Klisékből összetákolt történet John Carpenter a B-filmes szórakoztatás egyik nagymestere, számtalan zsánerfilmnek volt már írója és/vagy rendezője. Sokszor pattant már ki jó ötlet a fejéből, amiből végül vagy egy - persze a B-filmek kategóriáján belül - tartalmasabb, érdekesebb alkotás született, vagy egy feledhető, talán túlbecsült munka. Megítélésem szerint a gyengébb Carpenter-filmek közé tartozik a Menekülés New Yorkból is, amiből hiányzik az a bizonyos plusz, ami igazán egyedivé és felejthetetlenné tenné ezt az alkotást a maga műfaján (vagy műfajain) belül.
Carpenter disztópikus sci-fi akciófilmje meglehetős műfaji zűrzavarral mesél el egy faék egyszerűségű, rengeteg kliséből összetákolt történetet. 1997-re az USA el... több»
Bugyuta Verne-adaptáció A múltkor véletlenül elcsíptem a filmet a tévében, de az az igazság, hogy ezt az alkotást nem nagyon tudom hová tenni. Philippe de Brocának vannak emlékezetesebb (horribile dictu: jobb) munkái is, ez viszont olyan semmilyen lett. Az egész film egy történet nélküli kapkodás, rohangálás, amit kb. tíz percben is el lehetett volna mondani. És ha az elején kezdjük, akkor már a cím is teljesen értelmetlen, pont azért, mert a Verne-regény kínai főszereplőjét itt lecserélték egy franciára. Az persze örök vita tárgya, hogy egy filmes feldolgozásnak hűnek kell-e maradnia az alapműhöz, de ebben az esetben ilyen formában értelmezhetetlenné válik a cím és a cselekmény kapcsolata.
Ráadásul Verne regényei... több»
Az igazi Vajon hány színésznek nyílt arra lehetősége, hogy saját magát alakíthassa egy filmben? Valószínűleg egy kezünkön meg tudnánk őket számolni. Audie Murphynek ez megadatott, ugyanis a második világháborús élményeiről szóló önéletrajzát 1955-ben celluloidra vitték. Habár eleinte vonakodott attól, hogy ő legyen a film főszereplője, mert idősnek tartotta magát a nagy kamasz eljátszásához, végül mégis kötélnek állt. A végeredmény egy, az angolszász országokon kívül kevéssé ismert háborús produkció lett, amely talán nem teljesen indokolatlanul tűnt el szép csendesen a süllyesztőben.
A történet Audie Murphy tizenéves időszakát tárgyalja, a második világháború befejezéséig. A film kezdetén megismerked... több»
Öncélú múltfeltárás Az osztálytalálkozók rendszerint felemás érzéseket keltenek az emberekben: van, aki tud mivel dicsekedni, mások viszont éppen ellenkezőleg, igyekeznek háttérben maradni, ha éppen attól tartanak, hogy valami kellemetlenség derülhet ki a beszélgetésekből. Ez a film a kellemetlenségekről szól, de itt a középpontban egy olyan ember áll, aki szánt szándékkal keresi a múlttal való szembenézést, egykori osztálytársnőit is kényszerítve arra, hogy bevallják a kisebb-nagyobb bűneiket.
A mű címe sajnos "lelövi a poént" bizonyos értelemben, hiszen valóban csak szeszélyről van szó a történetben, és bár akadnak benne komolyabb pillanatok, számomra az egész cselekmény amolyan tét nélküli, kicsit öncélú sz... több»
Hát ez nem kimondottan gyémántként csillogott A méltán elfeledett (magyar) filmek versenyében teljes joggal indulhatna ez a sci-finek titulált valami. Egy nem túl eredeti ötletből kihoztak egy meglehetősen gyenge ponyvaalkotást, amin – úgy tűnik – az sem segített, hogy kanadai–magyar koprodukcióban készült. (Az 1956-ban Kanadába emigrált producer, Séfel József szerencsére ennél jóval minőségibb és sikeresebb alkotások – pl. a Macskafogó, a Szaffi – elkészülését is segítette anyagilag.) Talán jobb lett volna, ha nem forgatják le ezt a filmet...
