A csalódott feleség verziója a Királyról Miért kell szerencsétlen Elvis Presley-t hol a csaló, hájpacni menedzser, hol pedig csalódott és sértett feleség szemszögéből láttatni? Ez olyan, mintha úgy informálna le minket valaki, hogy az összes exünket végigkérdezi, és mindazokat, akik valaha ellenségeink voltak. Naná, hogy nem lesz objektív a végeredmény, ahogyan a Priscilla sem az. Először a Baz Luhrmann–Tom Hanks páros csinálta meg az Elvist, kizárólag a gazember menedzser szempontjait előtérbe helyezve 2022-ben, most pedig a hírneves Coppola leányzó (apuka nyomdokvizein evezve) rendezte meg a sértett feleség bosszúálló verzióját, mely egy idiótának állítja be a Királyt. A film ezen túlmenően is vacak: unalmas, egysíkú és túlzó. Ki... több»
Jó forgatókönyv, gyenge kivitelezés Újranézve a Terminátor filmeket jutottam el a harmadik epizódhoz, A gépek lázadásához. Ironikus, hogy egészen jó a forgatókönyve, de nagyon rossz a főszereplő-választás, az átlag alatti megjelenésű Nick Stahl helyzetbe hozásával. Eszembe jutott, hogy esetleg valami rokona lehet a producerek között, és azért kaphatta meg ezt a szerepet, mert másképp érthetetlen számomra. A csimpánzszerű, alacsony, vézna és legkevésbé sem karizmatikus Stahl az életben nem tudna élére állnia egy véres felkelésnek, mert a kutya sem követné. Rá kell csak nézni: egy kis szerencsétlenség. Elképesztő, hogy miért őrá bízták a legendás John Connor szerepét. Az eredeti filmben Connor egy sebhelyes arcú, markáns figura,... több»
Mese vicces kivitelben és látványosan Ha három szót kellene kiemelnem erről a filmről, akkor a mese, a vicc és a látvány jutna eszembe. Mert ez egy nagyon poénos mese, rengeteg látványos és szórakoztató jelenettel. Dwayne Johnson nagy mókamester, és A skorpiókirályban nagyon kitesz magáért. Persze sok poén mit sem érne Grant Heslov nélkül, aki ebben a filmben nagyon jól kiegészíti a Sziklát vicces párbeszédek terén. Jó a forgatókönyv és a rendezés is, úgyhogy a végeredmény nálam egy erős 4 csillagos kaland-vígjáték, mely mindenkit jókedvre tud deríteni.
Gyengébb az Orientnél Szép háttérképeket lehet látni a filmben a Nílusról és Egyiptomról, de az egész kicsit kiszámítható, és nagy színészi teljesítményeket sem láthatunk. Aki mégis kiemelhető, az Gal Gadot, aki egyszerűen tündököl ebben a szerepben. Kenneth Branagh ráállt az Agatha Christie történetek megfilmesítésére, ám ezek sorában az 5 évvel korábban készült Gyilkosság az Orient expresszen a jobb. Kicsit mozgalmasabb, kevésbé kiszámítható, és kapunk pici akciót is. Plusz lenyűgöző az Expressz képi világa a baljós háttérben száguldó, majd rostokoló vonattal. A Halál a Níluson elejt egy csattanót is a végén, mely valahogy nem szól túl nagyot. Armie Hammer szexbotránya majdnem kivonta a magas színészt a filmből... több»
Több dologban hiteltelen, viszont izgalmas Nyilván a fő kérdés hitelesség szempontjából az, hogy egy átlagos fém teherkonténer képes-e 26 napig lebegni a tengeren elsüllyedés nélkül. Én őszintén szólva nem hiszem. Aztán az is problémás, hogy kibírhat-e egy nő annyi megpróbáltatást, mint a filmbeli főszereplő: 26 nap víz nélkül (vagy legalábbis minimális vízzel), nyers halon élve, frissen szülve, egy csecsemőt táplálva, tök egyedül. A valóságban szinte biztosan szomjan halna, de még előtte durván megfázna attól, hogy állandóan tengervízben van (és kapna egy masszív tüdőgyulladást). Már ha a konténere nem süllyedne az óceán fenekére az első órában. Mindezeken ha túllépünk és azt mondjuk, hogy a konténer speciális kialakítású (hermetiku... több»
