Nagyszerű film arról, hogy a lelkiismeret hogyan „dolgozik” az emberben. A dolgokat nem lehet már meg nem történtté tenni, de a bocsánatkérés, a megbánás, a dolgok jobbá tételére való törekvés nagyon fontos és emberi.
Rosszindulat nélkül?! A film eredeti címe körülbelül így fordítható. Nagyszerű alkotás, amelyet elsősorban a két főszereplő visz a hátán. Komoly társadalomkritika, amely bemutatja, hogy a média által igaznak bemutatott dolgok sokszor jobban érdeklik az embereket, mint maga az igazság, amely ritkán derül ki, és ha ki is derül, ki tudja, milyen következményekkel jár. Mert az igazság manapság „virtuálisabb”, mint valaha...
Jó film, de nem hibátlan. A karakterek nagyon jól felépítettek, a cselekmény néha egy kicsit sántít, de összességében jó. Jól pörög, és nincs sok felesleges fecsegés benne, mint ahogy számos hasonló filmben ezt megszoktuk.
Misztikus és életszerű egyszerre Nagyszerű, „történet a történetben” típusú dráma, amelyben Kafka személye a főszereplő. Érdekes gondolat, amely Kafka életét és sorsát saját regényeinek hangulatába öltöztetve jeleníti meg. A film Jeremy Irons zseniális alakításától varázslatos, de a történet is elgondolkodtató. A kafkai világ kilátástalansága egyfajta allegória, sokmindenre és mindenkire alkalmazható ma is.
A művész dilemmája - mit kezdjünk az életünkkel? Igazi művészfilm, egy zongoraművész vívódásairól szól, kissé szürreális, de épp ez fokozza a film varázsát. Ulrich Thomsen, mint mindig, itt is remekel.
Nagybetűs lélektani dráma Egy olyan filmről van szó, amely világosan példázza, hogy néha „a kevesebb több.” Az értelmetlen háborút elszenvedő emberek lelkéről szól, megható, hiteles alkotás, amelynek a főszereplője jelesre vizsgázik emberi méltóságból.
Hogy ez miért számít klasszikusnak? Régóta megvan nekem a film, de valamiért vonakodtam megnézni. Most megtettem. Nem kellett volna. Szégyen és gyalázat. Messze van attól, hogy igazi értéket képviseljen. Ilyesmihez egyszerűen nincs gusztusom!
Elgondolkodtató Jó film, kitűnő alakításokkal fűszerezve. Komoly mondanivalója van, de azért hagyott bennem hiányérzetet is. Túl hosszúra sikeredett, és volt benne egy-két erőltetett poén, ami nem feltétlenül vált javára. A szakmai kiteljesedésért, az Európában ma annyit hangoztatott önmegvalósításért gyakran magas árat kell fizetni, és jó, ha az ember már az elején megérti, hogy jobb, ha mérlegre teszi a szakmai élet és a magánélet örömeit. Ha elszigetelődünk, az nem csak a társadalom hibája, hanem inkább a sajátunk!
Elgondolkodtató A film kitűnően ábrázolja, hogy a 2001. szeptember 11-i események során okozott károkat, szenvedéseket és ezek hosszútávú utóhatásait mennyire nehéz pénzben kifejezni. A főszereplő dilemmáját éppen az okozza, hogy szinte lehetetlen mindenki számára igazságot szolgáltatni. Michael Keaton nagyszerű alakítása egyáltalán nem meglepő, már csak a hab a tortán. Rá is jellemző, hogy az igazán nagy kihívásokat szereti, és meg is hálálja a bizalmat. Persze, a film nem tökéletes, de jelentős témát dolgoz fel, és rámutat a társadalomban tapasztalható visszásságokra is.
Kristin A film zseniálisan bemutatja, milyen egy, a börtönből épphogy kiszabadult ember élete és visszailleszkedése a társadalomba. Pláne, ha hibáján kívül került oda. Kristin Scott Thomasnál jobb színésznőt nem is találhattak volna erre a szerepre!
