Alap szuperhős sztori pár jobb bunyóval és egy jó kis fordulattal. Stallone nélkül ennyi csillagot se érne, néhol nagyon gyenge a megvalósítás technikailag és forgatókönyvileg is.
A történet nem nagy cucc, bár egy fél mondat erejéig érdekes a gigantikus vörös ördög szemszöge. A dizájn remek, ma már nem készülnek ilyen kidolgozott jelmezek és díszletek semmihez, csak felkapják a zöld ruhát a pöttyökkel meg beállnak a kék háttér elé. Ez a másfél óra pont élvezetes belőle, több azért nem kéne.
Jó, jó, de valahogy sótlan az egész. Pedig nekem a doku is kimaradt, meg semmit nem tudtam az egészről. Annyival érdemli ki az extra fél csillagot, hogy megtörtént eseményt dolgoz fel.
Ilyen lehet Elvis dalokat hallgatva betépni Az első fele tök pörgős meg kicsit már-már túlzóan kapkodó, mintha egy rohadt hosszú előző részek tartalmából szegmens lenne a második feléhez, ami kicsit lefékez és átlagosabb életrajzi filmként folytatja.
Egészen fura élmény mert nem megy bele igazán részletekbe, meg valahogy nem is igazán Elvisről szól, sem Tom Hanks karakteréről, ebből a szempontból talán némileg fókuszálatlan, két szék közt a földre ül. Mintha egy Wikipedia cikk lenne harsány stílusban előadva - ezt lehet valaki mástól hallottam korábban de már nem emlékszem pontosan.
Semmit nem tudtam amúgy a csávóról, most már valamennyire tudom mit csinált ez az Elvis. Elvoltam vele a hosszú játékidő ellenére is, és a látványos Luh... több»
A leírás szerint nyomoznia kellett volna a csajnak, ami gyakorlatilag alig pár perc a két órás filmben. A második felében volt egy történetszál ami tetszett, jobb lett volna ha az szövi át az egész filmet, de így nagyon csapongó volt a hol jó vagy inkább abszurd és az unalmas pillanatok közt.
Lehet nem voltam hangulatban hogy meglássam benne a zsenialitást, talán majd máskor, de akkor már valami olyan Verhoeven munkát teszek be amit szeretek is - szóval bármelyik másik filmjét.
Michael Bay visszatért! Nem vártam tőle sokat, csak hogy ezt a '90-es évekbeli akciófilmes hangulatot hozza, amilyen filmeket az ezt is jegyző Michael Bay is összehozott annak idején.
Nagyjából így ültem be a Gemini Manre is néhány éve, és az valahogy mellé ment, a Rohammentő viszont, ha közel sem lett kiváló a maga nevében, hozta a kötelezőt, és bebizonyította hogy a kliprendezőből Hollywood legnagyobbak között emlegetett blockbustergyárosává avanzsált, majd az utóbbi időben kicsit megkopottnak tűnő Bay még mindig tud, ráadásul ez a régebbi akciófilmeket idéző hangulat a mai szuperhősöket, sőt, szuperhős csapatokat felvonultató mesedélutánok tömkelege közt meglepően frissen hat.
Őrült tempót diktál, folyamatos o... több»
Kár hogy ezekhez a filmekhez nincs magyar felirat vagy szinkron mert a sztoriról megint leakadtam egy idő után. Egyszerűen túl egyformák a színészek, és az angol feliratba is bele tudok fáradni ha a hang nem passzol hozzá.
A harcok viszont eszméletlenek, gyakorlatilag bármelyiket vesszük belőle, az nyugdíjazza mindhárom John Wick filmet egyszerre.
Nagyon tetszett a dizájn és a heist hangulat, de nyilván nem több egy szórakoztató animációs filmnél. Mondjuk én már jobban élvezem az ilyesmit mint a Disney-Pixar mesének álcázott művészfilmjeit.
Bizonyos szinten zseniális! Az akciófilmek The Room-ja, Wiseau géniuszát idéző párbeszédek (szinkronnal legalábbis), de főleg a bunyók vágása. Imádtam, hogy minden nagyobb mozzanatot legalább 3x mutatnak meg, de az elején van egy snitt, amit különböző szögekből szerintem legalább 10x megismételnek! Egyszerűen elképesztő!
Hogy nem lett ez kultfilm a trash-ek közt?
A végére próbálnak valami csavar szerűt összerakni, de semmi értelme, mert abszolút semmi következménye, még minket se ver át mert tudjuk (nem kitaláljuk hanem a film megmutatja!) az igazságot. A lezárás meg a szláv családdal és a nővel már csak cseresznye a tortán.
Uram borogass, micsoda pátoszos nyáltenger! Egyszerűen nem hittem el, mit csináltak egy jó mocskos ruszki háborús sztoriból.
Na jó, azt azért meg kell adni neki, hogy elég mocskos volt a díszlet, meg az elején mutatják azt is, ahogy lelövik a dezertőröket. És nagyon feszültek voltak a sniper párbajok, abból kellett volna még például a szovjet rendszert bíráló monológ helyett... hát az arcom majdnem lekapartam, komolyan. Szóval masszívan túlértékelt filmnek érzem, de összességében talán inkább pozitív, mint negatív élmény. Streamingen egyszer meg lehetett nézni.
