Fekete Gandalf

Általam felállított képzeletbeli listán talán az első helyet foglalná el a JVCD filmek sorában vagy legalábbis biztosan a dobogósok között lenne a helye. Néha azt éreztem, hogy nagyon próbál erőlködni film egy kis drámai hatás elérése érdekében, ami sikerül is, de minden próbálkozás ellenére sem tud megközelíteni egy olyan börtönös filmet, mint pl. A remény rabjai. Nem elhanyagolható az a tény azonban, hogy egy ilyen filmtől felesleges elvárni ilyesmit, hiszen közel sem olyan témájú és stílusú film. A maga kategóriájában kiemelkedőnek és mélyebbnek tartom, s nem utolsó sorban a lényeg, a harcjelenetek jól megkoreografáltak.

A leírást elolvasva egy izgalmas és morális kérdéseket feltevő sci-finek ígérkezik, de az eredmény végül pontosan ennek az ellentétje. Gyenge, unalmas, fantáziátlan. Egy normális forgatókönyvvel talán ki lehetett volna hozni belőle egy jó filmet, de így ahogy van egy gyenge, süllyesztőbe való film.

Van Damme csúcskorszakának talán leggyengébb filmje, de azért a rossztól mégis messzebb. Dennis Rodman szerintem nem volt egy kifejezetten jó választás, egyenesen irritáló a képernyőn való jelenléte.

Bár hiába rendelkeznek a filmjei nagyon hasonló vonásokkal és mindig ugyanazt a karaktert adja, de mégis megvan a maga bája és stílusa, nem úgy, mint például egy Segal borzalomnak.

Valóban egy kicsit kalandosabb, többet mutató Van Damme film, bár itt is gyakorlatilag ugyanazt a karaktert játsza, mint minden filmjében és ismételten egy harcművészeti torna a központi téma. Az az érzésem van, mintha ugyanazt a filmet nézném mindig újra, de ennek ellenére mindegyiket külön-külön tudom élvezni.

A széria részről részre fantáziátlanabb és gyengébb lett, már a második rész sem volt az igazi, a többi pedig méginkább kapufa.

Az a baj, hogy a minőség is visszafelé csökken, de hálistennek ez még az a rész ami nézhető kategória.

Van Damme nagyjából eljátssza ugyanazt a szerepet minden filmjében és egyszerűen nem értem, hogy ezt hogy nem tudtuk megunni anno. Bár igazság szerint most sem tudnám megunni, ha lenne időm megnézni egy filmjét. Ha éppen nem egy komolyabb hangvételű, mondanivalóval rendelkező filmre vágyom, hanem csak egy kis "agyhasználat nélküli" kikapcsolódásra, akkor valószínűleg erre a filmre esik majd a választásom.

A VHS aranykorszakának egyik nagy B kategóriás filmje, ami a verekedős film megjelölés helyett a sportfilm kategóriába is beférhet. Gyönyörű koreográfia és csontegyszerű történet, aminél több egy ilyen jellegű filmbe csak felesleges.

Tipikus 80as évekbeli B kategóriás verekedős film, a főszereplő teljesen jellemtelen, Jean Claude bár szerepel a filmben, de egy teljesen súlytalan karaktert alakít, Bruce Lee szelleme pedig nem igazán volt átütő erejű, de legalább ötletnek nem volt rossz. Azért azt megjegyezném, hogy a Sose hátrálj meg! c. film a teljes alapsztorit erről a filmről koppintotta.

Ez a rész talán, sőt inkább biztosan a leggyengébb az összes közül, még a 7.részt is alulmúlja. Értem én, hogy minden szerencsétlen rendőr lesz benne és hogy kiválóan teljesít majd a legbénább is. Az alapkonfliktus, már ha nevezhetem így olyan életszerűtlen, idétlen és gagyi szituációkat szül, hogy arra emlékezni sem szeretnék.

Ezt a részt úgy tudnám jellemezni, mint a bőrlehúzások előtti bőrlehúzás, ami nem lett borzalmasan rossz, hanem csak egy átlagos vígjáték maradt, aminek a neve csak az első rész miatt maradhatott fenn.

Jóval kevesebb az első résznél, de jóval több az elkövetkezendő folytatásoknál. Ennek tekintetében megmaradt egy átlagos/közepes retrovígjátéknak.

Az első, az eredeti és a valóban vicces Rendőrakadémia! Fergeteges poénok, legendás jelenetek, klasszikus és azóta agyonkoppintott stílusban. Persze mondanivalója nemigen van, de mivel egy könnyed, dilis vígjátékról van szó így ez nem is igazán releváns.

Na éppen ez a rész volt az, ahol már kezdett érződni a bőrlehúzás átka és a minőség nagyot esett.

Nem véletlen, hogy az eredeti színészgárda már csak nyomokban követi a részeket, ugyanis lentebb és lentebb van a nívó. Az 5. rész már elérte az idétlen, retrovígjáték színvonalát.

Mint minden bőrlehúzás ez is követi a receptet és részről részre pocsékabb. Ennél a filmnél teljesen elérte a mélypontot.

Nem szólt olyat, mint amilyennek indult, de ettől függetlenül végignéztem és nem bántam meg, hogy nem kapcsoltam ki a felénél.

Ez az a fajta anime, ami tényleg vicces, már-már morbid és debil, mellékesen pedig minden más animét kiparodizál, ami csak tud. Azt hinnénk, hogy csak egy történet nélküli "szatíra féleség" az egész, addig míg el nem érünk a néhány részes Arc-okig, amelyeknek olyan brutális és átütő sztorija van, fergeteges harcokkal és igazi mélységgel vagy mondanivalóval. Nem egy hétköznapi anime, talán kicsit nehéz is felvenni a ritmusát, de ha az ember belerázódik a stílusába és elér az Arc részekhez meggyőzi az anime, hogy megéri belefogni.