A cselekmény egy idegen bolygón játszódik, ahol átjáróházszerűen egymást érik az emberek űrhajói. Közben sokan meghalnak, így aztán kiküldenek néhány járőrt, hogy derítsenek fényt a rejtélyes eset... több»
A modern ember és a szerelem „Hol ronthattam/ronthattuk el?” „Mi volt az oka annak, hogy így vagy úgy alakultak a dolgok?” „Bárcsak visszamehetnék az időben, akkor talán megérthetném a dolgokat.” Valószínűleg mindannyiunk fejében megfogalmazódtak már ilyen gondolatok egy-egy múltbeli tévút, kudarc vagy tragikus esemény kapcsán. Alain Resnais filmje is hasonló kérdéseket boncolgat eme melodrámájában, amely ugyan a sci-fi műfajába is besorolható, de a tudományos fantasztikum jelen esetben inkább csak körítés, gyakorlatilag „ürügyként” szolgál ahhoz, hogy a rendező kifejthesse a drámai lényeget.
A történet középpontjában egy, az öngyilkosságot túlélő férfi, Claude Ridder áll. Felfigyel rá egy titokzatos szervezet, amelynek... több»
Egy hétköznapi gyilkos torz pszichéje A pszichopaták, szociopaták, szadisták, gyilkosok stb. legtöbbször hétköznapi emberek. Ezt a közhelyes igazságot támasztja alá jelen filmünk, illetve az annak alapjául szolgáló eset is. Egy teljesen átlagosnak tűnő figura sötét és torz lelkébe és agyába enged bepillantást a történet, amely többé-kevésbé a Werner Kniesek által 1980-ban St. Pöltenben elkövetett hármas gyilkosságon alapszik (és bár így is brutális az ábrázolásmódja, a ténylegesen megtörtént kegyetlenségekhez képest visszafogottnak mondható).
Gerald Kargl, az ismeretlennek mondható filmrendező gyakorlatilag egyetlen olyan munkáját tisztelheti a néző ebben az alkotásban, amelyik valamilyen módon eljutott a szélesebb közönséghez (... több»
Elio Petri, a 20. század közepe olasz társadalmi-politikai berendezkedésének egyik legjelentősebb filmes bírálója az 1970-es években készítette a talán ismertebbnek tartható – jóllehet manapság már alig-alig játszott – munkáit, amelyekben keményen ostorozta korának vélt vagy valós visszásságait, problémáit. Jelen filmje maró szatíra a munkások helyzetéről, amely a többi alkotásához hasonlóan erőteljes balos elfogultsággal meséli el a történetet, ugyanakkor viszont már a kiábrándulás jelei is érezhetőek benne.
A film főszereplője, Lulu (Gian Maria Volonté) igazi kispolgári mentalitású gyári munkás, aki minél több pénzhez szeretne jutni, hogy egy bizonyos szintű jólétet fenn tudjon tartani, ug... több»
Adott egy jó alapötlet, ami végül egy unalmas, sehová sem vezető üldözési folyamatba torkollik, bármiféle koncepció és kohézió nélkül, némi bizarrsággal és szürrealizmussal nyakon öntve. A történet látszólag a vietnámi háborúhoz kapcsolódik, azonban a cselekmény színtere hamar áttevődik az Egyesült Államokba. A háború csupán kiindulópont, voltaképpen azt ismerhetjük meg a filmből (bár a sztori leginkább csak a felszínt karcolgatja), hogy nagy üzlet a Távol-Keletről származó kábítószerek csempészése és, hogy még az emberélet sem túlságosan drága ár azoknak, akik le akarják fölözni a hasznot. Ennél mélyebbre azonban nem ás a film, megmarad a félinformációk, a spekulációk és a semmitmondás terü... több»
Egykori munkásőrök nosztalgiázása A dokumentumfilm az oral history keretein belül, interjúk segítségével mutatja be a közelmúlt egyik vitatott szeletének, a munkásőrség tevékenységének a kérdéskörét. Az 1996-ban készült filmben egykori munkásőrök szólalnak meg, miközben archív bejátszásokat is láthatunk. A nyilatkozók nosztalgiával gondolnak vissza a szocialista rendszerre, míg a kapitalizmust egyértelműen és határozottan elítélik, ami persze érthető, hiszen – amint azt már utólag tudhatjuk – a rendszerváltozás után egy vadkapitalista korszak kezdődött (tegyük hozzá: rendszerint azok jártak jól, akik az előző rendszerben is befolyással, pénzzel, hatalommal, pozícióval rendelkeztek), de a véleményüket valószínűleg az is formá... több»
Tíz perc az antimilitarizmusról és emberi tragédiákról Ismét rátaláltam egy talán kevésbé ismert szovjet animációs filmre, amelyben a sci-fi keveredik a háborúellenes tematikával. Egy meg nem nevezett ország néhány katonatisztje (oroszul beszélnek, de ez nyilván azért van így, mert oroszok készítették) egy kis szigeten hadi bemutatóra készül. Ott azzal szembesülnek, hogy egy tudós összeeszkábált egy olyan tankot, amely képes ráhangolódni az emberi gondolatokra és érzésekre. Kiderül, hogy a tudós a bosszú eszközének szánja a gépet, ugyanis ezek a katonai vezetők a felelősek a fia haláláért. A férfi sikeresen leszámol mindenkivel, csakhogy a tank ellene is ellene fordul, végül pedig a gép eltemetődik a homokban, hogy gyerekek játékszere legyen, mí... több»
Szokatlan barátság Manapság talán kevésbé ismertek a szovjet animációs filmek, és talán korábban sem feltétlenül jutott el minden a szélesebb közönséghez (néhány kivételtől eltekintve, mint például a No, megállj csak! című rajzfilmsorozat, „a szovjet Tom és Jerry”). Pedig ezek a gyakran csupán néhány perces alkotások üdítően tudnak hatni a nézőre, olykor-olykor erkölcsi, filozófiai dilemmákat is felvetnek. Jelen filmünk egyszerre tekinthető sci-finek és etikai mondanivalót hordozó vígjátéknak, bár kétségtelenül van benne valami szürreális.
