Master

Szálkás bunyósok a 89-es sztori újradolgozásában
Gyllenhaal nem is lehetne szálkásabb annál, amit itt elővezet önmagából. Fura, hogy a mozgása, amikor nem verekszik, teljesen mackós és megfáradt (sőt belassult), majd amint bunyóra kerül sor, villámgyorsra vált. Ami Conor McGregort illeti: 2019-es első visszavonulásáig nagy kedvencem volt, mert iszonyú ütőerővel küzdött mindig a kevert harcművészet világbajnokságain. (Csúcson szerintem 2015–2016-ban volt.) A 2024-es Országúti diszkóban is meggyőzően bunyózik. A film alaptörténete nem túl nagy szám, kb. követi az 1989-es sztorit: adott egy helyi kiskirály, aki a floridai tengerpart egy adott szakaszán mindent meg akar szerezni magának. Ám a Road House tulajdonosnője nem akarja eladni bárját,... több»

A legjobb háborús kalandfilmek egyike
Gyermekkorom nagy kedvence az 1970-es Kelly hősei (Kelly's Heroes), mely a második világháború nyugati frontján játszódik, valamikor 1944-ben. Az alaptörténet fő karakterei amerikai katonák, akik egy német területen fekvő bank kirablására készülnek. A film műfaja nehezen meghatározható, van ahol drámaként, másutt vígjátékként jelenik meg. Szerintem háborús kalandfilm. Ami a legjobb benne szerintem, az a rengeteg szórakoztató karakter és vicces párbeszéd, mely nehezen illeszthető egy háborús közegbe. A központi karakter, Kelly egy lefokozott egykori tiszt, aki egy elfogott német alezredestől tudja meg, hogy sok ezer rúd arany van egy bankban, a front túloldalán. Ráveszi társait arra, hogy sze... több»

Az egyik legjobb film, amit valaha csináltak
Ahogyan végigtekintettem eddigi elemzéseimen, illetve kritikáimon (saját honlapomon és itt, a Mafabon is), észrevettem, hogy még egyáltalán nem írtam a filmtörténelem egyik legjobb alkotásáról, A remény rabjairól, noha óriási kedvencem. Most tehát pótlom ezt a hiányosságot. A magyar származású Frank Darabont által megrendezett 1994-es film egy Stephen King-regényre épül, mely eredetileg a Rita Hayworth and the Shawshank Redemption címet viselte még 1982-ben. Cselekményének helyszíne egy amerikai börtön, idősíkja pedig az 1947 és 1967 közötti időszak. Ekkor kerül ugyanis a New England-i Shawshank börtönbe életfogytig tartó időre (de csak 20 évet letöltve) a főhős, Andy Dufrense, akit Tim Robb... több»

Meglepően látványos és izgalmas
Teljesen véletlenül bukkantam erre a 2016-os Tarzan-feldolgozásra, és nagyon meglepett, hogy mennyire színvonalas és izgalmas. A 194 centis és kigyúrt Alexander Skarsgard tökéletes választás volt Tarzan alakjára, mint ahogyan a hibátlan külsejű Margot Robbie is tündököl a filmben mint Jane. A script jól felépített, és David Yates pályája legjobb rendezését mutatja meg. Bár korábban Harry Potter- és Legendás állatok-filmeket készített, ezzel a Tarzan-produkcióval bizonyítani tudta, hogy sokkal többre is képes. A végeredmény ugyanis nagyon látványos és fordulatos, ráadásul valódi gondolatokat is közvetít. Azon kaptam magam, hogy végigizgulom a 110 perces játékidőt, noha csupán belepillantani a... több»

A 2020-as év meglepetés filmje volt
A 2020-as éve egyik legnagyobb meglepetés filmje volt a Vadászat (The Hunt), Craig Zobel valóban különleges filmje. A főszerepben Betty Gilpin látható, aki óriásit alakít szerintem. Az alaptörténet szerint egy balliberális csoport jobbkonzervatív bloggereket és újságírókat rabol el, hogy aztán véres túlélő showt játsszon velük. Csakhogy egyikük (aki amúgy tévedésből került a csoportba) szembeszáll a szervezőkkel, és felrúgva a szabályokat felgöngyölíti a szervezetet. Jó sztori. Az egyetlen gond az egésszel, hogy politikai szempontból éppen fordítva lenne hihető a dolog, vagyis ha szélsőjobbos populista-jobbkonzik rabolnának el balos újságírókat, hogy azután szívassák őket egy túlélőgyakorlat... több»