Csúcsra járatott akciófilm Nagyon megvett magának az Aleksander Bach–Hannah Ware–Rupert Friend trió, akik ezt a 2015-ös akció-orgiát összehozták nekünk. A 47-es ügynök ugyanis egy igényes és pörgős, élvezhetően izgalmas akciófilm lett, remek bunyós, lövöldözős jelenetekkel. A főhős 47-es ügynököt az Orlando Bloom hasonmás Rupert Friend alakítja, mégpedig teljesen hitelesen. A hölgy, Hannah Ware ugyancsak hihető, mint annak a tudósnak a lánya, akit végig mindenki keres. Jó a sztori, tetszetős a script, és a rendezés is rendben van, Aleksander Bach legelső rendezése egyből ütős. Jól indít a film, egyből egy nagyon látványos akcióban lehetünk, melynek során láthatunk egy remek autós üldözést is. A végkifejlet meglepetése... több»
Whitney Houston életéről Whitney Houston élete nem volt igazán boldog, szinte egyik szakaszában sem. Eleinte az útkeresés, szülei hatása nyomasztotta, majd kapcsolata Bobby Brownnal. Kasi Lemmons rendezőnő filmje ugyan átfogó képet ad az énekesnőről, de elkerüli a kényes kérdések boncolgatását. Ezek közül az egyik Whitney Houston leszbikus kapcsolata egy munkatársával, a másik pedig Bobby Brown bűne, vagyis az énekesnő kábítószerre szoktatása. Előbbit árnyaltan mutatja meg (inkább csak sejteti), az utóbbit illetően mentségeket keres Bobby Brown számára. Pedig én emlékszem azokra az időkre: szinte egyértelműnek lehetett mondani, hogy a fiatal Brown igenis tönkretette Houstont. A korabeli amerikai média nem félt állás... több»
Nem csupán dínós akciófilm, de egy új ős-evolúció újragondolás is Nem mindenki lát tovább az orránál, ha megnéz egy látványfilmet, mert leragad ott, hogy belekössön az egészbe, és a hibákat keresse. Nos, a 65 valóban egy dínós akciófilm, de picit annál azért több is. A script ugyanis beletesz egy csavart, amitől az ember elgondolkodik (már ha nem a filmnézők említett csoportjába tartozik). A csavar pedig a következő: 65 millió évvel ezelőtt – messze az ember kialakulása előtt – a dinoszauruszok korában becsapódott a Földbe egy aszteroida, mely elpusztította az őshüllőket, lehetőséget teremtve ezzel az emlősök megmaradásának és az ember evolúciójának. De mi van akkor, ha az ember ekkor már létezett, csak egy másik bolygón alakult ki, és véletlenszerűen kerü... több»
Meglepően jó és szórakoztató Neill Blomkamp – aki korábban az Elysium (2013) és District 9 (2009) megrendezésével már bőven bizonyította, hogy tehetséges direktor – ezúttal egy megtörtént esethez nyúlt, és készített belőle egy szórakoztató, autóversenyzős mozit. Ez lett a Gran Turismo, amit én még augusztusban láttam a moziban, de csak most jutottam oda, hogy írjak is róla. Az alapsztori szerint egy reklámfogás keretében egy vállalat a legjobb gamerek között versenyt hirdet egy valódi pilóta lehetőség megszerzéséért. A győztes egy hétköznapi srác, akit apja nem nagyon támogat, mert komolyabb pályára szánja. Később, fia sikereit látva azonban megváltozik véleménye, és büszke lesz fiára. Ez a történet egyik konfliktusszál... több»
Vicces és nagyon gyenge Horrornak semmiképpen sem lehet nevezni, mert ahhoz kevés a rettegést kiváltó jelenet benne (és ami van, az is nagyon gagyi), vígjátéknak nem elég vicces, thrillernek szóba sem jöhet. Igazából sehová sem sorolható a Kokainmedve. Elizabeth Banks, a rendezőnő, teljesen új oldalát mutatja meg, mert eddig egy belevaló, csinos vígjátéki színésznőnek látszott, akit nem jellemeznek a gagyiságok. A 2012-es Borotvaélen című filmben például egy okos nyomozónőt alakít, a 2008-as Zack és Miriben pedig egy vicces barátnőt. Mindkettő jó film, mindkettőben kiemelkedő az alakítása. Ezekkel szemben a Kokainmedve maga a gagyiság, még akkor is, ha látszólag jó ötletnek tűnhetett egy valós alapú, szürreális szt... több»
Túltolt negyedik rész Nagy Wick-rajongóként vártam már az új részt, komoly elvárásokkal. Ezek egy része sajnos nem teljesült, mint Bowery King (Laurence Fishburne) nagyobb arányú szerepeltetése és Charon (Lance Reddick) méltóbb kivezetése a franchise-ból. Az sem tetszett, hogy a vak fickó (Donnie Yen) szinte már a gagyisággal határosan kap jelentőséget. Ugyanakkor rengeteg a jó bunyó, a látványos harc és élvezetes jelenet. Ezek miatt a negyedik fejezet mégis élvezetes. A zárás azonban szerintem elrontott, mert bár kétségeket hagy bennünk (a rémkirály sorsát illetően), nem méltó John Wick alakjához. A helyszínek nekem bejöttek, és kalapot tudok emelni az 58 éves Keanu Reeves előtt is, aki elképesztő formát mutat k... több»
