Berto49

Úgy emlékeztem, hogy láttam, de valószínűleg nem. Kimondottan jó film, 1983-ból, 5 Oscar-díjjal jutalmazták. Nagyon jók benne a szereplők (MacLaine, Nicholson, Winger, Bridges) és a történet is. A szereplők életéből felvillant egy-egy jelentős fordulópontot, a néző fantáziájára bízva a közben történteket. A fiúk anyjuktól történő búcsúzása közben nekem is kijöttek a könnyeim. Azért nem zseniális, mert az én értékítéletem szerint a hősök mindegyike hibás döntéseket hoz (házasságtörés mindkét részről, viszony kezdése az űrhajóssal), de ilyenek az emberek. Nicholson Bodrogi hangján nagyon furcsa volt. Cameo szerepében DeVito már itt is rémesen ellenszenves, vetekszik W. Allen-nel, nem tudom el... több»

Megnéztem ezt a hatalmas gegparádét, amelyik főleg Picasso számlájára poénkodik, Eszméletlenül nevettető jelenetek, szinte minden képkockára jut egy-egy mulatságos ötlet, még burleszknek is nyugodtan nevezhetnénk. Például. a Párizsba induló vonat, vagy Picasso. az orvosnál, ebben a laborjelenet a csontvázzal és a macskával, vég nélkül lehetne sorolni. Utánanéztem a filmben szereplő Gertrude Stein-nek és Alice. B(abette) Toklas-nak is, fantasztikus páros lehetett!

Belga (elég ritkán látható alkotás ebből az országból) film, a legjobb külföldi film Oscarjára javasolták, de nem kapta meg. Elsőfilmes rendező munkája, szerintem túlbonyolított, és tudom, hogy a sötétség – néha az élvezhetetlenségig – művészileg tudatos, de az érthetőség rovására megy. Sokan dicsérik a főszereplőt, Matthias Schoenaerts, aki hatalmas mennyiségű izomtömeget dolgozott magára a film kedvéért, én nem találtam különösebbnek a játékát. Egy kamasz heréit összezúzták, hormonokkal és edzéssel férfiassá változtatta magát, de legbelül kamasz maradt.

Szerencsére teljes más volt, mint a többi súlyosan sérült ember életét bemutató film. Egy delfinidomár-nő (Marion Cotillard=Piaf) mindkét lábát elveszíti. Egy vadállat férfi egy ötéves gyerekkel előkerül valahonnan, majd egymásra találnak? Cotillard nagyon jó volt, a férfit (Matthias Schoenaerts) viszont nagyon utáltam. Ő játszott a „Bikanyak”-ban is, annak a tartalmára már csak nagyon halványan emlékszem. Ebben a filmben is szinte érzelem nélküli, ahogy a gyerekével bánik, szegény Sam majdnem meg is hal. Mondjuk a nővére is egy jobb cég, az ő szerepeltetésével a társadalomkritikai szálat erősíti a film. A vége teljesen irreális, ezzel a férfivel semmit nem érdemes kezdeni, legjobb lenne, ha... több»

!!!SPOILER!!! A háborús Németországban játszódó film egy gyereklány története. A filmet a Halál (Epres Attila kitűnő) narrációja kísérte, amely már az elején lelőtte a poént; mindenki meghal! És valóban egy bombázás során a főhős és Max kivételével mindenki meghalt, de a halált senki sem kerülheti el, így ők is meghaltak, igaz, hogy Liesel 90 éves korában. Egy furcsaság: a történet 4-5 éve alatt a gyerekszereplők (nagyon jók!) semmit sem változtak. Elsősorban Geoffrey Rush (Hans szerepében) miatt néztem meg, volt már jobb alakítása is, igaz ebből a szerepből mást nem is igen lehetett kihozni. Szinkronosan néztem újra, ezúttal megőrzésre való filmnek értékeltem, helye a gyűjteményem "Háborús"... több»

Egy igazi Lasse Hallström-filmtől elmarad. Családi drámát csinált egy jó krimiből. A film első megnézése óta a könyvet is elolvastam, és szinkronosan másodszor is megnéztem. Feltétlenül javított az értékelésemen. Komor hangulatú, igazi skandináv krimi, az események miértje is világossá vált. Két óra feszültség jó színészekkel. A vége a jeges tóba beszakadó busszal emlékezetes.

Megindító, két idősíkon futó cselekmény, közte ötven év különbség. Mindkét történetben egy-egy szörnyű gyermekrablás és gyilkosság van a középpontban, a tettes pedig… de többet nem árulok el! Hazug és álságos az az érvelés, hogy a John nevű értelmileg kissé visszamaradott kisfiúval csak azért végzett a tettes, hogy „megszabadítsa” az apját a vélt tehertől. Szívbemarkoló jelenet, amikor a három fiú születésének körülményeiről esik szó és John megkérdezi: „Anyu nekem is örült?” Az apja, Matthew így válaszolt: „Nagyon is, John! Elképesztően.”. Milyen borzalmas lelkivilága van annak, aki képes ilyen cselekedetre?! Ártatlan, a világgal most ismerkedő, a felnőttekben feltétel nélkül megbízó kisfiú... több»

Igazi termelési film 1956 júliusából, a tét egy hatalmas siló felépítése. A tartalom mai szemmel nézve erősen sematikus, de a szereposztás jótékonyan leplezi a téma elavultságát. Várkonyi Zoltán magyar viszonylatban egyedülálló rendezői zsenialítását jelzi, a casting kiválósága. Bessenyei impulzív alakítását kellő mértékben ellensúlyozza Gábor nyugodt, az igazi értelmiségire jellemző szerepjátszás. Sajnos ez a film is – ahogy a tartalomban olvasható – betiltásra került, az 1986-os bemutatásakor pedig már nem annyira volt aktuális. Mai értéke pedig „csak” az, hogy megőrizte az általam ismert két legnagyobb színészünk filmes szereplését.

Hasonló problematikájú darab a mint a „Spotlight - egy nyomozás részletei” című film, bár abban az elsődleges téma az oknyomozó újságírói munka bemutatása, a papi pedofília kapcsán. Ebben a német filmben adott három pap, akik nagyon jó barátok, talán szemináriumi évfolyamtársak voltak. Az egyik közülük, Dominik bűnös kamaszok megrontásában, ugyanakkor a történet szerint pótolhatatlan szociális munkát végzett a hátrányos helyzetű fiatalok körében. Mielőbb tisztázom, hogy zsigeri szinten elítélem a pedofíliát, elkövetőit nem lehet igazi papnak tekinteni! Amikor valaki a papi hivatást választotta, fel kell mérni nehézségeket, el kell fogadni az Egyház által támasztott cölibátus megtartását. A p... több»