Master

Túltolt negyedik rész
Nagy Wick-rajongóként vártam már az új részt, komoly elvárásokkal. Ezek egy része sajnos nem teljesült, mint Bowery King (Laurence Fishburne) nagyobb arányú szerepeltetése és Charon (Lance Reddick) méltóbb kivezetése a franchise-ból. Az sem tetszett, hogy a vak fickó (Donnie Yen) szinte már a gagyisággal határosan kap jelentőséget. Ugyanakkor rengeteg a jó bunyó, a látványos harc és élvezetes jelenet. Ezek miatt a negyedik fejezet mégis élvezetes. A zárás azonban szerintem elrontott, mert bár kétségeket hagy bennünk (a rémkirály sorsát illetően), nem méltó John Wick alakjához. A helyszínek nekem bejöttek, és kalapot tudok emelni az 58 éves Keanu Reeves előtt is, aki elképesztő formát mutat k... több»

Krimi ódon hangulatban de modern kivitelben
Agatha Christie, aki nagy kedvencem, sajnos egy letűnt korszak alakja, detektívregényei a XXI. század fiataljai számára kevéssé „áramvonalasak”. Éppen ezért annyira jó, hogy van olyan mai filmes, ki felkarolja az írónő történeteit, és modern, élvezhető, pörgős akció-krimit készít belőlük. Ez a filmes Kenneth Branagh. Az általa megjelenített legendás belga detektív, Hercule Poirot elsősorban jó emberismeretéről, gyors eszéről és mesébe illő bajuszáról híres. Branagh mindhárom követelményt hozni tudja a filmjében. Ami viszont igazán szórakoztatóvá és élvezetessé teszi ezt a filmet, az a hangulat és az Orient expressz képi világa. Johnny Depp is jó választás volt a sötét múltú áldozat szerepére... több»

Az akciófilmek veteránjai közös bevetésen
Stallone remekül kitalálta és összehozta a filmtörténelem első akciósztár börzéjét egy nagyon jó alapötlet mentén. Ennek lényege: szabadúszó zsoldosok együttműködve egymással az amerikai kormány szolgálatában piszkos ügyek megoldására vállalkoznak, mégpedig feláldozható módon. Ami fontos: odaveszhetnek, fogságba kerülhetnek, Washington letagadhatja, hogy bármi köze lenne hozzájuk. Alighanem a valóságban is vannak ilyen diverzáns egységek, annyira beleillenek a XXI. századi nemzetközi biztonságpolitikai rögvalóságba. A filmbeli történetben nagyon jók a karakterek, és ezekhez kiválóan passzoló színészeket találtak. A legjobb szerintem a Stallone–Statham–Jet Li trió, ők alkotják a csapat magját... több»

Az átlagemberből lett hitman
Ilya Naishuller 2021-es akció-thrillere az átlagemberből lett hitman története, nagyon jó rendezéssel. A legfőbb karaktert Bob Odenkirk alakítja, mégpedig kimagaslóan jól. Az alapsztori szerint adott egy átlagos családapa, aki egy kisvárosi kertes házban éli teljesen megszokott, szinte már unalmasan monoton és egyhangú életét. Egy nap egyszer csak fordul körülötte a világ: kötekedő utcai bűnözőkkel kényszerül harcra, melynek során kiderül, hogy Hutch messze nem az, akinek tűnik. Valójában vérprofin verekszik, és jártas a lőfegyverek használatában is. Hutch korábban ugyanis kommandós és profi bérgyilkos volt a kormány szolgálatában. Innentől a film felpörög, és átmegy egy ütős akciófilmbe. Hu... több»

Annyira nem hihető, hogy az tönkreteszi az egészet
Tudom, hogy Shyamalan egy regényből dolgozott, amikor a Kopogás a kunyhóban megrendezésébe fogott, de én a film elemzésekor nem tudok mentséget találni a hiteltelenségre arra hivatkozva, hogy a regény is ilyen. Sajnos akkor mindkettő gyenge. Az alaptörténet agyonvágja az egészet, mert arra épít, hogy néhány ember egy álom alapján egy küldetést tekint életcéljának, és ezért hajlandó akár meg is halni. Ez a végtelen fanatizmus szerintem életidegen minden emberi lénytől. Kizárt, hogy életük delén lévő emberek egyetlen álomra alapozva minden eldobjanak maguktól. Pedig Shyamalan filmje (és az annak alapját képező regény is) pontosan ezt akarja beadni nekünk. Egy maroknyi ember útra kel, hogy egy ... több»