Krimi ódon hangulatban de modern kivitelben Agatha Christie, aki nagy kedvencem, sajnos egy letűnt korszak alakja, detektívregényei a XXI. század fiataljai számára kevéssé „áramvonalasak”. Éppen ezért annyira jó, hogy van olyan mai filmes, ki felkarolja az írónő történeteit, és modern, élvezhető, pörgős akció-krimit készít belőlük. Ez a filmes Kenneth Branagh. Az általa megjelenített legendás belga detektív, Hercule Poirot elsősorban jó emberismeretéről, gyors eszéről és mesébe illő bajuszáról híres. Branagh mindhárom követelményt hozni tudja a filmjében. Ami viszont igazán szórakoztatóvá és élvezetessé teszi ezt a filmet, az a hangulat és az Orient expressz képi világa. Johnny Depp is jó választás volt a sötét múltú áldozat szerepére... több»
Az akciófilmek veteránjai közös bevetésen Stallone remekül kitalálta és összehozta a filmtörténelem első akciósztár börzéjét egy nagyon jó alapötlet mentén. Ennek lényege: szabadúszó zsoldosok együttműködve egymással az amerikai kormány szolgálatában piszkos ügyek megoldására vállalkoznak, mégpedig feláldozható módon. Ami fontos: odaveszhetnek, fogságba kerülhetnek, Washington letagadhatja, hogy bármi köze lenne hozzájuk. Alighanem a valóságban is vannak ilyen diverzáns egységek, annyira beleillenek a XXI. századi nemzetközi biztonságpolitikai rögvalóságba. A filmbeli történetben nagyon jók a karakterek, és ezekhez kiválóan passzoló színészeket találtak. A legjobb szerintem a Stallone–Statham–Jet Li trió, ők alkotják a csapat magját... több»
Az átlagemberből lett hitman Ilya Naishuller 2021-es akció-thrillere az átlagemberből lett hitman története, nagyon jó rendezéssel. A legfőbb karaktert Bob Odenkirk alakítja, mégpedig kimagaslóan jól. Az alapsztori szerint adott egy átlagos családapa, aki egy kisvárosi kertes házban éli teljesen megszokott, szinte már unalmasan monoton és egyhangú életét. Egy nap egyszer csak fordul körülötte a világ: kötekedő utcai bűnözőkkel kényszerül harcra, melynek során kiderül, hogy Hutch messze nem az, akinek tűnik. Valójában vérprofin verekszik, és jártas a lőfegyverek használatában is. Hutch korábban ugyanis kommandós és profi bérgyilkos volt a kormány szolgálatában. Innentől a film felpörög, és átmegy egy ütős akciófilmbe. Hu... több»
Annyira nem hihető, hogy az tönkreteszi az egészet Tudom, hogy Shyamalan egy regényből dolgozott, amikor a Kopogás a kunyhóban megrendezésébe fogott, de én a film elemzésekor nem tudok mentséget találni a hiteltelenségre arra hivatkozva, hogy a regény is ilyen. Sajnos akkor mindkettő gyenge. Az alaptörténet agyonvágja az egészet, mert arra épít, hogy néhány ember egy álom alapján egy küldetést tekint életcéljának, és ezért hajlandó akár meg is halni. Ez a végtelen fanatizmus szerintem életidegen minden emberi lénytől. Kizárt, hogy életük delén lévő emberek egyetlen álomra alapozva minden eldobjanak maguktól. Pedig Shyamalan filmje (és az annak alapját képező regény is) pontosan ezt akarja beadni nekünk. Egy maroknyi ember útra kel, hogy egy ... több»
Az egyik legjobb háborús film az utóbbi évekből Ha az elmúlt hat évet nézem, akkor három háborús filmet találtam figyelemre méltónak: Christopher Nolantől a Dunkirket (2017), aztán Sam Mendestől az 1917-et (2019) és végül Edward Bergertől a Nyugaton a helyzet változatlant (2022). Ebből a háromból pedig toronymagasan a német film a legjobb, mely már a harmadik filmes feldolgozása Erich Maria Remarque 1928-as regényének. Remarque alig 18 évesen szolgált német katonaként az első világháborúban a nyugati fronton, és írta meg élményeit, melyből a világhírű regény született. Berger filmje tökéletesen visszaadja a regény hangulatát egészen elképesztő képi világgal. Lelkes és fiatal kiskatonák szemével látjuk a frontot, majd tanúi leszünk annak i... több»
