Halál a mozivásznon és a nézőtéren Giuliano Montaldo – akinek a neve talán a Sacco és Vanzetti című dráma kapcsán csenghet ismerősen a nem tinédzserkorúak számára – 1978-ban egy furcsa hangulatú, már-már szürreális és bizarr zárlattal operáló filmet hozott össze a RAI számára. A magyarul sajnos meglehetősen spoileres címet kapott alkotás annak ellenére vált elfeledetté itthon, hogy 1980-ban Magyarországon is vetítették a mozikban, talán nem is kevés sikerrel. Meglepőnek tűnhet, de a korabeli vetítésekről szóló újságcikkes említéseken egy, a Filmvilágban közölt fanyalgó rövid íráson, illetve néhány mondatos netes kommenteken kívül nem találkoztam semmilyen épkézláb, részletes véleménnyel, és sajnos idegen nyelveken is csak egy... több»
Kiszolgáltatott értelmiségiek vergődése Valószínűleg sokakat foglalkoztat az a gondolat, hogy mit tehet az ember, ha kényszerhelyzetbe kerül, vagy éppen megzsarolják, lekenyerezik. És persze az is érdekes kérdés, hogy mi lenne, ha a földi civilizációt külső erők próbálnák befolyásolni. Arkagyij és Borisz Sztrugackij, a híres orosz sci-fi író testvérek a regényeikben és az elbeszéléseikben gyakran boncolgattak hasonló etikai kérdéseket, és a munkáikban vissza-visszatérő elem annak vizsgálata, hogyan hathat egy civilizációra a külső beavatkozás. Habár az írásaikat a sci-fi műfajába szokás besorolni, a tudományos-fantasztikus gyakran csak körítés, „álca”, a valódi mondanivaló (társadalomkritika, a hatalom vagy a hatalommal való vissz... több»
Van egy kis időd? Mit tennél, ha újra és újra átélhetnéd ugyanazt a napot, mert egy váratlan esemény következtében időhurokba kényszerültél? A dolog jó vagy rossz oldalát néznéd, és nyomasztana az, hogy újra és újra megtörténik veled ugyanaz az esemény, vagy megpróbálnál szembeszállni a „végzeteddel”, és kilépni ebből a „mókuskerékből”? Valószínűleg sokan gondolkoztunk már azon, milyen lehetne visszamenni az időben, és másképpen csinálni azt, amit utólag megbántunk. Megszólítani azt, akiért csak titokban epekedtünk, másképp szervezni egy napunkat, esetleg jobban odafigyelni egy szerettünkre, aki aznap váratlanul meghalt, nekünk pedig nem volt rá időnk, hiszen úgy gondoltuk, lesz még időnk együtt lenni. A film... több»
Hogyan lehet méltóságteljesen és szépen megöregedni? Kis nyaraló egy elhagyatott tengerparti részen, benne két idős, özvegy testvér (Sarah és Libby) tölti csendes nyári mindennapjait, miközben felidézik a fiatalkori élményeiket – nagyjából ennyiben össze is foglalható a film története. A Bálnák augusztusban amolyan „drámaiatlan dráma”, voltaképpen nincs is cselekménye, csupán a nők néhány napjának nem túl jelentős eseményét meséli el. Nyugodtan mondhatjuk kamaradarabnak is, amelyben a cselekménynél sokkal fontosabbak a jellemek, az érzelmek, az időskor bemutatása. David Berry, a film forgatókönyvírója eredetileg színdarabként írta meg a művét, s ez érezhető a filmváltozaton is, sokszor nagyon „sűrű” a történet atmoszférája.
Sarah (Lillian Gish... több»
A baglyok nem azok, amiknek látszanak A Twin Peaks óta tudjuk, hogy a baglyok esetében a látszat és a valóság nem mindig fedi egymást, de azt is mondhatjuk, hogy a sorozatnál pár évvel korábbi Lámpaláz kapcsán ugyancsak megfogalmazódhat bennünk ez a vélemény, még ha más indíttatásból is. Michele Soavi nagyjátékfilmes debütálása ugyanis egy baglyot állít a középpontba. Azaz mégsem. Egy baglyot, aki gyilkol, de aki valójában csak egy musicalszínész jelmezben, akit viszont hamarosan felvált egy igazi gyilkos, hogy vérfürdővé változtasson egy egész színházat. Szürreálisan hangzik? Hát az is.
