Gyerekkorunk kedvenc tanulságos és kalandos meséje. Megfilmesítve már közel sem volt ilyen eredeti és varázslatos.
Bátran ajánlom a mai gyerekeknek, többek között a sajátomnak is, a mai meséket oda-vissza veri.
Ikonikus karakterek.
Ha a film feleennyire jó lett volna, akkor biztosan kap folytatást is.
Nagy belépőt kaphatott volna ez a nagyszerű és egyedi felépítéssel rendelkező sorozat a filmek világába, amennyiben nem lett volna ekkora bukás.
Popkultúránk része Mit is mondhatnék róla, hiszen mindenki ismeri. Díjak és elismerések tömkelege, világraszóló ismertség, a popkulturába való beleolvadása mind-mind jelzésértékűek a népszerűsége, halhatatlansága és kifogástalan minősége mellett.
Nem tudom mi történt a magyar rajzfilmiparral, de sehol sem vagyunk az akkori minőséghez. Talán az akkori nagyok mire kiöregedtek nem volt következő generáció, aki átvehetette volna a stafétát?
Hihetetlen, hogy 40 év elteltével meg sem tudják közelíteni ezt a szintet.
Na mindegy, nem értem.
Az animék belépődarabja a virtuális valóság birodalmába, és hálistennek sokáig elkalandozunk ebben a világban. Azóta rengeteg folytatást kapott, de azok inkább csak kiszélesítették vagy csak meglovagolták az anime világát. Számomra azonban így sem lett kedvenc, de nagyon örülök, hogy láttam, mert élvezhető darab volt. Legnagyobb pozitívum, hogy ebben az animében eljutottunk a csók, és úgy általában egy kapcsolat kibontakozásához, nem csak egy olyan reménytelen romantikus szálat látunk, amiből nem lesz semmi, mert a lány szégyenlős, a fiú pedig béna.
Azt kaptam, amit vártam, csak másképpen Sok olyan vonatkozás vagy jelenet van a filmben, ami – mondjuk ki – nem igazán nyerte el a tetszésemet, és talán hibának is könyveltem el, de semmit sem vont le a filmélményből. Igazán boldog vagyok, hogy nem csak valami sablonos, agyatlan kaszabolás ment, mint a látványfilmek legtöbbjében, hanem keményen odatette magát mindenki a sztorihoz, és felvett egy időutazós/sci-fi vonalat. Merész és ötletes megoldás volt a depressziós, poszt-traumatikus stresszben szenvedő, mélységesen lecsúszott Thor, rendkívül szép volt Kapitány búcsúja, és mindent megért Tony Stark önfeláldozása. Sajnos a stafétát át kellett adniuk a következő generációnak, de legalább nem mentek bele bőrlehúzásokba, és méltó mó... több»
Fele csapat, fele élmény A film visszakalauzol bennünket a varázslatos álomvilágba, de már közel sem kapunk annyi fantáziát, s ezt leszámítva is kicsit szegényesebb összképet tárnak elénk.
Caspian nekem túl sablonos, amolyan jellegtelen, Edmund bár komplikáltabb karakter, de itt már ő sem volt az igazi. A legértékelhetőbb a gonosz unokatesó, Eustass (?) volt a maga elkényeztetett es undok stílusával, majd a bekövetkezett karakterfejlődésével.
Alapjában véve érdemes lehet megnézni a filmet, mert még mindig szép, még mindig varázslatos és nem utolsósorban látványos, de ne várjunk katartikus élményt vagy történetet.
Méltatlanul alulértékelt Nagy kedvencem volt régen, mondhatni a 2000-es évek Bosszúállói voltak, csak nem ütöttek akkorát. A steampunk filmek talán legjobbja, bár ma már kicsit elavult, de ez a fajta összeállás akkoriban még igen szokatlan volt és fogott meg a legjobban.
Kicsit olyan az összképe, mintha egy 90-es évekbeli kalandfilmet, a Bosszúállókat, a Watchment és némi steampunk összeráztak voltak egy nagy shakerben.
