Amikor Eastwood spagettit főz Sok filmben eljátsszák, hogy a főszereplőt nem érdekli semmi, de aztán mégis segít. Na hát itt tényleg nem érdekli őt a város. Kihasználja, kizsigereli az egész kolóniát. Egy dolgot sajnáltam, hogy mégis segít a kisemberen (szó szerint, hihi), és hogy azért a helyiek is bőven sárosak. Merészebb lett volna, ha teljesen beleállnak, és antihősünk ártatlanokkal viselkedik így. Talán Eastwood így is akarta, de a stúdió nyomására kénytelen volt enyhíteni rajta valamelyest. A történet picit ködös, van pár flashback, ami bosszúra utal, de nem mondják ki egyértelműen. Illetve kicsit túlnyújtották a készülődést szerintem, egy idő után úgy voltam, hogy oké, értem, kihasználja őket, megalázza őket, görb... több»
Műfajteremtő, meg elvileg volt, hogy azt hitték, igazi felvétel, de nekem nem annyira talált be. Nagyon más, mint az újabb found footage-ek, sokkal realistább, de talán pont ezzel volt bajom. Sokszor semmit nem látni, és úgy igazából semmit nem tudunk meg, mármint még azt se, hogy a szereplőkkel mi történt.
Olyan rossz, hogy már szórakoztató Ha valamiben nem tudnám elképzelni Seagalt, az egy Guy Richie-stílusú film. Lehet tippelni, hogy az End of a Gun mi szeretne lenni. Nyilván nem áll jól Seagalnak, ugyanazt a nagydarab homokzsákot hozza, mint mindig a 2010-es évek elejétől. Basszus, még mosolyogni sem tud! Viszont folyamatosan tolja a viccesnek szánt, de irtó kínos beszólásokat. Szinte mindenre valami poénnal reagál, egyszerűen nem hittem már el. A szinkron itt menti a menthetőt, angolul szerintem vállalhatatlan, Seagal rekedt, halk hangja nem illik egy ilyen karakterhez, de magyarul egész szórakoztató a maga szörnyű módján. Közben végig ilyen simlis heist zene szól, volt egy hangulata, az biztos. A végén persze megkapjuk a t... több»
Jó értékeléseket láttam róla, de nem tudtam, mire számítsak, és szerintem, ha lett volna elképzelésem, akkor sem ilyesmire gondoltam volna. Csavart csavarra halmoz, remek stílussal, hol bizarr, hol vicces, hol feszült, néhol pedig sajnos kicsit gagyin lep meg, de még ezzel együtt is remek horror. Milyen kár, hogy nem vetítették moziban!
Mindannyian szépek vagyunk Meglepően vicces dráma volt. Fraser fullba nyomta, de ennek ellenére megkapja a díjat szerintem. Már csak azért is, mert a bizottság szép sztorit ír így az élettel karöltve. Bejött a 4:3-as képarány és a fényképezés is, mondjuk, mikor úgy zabált, mint egy disznó, az baromira nem. Az utolsó olyan 20 perc nagyon hatásos és szívszorító, ami előtte van, az picit túl tipikusan mai, fogyaszthatóbban tálalt művészfilm.
A többi pontokba szedve, SPOILEResen:
1) Sok helyen olvasom, hogy ez a film arról szólt, milyen szépek az emberek. Én pont úgy értelmeztem, hogy mindenkibe bele lehet magyarázni, hogy szép, akkor is, ha egy szörnyeteg. A végét onnantól, hogy a lánya kinyitja az ajtót, úgy értelmeztem... több»
Azt a rohadt! Egyszerűen elképesztő. Ha nem 110 perc lenne, hanem 90, akkor igazi trash csillag lenne az égen, de ez a sok kínai pátosz meg az idióta, zavaros történet (valami afrikai 3G hálózat kiépítésen megy a balhé, de közben háború is dúl az országban, aztán valahogy átkerülnek Európába is, vagy mi) egyszerűen túlnyújtja a játékidőt. Pedig még azt is elmondhatja magáról a film, hogy lenyomták benne Seagalt.
A történet nem túl bonyolult, de a produkciós dizájn elképesztő. Ahogyan a megvalósítás is az, bizonyos értelemben, nyilván kilóg a lóláb, meg picit gagyi olykor, de mégis élvezetesebb ezt nézni, mint a mai unalmas CGI-t.