Az egyik legjobb háborús film az utóbbi évekből
Ha az elmúlt hat évet nézem, akkor három háborús filmet találtam figyelemre méltónak: Christopher Nolantől a Dunkirket (2017), aztán Sam Mendestől az 1917-et (2019) és végül Edward Bergertől a Nyugaton a helyzet változatlant (2022). Ebből a háromból pedig toronymagasan a német film a legjobb, mely már a harmadik filmes feldolgozása Erich Maria Remarque 1928-as regényének. Remarque alig 18 évesen szolgált német katonaként az első világháborúban a nyugati fronton, és írta meg élményeit, melyből a világhírű regény született. Berger filmje tökéletesen visszaadja a regény hangulatát egészen elképesztő képi világgal. Lelkes és fiatal kiskatonák szemével látjuk a frontot, majd tanúi leszünk annak i... több»

A legelső Wick-epizód felvázolja a kereteket
Nagy Wick-rajongó vagyok, mert szerintem ez a franchise egy egészen egyedi világot vázol fel a nézők számára. A legelső, 2014-es epizódban még csak a kereteket ismerhetjük meg. Derek Kolstad forgatókönyvíró és a David Leitch–Chat Stahelski rendezőpáros által megkreált alvilág egy jól szervezett közeg, melyben létezik egy legfelső kör és egy annak engedelmeskedő bűnözői hálózat, melyben sejtszerű maffiacsoportok, bérgyilkosok és a jelentős városokban egy-egy Continental Hotel tartozik. John Wick, alias rémkirály (Keanu Reeves) ennek a rendszernek a szerves része. A legelső részben még feleségét gyászolja, miközben beleköt egy orosz maffiózó, aki semmit nem tud Wickről. Ám keserűen megbánja lé... több»

Nem túl hihető, de érdekes
Sajátos film A platform, mely a legkevésbé sem tűnik hitelesnek, viszont nagyon elgondolkodtató. A speciális börtönbe, mely egy végtelen mély (200 szintből álló) betongödör, önként is be lehet kerülni, jutalom (és pénz) reményében. A gond az élelem-ellátás, ugyanis azt egy platform hozza (lift jelleggel), melyről minden szinten levesznek, amit akarnak a rabok. Csakhogy a legfelső 20-30 szint mindig sokkal többet vesz le magának, mint ami járna neki, így az alsó 50 szintre szinte már semmi nem jut. Tegyük hozzá: kb. a középső 100 szinten is csak mocskos ételmaradék jut mindenkinek. Pedig ha mindenki arányosan fogyasztana, jutna az összes szintnek. A szintenként két-két rab mindegyikét áthelye... több»

Inkább az alaptörténet, mint a látvány a jó benne
Denis Villeneuve minden filmje lassú tempójú, és az Érkezés sem kivétel. Nagyon lassan, fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, melynek alapja idegenek érkezése a Földre. A kapcsolat felvételéhez az amerikai kormány nyelvészeket von be a projektbe, akik óriási nehézségek árán is csak részleges eredményeket érnek el. Még azt sem tudják biztosan, hogy segítő vagy ártó szándékkal lebegnek-e a Föld különböző pontjai felett az ablaktalan, hatalmas kagylószerű objektumok. Aztán Dr. Louise Banks (Amy Adams) és Ian Donnelly (Jeremy Renner) egyszer csak valódi kapcsolatba lépnek a furcsa polipszerű lényekkel, akik elefántláb törzsekkel rendelkeznek. Az Érkezés egy különleges film, sajátos történettel... több»

Alábecsült, de szórakoztató akciófilm
Jean-Francois Richet egy mozgalmas és egészen szórakoztató kis akciófilmet rakott össze az idei évkezdésre, ami kb. februárra került a hazai mozikba. Én viszont sajnos picit késve láttam, de nem bántam meg, hogy megnéztem. A gép forgatókönyve ugyanis nem rossz, még ha a rendezés nem is hoz ki belőle annyit, amennyi benne van. A központi karakter a pilóta (Gerard Butler), a kényszerleszállást végrehajtó főhős, aki az utasokat akarja mindvégig megmenteni a kényszerleszállás helyén nyüzsgő szigetlakó terroristáktól. Egyetlen segítője azonban egy bűnöző, akit Mike Colter alakít. Ketten együtt akciózzák végig a filmet, egy dzsungel borította szigeten hadakozva a helyi harcosokkal. Pozitívum, hogy... több»

