A filmet ajánlás miatt néztem meg, de bennem egyáltalán nem alkotott maradandót a történet. Azonban Demi szerethető volt, a zene és a látvány lenyűgöző, az pedig, hogy a történet az írás körül körvonalazódott, különösen elnyerte a tetszésem. Egyszernézős kategória.
A saját műfajában maradandót és elképesztőt alkotott. Én személy szerint iskolákban vetíteném le, hogy lássák, mégis milyen veszélyes is az, amit művelnek. Tökéletesen felnyitja a szemünket: Egy anonim profil mögé bújva gyalázkodni pontosan ugyanolyan borzalmas, mintha te magad lennél a gyilkosa. Az internet egyszerre hasznos és roppant veszélyes.
Várható volt, hogy előbb vagy utóbb a cyberszellem is tiszteletét teszi. Megtörtént. Három éve láthattam először, akkor még teljesen a hatása alá kerített, a napokban látva a DVD-ket újra eszembe jutott. Nos, már közel se tűnt nagy számnak, ráadásul az általam különösen gyűlölt jumpscare tette igazán "ijesztőre" a filmet. Azonban pozitív, hogy ez a film igazán felhívja a figyelmet az internetes zaklatás veszélyeire.
Számomra érthetetlen, hogy egy ennyire divatban lévő téma, mint a videózás, és egy olyan közkedvelt műfaj, mint a horror, jó színészekkel vegyítve hogyan lett ennyire unalmas, gyenge és kiszámítható? Ezer meg ezer módja lehetett volna, hogy nézhetővé tegyék, mégis legalább ötször megállítottam, amíg azon gondolkodtam, hogy befejezzem-e egyáltalán. A kíváncsiság nyert, de tulajdonképpen én magam is előrevetíthettem volna a végkifejletet.
Ez a csodálatos musical szerettette meg velem a színművészetet. Azóta is, ha bármikor elbizonytalanodnék, csak belehallgatok a dalokba, vagy megnézek részleteket a darabból és már tudom, hogy ez az, amire valójában szükségem van. A magyar feldolgozás is frenetikus, soha nem tudnám megunni.
A legjobb thriller, amihez a tavalyi évben szerencsém volt. Lehet, hogy kissé elfogult vagyok a főszereplő párossal, mert számomra ők voltak a vonzerő ehhez a filmhez. Egy olyan alkotást kaptam, ami egyszerre volt vérfagyasztó, drámai és elképesztően valóságos. Nem repített fel a földről, inkább visszalökött oda, és komoly problémákra hívta fel a figyelmet, mint az anorexia, a gyász, a lelki fájdalom, figyelem és szeretethiány és az önsanyargatás árnyoldala.
Sokkal, de sokkal többet vártam ettől a filmtől, mint amit kaptam. Az izgalmas, rejtélyekkel teli trailer fenntartotta bennem az érdeklődést... Azonban ez tipikus példája annak, amikor az előzetes ezerszer ütősebbre sikerül az általa reklámozott filmnél. Inkább javaslom a műfajban ma már alapfilmnek számított Sikolyt, amiből a rendező is oly sokat merített.
Kétszer volt alkalmam megnézni: Ez a film még mindig fantasztikus. Először izgalom vezérelt, másodjára pedig már csak a szórakozás, de annak tökéletes. Nincs telenyomva borzalmas és sablonos jumpscarekkel, ehelyett kissé önironikus, nem vontatott, mégis hagy valamennyi kérdőjelet maga után.
Ez a film nem vígjáték. A két lány lelki vívódása elég erős volt, és hiába a bulik, végig volt egy nyomasztó hangulata. Én Ashley Benson neve miatt gondoltam, érdemes lehet belekukkantani. Itt értettem meg, miért nyilatkozta azt, hogy komolyabb szerepekre vágyik, ezért a stílusváltás.
Művészfilmnek szánták, és a képek teljesen rendben is voltak... Csupán hiába próbálták keverni a szezont a fazonnal, hormontúltengéses katyvasz vált belőle
Sokan nevezik a leggyengébbnek, számomra ez lett a legerősebb, legkalandosabb Harry Potter film. Szerettem a hozzáírt, könyvben nem szereplő jeleneteket is, tökéletesen illik a könyvek szellemiségébe.
Számomra nosztalgikus élményekkel párosul, egyszerűen elképesztően aranyos, ahogy ez az egész elkezdődött. Már szinte alap, hogy az ember minimum a filmeket megnézze.
Ez a sorozat egyetlen olyan része, amely szinte kifogástalanul a könyv cselekményrendszerét vetíti elénk.
Sajnáltam, hogy nem sikerült megkedvelnem. Annyira nagy reményeket fűztem hozzá, mégis repült a levesbe néhány rész után. Nem feltétlen az én műfajom, hiába hitették el velem.
Ezt a sorozatot sohasem felejtem el. Magával ragadott, szinte rekordidő alatt néztem végig, és rajongói lázban égtem. Azonban mélységesen csalódtam a végében, szinte már csak a karakterek szeretete vonszolt, hogy az utolsó másfél évadot befejezzem, mert a történetvezetés egy gyenge szappanopera stílusát vette át.
Rengeteg remek színészt és színésznőt ismertem meg köztük, és ez már olyan ajándék, amit máshonnan nem kaphattam volna
Életemben nem volt még szerencsém olyan könyvekhez, amiket tökéletesen hűen vittek vászonra. Most már van. Alig mertem nekiállni, az ember retteg, hogy nem tesz eleget az elvárásainak. Azonban ez úgy tökéletes, ahogy van.
Falco az életem része volt és lesz. Hatalmas boldogsággal töltött el a film felfedezése, de úgy gondolom, a klipek másolását hanyagolhattak volna, a silány másolatok miatt képtelen voltam újra komolyan venni. Azonban újra fogom nézni, hiszen nincs annál jobb, mikor a kedvenc énekesedről film készül. Érzed, hogy nem te vagy az egyetlen, aki szereti.
Ez a film a mai tinivígjátékok alapja. Az a szép benne, hogy tizennégy év elteltével is ugyanolyan szórakoztató marad. Amanda és Tina volt benne az abszolút kedvenc.
Négy alkalommal láttam, mind a négy alkalommal kattogó aggyal néztem végig. Szerintem ez a tinédzsereknek lett szánva, ezért lett vegyítve a humor is a filozófiával. Csupán a vége az, ami az alaphangulatot tönkreteszi. Plusz pont Bonnie Wrightnak, nagyon örültem, hogy láthattunk tőle egy olyan szarkasztikus, nagyszájú kiscsajt, amilyennek a Harry Potter filmekben is mutatkoznia kellett volna.
Ha szabad így fogalmaznom, az első számú kedvencem, ami több szempontból zseniális.
Egyrészt egyszerre kever rengeteg érzést, műfajt és mondanivalót, ami mégse válik katyvasszá... Egyszerűen vár, hogy te magad rakd össze az általa adott kis maszlagokat, majd ezt az egészet fogd, és hasznosítsd a saját életedben!
Másrészt pedig nemcsakhogy visszahúz a rideg valóságba azzal, hogy bármelyik szereplőben magadra ismerhetsz, hanem új műfajt is teremt.
Akik szeretik a nagy csattanóval végződő filmeket, jó helyen járnak. A színészi játék, a hangulat, a fokozódó izgalmak fergetegesek... Dakota Fanning pedig elképesztő volt.
68 Félhomály (2006)