A nyitójelenetben egy lenge öltözetű fiatal hölgy sétál egy sikátorban, miközben a 80-as évek tipikus popzenéje ordít a fülünkbe. Aztán megjel... több»
A perifériára szorított Virtuálisan tegye fel a kezét az, aki már látott spanyol sci-fit horrorral és szatírával ötvözve. Gondolom, nem sok jelentkező lesz, és eddig én magam sem részesültem ilyen élményben. Végül rátaláltam Álex de la Iglesia első nagyfilmjére, a furcsa című Mutáns akcióra. Kíváncsi lettem, vajon milyen is lehet egy ennyire kevert műfajú alkotás. Utólag azt kell mondanom, hogy néha nem szabad túl kíváncsinak lenni.
A történet ígéretesen indul: egy mocskos, sötét világban a társadalomból száműzött „mutánsok” fellázadnak a világot uraló vonzó külsejű emberek ellen, és létrehoznak egy terrorszervezetet, amely brutális bűncselekményeket követ el. A csapat tagjai azonban nem csak testileg hendikepesek... több»
A gyilkos katona esete a bulizó fiatalokkal Az 1980-as évek elején az USA-ban tombolni kezdő slasheráradat sorozatban termelte ki a rémisztőbbnél rémisztőbb tömeggyilkosokat, és gyakorlatilag senki sem volt „biztonságban” (legalábbis a filmekben) – főként nem a tinik. Sokukra jellemző volt az „arcnélküliség”, vagy a torz pofa, az eszközökben nem válogattak, motivációjuk pedig gyakran az egyszerű ölési vágy volt. Némelyikük éveken vagy évtizedeken keresztül mészárolta az embereket, másoknak csupán egy film jutott. Az utóbbiak közé tartozik jelen filmünk „főgonosza” is, aki egy tipikus B kategóriás horrorban jutva lehetőséghez azonnal aprítani kezdi a bugyuta tiniket.
A történet sok más filmhez, horrorhoz hasonlóan keretes szerkesztésű:... több»
Félresikerült bosszúállás Jaromil Jireš húsz évre dobozba zárt filmje kemény időkről mesél, hol ironikus, hol torokszorítóan drámai hangnemben. A csehszlovák újhullám egyik utolsó darabjaként egyszerre erőteljes és felszínes, nyomasztó és groteszk, furcsa egyveleget alkotva tárja fel a szocializmus működésének legmélyebb alapjait. Az alkotás egyik Achilles-pontjának azt tartom, hogy - mivel vélhetően a készítés idején még mindenki tudta, miről is van itt szó - sokszor nincsenek kibontva az egyes cselekményszálak, gyakran csak utalásokat kapunk arra vonatkozóan, mi történik, így a későbbi korok filmnézője megfelelő háttérismeretek nélkül talán nehezebben fog boldogulni a befogadással és az értelmezéssel.
A film a "jel... több»
Szó szerint hidegháború Eléggé elnyújtott és túlértékelt film, mind a rendezőnek, mind a színészeknek volt ennél jobb teljesítménye. Az alapul szolgáló regényről nem tudok nyilatkozni, mert nem olvastam, Alistair MacLean más írásai viszont élvezetesek voltak. Éppen ezért reménykedtem abban, hogy most sem fogok csalódni, de sajnos ez a produkció nem azt nyújtotta, amit vártam.
A film egyik gyenge pontja számomra éppen az volt, hogy a cselekményt kb. fél órába bele lehetett volna sűríteni, a többi csak felesleges körítésnek bizonyult. Az első 60-80 perc gyakorlatilag a „mellébeszélésről” szólt, semmivel sem vitte előrébb a történetet. A másik alapvető problémát abban látom, hogy gyatra a jellemrajz a filmben, eléggé... több»
Rémtörténetek a jövőből Ray Bradbury minden bizonnyal a valaha élt egyik legjobb, legszellemesebb sci-fi író volt, a munkássága szerintem megkerülhetetlen azok számára, akik rajonganak a tudományos-fantasztikus irodalom iránt. Bármilyen jókat is írt azonban, sajnos ő is azok közé sorolható, akiknek a műveiből nem igazán sikerült kiemelkedő filmeket készíteni. Igaz, ehhez azért tehetséges emberekre is szükség lett volna.
Bradbury novellagyűjteménye eredetileg 1951-ben jelent meg, 18 rövid történettel, amelyeknek cselekménye nem függ össze egymással. Az egyetlen összekötő kapcsot a tetovált férfi jelenti, akinek a tetoválásai egy-egy rémisztő sztorit rejtenek a jövőből. Ezzel a férfival találkozik a kerettörténet név... több»
A tisztesség megőrzésének lehetőségei Sára Sándor 1993-as filmdrámája a 20. század vészterhes éveit idézi, amikor bárkiből lehetett áldozat, ha a párt és az ÁVO úgy akarta. Érezhető a készítők jó szándéka, hiszen egy nagyon fontos és traumatikus kérdésről esik szó a filmben, ugyanakkor az is elmondható, hogy az alkotás viszonylag gyengére sikerült, amihez talán az is hozzájárult, hogy még nem volt meg a kellő történeti távlat. S vélhetően az sem véletlen, hogy nem ez lett a rendező legismertebb munkája, szerintem nem túl sokan vetemedtek arra az elmúlt harminc évben, hogy megtekintsék.
