mozinaplo

Elég erősen indít, hogy aztán tudjon honnan esni a színvonal. A kaszabolások kifejezetten jók és brutálisak voltak, a dialógusokat viszont már nem élveztem ennyire. Lehet, túl öreg vagyok ezekhez a mai amerikai fiatalokat bemutató filmekhez? Mondjuk ez a csapat még egész tűrhető volt, de kiakadt a cringe-méterem, mikor a fekete csaj előadta a horrorszabályokat. Meg ez a requel kifejezés, hát én aztán filmőrült vagyok, de a Sikoly 5-ig nem hallottam ezt az irritáló szót. Tiniromantika nélkül is meglettem volna, meg jó lett volna, ha Melissa Barrera totálisan szétesett karaktere nem válik teljesen normálissá egyik jelenetről a másikra – utóbbi nagy csalódás, azt hittem, az ő szorongása lesz a ... több»

Röhejes szövegek, szövevényesnek szánt, de csak simán túlbonyolított történet, gagyi vfx. Egész vicces lehetne, de túl unalmas és zavaros. Ebben a filmben a fordulatokat nem megmutatják, hanem elmondják, lehet, figyelhettem volna jobban, de egyszerűen nem tudtam követni. Valami repülőgép-robbantás van, de közben egy drogkartell fejét kéne elkapni, aki egy arab csávóval próbál szövetkezni, amibe bekavarnak Seagalék, és elintézik, hogy inkább ellenség legyen a két fél, de tök mindegy, mert végül úgyis ők nyírnak ki mindenkit.

A vége közel zseniális, addig viszont kicsit meh. Úgy emlékeztem pedig, hogy végig jó, lehet, rosszul öregedett, vagy nem tudom.

De örülök, hogy nem hallgattam a lehúzó véleményekre, és mégis elmentem rá haverommal! Frenetikus élmény volt, minden másodperce szörnyű, de mégis olyan abszurd dolgok történtek, hogy a karfát verve röhögtem szinte végig. Persze, borzalmasak a párbeszédek, ostoba a történet, bénák a jelmezek (bár a maszkok iszonyat betegre sikerültek), nem használták ki jól (sehogy?) az alapanyagot, de egyszerűen élmény volt ilyen filmet vásznon nézni. És a közönség is műértő volt, mert mindenki nevetgélt rajta, szerintem ez is csak hozzátett a hangulathoz. Mondom én, hogy kéne Budapestre egy trashmozi, vagy hogy a Bem legalább bevállalhatna ilyen hülyeségeket. Seagaltól a Kill Switchre pl. azonnal mennék, d... több»

Jaj, jaj, jaj, miért kell annyit énekelni? Amúgy elég pszichedelikus néha, de annyira nem kapott el. Az elején volt néhány nagyon vicces rész, aztán kicsit gyerekes lett. Mondjuk, mit vártam egy ilyen filmtől? Nem rossz, de ahhoz képest, mennyire ajánlották, kicsit csalódás.

Ez megint egy olyan igaz történeten alapuló film, ahol a valóság izgalmasabb, mint amit forgattak belőle. Az első 40 perc például felesleges. Oké, megismerjük a szereplőket, de amúgy egy tök átlagos sportfilmes rész. Aztán jön a baleset, és kicsit gyorsan történnek a dolgok. Az elejéről azt az időt inkább itt használtam volna fel, jobban bemutatni az edzést azzal a halóval, meg azt, ahogy elkezdi felvenni a ritmust. A korábbi eseményeket dialógusokban el lehetett volna mesélni. Valahogy minden túl egyszerűnek tűnt, pedig eltörte a nyakát, és minden súlyzóemeléssel az életét kockáztatta. A bunyón is lett volna talán mit csiszolni. Egy szó, mint száz, jobb lett volna, ha Scorsese nem csak prod... több»

Igazából a nézőknek semmi se jó. Ha túl művészi, az a baj, ha túl kommersz, akkor az. A rendező meg csak a saját vízióját akarja megvalósítani, akár tetszik, akár nem. Kompaktabb, mint a sorozat, bár így is untam néhol picit. Meg fogom még nézni szerintem, mert bejött a hangulata.

Megvett kilóra az agyonszűrőzött, neonfényes, zajos képpel és a retró hangulattal! Néhány gyilkolás lehetett volna picit látványosabb, de ezt leszámítva imádtam. Poén az egész, de szerencsére nem játszik rá túltolt humorral.

Vannak benne jó ötletek, mondjuk nem a retardált rablóbanda (mekkora idiótának kell lenned hogy a saját szemedbe pattints egy piócát?), sem a felismerhetetlenül fiatal, Alkonyat-üzemmódban bájolgó Gerard Butler, de a történet nagy vonalakban működik szerintem. Néhány akciójelenet is egész ötletes, sajnos a produkciós dizájn nagyon semmilyen viszont, és a főszereplő csávó is rettenetesen jellegtelen. A Dimension Films logó az elején predesztinálja a B kategóriát, de azért ennél legalább egy fokkal élvezetesebb filmre számítottam.

