elekm90

Ryan Gosling remekül alakítja a drogfüggő tanárt, aki képtelen rendbe rakni az életét, a tanításon kívül nem nagyon találja célját. Voltak jó pillanatai, de összességében nem nagyon tartott sehova a film, én eleinte azt hittem, hogy a kislány-tanár kapcsolat lesz valamiféle katartikusabb kicsúcsosodása, de ez számomra elmaradt.

Imádom, Danny Boyle-nak sok jó filmje volt, de ez a messze a legjobbja. Teljesen egyedi a hangulata, nagyon vicces film jó dumákkal, ugyanakkor emellett a drámai vonal talán még erősebb, nagyon jól érezteti a drogos fiatalok reménytelenségét. Emellett tele van elképesztően ötletes képi megoldással (például, amikor Renton a szőnyeg alá süllyed vagy a híres-hírhedt kisbabás jelenet).

Joseph Gordon-Levitt első írása/rendezése véleményem szerint egész jóra sikerült. A főszereplő karaktere (és az ismétlődő napi rutinja :D) és a film első fele emeli igazán átlag fölé, a végére kicsit sablonossá kezd válni.

Tetszett, ahogy a film bemutatta azt az eleinte szélmalomharcnak tűnő munkát, amit a Boston Globe munkatársai végeztek, és hogy egy ilyen "szentfazék" országban, mint az Egyesült Államok, mennyire tabu volt egy ilyen sztorit lehozni. Nem volt nagyon pörgős a sztori, de végig fenntartotta a figyelmemet. A szereplők vegyesek voltak, Liev Schreiber és Mark Ruffalo karaktere tetszett, de pl. Michael Keaton karaktere kimondottan nem.

Ez a film egy óriási baromság, és kissé igénytelen is, mégsem tudom egyértelműen gyengének nevezni, mert egyébként meg a maga módján szórakoztató, ami részben talán az egyedi szuperhős-felhozatal hatása is.

Irtó ötletes film, ilyen holokauszt sztorit még nem biztos nem láttál, emiatt mindenképp érdemes megnézni. Egy picit leül a közepén, a filmvégi csattanó viszont nagyon erős.

Durva történetet mutat be, szégyellem, de nekem anno elkerülte a figyelmemet a Colectiv-botrány. Kemény, hogy egy sportlap volt az, amely lerántotta a leplet, és rámutatott a egészségügyi rendszer problémáira. A főszereplő riporter egy nagyon értelmes és szimpatikus figura volt, aki nem hátrált meg, jó volt ezt látni.

Disztópia
Úgy tűnik, Brandon Cronenbergre mint filmkészítőre saját édesapja munkássága gyakorolta a legnagyobb hatást, ugyanis új filmje nagyon emlékeztetett David néhány korai alkotására (pl. Videodrome). Tasya Vos (Andrea Riseborough) lényegében egy bérgyilkos, viszont a gyilkosságokat mások nevében, mások testét irányítva követi el: cége megbízásokat teljesítve elrabolja a célszemélyt, majd agyi implantátumok és egy gép révén bejuttatja a nőt a tudatába. A terv szerint Tasya indítékot generálva megágyaz a gyilkosságnak, majd a gazdatestben öngyilkosságot elkövetve "lezárja az ügyet" és visszakerül saját testébe. A film egy ilyen eset bemutatásával indít, ami egy rendkívül véres (az egész film rendk... több»

Egy remek, életszagú film az ír Sullivan család nehézségeiről New York-ban. Az új környezetbe való beilleszkedés mellett egy családi tragédia feldolgozása (vagy inkább fel nem dolgozása) áll középpontban. Kemény dráma, ugyanakkor vannak benne nagyon aranyos jelenetek is.

Nagyon egyszerű sztorival operál, de nem is erre helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább az atmoszférára. Ebben pedig elég erős, vannak benne üdítően ijesztő jelenetek, és nem a szokványos jumpscare-ek. A befejezése nem tetszett, nagyon tipikus volt, jobban le lehetett volna zárni.

A két és félórás hossza ellenére végig teljesen lekötött, nem éreztem, hogy bármikor is leült volna a cselekmény. Nagyon sok jó színészi alakítás van benne, és tetszett, hogy a komoly téma ellenére viszonylag könnyed film. Ami nem tetszett, hogy a fehér emberek 90%-a rohadék volt, értem, hogy milyen üzenetet akart közöni, de ezt azért egy kicsit túltolták.

Egyedi megközelítése a holokauszt témának, és drámaként hatásos alkotás. Ami kissé idegesített, hogy nagyon sok ferdítés van benne, olyan dolgokat mutat be a hatásvadászat kedvéért, aminek a valósághoz vajmi kevés köze van.

"Egynek jó" vígjáték Guy Ritchie-stílusban, Vinnie Jonesszal a főszerepben. Kicsit sablonos és bugyuta, de azért megvannak a maga szórakoztató pillanatai.

Nem volt rossz, de nem tartom egy időtálló alkotásnak. Az egyetlen (ám annál irritálóbb) gondom vele, hogy iszonyatosan hollywoodi volt. Példaképp a könyvelő kezébe nyomnak egy sörétest, a következő jelenetben pedig már lovagol meg embereket öldös. Több ilyen jelenet van a filmben, ezek miatt számomra néhol kicsit nevetségessé vált az egyébként izgalmas történet. P. S. A fiatal Kevin Costner bizonyos jelenetekben tisztára úgy nézett ki, mint Paul Walker.

Közepesre értékelem. Egyrészt tetszett az alapsztori, az, ahogy bemutatta a gyászoló szülők kis közösséget és a fiatal Sarah Polley alakítása is. Ugyanakkor a filmben adott magyarázat ellenére nekem egy kicsit erőltetett volt az ügyvéd "nyomulása", nem volt jól bemutatva ennek az érzelmi háttere. Alapvetően nincs problémám a lassú filmekkel, de itt valahogy a hatásossággal voltak gondjaim, kicsit sótlan volt számomra a tálalás.

A képi megoldások zseniálisak, mind a rendezés, mind az operatőri munka, mind a vágás (mondjuk Inarritu és Lubezki szakmájuk mesterei). Lényegében Michael Keatonról szól a film, aki maga is küszködött a Batman szerepek után. Néhol elég elvont tud lenni, emiatt nem egy könnyű darab, de összességében egy erős dráma jó alakításokkal.

Egész jó ausztrál gengszterfilm, bár a tempójával voltak gondjaim. A közel kétórás hossza ellenére néhol úgy éreztem, hogy lassabb a kelleténél, a végső harmadát pedig inkább összecsapottnak éreztem, pár jelenetet jobban ki lehetett volna bontani. Jacki Weaver és Ben Mendelsohn kiválóak voltak, viszont abban egyetértek az előttem véleményezővel, hogy a főszereplő srác a bamba tekintetével kritikán aluli.

Sajnos csak nyomokban tartalmaz Indiana Jonest a film, nagyon kár volt feláldozni a profit oltárán az eredeti trilógiát. Inkább nevetséges volt (mind egyes jelenetek, mind a teljes sztori szintjén), mint érdekes. A "főgonosz" sem tetszett, és nem Cate Blanchett alakításával volt a gond, hanem a karakterrel, akit megformált. Nálam egyedül a látványelemek és effektek voltak rendben.