A történet egy „gazdátlan” ügynökigazolvány apropóján egy budapesti társaság mindennapjaiba enged betekintést, s feltárja, hogyan rombolhat szét ... több»
A Pierre Étaix, a Magyarországon alig (vagy talán semennyire sem) ismert rendező-forgatókönyvíró-színész 1966-ban készítette el azokat a rövidfilmjeit, amelyekből pár évvel később állította össze ezt a nem egész estés alkotását. Négy történetben meséli el a rendező, milyen ártalmai vannak a modern életnek, és sajnos sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy ma talán hatványozottabban károsítják az embert ezek a tényezők, mint bő fél évszázaddal ezelőtt.
Az első rövidfilm egy álmatlanságban szenvedő férfit mutat be, aki rémregényt kezd el olvasni az éjszaka közepén (végül is logikus). A sztori ügyesen ötvözi a klasszikus, gótikus horrorok és a vígjáték/szatíra elemeit, valójában két történet szálai... több»
Lelki sérült emberek kiútkeresése az amerikai Délen Amerika (illetve a Nyugat) az álmok földje – gondolhatták ezt már oly sokan a kevésbé szerencsés (?) országokban élők az elmúlt évtizedek során, így nálunk is. Gazdasági megélhetés és politikai biztonságkeresés egyaránt szerepet játszhattak azoknál, akik mondjuk Európából utaztak a „lehetőségek földjére”, hogy aztán sokak számára kiderüljön: ott sem fenékig tejfel az élet. Ezt a nem túl szép világot mutatja be a Magányos vadász a szív című film is, amely megrázó képet fest a társadalom peremén tántorgó amerikai polgárok életéről. Egyéni tragédiák és társadalmi drámák fonódnak itt össze, néhol kis humorral és társadalombírálattal megfűszerezve, alapvetően azonban a melankólia és a keserűség h... több»
Clint Eastwood első rendezése Talán olyan 10-15 éve láttam először ezt a filmet, és most újra elővettem. Utólag azt kell mondanom, hogy valami hiányzik ebből az alkotásból, ami igazán emlékezetessé tehetné. Sajnos a Játszd le nekem a Mistyt! megmarad a tisztes középszer kategóriájában, szerintem 2022-ben már egyáltalán nem hat kuriózumként, de valószínűleg egy-két évtizeddel ezelőtt sem hatott úgy.
Az agyonbonyolítottnak korántsem nevezhető történet egy lemezlovas, a laza és nőfaló Dave Garver (Clint Eastwood) egyik kalandját meséli el, amely azonban nem várt fordulatokat tartogat a férfi számára. Megismerkedik a műsora egyik állandó hallgatójával, Evelyn Draperrel (Jessica Walter), aki egy csehóban felszedi őt, majd ann... több»
A transzszibériai expressz réme Azt hiszem, a megrögzött filmszeretőknek (és még inkább a B filmek rajongóinak) nem szükséges bemutatnunk Christopher Lee-t és Peter Cushingot, hiszen a két brit színész számtalan filmben rémisztgette a kedves nézőket. Azonban jó néhány olyan munkájuk akad, amely jószerével ismeretlen maradt mifelénk, de amely talán külföldön sem annyira tartozik a sokat játszott alkotások közé. A Horror Express furcsa egyvelegét adja többféle műfajnak, ugyanakkor talán éppen ez a tény segíthetett abban, hogy a faék egyszerűségű történet kicsit több legyen annál, mint amire a néző alapvetően számíthat.
