnak fel, de aztán valahogy mindig megbékélnek, amikor a készítők egy kikezdhetetlen epizódot tálalnak fel nekik. A recept mindig ugyanaz: egy akciódús nyitány után gyorsan leül a sorozat, majd a sztori egy helyben toporog, csak az éppen aktuális nehézségekkel néznek szembe Rickék. A téli pihenő után már más miatt fáj a csapatunk feje, de itt is pofátlan időhúzással szembesülünk, mígnem megkapjuk a cliffhangerrel záródó finálét. Nos, a hatodik évadban ez utóbbit is sikerült elbaltáznia az AMC-ne... több»
A Marvel moziverzumának eddig megjelent alkotásait szokás azzal a kritikával illetni, hogy az abban zajlott események igazából tét nélküliek, a történtek súlytalanok. Ez részben igaz is volt, hiszen az egyes filmek ugyan önállóan is megállják a helyüket, valójában egy nagyobb, gigászi háborúhoz vezető út alapkövei. Így az, hogy az odáig vezető úton mi történik, milyen konfliktusokkal kell megküzdeniük szuperhőseinknek, lényegében tényleg elveszítik jelentőségüket. Aztán jött Joe Russo és Anthony Russo, akik az Amerika Kapitány: A tél katonája résszel bebizonyították, hogy igenis ki lehet törni a könnyed hangvételből és úgy is el lehet mesélni egy Marvel-történetet, hogy azt kémjátszmákkal sz... több»
64 Party szörnyek (2003)