Agyatlan szórakozás Amikor már nem is emlékszel, miért van ez a lepontozott izé a gépeden, de végül csak megnézed, és akkora akció-horror meglepetésben van részed, hogy értetlenül állsz a 2,2-es átlag előtt. Komolyan nem emlékszem, mikor láttam a műfajban ennyire szórakoztató darabot. Rengeteg és elég kreatív akcióval operál, fröcsög a vér és a belek, és van néhány vicces egysoros is. Mi kell még? Nyilván nincs túlgondolva a sztori (bár az ilyenkor még előny is lehet), és bőven látszik az alacsony költségvetés, ha komolyabb(nak szánt) számítógépes effektekről van szó. Szerencsére az alap vérontásra nem lehet panasz, ha a gore részben digitális is, én nem vettem észre szemet szúró gagyulást.
Többet markol mint amit elbír, legalábbis 140 percben. Van itt feltörő földesúr, családi dráma, politikai karrier, polgárháború, médiumasszony. Uram, borogass, hát miért nem szólt nekik senki, hogy a fele, vagy akár még kevesebb is elég lenne? Úgyhogy nem is akar a családról szólni, inkább Jeremy Ironsra koncentrál, ez mondjuk jó ötlet volt, de még így is picit felszínes néhol, bár a karaktert elég jól megismerhetjük. Nagyon tetszett, hogy egyes döntései miképp fejtették ki hatásukat, akár évekkel később.
Sokáig viaskodtam ezzel a filmmel, mert már nem nézek Netflix-cuccokat, hacsak nem kapnak észveszejtően magas értékeléseket, vagy nincs bennük olyan extra, ami miatt külön érdekelnének, Az utazásra pedig egyik sem volt igaz. Legalábbis addig, amíg a Vérapó kapcsán elém nem került Wirkola munkássága. Szóval az egyszerű, de véres sztorival operáló Mikulásos akció-horror után (mármint számomra) egy Guy Richie mostani formáját simán megszégyenítően csavaros, szintén véres thrillerről van szó, ami csak úgy halmozza a meglepetéseket. Persze bele lehet kötni helyenként, de szerintem nem olyan feltűnő dolgokról van szó, amik elrontanák a filmet. Nagy kár, hogy esélyünk sem volt moziban látni, pedig ... több»
A barátság szellemei Kiemelkedő moziélmény. A Babylon párja abban az értelemben, hogy azt folytonos pörgés és maximális hangerőn dübörgő jazz jellemezte, ezt pedig lassú jelenetek, párbeszédek, a békés szigetet pásztázó snittek. Ahogy a Babylont, úgy ezt is hiba nem vásznon nézni, abból is minél nagyobbon. Brendan Gleeson karaktere amúgy egy igazi féreg a filmben, ez a mindenkinél jobb vagyok arc, de közben csak minimálisan intelligensebb a többieknél a szigeten. Szóval abszolút Farrell karakterével tudtam együttérezni. Szóval boncolgatja ezt a barátság meg emberi kapcsolatok témát, de közben sokszor rohadt vicces. Nem annyira, hogy a hátsó sorokból valaki megállás nélkül, teli pofával röhögjön, de annál azért s... több»
Plusz fél csillag, mert igaz történet. Ha nem így lenne, panaszkodnék, hogy már megint többet akartak beletenni, mint ami hihető, vagy elfér két órában, ebből ezek szerint az első nem áll. Viszont lehetett volna vágni néhány szálból, mást meg jobban kibontani. A főszereplő nagyon nem volt szimpatikus a végéig, mindenkivel kötekedik ok nélkül, igazi seggfej volt. A papság viszont jól állt neki. Sorozatként, mondjuk 6 részben jobban működött volna.
Az első fele nagyon menő volt a Franco Nero küllemű Jézussal meg a háttérhatalmas sci-fi-thriller sztorival, aztán nem bírták magukkal, elfogyasztották a forgatáson található összes drogot, és sokszor már nem is igazán kapcsolódtak egymáshoz a jelenetek. Ja és a zenéje zseniális, mondjuk nem értettem, hogy ez a menő epikus dallam hogy illik például egy öregemberhez, aki megy le a lépcsőn, szóval néha elég hülyén használták.
Nem tudom, mikor láttam ilyen unalmas filmet. Semmi nem történik benne. 90 perc, de a harmada bőven elég lenne rá. Nem is értettem néha, mi történik, mi volt az a szerelőműhelyes rész? És miért csatolja ki magát, ha fejjel lefelé van beragadva a kocsijában a fák lombjába? Sóhajtani se mernék, nem hogy a teljes súlyommal kiesni a székből, hogy garantáltan lezuhanjon az autó. Az elején meg mi volt az a dokumentumfilmes narrálás? Amikor nem unalmas, akkor zagyva vagy ostoba. Van néhány jelenet, aminek ilyen nyugtalanító természetfeletti hangulata van, azok nem voltak rosszak, de ennyi.