Egy felnőtt ember felnövéstörténete. Néha szörnyen vicces, máskor elég megterhelő nézni, hogy szerencsétlen Nick Cage-dzsel ahol csak lehet, kiszúr az élet. Méltatlanul alulértékelt film.
Egy Tarantinóról szóló könyvben bukkantam rá, mint a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény hatására készült egyik jobban sikerült wannabe film. Hát Tarantinót nem sokat fedeztem fel benne, bár kétségtelenül volt rá némi hatása, de inkább nevezném Guy Richie stílusú filmnek, ami amúgy megelőzte a korát, mert a brit rendező füstölgő puskacsöves munkája csak egy évvel később debütált.
Egyébként korrekt darab, csak túl tinglitangli helyenként, hogy komolyan lehessen venni. Mármint nem teljesen fogalmaztam jól, képtelen dolgok történnek benne, erre gondolok. Jól állna neki egy amcsi remake, megcsinálhatná Guy Richie, ha már úgyis visszatért a gyökereihez az elmúlt pár filmjével.
Félig tetszett, félig Nem Igazából nekem már a Mi is kicsit magas volt, de azt végig élveztem, meg tökre szeretek agyalni filmek közben, akkor is ha nem igazán jutok semmire vele.
A Nope viszont valahogy más volt. Az első fele egy remek feelgood ufóvadászós sci-fi, amit egyszerűen jó nézni, kikapcsol, agyal az ember a rejtélyen, satöbbi. Ez a része nagyon bejött.
Aztán ránk borítja ezt az elvont gondolkodós horror vonalat, (bár szerintem ez nem horror volt, ahogy a Get Out se), és nem igazán sikerült dekódolnom mi akar lenni ez a vadállat lény a felhők közt.
Tovább rontotta a képet, hogy mikor már azt hittem kint vagyok, ezek visszarántottak még vagy fél órára. Ezt már a tavalyi Dűnénél sem szerettem.
Szóval nekem ez... több»
Egész közel áll az első részhez, de sokkal viccesebbre van véve, nekem ez már kicsit túl sok volt. Mondjuk a humora is olyan, hogy a legviccesebb jelenet egy stáblista alatti baki volt, ahol Chris Tuckert hívták telefonon forgatás közben, aztán Jackie-vel is akart beszélni a fazon mikor megtudta hogy ott van.
Voltak jó pillanatai de sajnos összességében annyira nem tetszett, elég vontatottnak éreztem időnként. Pedig nem sokat sz*rozik, elég hamar megtörténik a baj, de mégis, valahogy az első órán szerintem kicsit vágni kellett volna és hamarabb túl lenni rajta, mert a második fele azért erősebb és érdekesebb.
Olvastam, hogy elég jó, de nem számítottam rá hogy ennyire erős lesz. Simán többször nézős, kár, hogy HBO Maxra csak szinkronnal került fel, mert tuti sokat dobna rajta az eredeti hang még.
Tipikus magyar gagyira számítottam minden pozitív kritika és vélemény ellenére, de sokkal jobban sikerült.
Persze itt is megvan néhány béna vonás, amiken nem értem, miért nem lehet változtatni. A szürreális hangsúlyok, Döbrösi Laura minden másodperce, és a film egyetlen bunyós jelenete, amit béna zenére lassításokkal sikerült francia művészfilmesen elszúrni.
Viszont a sztori tök jól működik néhány bukkanótól eltekintve. Olvastam panaszokat az utolsó kb. fél órával kapcsolatban, nálam simán működött.
Azt nem bánom, hogy kihagytam moziban, de streamingen teljesen jó. Jobb, mint a legtöbb nagyreményű Netflix kaka.
Nézhetetlenül megvalósított akcióorgia Szoktam panaszkodni a játékidőhöz viszonyítottan kevés akciójelenetre hasonló kaliberű filmeknél, na itt sikerült még túlzásba is esni, bár ezzel nem is lenne annyi baj, mint magával a megvalósítással.
Mert több, mint két órán át bámulni ezt a trágya módon egysnittesre montírozott (gyakorlatilag minden vágás látszik mert ugrik egyet a kép), folyamatosan mozgó, de sokszor inkább rángatózó kamerával felvett rettenetet, hát embert próbáló feladat. Nem szoktam kinyomni filmet, de itt elgondolkoztam, egyszerűen nem bírtam már ezt az epilepszia közeli állapotot. Ha nem volt még migrénje az embernek, és kíváncsi milyen érzés, nézze meg ezt a filmet, mert egy óra után garantáltan hasogatni kezd a fe... több»
Szoft szexploitation műfaji besorolása nagyjából le is írja mire lehet számítani. Kötőjellel még odabiggyeszteném hogy vígjáték, mert néha elég vicces dolgokat hoztak össze. Már ezért a filmért megérte elkezdeni Tarantinóék podcastját hallgatni.
Valóban olyan kicsit, mintha egy szoft Jokert nézne az ember. Scorsese azért alkotott ennél jobbat is, kicsit vontatottnak éreztem néha, de tetszett a sztori meg a csattanó a végén.
63 Szamaritánus (2022)