Az egyik legjobb akció-thriller
Egy méltatlanul keveset emlegetett, alig-alig kiemelt és egyáltalán nem díjazott akció-thriller a 2003-as Beavatás, mely az egyik nagy kedvencem a mai napig. Al Pacino zseniális ugyanis benne, és Colin Farrell is karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja. Az alapsztori bepillantást enged a CIA működésébe, toborzási technikáiba és kiképző rendszerébe. A központi karakter egy CIA toborzótiszt, Walter Burke (Al Pacino), aki felfedezi pályája legtehetségesebb CIA újoncát, James Claytont (Colin Farrell). A kiképzés azonban egy pontos, furcsa és nem várt irányt vesz, az ifjú CIA-ügynök már nem is tudja, hogy mi szimuláció, mi gyakorlat és mi valóság. A script fordulatos, és Roger Donaldson rendez... több»

Vannak benne jó jelenetek is, különben kissé gagyi
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, és nemcsak azért, mert érdekelt, hogy milyen formában küzd meg a mélytengeri szörny-emberekkel Kristen Stewart, hanem mert valóban egyedi sztorit vártam. Az alaptörténet akár érdekes is lehetne, hiszen tény, hogy a saját bolygónk mélytengereit (az ezer méter alatti óceáni térségeket a 3 nagy világóceánban) alig pár százalékban ismerjük csupán. Simán előfordulhat tehát, hogy érdekes dolgokkal találkozhatunk a mélyben, és akkor még nem vettük számításba a mélytengeri barlangrendszereket, ahol bármi (is) lehet. Ebben a filmben gyorsan mozgó szörny-emberek vannak, akik persze gonoszak és agresszívek. Vincent Casselt is rávették, hogy szerepeljen benne, noha ... több»

Sci-fi rajongóknak való, elgondolkodtató sorozat
Kellemes csalódás volt számomra ez a félig kínai, félig amerikai készítésű sci-fi, melyben a szereplők fele és a rendezők közül is egy direktor kínai. De az a helyzet, hogy nem amerikanizálták túlságosan, sőt mondhatni, megmaradt egyéni stílusúnak. A regénybe belekezdtem, és tény, hogy eltér a kettő, főleg tempójában és részletességében, de szerintem nem szabad összevetni őket. A könyv, az könyv, a film pedig film. Nos, ami a sorozatot illeti: jól építkezik, a karaktereket úgy-ahogy bemutatja (bár lehetne alaposabb), és az egyes látványjelenetek sem rosszak. Mondjuk az kevéssé érthető számomra, hogy a san-tik miért épp a kínai középkort favorizálják, amikor a földi tudósokat tesztelik a szim... több»

A nagy színészlegendák filmje
Robert De Niro és Al Pacino igazi színészlegendák, akikkel Michael Mann (Az utolsó mohikán rendezője) egy valódi különlegességet készített 1995-ben Szemtől szemben (Heat) címmel. A forgatáskor Pacino 55 éves volt, De Niro pedig 52, vagyis még mindketten hitelesen alakíthatták a kőkemény zsarut és a rafinált bandavezér tolvajt. És jól is tolják, ők a film igazi erősségei. Maga a sztori és a script igazából nem nagy szám, egybites történet, egyszerű rendezéssel. De éppen ez bizonyítja a két színészóriás nagyságát, mert még ebből a szimpla dologból is nagyszerű és emlékezetes, többször nézős filmet tudtak varázsolni. Én legalább 3-4 alkalommal láttam, és mindig a De Niro nézés maradt meg bennem... több»

Rejtélyes, fordulatos
Elvoltam ezzel a minisorozattal, és már önmagában az, hogy végignéztem a 7 epizódot, jelzi, hogy nem volt rossz. Kicsit hiteltelen ez a kapszulában mély álom dolog, amikor az elítéltek agyban egy trópusi szigeten vannak, testben meg egy börtönben, de ugyanakkor érdekes is. Natalie Martinez jól tolja végig, még most, a 40-hez közel is nagyon vonzó jelenség. Gondolkoztam sokat azon, hogy három vagy négy csillagot ér, mert épp a kettő között van. Végül a 3 csillagot választottam. Egyszer érdemes megnézni szerintem.