A leglátványosabb filmek egyike
James Cameron Avatar-filmjei a leglátványosabb mozik 2009 óta, bár az is igaz, hogy nem mindenkinek jön be ez a számítógépes gerjesztésű világ. Nekem tetszetős a közeg: a 2154-ben megjelenő idősík, a Pandora bolygó sajátos élővilága, a hatalmas na'vik megjelenítése és maga a történet is. Az első részben az erdei, a másodikban a tengeri na'vik a központi szereplők és persze Jake Sully (Sam Worthington), aki különleges kapcsolatba lép velük, felvéve a na'vik alakját (egy avatárban). A történetre visszatérve: alapvetően egy indiánok kontra cowboyok séma jellemzi, hiszen a westernekben is adottak a gonosz fehér telepesek, akik katonáikkal, tűzfegyvereikkel és létszámfölényükkel elveszik a földek... több»

Egy film, ami egyszerre történelem és pszichodráma
Az Oppenheimer című film annak a Christopher Nolannek a rendezése, aki az egyik legelismertebb direktor ma az Egyesült Államokban. Ezen műve számomra egyszerre történelmi film és pszichodráma is. Egyik oldalon ugyanis megismerjük az amerikai kormányzat atomprogramját és azt a folyamatot, amelynek során kialakítanak egy tudóscsoportot Új-Mexikóban (egy sivatagi bázison) a világ legelső atombombájának elkészítésére (Oppenheimer vezetésével), másik oldalon pedig megismerjük azt az embert, aki az egész projekt (Manhattan-terv) motorja volt 1945-ben. Ő Robert Oppenheimer fizikus, Albert Einstein barátja. A film egyik különlegessége, hogy láthatjuk az első bomba felrobbantását a sivatagban, és bel... több»

Hihetetlen, hogy felnőtt emberek időt áldoztak erre a döbbenetre
Csak megnéztem végül én is ezt a tömény idiotizmust, bár éreztem, hogy nagyon nem kéne. Mert valóban egy döbbenet. Azok, akik ebbe belemagyaráznak különböző dolgokat (például a nemi szerepekről, a feminizmusról meg bármi másról), képesek lehetnek bármibe bármit belemagyarázni. Ami számomra hihetetlen, hogy felnőtt emberek időt, pénzt, energiát tudtak áldozni ilyesmire. Valahol ez egy válság-jelenség. Nem az, hogy megjelent, hanem, hogy ennyi ember megnézte, és ennyire népszerű lett. A nyugati kultúra devalválódását látom ebben és egy tendenciát, melynek végén majd böfögő versenyeket nézünk a filmvásznon. Elképesztő, ahová tart a filmkultúra (és úgy általában a közízlés).

Horror téma pszicho kivitelben, vértelenül
Egy vérfagyasztóan kegyetlen jellemű, homoszexuális sorozatgyilkos életét mutatja be ez a film, teljesen valós eseményekre építve a cselekményt. Jeffrey Dahmer ugyanis valóban megölt 17 embert az amerikai Malwaukee városában 1987 és 1991 között, amivel kiérdemelte a „milwaukee-i rém” címet. Ma is vitatéma, hogy pszichésen beteg, vagy csupán komplexusokkal teli kegyetlen jellem volt-e. A filmsorozat kevés véres jelenettel, a durva látványvilágot kerülve mutatja be Dahmer történetét Evan Peters főszereplésével, Jennifer Lynch rendezésében. Nálam 85%-ot kap, mert ütős a főszereplő játéka és jó a rendezés is.

Különleges film
Nagyszerű alakításokban gazdag különleges filmet készített idén Olivia Newman rendezőnő, mégpedig Delia Owens nagy-sikerű, 2018-as regényéből. Pörgős a cselekmény és a filmnek saját atmoszférája is van. Az események két szálon futnak: egyrészt egy gyilkossági ügyben történő nyomozást láthatunk (rejtélyekkel, talányokkal), másrészt pedig egy sajátos múltú és egyéniségű fiatal nő élettörténetét, fordulatokkal. Remek a forgatókönyv, kiemelkedő a rendezés és nagyot alakít a főszereplőnő, Daisy Edgar-Jones is. Én remekül elvoltam ezzel a filmmel, nálam 80%-os.