A történet viszonylag egyszerű, amit a film szavak nélkül mesél el. Egy jókedvű festő a természetet járva felfigyel az élővilág apróbb szépségeire – egy lepkére, egy madárká... több»
A bolond lány, aki nem is bolond A történet színházi előadásban anno évtizedekig sikerdarab volt Magyarországon. Hogy miért, azt talán senki sem tudná megmondani. Feledhető, butuska cselekményű darab ez, amit egy valószínűleg méltán kevéssé ismert francia szerző, Marcel Achard vetett papírra (vagy csak én vagyok annyira műveletlen, hogy korábban sosem találkoztam a nevével). Makk Károly filmverzióját megnézve sem értem, hogy mi miatt lett ennyire népszerű ez a finoman fogalmazva sem fajsúlyos dráma.
A mindvégig egyetlen helyszínen, egy bírói dolgozószobában játszódó mű egy gyilkossági ügyet jár körbe, s a vizsgálódás azzal a cseppet sem meglepő eredménnyel zárul, hogy természetesen nem a címszereplő a tettes. Az író számára... több»
Az iparváros mocska Az olasz észak és dél közötti különbségek, illetve ellentétek számos film alapjául szolgáltak, szinte kimeríthetetlen bőségű anyagot szolgáltatva az eltérő fejlettségű, mentalitású stb. vidékek bemutatásáról. Ugyancsak klasszikus olasz filmtémának nevezhető a maffia szerepeltetése, ami részben kapcsolódik az előző gondolathoz, ugyanis az olasz maffia rendkívül jó táptalajra találhatott úgy a gazdagabb, mint a szegényebb emberek körében (amint erre jelen filmünk is jó példa). A Sötét Torino – ahogyan azt a cím is sugallja – meglehetősen komor hangvételű alkotás, főként a társadalom peremére szorult kisemberek kiszolgáltatottságára igyekszik felhívni a figyelmet, véleményem szerint kevés siker... több»
Számítógép az agyban Michael Crichton jó néhány bestsellert publikált élete során, s nem is csodálhatjuk, hogy ezek többségére viszonylag hamar ráharaptak a filmesek is. Hol a sci-fi, hol a krimi, hol a kalandregény műfajában mélyült el, de általában igyekezett valamilyen tudományos körítést is adni az alapötletének. Az átprogramozott ember című kötetéhez egyrészt a technika (illetve az informatika) fejlődésének berobbanása, másrészt a paranoiatörténetek népszerűsége adhatta az ihletet. A könyvet ugyan nem olvastam, de sokan nem túl lelkendező véleménnyel vannak róla, és ami a filmet illeti, sajnos az sem lett különösebben kiemelkedő.
A történet középpontjában egy számítógépes szakember, Harold Benson (George Se... több»
Egy furcsa páros a maffia torkában John Cassavetes neve elsősorban talán az általa rendezett fajsúlyos lélektani drámákról, illetve a filmes szerepeiről ismert a filmrajongók előtt. Ugyanakkor időnként mint író-rendező a kommerszebb történetek, műfajok felé is kacsintgatott, több-kevesebb kritikai és közönségsikerrel. Ez utóbbiak közé tartozik a Glória című neo-noir thriller-drámája, amely egy középkorú nőnek és egy hatéves fiúnak a maffia előli menekülését meséli el.