A legelső Wick-epizód felvázolja a kereteket Nagy Wick-rajongó vagyok, mert szerintem ez a franchise egy egészen egyedi világot vázol fel a nézők számára. A legelső, 2014-es epizódban még csak a kereteket ismerhetjük meg. Derek Kolstad forgatókönyvíró és a David Leitch–Chat Stahelski rendezőpáros által megkreált alvilág egy jól szervezett közeg, melyben létezik egy legfelső kör és egy annak engedelmeskedő bűnözői hálózat, melyben sejtszerű maffiacsoportok, bérgyilkosok és a jelentős városokban egy-egy Continental Hotel tartozik. John Wick, alias rémkirály (Keanu Reeves) ennek a rendszernek a szerves része. A legelső részben még feleségét gyászolja, miközben beleköt egy orosz maffiózó, aki semmit nem tud Wickről. Ám keserűen megbánja lé... több»
Nem túl hihető, de érdekes Sajátos film A platform, mely a legkevésbé sem tűnik hitelesnek, viszont nagyon elgondolkodtató. A speciális börtönbe, mely egy végtelen mély (200 szintből álló) betongödör, önként is be lehet kerülni, jutalom (és pénz) reményében. A gond az élelem-ellátás, ugyanis azt egy platform hozza (lift jelleggel), melyről minden szinten levesznek, amit akarnak a rabok. Csakhogy a legfelső 20-30 szint mindig sokkal többet vesz le magának, mint ami járna neki, így az alsó 50 szintre szinte már semmi nem jut. Tegyük hozzá: kb. a középső 100 szinten is csak mocskos ételmaradék jut mindenkinek. Pedig ha mindenki arányosan fogyasztana, jutna az összes szintnek. A szintenként két-két rab mindegyikét áthelye... több»
Inkább az alaptörténet, mint a látvány a jó benne Denis Villeneuve minden filmje lassú tempójú, és az Érkezés sem kivétel. Nagyon lassan, fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, melynek alapja idegenek érkezése a Földre. A kapcsolat felvételéhez az amerikai kormány nyelvészeket von be a projektbe, akik óriási nehézségek árán is csak részleges eredményeket érnek el. Még azt sem tudják biztosan, hogy segítő vagy ártó szándékkal lebegnek-e a Föld különböző pontjai felett az ablaktalan, hatalmas kagylószerű objektumok. Aztán Dr. Louise Banks (Amy Adams) és Ian Donnelly (Jeremy Renner) egyszer csak valódi kapcsolatba lépnek a furcsa polipszerű lényekkel, akik elefántláb törzsekkel rendelkeznek. Az Érkezés egy különleges film, sajátos történettel... több»
Alábecsült, de szórakoztató akciófilm Jean-Francois Richet egy mozgalmas és egészen szórakoztató kis akciófilmet rakott össze az idei évkezdésre, ami kb. februárra került a hazai mozikba. Én viszont sajnos picit késve láttam, de nem bántam meg, hogy megnéztem. A gép forgatókönyve ugyanis nem rossz, még ha a rendezés nem is hoz ki belőle annyit, amennyi benne van. A központi karakter a pilóta (Gerard Butler), a kényszerleszállást végrehajtó főhős, aki az utasokat akarja mindvégig megmenteni a kényszerleszállás helyén nyüzsgő szigetlakó terroristáktól. Egyetlen segítője azonban egy bűnöző, akit Mike Colter alakít. Ketten együtt akciózzák végig a filmet, egy dzsungel borította szigeten hadakozva a helyi harcosokkal. Pozitívum, hogy... több»
61 Priscilla (2023)
Miért kell szerencsétlen Elvis Presley-t hol a csaló, hájpacni menedzser, hol pedig csalódott és sértett feleség szemszögéből láttatni? Ez olyan, mintha úgy informálna le minket valaki, hogy az összes exünket végigkérdezi, és mindazokat, akik valaha ellenségeink voltak. Naná, hogy nem lesz objektív a végeredmény, ahogyan a Priscilla sem az. Először a Baz Luhrmann–Tom Hanks páros csinálta meg az Elvist, kizárólag a gazember menedzser szempontjait előtérbe helyezve 2022-ben, most pedig a hírneves Coppola leányzó (apuka nyomdokvizein evezve) rendezte meg a sértett feleség bosszúálló verzióját, mely egy idiótának állítja be a Királyt. A film ezen túlmenően is vacak: unalmas, egysíkú és túlzó. Ki... több»