A cselekmény nagyjából két mondatban összefoglalható: egy brit tudós, Alexander Saxton (Christopher Lee) eg... több»
A királyasszony lovagjai Valamikor gyerekként láttam ezt a filmet a tévében, és a minap ismét elővettem, mert úgy emlékeztem, hogy jó volt. Sajnos tévedtem, a másodszori megnézés után úgy látom, hogy ez Fufu egyik gyengébb munkája, viszonylag sok hibával. A történet - amint arra a főcím végén az alkotók is utalnak - Victor Hugo egyik drámájának (Ruy Blas, illetve Magyarországon ismertebb címmel A királyasszony lovagja) kvázi paródiája, csak itt a "cselszövő" kap központi szerepet. És ki más alakíthatná a ravasz, gonoszkodó Salluste-öt, mint Louis de Funés? Ezzel azonban nagyjából ki is merítettük a film érdemeit, mert hogy túl sok egyéb jóról nem lehet beszámolni. Az alkotók túlságosan is Funésre hegyezték ki ezt a ... több»
Elcseszett illúziók: az olasz baloldal kiábrándultsága az 1970-es években Ettore Scola idehaza ritkán játszott – és talán kevéssé is ismert – tragikomédiája az olasz baloldaliak egy nemzedékének kiábrándultságáról mesél, rámutatva arra, hogy a világmegváltó terveket dédelgető emberek is csak jelentéktelen porszemmé degradálódnak, ha a történelem és a megváltoztathatatlan rendszer „bedarálja” őket. A történet három férfi „se veled, se nélküled” jellegű barátságát követi nyomon a II. világháború végnapjaitól kezdve, s édesbús módon elsiratja a nagy illúziók, a tervezgetések világát.
A film meghökkentő módon indul, ugyanis a főcím alatt a rendező háromszor fut neki a cselekmény elbeszélésének, háromszor láthatjuk, amint egy autó megáll egy villa előtt, és kiszáll bel... több»
Nem jó ujjat húzni a maffiával, vagy mégis? Don Siegel mára már kissé megkopott fényű filmjében ismét az egyik kedvenc témájáról, a bűnözésről beszél, csak most éppen bűnözőkkel a főszerepben. A történet javarészt lepukkant, poros, álmos vidéki helyszíneken játszódik, ami tökéletesen illik a végzetük felé lépkedő – egyébként jelentéktelen – figurák kisszerűségéhez (igaz, a városok sem sokkal jobbak, azok is tele vannak okirathamisítókkal, csalókkal, rib¬*ncokkal).
A címszereplő az egykori pilóta, Charley Varrick (Walter Mathhau), aki társaival együtt néhány ezer dolláros rablásokat végrehajtva kisebb bankokat pucol ki, és a megszerzett pénzből lassan éldegél. Az egyik alkalommal csapatával azonban véres lövöldözésbe keverednek, a kis ... több»
Az utolsó nomádok Az élet néha sokkal jobb forgatókönyvíró, mint a legzseniálisabb történetmesélő. Ennek a közhelyes gondolatnak az igazolására jó példával szolgálhat ez a dokumentumfilm, amely meg tudja ragadni a természettel szinte összefonódva élő emberek jó értelemben vett egyszerűségét.
A fehér szarvas kissé elégikusan, szomorkásan, mégsem pesszimista módon beszél azokról az evenkikről, akik a modern világgal dacolva megpróbálják átmenteni az utókornak az őseik örökségét, és nomádként élnek. A film keresetlen egyszerűséggel mutatja be egy idős evenki férfi, a lánya, a veje és az unokái tajgában töltött mindennapjait, azt az életmódot, amelyet a "civilizált" ember a természettől eltávolodva már régen elf... több»
Akit rövid pórázon tartott a rendszer - Egy kisember szélmalomharca a 70-es évek magyar bürokráciájával Haumann Péterre emlékezve vettem elő ezt a ritkán játszott és talán kevéssé ismert filmet, amely meglehetősen vitriolosan ábrázolja a 70-es évek Magyarországának világát. Hogy a korabeli cenzúra miért engedte a bemutatását, nem tudom, nekem mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy időnként maga a hatalom is engedélyezte (esetleg kifejezetten meg is rendelte) az ilyen jellegű alkotások megjelentetését, hogy azok egyfajta "leeresztő szelepként" funkcionálva, levezessék a társadalmi feszültségeket.
A film története szinte a végletekig leegyszerűsített, lineáris cselekményszövéssel meséli el egy kisember groteszk kalandjait a bürokrácia útvesztőiben. Bojti Sándor egy cég igazgatóhelyettese egysz... több»
64 A kétdimenziós gyilkos (1978)
Giuliano Montaldo – akinek a neve talán a Sacco és Vanzetti című dráma kapcsán csenghet ismerősen a nem tinédzserkorúak számára – 1978-ban egy furcsa hangulatú, már-már szürreális és bizarr zárlattal operáló filmet hozott össze a RAI számára. A magyarul sajnos meglehetősen spoileres címet kapott alkotás annak ellenére vált elfeledetté itthon, hogy 1980-ban Magyarországon is vetítették a mozikban, talán nem is kevés sikerrel. Meglepőnek tűnhet, de a korabeli vetítésekről szóló újságcikkes említéseken egy, a Filmvilágban közölt fanyalgó rövid íráson, illetve néhány mondatos netes kommenteken kívül nem találkoztam semmilyen épkézláb, részletes véleménnyel, és sajnos idegen nyelveken is csak egy... több»