Minimax helyett Egy átlagos, aranyos kisfiú és családjának mindennapjairól szóló mese, némi tanulsággal és tanítanivalóval. Inkább kisebbeknek való, a hétköznapi dolgokat leszámítva semmilyen fordulat vagy konkrétabb cselekményszál sincs benne, de éppen ez a jellemvonás a mese lényege, hogy hétköznapi tanulságokat közvetít a gyerekek felé.
Bátran állithatom, hogy egyike a valaha volt legjobb magyar meséknek, melyet nagyban köszönhet az igényes kornak, az egyedi rajzolásának és állatmese mivoltának. Egyik nagy erénye még a minden rész végi tanulság, melyet dr. Bubó szellemesen és ironikusan tálal a gyerekek (vagy felnőttek) részére.
Azta a néhány részt is a mesés szépségű főszereplő miatt néztem meg, de igazság szerint nem volt rossz, sőt kifejezetten ötletes, mondhatni "szellemes" sorozat. Egyszer-kétszer sikerült megható jelenetet összehozni, mint az elhunyt lelke és a hozzátartozó közötti kapocs utolsó kötelékeként a főszereplő közvetíti közöttük az utolsó szavakat. Ami azért számomra nagyobb negatívum, hogy amikor a lélek üzen a hozzátartozónak, akkor Ő miért mond mindig teljesen mást.
Egyike a nagy, klasszikus magyar meséknek, de úgy gondolom, sosem volt olyan jó, mint pl. a Mézga család vagy a Kérem a következőt!. Kicsit gagyi, de legalább eredeti és vicces, nem olyan gyerekbutító, mint a "Dóra, a felfedező" c. borzalom és társai.
Inkább butítja, min tanítja a gyerekeket. A mai mesék közül persze nem tűnik ezzel a tulajdonságával, mivel sajnos rengeteg ilyen mocsadék mese van rajta kivűl.
Ez a film olyan bombaként robbant be, ami elfelejtette velünk a borzalmas 2.részt és új stílust adott Thornak, aki ezáltal népszerűbb karakter lett, mint a vikingek korában. S ezt gyakorlatilag ennek a filmnek köszöntheti. A filmről röviden: fergetegesen poénos, izgalmas, látványos, egyedi és ötletes megoldásokkal teli film. Végre láthattunk egy stílusában is ütős párost (Valkűr és Thor) és egy minden tekintetben elképesztő Hulk-ot.
Innentől kezdett a teljes széria színvonala mélyrepülésre váltani, pedig a történet végre a jövőben játszódik, végre láthatunk egy kemény John Connort és szereplőgárda is jól néz ki papíron. Mindezek ellenére egy felszínes és felejthető filmet kapunk, ami még a 3.rész színvonalát sem képes megütni.
Gyenge és unalmas. Kiszámítható és bugyuta. Szinte jelenetről jelenetre ki tudtam számítani mi fog történni. A felépített Marvel filmes univerzum legrosszabb darabja.
Ez volt az a rész, ami még tényleg jó film volt, de a legendás elődök kultikusságát már nem tudta megugrani és azóta feledésbe merült. Közepesnél sokkal jobb, de nem egy maradandó, emlékezetes film.
Az előző filmek is rosszak voltak, de ez köröket ver mindkettőre. A jogok átruházását megelőzően még gyorsan leakartak húzni egy bőrt, s ez nagyon is látszik gyakorlatilag mindenen. A szereplő válogatás pedig botrányos, főleg Reed Richards (nem tudom a színész nevét, de nem is érdekel).
Tipikus Zack Snyder rendezés: Látványfilm tele kavarodással és katyvasszal. Ez az ember nem tudja magát kifejezni, minden erőltetett filmjében ott lett volna a potenciál, de a végeredmény általában csak fejetlenség.
Elborult, inkább furcsa, mint érdekes, látványos, de mégis semmitmondó és rossz.