Steve Minertől a H20 és a House is nagyon bejött, úgyhogy sokat vártam a Warlocktól, de nem igazán kapott el. Pedig van benne fantázia, csak valahogy az egészet túl gyerekesnek éreztem. Mondjuk ez a House-ra is igaz, de az nálam jobban működött.

Nem tudott elkapni, pedig szeretem a vámpíros filmeket. Időnként túl van tolva a zene meg az effektezés, de a világ egész jól ki lett találva. Meg kár, hogy kevés és nem valami jó az akció benne.

Nem igazán figyeltem, de valami pankrátorok voltak benne, és genetikai mutációval gyíkká változó emberek, de azt kiiktatta, és a végén egy ilyen Robotnik cosplayer ellen bunyózott, és valahogy belerobbantotta egy szoborba, és párszor egy láthatatlan nő ellen is harcolt. Te jó isten, mi volt ez! Az első rész jóval összeszedettebb, és ott a bunyóknak is volt valamennyi koreográfiája a szörnyű CGI helyett.

Alig van pár jó poén benne, a főszereplő meg borzasztóan idegesítő. Legalább rövid, bár hosszabbnak érződik. Nem értem, miért van úgy körülrajongva.

Kokainnal jobb lett volna
Ettől féltem már a Vérapó kapcsán is, de ott nem igazolódott be, úgyhogy a Kokainmedvét lelkesebben vártam, hiszen ugyanaz a stúdió, gondoltam lehozzák ugyanazt a receptet, csak mikulás helyett mackulással. Nézhető meg minden, vannak nagyon morbid és vicces pillanatai, a gond inkább az ezeket összekötő, nem annyira jó humorú részekkel van. Vagy lehet az volt a baj, hogy most nem dobtam fel a kólát egy deci Bacardival? Nem hinném. A medve is olyan, hogy nem végig üldözik, vagy üldözi ő a szereplőket, hanem időnként feltűnik. Neki az összes jelenete jó, csak szerepelhetett volna többet, illetve a gyerekek voltak még meglepően viccesek időnként. Azt éreztem egyébként, hogy alacsonyabb korhatár-... több»

Régi gimmick új köntösben
Szerettem a Keresést annak idején, de nekem nem ütött annyira, mint sokaknak. Ezért is féltem a – nem is annyira folytatástól, mint inkább – szellemi örököstől. Van, ami csak egyszer jó poén, és úgy tűnt, legutóbb mindent kihoztak a kijelzőn játszódó krimiből. Ezek után kellemes csalódás volt az Eltűnt, mert nem csak megugrották a korábbi film szintjét, még annak hibáin is sikerült itt-ott javítani. Az egész nagyon pörgős, és mégis reálisnak tűnnek mind az események, mind amire és ahogy a lány rájön. A vége felé volt talán kicsit túl sok a jóból, de szerintem működött, nem emlékszem semmire, ami annyira zavart volna, hogy rontson az élményen. És meglepően vicces volt időnként, de mégsem vált... több»

Vígjátékként van fenn SkyShowtime-on, azt hiszem, de elég kevésszer vicces, inkább baromi nyomasztó, ahogy a közösségi média veszélyeit tálalja. Nem biztos hogy mindenkit ennyire el tud kapni, de én annyira magamra ismertem a végtelenül magányos Ingridben, hogy teljesen beszippantott a film. Amúgy elég sablonos panelekből építkezik, szóval nem igen tudott meglepni a fordulataival, de 2017 óta ennek ellenére csak fontosabbá vált, és amíg ilyen gusztustalan a közösségi média, egyre fontosabb is lesz.

Ilyen beteg akciót nem is tudom, mikor láttam utoljára. Rakéták és mágikus távbunyó, volt itt minden, és a történetben is van fordulat, úgyhogy a harcok közt sem uncsi. Az elején viszont nem igazán értettem, ki kivel meg ki ellen van, de ez megesik az ázsiai akciófilmeknél.

Amikor meta, akkor vannak hatalmas pillanatai, meg jó poén a gyilkos motivációja. Elég véres is, bár el tudtam volna viselni még többet, ketchupból sosem elég. Érdemes lehet viszont legalább az első részt újrázni előtte, szerintem lemaradtam néhány poénról amiatt, hogy nagyon régen láttam. Ja, amikor nem meta vagy nem hentelés van, akkor elég középszerű. Kíváncsi leszek, hogy viszik tovább a sztorit a következő részre, amúgy ennek lehetett volna nagyon menő lezárása, de megint gyávák voltak, mint a negyedik rész készítői.

Valahol azt olvastam, hogy vicces és tele van akcióval, hát nekem egyik se. A poénok rosszak, akció meg alig van, és az se valami nagy cucc.

Azt hittem, nagyon művészieskedő lesz, de tök jó kis thriller.