Bár nem egy zseniális film, de ennek ellenére tőlem megkapja az 5 csillagot, mert az egyedi világa és az akkori filmezésben egyedülálló koncepció nagyon megragadta a képzeletemet.
Középszerű, mondhatni B kategóriás TV film. Az alapkoncepció és a helyszín érdekes, a történet egyszerű és lineáris, de a maga a film, úgy egészében kicsit jellegtelen. Nem kifejezetten rossz, mivel én is megnéztem többször, de inkább felejthető alkotás.
A maga Cartoon Network-ös világához képest meglehetősen akciódús és eseményteljes mese, aminek lineáris története és felépítése van.
Mivel jóval gyerekesebb egy képregényadaptációs meséhez képest, így a nagyobbak nem feltétlenül fogják élvezni, de a kisebbek (jórészt fiúk) nyugodtan belevághatnak.
Szórakoztató és nagyon eredeti, ötletes gyerekmese, amin néha egy idősebb néző is jót mosolyoghat.
Megvannak a szokásos karakterek (nagydarab, undok srác; a buta, a néma, az idegesítő tesó stb) így mindenki eltudja helyezni az alaphelyzetet a hétköznapi életben, hogy aztán belevágjon egy igazi, fantáziadús, eredeti gyerekmesébe.
Viccesnek vicces, de köze sincs egy képregényadaptációhoz, a 20-30 évvel ezelőtti DC rajzfilmek sokkal jobbak és igényesebbek.
A rajzolás is hagy némi kívánnivalót maga után, nem a minősége a baj, hanem az, hogy ez a fajta rajzstílus egyáltalán nem illik ide, inkább a paródia vagy szatirikus jellegű mesék jellemzője.
A képregényadaptációkra jellemző harcok és konfliktusok gyakorlatilag nincsenek, ha pedig vannak szánalmasak, ezáltal a sorozat elveszti a valódi jellegét és csak egy paródiának beillő rajzfilmet kapunk.
Nagyon jó kis párost sikerült összehozni, amit igazol a rengeteg gyerekjáték és termék, na meg a népes nézőközönség. Egy aranyos, nekem kicsit Bolondos dallamok beütésű mese, amin azért jócskán látszik az orosz vonal. Kislányom szereti, bár mondanivaló nem sok van benne, de időtöltésnek tökéletes egy gyermek részére. A kislány pedig olyan aranyosan idegesitő, mint bármelyik másik óvodás.
Minimax helyett Egy átlagos, aranyos kisfiú és családjának mindennapjairól szóló mese, némi tanulsággal és tanítanivalóval. Inkább kisebbeknek való, a hétköznapi dolgokat leszámítva semmilyen fordulat vagy konkrétabb cselekményszál sincs benne, de éppen ez a jellemvonás a mese lényege, hogy hétköznapi tanulságokat közvetít a gyerekek felé.
Bátran állithatom, hogy egyike a valaha volt legjobb magyar meséknek, melyet nagyban köszönhet az igényes kornak, az egyedi rajzolásának és állatmese mivoltának. Egyik nagy erénye még a minden rész végi tanulság, melyet dr. Bubó szellemesen és ironikusan tálal a gyerekek (vagy felnőttek) részére.
Azta a néhány részt is a mesés szépségű főszereplő miatt néztem meg, de igazság szerint nem volt rossz, sőt kifejezetten ötletes, mondhatni "szellemes" sorozat. Egyszer-kétszer sikerült megható jelenetet összehozni, mint az elhunyt lelke és a hozzátartozó közötti kapocs utolsó kötelékeként a főszereplő közvetíti közöttük az utolsó szavakat. Ami azért számomra nagyobb negatívum, hogy amikor a lélek üzen a hozzátartozónak, akkor Ő miért mond mindig teljesen mást.
Egyike a nagy, klasszikus magyar meséknek, de úgy gondolom, sosem volt olyan jó, mint pl. a Mézga család vagy a Kérem a következőt!. Kicsit gagyi, de legalább eredeti és vicces, nem olyan gyerekbutító, mint a "Dóra, a felfedező" c. borzalom és társai.
90 South Park (1997)