elekm90

Tetszett a film koncepciója, elsősorban nem a szörnyekre gondolok, akik a hang alapján tájékozódnak, hanem arra, ahogy ez meghatározta az egész film atmoszféráját. Nagyon kevés dialógussal nagyon sok feszültség már a nyitójelenettől, szerintem ez a része bravúros, John Krasinskit dicséret illeti ezért. Ami kizökkentett, az a sok logikai buktató ("miért így cselekedett a szereplő" típusú dolgok). Az egyedi hangulata miatt mindenképp ajánlott.

Csavaros thriller, meg tudott lepni. Jó a szereposztás is, Edward Norton itt is kiemelkedett, igaz, az ő szerepe volt ilyen szempontból a "leghálásabb".

Egyszer nézős akciókomédia, sajnos nagyon vegyes a poénok minősége. Steve Zahnt a legtöbb szerepben bírom, de ebben a szerepben, filmben idegesített az ember.

Egy tök szórakoztató és könnyed "buddy movie", ami a forgatókönyv mellett a két főszereplő, Tim Robbins és Martin Lawrence párosa miatt működik igazán. Készült egy második, ma már elterjedtebb magyar szinkron, de az eredeti jobb, mivel itt nem kerültek cenzúrázásra a cifrább kifejezések, így szerintem élvezhetőbbek bizonyos jelenetek (pl. "egy pók mászik a fejeden" :)).

Csodás és grandiózus film Sergio Leonetól. Nagyon szép íve volt a történetnek, kifejezetten tetszett a tempója, sajnos a mai világban kevesen ülnek neki, pedig megéri. Bár a nem lineáris történetvezetés miatt eleinte nem mindent értettem, így legalább a végén még jobb érzés volt, mikor összeállt az egész. A film bár hosszú, számomra egy percig sem volt unalmas, sőt szerintem 1-2 részt még bővebben is be lehetett volna mutatni (a szakszervezeteket, Bailey ténykedéseit). robert De Niro, James Woods és az őket gyerekként alakító színészek alakítása tetszett a leginkább.

Nagyon szép film, tetszett a képi világa és komor hangulata. Szerintem ez a szerep állt a legjobban Jason Stathamnek, ennél jobb se előtte, se utána nem volt. A történetvezetéssel volt gondom, és azzal, ahova az egész kifut, kicsit lufinak érzem a sztoriját.

Alpári és rendkívül szórakoztató, Guy Ritchie lényegében megcsinálta a nagy költségvetésű "a Ravasz, az Agy..." filmjét. Annak ellenére, hogy sokban hasonlít rá, mindent egy picivel jobban csinál. A sok menő figura nem oltja ki egymást. Női nézőknek kevésbé ajánlom, mert ez tipikusan egy "pasis" film.

Rutger Hauer legjobb alakítása a tőle látottakból, az eleje rendkívül feszült. Utána átmegy egy konstans hajszába a film, pár következetlenséggel és túlzással. Ettől függetlenül végig szórakoztató.

Valóban sokkoló, és a képi megoldásokat tekintve egyedi film Kubricktól. Jack Nicholson alakítása remek volt, viszont Shelley Duvall borzasztó volt, értem, miért "jutalmazták" Arany Málna díjjal. Persze valahol cél is volt, hogy az karaktere idegesítő legyen, de emellé szerintem rossz színészi játék is párosult.

A két címszereplő kiváló alakítása és a Watergate-botrány téma ellenére nem mindig kötött le. Ami más filmekben sokszor működik, az ebben az esetben nem igazán: talán jobb lett volna "tágítani" a teret, és nem csak az interjúkra összpontosítani, mert így számomra csak egy közepesnél valamivel jobb film lett.

Jó film, a karakterek (főleg Samuel L. Jackson és Robert de Niro) akárcsak más Tarantino filmekben, itt is rendben vannak, illetve a 70-es évek hangulatát idéző stílus is tetszett. Viszont ehhez az egyébként nem rossz történethez nagyon sok a két és fél órás játékidő, indokolatlanul hosszúnak éreztem.

Fordulatos, egyáltalán nem sablonos krimi Ron Howardtól, bár azt meg kell említeni, hogy valójában egy 1956-os film remake-jéről van szó. Mel Gibson és Gary Sinise kiválóak, a mellékszereplő gárda pedig jól lett összeválogatva.

A Coen stílusjegyek mellett tetszett a film könnyedsége a szomorú kiindulópont ellenére (miszerint a párnak nem lehet gyereke). A humor helyenként az animációs filmekre emlékeztetett, 1-2 helyen kissé komolytalannak hatott, de egyébként működött. Ha nem veszed komolyan, jól fogsz rajta szórakozni.

Számomra abszolút tizes alkotás. Hihetetlen, ahogy ez a dokumentumfilm szavak nélkül képes elgondolkodtatni az embert, és bemutatni a földi lét oly sok aspektusát. Mindenkinek ajánlom.

Elképesztő film Martin Scorsese-től, durva, hogy ebben a korban még képes egy ennyire energetikus, pörgős és bizonyos szinten sokkoló filmet készíteni. A sztori a rendezőtől megszokott ívet írja le (feljutás a csúcsra, majd elbukás), mégis egyedi. Leo DiCapriónak pedig élete alakítása ez, nem véletlen, hogy a többség szerint ezért járt volna neki az Oscar-díj, és nem később, a Visszatérőben nyújtott alakításáért.

Nem tudott megfelelni a Skyfall utáni elvárásoknak, pedig erősen indít a film, és ez a rejtélyes szervezet téma se hangzott rosszul. Önmagában nem lenne rossz film, a legtöbb gond szerintem a hosszával van. Nem az a problémám egy filmmel, hogy lassú, ettől akár jó is lehetne, itt viszont nem éreztem indokoltnak a 2 és fél órás játékidőt, sajnos voltak benne bőven üresjáratok.

Olyan igazi jó fekete komédia, ami Skandinávián kívül máshol nem nagyon születhetett volna meg. Először nem nagyon tudtam hova tenni, de fokozatosan elkezdett egyre jobban tetszeni. Az alaptörténeten túl bibliai áthallások is vannak benne, ezt ügyesen oldotta meg a film. Az Ulrich Thomsen - Mads Mikkelsen páros pedig remekel.

Jól indult a film a civakodó párral, aztán számomra egyre jobban leromlott, az utolsó félórában elképesztő dolgok történnek, és nem a szó jó értelmében. Értettem, hogy szenvednek ebben a kapcsolatban, és ezt akarta valami abszurd módon ábrázolni a film. Ezzel önmagában nem lenne gond, de itt nálam nagyon nem működött. Ráadásul sokszor teljesen kizökkentett az a mértéktelen, túljátszott szenvedés/üvöltözés/bőgés, ami ebben a filmben volt (Isabelle Adjaninak azért voltak jó jelenetei is).