Vicces túlbonyolítás
A 18 éves Millie Bobby Brown ezúttal is vicces, mi több: szórakoztató, hiszen igazi egyéniséggel keveredik különleges kalandokba a XIX. századi Angliában. Ugyanakkor maga az alaptörténet feleslegesen túlkomplikált, egy idő után unalmas. A kalandok mégis látványosak és különleges az 1880-as évek Londonjának látványa is. Kapunk poénokat is folyamatosan. Harry Bradbeer egy erős 60%-os filmet hoz össze. A fiatal Enola egy eltűnt lány után nyomoz, miközben kutatása egy ponton összekapcsolódik magándetektív bátyja, Sherlock Holmes detektivkedésével.

B kategóriás splatter film
A Terrifier filmek kis költségvetéssel elkészíttet slasherek, melyek valódi műfaja splatter, azaz olyan alkotás, melyben a fröccsenő vér és a nyers erőszak látványa áll a középpontban. A második epizódban is ez a helyzet: a sztori szinte nulla, semmit sem tudunk meg a folyamatosan gyilkolászó bohócruhás killerről és nincs karakterisztika a többi szereplőnél sem. Adott egy magas, vékony fickó bohóc jelmezben, aki folyton vicsorogva és brutális kegytelenséggel, véresen kezd gyilkolni. Célpontja egy idő után egy bizonyos család: magányos anyuka két kamaszgyerekkel, egy csinos tizenéves lánnyal és egy általános iskolásnak tűnő fiúval. A bohóc kiirtja a család barátait, majd őket is megkísérli. B... több»

Véres horror, de valahogy mégsem ütős
Az 1974-es változat után nagyon vártam ezt az új rendezést David Blue Garciától. A film próbál építkezni, de egy bizonyos ponton nem tud túljutni. Amikor a Bőrpofa megkezdi a gyilkolászást, valahogy megreked a félelem és a rettegés. Pedig véres jeleneteket kapunk bőven. Aztán elgondolkodva arra jutottam, hogy a hitelesség sántít picit. Először is ott van maga a Bőrpofa. Beadják, hogy ő gyilkolt a 70-es években is, de azt nem gondolják át, hogy akkor a fickónak 2022-ben kb. 65-70 évesnek kell lennie. Ehhez képest simán futkározik a fiatalok után. Tény, hogy tagbaszakadt fickó, 194 centi (Mark Burnham, aki alakítja a figurát, legalábbis ekkora) és vagy 150 kiló. A film legnagyobb előnye a sok... több»

Iszonyúan nyomasztó de nagyon izgalmas a Fehér pokol
Ritka, hogy egy ennyire nyomasztó film jó legyen, de a Fehér pokollal éppen ez a helyzet. A fő karakter Ottway (Liam Neeson) magánéleti válságban lévő, az öngyilkosság szélén álló figura, aki egy alaszkai olajfinomító alkalmazottjaként a környékbeli farkasok távoltartásáért felel. A sors fintora, hogy egy alaszkai repülőszerencsétlenség túlélőjeként épp a farkasokkal kell megküzdeni, egyenlőtlen esélyekkel, az elhagyott, jéghideg vadonban néhány társával. A Fehér pokollá váló vidék mindannyiukat halállal fenyegeti. A kérdés: maga Ottway túléli e az egészet? Izgalmas film, értékelésem: 80%.

Az idei év egyik legjobbja A gyilkos járat
Megosztó film, de nekem nagyon bejön David Leitch fanyar humorú akció-thrillere, A gyilkos járat. Nagyon jó a script, a rendezés pedig egészen egyedi, ugyanakkor Tarantinóra és Guy Ritchie-re jellemző stílusvilágot mutat. Sok-sok fekete humort, különleges karaktereket, szórakoztató párbeszédeket és véres akciók sokaságát kapjuk, ha bevállaljuk ezt a mozit. Szinte végig egy japán szuper-vonaton vagyunk, majdnem minden jelenet ezen játszódik. A szerelvény Kiotóba tart, tele fura, alvilági figurával, akik többnyire egymást gyilkolásszák. A legjobb Brad Pitt és Brian Tyree Henry, akik egyszerűen fergetegesek. Az idei filmes évet nézve a Maverick mellett ez a film eddig a legjobb, akárhányszor ú... több»