Összetett, izgalmas, tanulságos Egy jó sorozat arról, hogy a házasságon kívüli szerelmi viszonyok hogyan hatnak az életünkre. Bár az első két évad pörgősebb, és összességében izgalmasabb, nekem a harmadik évad jobban tetszik. Itt érkezünk el ugyanis oda, hogy a szereplők szép lassan kezdik elismerni (beismerni), hogy tetteiknek hosszabb távon következményeik vannak. Itt már érettebbek, és a filmben többször is elhangzik, hogy „semmi sem tart örökké”, tehát az ösztön és a lelkiismeret egyszerre szólal meg. Életszagú alkotás, kitűnő alakításokkal. Ami nekem kicsit sok volt - különösen az első két évadban - az eltúlzott, explicit szex - szerintem itt az ábrázolásmód lehetett volna visszafogottabb is.
Miben is reménykedhetünk? Egy igazán érdekes történet, kitűnő társadalomábrázolással párosítva. A film középpontjában két olyan gyerek barátsága áll, akiket az iskolában traumák érnek. Szövetségüket, barátságukat is a társadalomban szerzett negatív élményeik alapozzák és erősítik meg. A lényeg talán mégsem a főszál, hanem az, hogy miért jutunk el idáig. Pontosabban a társadalomban tapasztalt hanyagság, az, ahogy az elhanyagolt gyerekek zsákutcába kerülnek, és ez nem az anyagi helyzet függvénye. A film kemény társadalomkritika, minden szülőnek (és tanárnak) meg kellene néznie, hogy az elidegenedés, a szellemi elárvulás ellen lehessen tenni valamit. Ha egyáltalán lehet...
Nagyszerű alkotás, amely kihangsúlyozza, hogy sohasem tudhatjuk előre, mit hoz a holnap. Erős és tanulságos a történet, kitűnőek a színészek, és ami a legfontosabb: minden hiteles és életszerű benne. Rolf Lassgard brillírozik , de Mads Mikkelsen is hozza a formáját, tőle még soha nem láttam gyenge teljesítményt.
Ütős Az előttem szólók már elmondták a lényeget a sorozatról. Szerintem meglepően jó a történet és a színészek is. Sokáig nem vettem rá magam, hogy megnézzem, de nagyot tévedtem. Nagyon izgalmas és tanulságos.
Szerelem és háború Szép szerelmi történet, amely meglepő fordulatot vesz egy adott ponton, és végül a becsület győz. A filmet nagyon szépen rakták össze, igazi klasszikusnak számít, bár nincs benne semmi rendkívüli. Azazhogy mégis van: a három főszereplő alakítása.
Igazi klasszikus Lehetne azzal kezdeni, hogy az Anthony Hopkins és Emma Thompson páros már garantálja a sikert. A történet színes, izgalmas és elgondolkodtató, kitűnő korrajz, amelyben egyértelművé válik, hogy a különböző társadalmi osztályba tartozók ellentéte kibékíthetetlen, és soha nem oldódik meg valóságosan.
Jelentős, fontos téma A „Sérülés” egy nagyszerű film egy olyan témáról, amely megkerülhetetlen manapság. Az amerikai futballnak – sajnos – nagyon sok áldozata van, és már ideje volt egy filmet készíteni erről. A film mindkét főszereplője – Will Smith és Alec Baldwin – nagyszerűen teljesít, a történet valódisága pedig még hozzáad az amúgy is jó film értékéhez.
Jó szatíra Lehet, hogy helyenként kissé túlzó, de szerintem kitűnő filmszatíra a mostanra borzasztóan anyagiassá vált és sznob világról, amelyben a semmitmondó, jellem- és jellegtelen, üres figurák vezetnek. Simon Pegg kitűnően ábrázolja a becsületét és karakterét még megőrizni képes embert, akit nem vakít el a hírnév, és bár egyszer meginog, ismét visszatér valós jelleméhez. Bárcsak sok ilyen személy létezne a valóságban is!
70 Öt perc mennyország (2009)