Glória (Gena Rowlands) akarata ellenére is belekeveredik egy zűrös ügybe, amikor a szomszéd családot szinte teljesen kiirtja a maffia, és csak Phil (John Adames) menekül meg. Az öregedő, zárkózott, kissé mogorva nő vonakodva ugyan, de befogadja a kisfiút, noha u... több»
A vérzivataros magyar 20. század egy budapesti bérház lakóinak a szemszögéből Szabó István nevéről vélhetően még a munkásságát jobban ismerők számára is hamarabb ugrik be egy-két másik filmcím, mint a Tűzoltó utca 25., s ez talán nem is véletlen. Ugyanis bátran ki merem jelenteni, hogy a rendezőnek talán ez az egyik legsúlyosabb, legnehezebben értelmezhető és befogadható munkája. A nagy ívű történelmi tablók, az extrém élethelyzetek bemutatása, illetve az idősíkokkal való játék (például a visszaemlékezések alkalmazása) sosem volt teljesen idegen Szabótól – főleg a karrierje első két évtizedében –, de a Tűzoltó utca 25.-ben gyakorlatilag a végletekig viszi el az elbeszélhetetlen elbeszélhetőségére tett kísérleteit, s megpróbálja bő másfél órába belesűríteni fél évszáza... több»
Hogyan (ne) éljük túl az ausztrál vidéket? A lelkendező hozzászólásokat elfogadva, de azokkal nem feltétlenül egyetértve azt tudnám mondani, hogy az én értékítéletem szerint ez a film a feledhető alkotások sorát gyarapítja, még ha kétségtelenül vannak is érdekes pillanatai. A sajátosan bizarr és kicsit szürreális, (rém)álomszerű történet sajnos nem megy túl egy középszerű, némileg didaktikus tanmese szintjén, és ami szerintem a legnagyobb baj vele, az az, hogy a cselekmény nagyjából egy órán keresztül egy helyben toporog. A bő másfél órásra elnyújtott filmben érzésem szerint csak annyi szufla van, ami egy nagyjából 20 perces rövidfilmre lenne elég, és úgy talán jóval feszültebb is lenne a hangulata.
A történet középpontjában egy fiat... több»
Lagymatag leszámolósdi sok erőszakkal körítve A filmek közötti netes keresgélés során dobta fel egyszer a Google ennek a filmnek a címét, és felírtam magamnak, noha az értékelések nem ígértek túl nagy élményt. Ennek ellenére a karácsony előtti napokban elővettem, úgy gondoltam, kis agysorvasztó erőszaktöltetnek pont meg fog felelni. A végeredmény egy helyenként már-már túlzóan szadista, helyenként viszont groteszk mű lett, amelyet nem ok nélkül lepett be a feledés jótékony homálya.
A spagettiwesternek nagy korszakának lezárulásával a műfaj kezdett kissé „széttartóvá” válni, és miközben az 1970-es évek második harmadától leginkább a parodisztikus elemeket gazdagon alkalmazó vagy egyenesen vígjátékokként leforgatott westernek váltak ismer... több»
Kisvárosi romlottság Burt Lancastert leginkább színészként ismerjük, ám e film elkészítésében nemcsak ilyen minőségben, hanem forgatókönyvíróként és társrendezőként is részt vett. Azonban a korábbi rendezéséhez hasonlóan ezen alkotása sem lett különösebben népszerű, és azt mondhatjuk, hogy bár bizonyos elemeiben sikeresen alkalmazta a (neo-)noir eszköztárát, végső soron egy kissé túlbonyolított, viszont kevéssé izgalmas krimi/thriller kerekedett ki a történetből, amely a mai néző számára talán már ósdinak tűnik.
Egy amerikai kisváros egyetemére éjjeliőrként érkezik meg a határozott kiállású, kissé talán kimértnek is tűnő Jim Slade (Burt Lancaster), akit régi barátja tudott álláshoz juttatni ilyen módon. Az egyet... több»
76 Menekülés New Yorkból (1981)
John Carpenter a B-filmes szórakoztatás egyik nagymestere, számtalan zsánerfilmnek volt már írója és/vagy rendezője. Sokszor pattant már ki jó ötlet a fejéből, amiből végül vagy egy - persze a B-filmek kategóriáján belül - tartalmasabb, érdekesebb alkotás született, vagy egy feledhető, talán túlbecsült munka. Megítélésem szerint a gyengébb Carpenter-filmek közé tartozik a Menekülés New Yorkból is, amiből hiányzik az a bizonyos plusz, ami igazán egyedivé és felejthetetlenné tenné ezt az alkotást a maga műfaján (vagy műfajain) belül. Carpenter disztópikus sci-fi akciófilmje meglehetős műfaji zűrzavarral mesél el egy faék egyszerűségű, rengeteg kliséből összetákolt történetet. 1997-re az USA el... több»