Elég ingadozó, van, hogy nagyon betalált a humor vagy az akció, máskor elég infantilis, és a bunyó is gagyi. Nehéz így értékelni, mert tényleg van pár poén benne, ami Csupasz Pisztoly szint, és azok miatt nem bántam meg. Amúgy felejthető, de ha lenne folytatása, azt is megnézném.
Nem lett koppanás a kopogásból Nem igazán tudok róla mit írni, elég fura élmény volt. Sokkal rosszabbra számítottam, elég jól lekötött a rejtély, hogy kik ezek, meg mi ez az egész, és emiatt végig volt valamekkora feszültség, szóval erre nem panaszkodom. Dave Bautista meg nagyon vicces volt végig, de nem vagyok benne biztos, hogy ez volt vele a céljuk. Elég repetitív, és bár zajlanak dolgok, valahol mégis azt érzi az ember, hogy nem történik semmi, a shyamalani csavar meg az, hogy nincs csavar, mondjuk a főcím után vártam volna valami olyan csattanót, hogy ez a The Visit 2, de ez is elmaradt. Ami kifejezetten nem tetszett, hogy a vérengzés mindig képen kívül történik. Nagyon idétlenül pont akkor fordítják el a kamerát, v... több»
Az idei Gerard Butler akciófilm adag Leginkább a tavalyi Beasthez tudnám hasonlítani, amivel kapcsolatban kicsit szőrösebb volt a szívem a kelleténél. Ugyanúgy langyos az akciók mennyiségét tekintve, azt reméltem, hogy a zuhanás után többet csapkodnak a lecsóba, de ami volt, az végül is egész jól össze lett rakva. Meg kellően izgisen tálalták a helyzetet, inkább azzal akartak itt operálni szerintem, mint eszeveszett lövöldözésekkel. Talán a légitársaság ügyködését kihagytam volna a helyükben, hogy jobban pörögjön a sztori, bár az egyik fontosabb szál miatt meg mégis kellettek, szóval nem tudom. Amúgy ez egy olyan film, amilyeneket annak idején RTL klubon néztünk esténként a 90-es évek végén még a 2000-esek első felében, Dante p... több»
Annak idején moziban láttam, és annyira valahogy nem jött be, most egyszerűen imádtam, a közepén az autós-motoros üldözés zseniális, mondjuk legalább három pontot tudnék mondani ott, ahol meg kellett volna halnia Huntnak, szóval kicsit visszakanyarodtunk a John Woo-féle akcióhoz, de basszus, jól áll neki! Az utolsó fél óra picit gyengébb, bár ott nem is akciófilmként funkcionál, hanem kémthrillerként, itt meg az első részhez kanyarodtunk vissza, elvileg nem kéne, hogy baj legyen, de mára mássá vált a széria, és elég fura volt, hogy a legnagyobb bumm legalább 30 perccel a vége előtt volt. Ja, és Rebecca Ferguson. Hát, ha ő képernyőn van, képtelenség másra figyelni.
Mi ez, ha nem szerelem? Nem hiszem, hogy létezik tökéletes film, vagy készülhet valaha, és biztos vagyok benne, hogy a Babylon sem volt az. De nem éltem még át olyat, hogy egy 3 órás filmet, aminek érezni is lehetett a hosszát, néztem volna még legalább 2x ennyi ideig. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. Soha. Ez egy olyan film, amit vásznon kell látni. Filmre forgatták a filmek, de még inkább a mozi szerelmeseinek. Olvastam, mennyi munkát tettek a feldolgozásba, hogy nem csak előhívták, hanem különleges eljárásokkal tették kontrasztosabbá, sötétebbé, vagy épp világosabbá a szalagot. Végig nagyon zajos, és kicsit puha (utóbbit lehet, hogy a Westend ósdi vetítőrendszere okozta?), de így volt tökéletes, mintha ... több»
86 Fennsíkok csavargója (1973)
Sok filmben eljátsszák, hogy a főszereplőt nem érdekli semmi, de aztán mégis segít. Na hát itt tényleg nem érdekli őt a város. Kihasználja, kizsigereli az egész kolóniát. Egy dolgot sajnáltam, hogy mégis segít a kisemberen (szó szerint, hihi), és hogy azért a helyiek is bőven sárosak. Merészebb lett volna, ha teljesen beleállnak, és antihősünk ártatlanokkal viselkedik így. Talán Eastwood így is akarta, de a stúdió nyomására kénytelen volt enyhíteni rajta valamelyest. A történet picit ködös, van pár flashback, ami bosszúra utal, de nem mondják ki egyértelműen. Illetve kicsit túlnyújtották a készülődést szerintem, egy idő után úgy voltam, hogy oké, értem, kihasználja őket, megalázza őket, görb... több»