Tipikus zombiapokalipszis, semmi extra, semmi kiemelkedő, de teljesen nézhető. A karakterek megérdemeltek volna még némi mélységet, bár a plázában történő elbarikádozás (ami a film legjobb mozzanata volt) erre adhatott volna némi alapot.
Hol vannak az ilyen vígjátékok? Faust története humorosabb és modernebb köntösben. Irónia és balszerencse szempontjából telítve van a film és végül megannyi kívánságot követően a hős visszaérkezik oda, mint ahonnan indult, de az utazás toposzának hatására teljesen új emberként.
Ugyanúgy elnyerte a tetszésemet, mint az első rész. Itt már azért egy kiterjesztettebb világot kapunk, több humort és lazaságot, bár az első rész komorabb hangvétele kicsit hiányzik. Kaptunk egy kis társadalomkritikát is a pusztító emberiségről, így megérthető Nuada herceg álláspontja is, aki, mint az embernél egyértelműen felsőbbrendű lény ki akar törni az elnyomásból.
Annak ellenére, hogy The Rock általában bebukja ezeket a lightos látványfilmeket, ez a "modernebb" Jumanji kifejezetten tetszett. A film már az elején azt sugallja, hogy a Jumanji nem konkrétan egy társasjáték, hanem egy önálló világgal rendelkező entitásféle. Nagyon könnyed, limonádéfilm, ami inkább hajaz a rajzfilmre, mint az eredeti mozira.
Vagány hercegnő/Arya Stark light verzió Nem egy szokásos hercegnőmese, de nem is új ez a fajta karakterábrázolás. Végre nem egy romantikus herceg-hercegnő szerelmi szál a központi téma, hanem az önmagára találás és a családi problémák helyreállítása van teritéken.
Nem egy megszokott karácsonyi film, mivel ez pont a rossz gyerekről szól, aki a szó szoros értelmében csak egy megkeseredett és megbántott nagy gyerek, akinek csak egy kis szeretetre van szüksége. Az eleinte nem is gonosz, hanem inkább csak undok és kényszeresen rosszindulatú Grincs és az idegesítő, gyermeki ártatlanság mintaképének különös és lassan kialakuló barátsága a központi téma és az elszigetelt karakter lassan barátra talál és megnyílik... Jobb választás az akkori színészek közül nem is lehetett volna, ma már nem is hinném, hogy találnának olyat, aki így visszatudja adni a Grincset.
A Harry Potter filmek kistesója A híresztelések teljes mértékben igazak, miszerint nincs olyan jó, mint bármelyik Harry Potter film. Viszont az, hogy nem éri el egy olyan fantasztikus széria színvonalát, nem jelenti azt, hogy gyenge film.(Sőt!) Még ha másabb is a hangvétele, stílusa és helyszíne, akkor tagadhatatlanul részéve vált J.K.Rowling univerzumának. Mindezek ellenére jó visszacsöppeni a varázsvilágba és még több varázslénnyel, varázsfogalommal megismerkedni. A film legjobb karaktere egyébként a dagi, idétlen, de szerethető "fánkművész" muggli.
Nagyon szerettem, még volt is ilyen pólóm, de azért, ha mai fejjel megnézem még rajzfilm mércével mérve sem olyan nagy szám , teljesen más, mint amilyennek szerettem. Valljuk be, ma már BÉNA. Ennek ellenére tudja élvezni az ember, mivel mégiscsak egy komolytalan filmről van szó és kikapcsolódásra megfelel.
69 Caillou (1997)
Egy átlagos, aranyos kisfiú és családjának mindennapjairól szóló mese, némi tanulsággal és tanítanivalóval. Inkább kisebbeknek való, a hétköznapi dolgokat leszámítva semmilyen fordulat vagy konkrétabb cselekményszál sincs benne, de éppen ez a jellemvonás a mese lényege, hogy hétköznapi tanulságokat közvetít a gyerekek felé.