Könnyű kis vicces akció-vígjáték
Annyira laza, életvidám és szórakoztató ez a film, hogy az ember eltekint a blődségektől, kliséktől és kiszámíthatóságtól. Amellett Salma Hayek őrületesen jól néz ki benne, a Pierce Brosnan–Woody Harrelson páros pedig néhol tényleg megnevetteti az embert, és mindehhez csak adalék a káprázatos trópusi helyszín. Nem tehettem róla, de megkedveltem ezt a filmet. Mondjuk Oscart nem adnék neki, és Brad Ratner sem lett ettől a szememben az évszázad rendezője, de valószínűleg többször nézős lesz számomra Az utolsó gyémántrablás. Amikor jókedvre vágyok.

Nyugdíjas klub vérszegény kivitelben
Bár kimondottan szeretem a maffiás gengszterfilmeket, Az Ír valahogy nem jött be. Eleve a 209 perc brutálisan sok, amellett kimondottan lassú is a tempó, és még dögunalmas is a script. A rendezés is gyenge, bár én Scorsesetől soha nem várok sokat (érthetetlenül túlértékelt rendezőnek tartom). Egyetlen okból néztem meg: egy jogász barátom rajong érte, és hónapokig győzködött. Végül beadtam a derekam, de életemben nem kínlódtam annyit filmen, mint Az Íren. Végül némi pH-értékkel csak sikerült végignéznem. Iszonyúan gyenge.

Többről szól, mint két ember harcáról a Forma–1-ben
A Daniel Brühl–Chris Hemsworth páros szerintem óriási alakítást nyújt ebben a Forma–1 történeti sportfilmben, mely az osztrák Niki Lauda és a brit James Hunt küzdelme élvezhető végig. Annak idején, 1975-ben előbb Niki Lauda lesz világbajnok, majd rá egy évre 1976-ban James Hunt. A kettejük közti verseny sok mindenről szól: hozzáállásról, talpra állásról és akaraterőről is. Nagyon sokat tanulnak egymástól: Hunt elismeri Lauda különleges felépülését súlyos balesete után (melyhez óriási akaraterő kellett), Lauda pedig megtanulja Hunttól, hogy olykor az életet is élvezni kell a verseny mellett. Később Hunt ugyan már nem ér el nagy eredményeket, ÁM Niki Lauda még kétszer szerzi meg a világbajnok... több»

Történelemhű film a 2009-es kamdeshi ostromról
A film a híres kamdeshi csata történethű megjelenítése, amikor 2009. október 3-án mintegy 300 tálib rohanta le az amerikaiak egyik afganisztáni bázisát, melyet alig 54-en védtek. A csodával határos módon bírták tartani magukat, és végül amerikai vadászgépek mentették meg őket. A Rod Lurie rendezte A helyőrség nagyon jól adja vissza a harc hevességét és a vesztes pozíciót, amiben az amerikaiaknak küzdeniük kellett. A támaszpontot ugyanis rossz helyre építették, mert körben a magasabban lévő hegyekről teljesen belőhető volt.

Történelemhű és még szórakoztató is
Nagy kedvencem lett ez a film, mert történelem- és valósághű, plusz szórakoztató is. Minden fontos történelmi alak megjelenik 1953-ban Sztálin halálakor, mert marakodás, taktikázás és hatalmi versengés kezdődik a legfelsőbb vezetői poszt megszerzéséért. Ez végül Hruscsovnak sikerül, de előbb meg kell küzdenie a többiekkel, mindenekelőtt Berijával, aki minden titkok tudója, Sztálin jobbkeze és az állambiztonsági szervek vezetője. Lavrentyij Beriját végül csak 3-4 hónappal Sztálin halála után tudják félreállítani (1953 júniusában). A film stílusa szarkasztikus, néhol absztrakt és szürreális, mint ahogyan maga a sztálini rendszer is az volt 1953-ban.

