Több mint elgondolkodtató Sokkal több van ebben a filmben, mint amire csak számítani lehet. A főszereplő személye már önmagában is garancia, de a film egészében hat igazán. Arra tanít meg, amit itt nálunk, Európában már régen elfelejtettek/elfelejtettünk: a valódi élet apró örömeire, a szeretetre, amelynek nem kellene semmibe kerülnie, és arra, hogy máshol is van élet. A fejlett nyugatnak nevezett akármi már egy romhalmaz, hiába magasabb az életszínvonal, lélekben kiürült, olyan, mint egy robotokal teli sivatag... 8/10.
Élvezhető akciódráma Végre egy olyan akciófilm, ahol az ok-okozat összefüggése jól ki van fejtve. Ben Affleck nagyon jól alakít, beérett. Mostanra igazi színésszé vált. A többi szereplő is jó, a történet is izgalmas, és van néhány „csavar” is benne...
Nesze semmi, de haladunk Nem akartam megnézni, de a filmmel kapcsolatos viták, beszélgetések láttán mégis rávettem magam erre. Ha van egyáltalán értéke a filmnek, akkor az az, hogy ábrázolja a mostani világ infantilis menetelését a semmibe, és mintha intézményesíteni akarnák ezt a „vígan megyünk tönkre” érzést. A rosszabbik fele az, hogy a fiatalok elég nagy százaléka másként értékeli az üzeneteket, mint mondjuk a 40 évet betöltöttek, akiket nem tud befolyásolni, legfeljebb megdöbbent a műanyag ízű sztori. Nagyon nyomasztó, hogy a filmipar ennyire átpolitizálódott, és a minőséget, az életszerűséget és a művészetet bedobták a kukába.
Fontosak az ilyen filmek Nagyon jó, hogy kijött ez a film, egy olyan időszakról szól, amikor bizony igen törékeny és még új volt a demokrácia. A színészi teljesítmények jók, a történetet viszont jobban kidolgozhatták volna. Ennek ellenére nem rossz, sőt egészen élvezhető film.
Látlelet Szabó Istvánnak nem lehet könnyű filmet rendezni, különösen miután három filmje – Mefisztó, Redl ezredes, Hanussen – annyira zseniálisnak sikeredett. Ám azon is el kell gondolkoznunk, hogy az első három esetén a témaválasztás is telitalálat volt, ez utóbbi filmben pedig „le kellett szállni a magasságokból”. A film így is jóra sikeredett, bár nem lett olyan tökéletes, mint a trilógia. A színészek kitűnőek, a történet is jó, valami mégis hiányzik. Ám gondolkozzunk el az alapötleten: nem lehet házibulis, sziporkázó hangulata egy olyan filmnek, amelyben a főszereplőnek meg kell küzdenie egy olyan helyzettel, amely már rég idegen tőle.
Hát én mégis kit válasszak? Nagyszerű film, amolyan „élet-szagú” történet. A főszereplőnek (Joaquin Phoenix) – aki éppenhogy csak összeszedte magát egy öngyilkossági kísérlet után – döntenie kell. Nagy dilemma előtt áll, de elég korán választania kell. Egyik oldalon ott van a fiatal, de kiszámíthatatlan szerető, a másik oldalon a bármikor elérhető, őszinte, megbízható személy. A film befejezése elgondolkodtató.
Ebben a hétköznapi történetben sikerült bemutatni emberi, örök értékeket. Az apa – bármilyen helyzetbe sodorja is sorsa – mégiscsak apa marad. Sajnos a mai társadalmunkban egyre több gyereket elszakítanak valamelyik szülőtől, ezután pedig személyi fejlődése más irányba tart. A filmben levő történet pedig próbál megmenteni valamit a mai, elidegenedett érzelmi sivatagban.
Megharcolt igazság Kitűnő film arról, hogy az életben ért vérlázító igazságtalanságokat és a nyilvánvaló hazugságot nem szabad elnézni. Lánya tragikus elvesztése után az apa, Bamberski (Daniel Auteuil) 27 éven keresztül kitartóan nyomoz a gyilkossági ügyben, és végül tettét siker koronázza. Nagyszerűek a színészi alakítások, a film pedig több ok miatt is elgondolkodtató. Egy olyan világot mutat be, amelyben az igazság nagyon nehezen kerül a felszínre.
Az emberek nem is néznek fel Nagyon jó az alapötlet és fontos a film üzenete, ugyanakkor kitűnő a színészgárda. Azért csak négy csillagos, mert a filmnek azért vannak hiányosságai. Visszatérve a lényegre, a film nagyszerűen bemutatja azt a szellemi és morális igénytelenséget, amely most a világ nagy részét jellemzi. A tömegeket nem érdeklik az élet igazán fontos kérdései, a zombik csak fogyasztanak és a harmadrendű celebek életét csodálják. Nincs szükségük az igazságra, és nem is hajlandók ezzel szembesülni. Az elit pedig magasról tesz mindenre és mindenkire. Ezek után mit lehet várni meg elvárni?
Kifejezetten jó Nagyszerű látlelet korunk társadalmi idézőjeles berendezkedéséről. És bár a film egy bizonyos botrányos esetről szól, sokkal több annál: a modern társadalomban ma már nagyon gyakran előforduló parazita-mentalitásáról, a pénz már-már mérgező hatalmáról szól. És szól arról is, hogy nem minden fekete vagy fehér, a kísértésről, arról, hogy sokan benne vannak, sokan félrenéznek, és arról is, hogy milyen képmutató ez a világ. A filmben benne van a modern társadalom veszélyes hanyatlása a semmibe. És ez még csak a felszín, ennél a valóság sokkal rosszabb.
Az élet és az értékek A Kvíz-show az egyik olyan film, amelyet megmozgatja az ember lelkét. Az alkotás kiválóan bemutatja az akkoriban (50-es, 60-as évek) már nagyon pénzéhes reklámvilágot, a médiatrösztök által elénk tartott hamis valóság és az igazi emberi értékek közti hatalmas szakadékot. És persze azt is, hogy bár lelepleződik a turpisság, a világnak egyre kevésebb az igénye az igaz értékekre.
Lehetne jobb Nem rossz, de sok a sztereotípia benne. Nem tud igazán meglepni. Nekem Neeson az egyik kedvencem, de azt kell mondanom, hogy ez a film inkább csak átlagos, amolyan „ne gondolkodj túl sokat”-féle.
Profi A kitűnő alapötletre épülő film kisebb hibái ellenére nagyon jó, pörgős, izgalmas, jók a karakterek és amolyan „soha ne hagyd abba” típusú sorozat. Sok minden el van rejtve benne egyénről, társadalomról, nemcsak az akció érdekes, hanem a pszichológiai profilok is jól felépítettek, bár egy kicsit túl gyors az egész, jobban ki lehetne bontani a motivációkat. Nekem határozottan tetszik a sorozat.
82 Őrült, dilis, szerelem. (2011)