Érthetetlen a sok elismerés ezért a filmért
Yorgos Lanthimos egyedi stílusú, hangulatú és látványvilágú filmjeiről híres, de ezúttal az én ízlésemhez képest túl szürreálisat alkotott. A Szegény párák akkor sem nevezhető jó filmnek, ha művészetet látunk a szürreális képsorokban és jelenetekben. Azt nem állítom, hogy beteg film (bár sokan tartják annak), minden túltolt benne: az alakítások, a színvilág, az emóciók, a jelenetek. Bár Emma Stone-t jó színésznőnek tartom, ebben nem nevezném őt jónak. A film Oscart kapott (többet is), de tényleg érthetetlen, hogy miért. Bár a magyar vonatkozásnak, Mihalek Zsuzsa sikerének nyilván örülni lehet (és ez úton is gratulálunk neki).

Das Boot ide vagy oda, ez is van olyan jó
Bár sokan az 1981-es német Das Boot című filmmel vetik össze, és azt mondják, hogy az U-571 nem éri utol (és kevésbé hiteles), én mégis jónak tartom ezt a filmet. Jó a rendezés, az alakítások és a látvány is. Tegyük hozzá: szórakoztatóbb is, mint a német film. Matthew McConaughey nagyot megy szerintem, és általában véve nem lehet panasz a színészgárdára. Klassz az is, hogy fordulatos a történetvezetés, végig nem tudhatjuk, hogyan zárul majd az amerikaiak küldetése. Értékelés: 4 csillag, 85% minimum, Das Boot ide vagy oda.

Egy fokkal a közepes felett
A jó kalandfilmeket mindenki szereti, főleg ha sok látványos jelenetet tartalmaznak. Az Unchartedben a közepétől egyre több a látványos scene, a végén pedig a hatalmas középkori vitorláshajókkal egész látványorgiát kapunk. Nagy színészi alakítások azonban nincsenek benne, még az elvben sztárnak tartottak is iszonyú gyengék (Wahlberg és Banderas). Ez a film egyszeri megtekintésre elmegy, de az ember túlzottan nem vágyik arra, hogy később újranézze. Értékelés: 3-4 csillag közötti. Picit a közepes felett.

Nagyon gyenge úgy, ahogy van
Sci-finek nem sci-fi, az biztos, inkább valamiféle pszicho-dráma. Adam Sandler gyenge benne, mint a vizezett meggysör, és a sztorit is alaposan elcs*szték. Kár az egészért, mert egy jó sci-fi már nagyon hosszú ideje várat magára. A sci-fi rajongókat kenyéren és vízen tartja a filmszakma sajnos, annyira kevés manapság a jó tudományos fantasztikum. Igazság szerint a Dűne sem az, és a Star Wars sem. Ami Adam Sandlert illeti: neve jó ideje a gagyi szinonimája, olyan sok vacak dologhoz adta már a nevét. Az űrhajósra 2 csillag is sok sajnos.

A valós mészárlást meghamisítja a rendezés, mégis jó az egész
Bizony nem most volt 1969. augusztus 9., még Quentin Tarantino is csak alig 6 esztendős volt akkoriban. De szülei révén egészen biztosan vannak közvetlen élményei az amerikai kriminalisztika egyik legvéresebb eseményéről, a Sharon Tate gyilkosságokról (az USA-ban Tate–LaBianca murders néven ismerik az esetet). A véres mészárlás során Los Angelesben egy bérelt villában 5 embert mészároltak le a hippik Charles Manson utasítására. A esetről Tarantino készített sajátos stílusú filmet, igazi nagy sztárok alkalmazásával. Persze az ő verziójában a hippik aznap este elnézik a címet, és a szomszéd villába törnek be, ahol két kemény fickó: Rick (Leonardo DiCaprio) és Cliff (Brad Pitt) alaposan elintéz... több»