Filmbarbár

Egy amnéziás férfi útkeresése az elképzelt Vadnyugaton
Az amerikai polgárháború és/vagy az azt követő időszak számos spagettiwestern háttereként (ritkábban témájaként) szolgált, a máig is ismert és népszerű művektől (A Jó, a Rossz és a Csúf; Ringo visszatér) a középszerű vagy olykor kifejezetten gyenge alkotásokig (Hellbenders; Fort Yuma aranya). Jelen filmünk is ebben a korszakban játszódik, azonban sajátos tematikával. A főszereplő ugyanis egy amnéziás férfi, aki a háborúban vesztette el az emlékezetét, ráadásul dezertálással vádolják, ezért igyekszik tisztára mosni a nevét. Davy Flanagan (Anthony Steffen) egy fejlövés következtében szinte számkivetettként tengődik, semmire sem emlékszik, és senkije sincs. Egy fejvadásznak köszönhetően sikerül... több»

Az éjszakai látogató, aki nem tudott félelmet kelteni a nézőben
Bevallom, régen láttam már ennyire feszültségmentes filmet, számomra elég nagy csalódás volt. Gyakorlatilag egy gyengébb Columbo-epizóddal sem nagyon ért fel az izgalomfaktora, jóllehet az utolsó kb. 20 percben már akadt némi „pezsgés”. A legnagyobb problémám a blőd cselekménnyel, illetve a cselekményben tátongó óriási hézagokkal volt, fájdalmasan erőltetett volt az egész sztori. De kezdjük szépen sorjában. A történet alapvetően okosan szerkesztett, hiszen csak fokozatosan derül ki a szereplőkről, hogy ki kicsoda, és hogy kit milyen motívumok vezérelnek. A film elején csupán annyit látunk, hogy egy férfi fehér pólóban és boxeralsóban rohan keresztül a havas tájon, majd bemászik egy ház ablak... több»

Prostitúció, aberráltság, gyilkosság, paranoia - a '70-es évekbeli New York mocskos oldala
Alan J. Pakula a Klute című filmjében ismét az egyik kedvenc témáját, a konspirációk és az emberi játszmák kereszttüzébe került kisemberek vesszőfutását vette górcső alá. Az 1970-es évek egyik jellemző amerikai filmes "műfajának", a paranoiathrillernek egy rendkívül sötét hangvételű darabját alkotta meg e munkájával, amely a korabeli New York (illetve az "amerikai álom") csillogása mögött meghúzódó mocsokról rántja le a leplet. A látszólag egyszerű történet egy férfi eltűnésével indul, akiről kiderül, hogy mocskos leveleket küldözgetett egy prostinak, s a cége kerestetni kezdi őt. A feladatot John Klute (Donald Sutherland), a mogorvának, visszahúzódónak, kimértnek tűnő magándetektív vállalja... több»

A gyilkos a (kór)házban van
Az 1980-as évek amerikai slasheráradata sok, többé-kevésbé ügyesen összetákolt filmmel okozott álmatlan éjszakákat az ijedősebb nézőknek. Azonban míg az amerikai slasherek/horrorok/thrillerek jelentős része ismertté vált magyar nyelvterületen is, addig más nemzetek terméséről viszonylag keveset tudunk. Valószínűleg a kanadai thrillerek közül is csak kevés filmcímet tudna említeni a legtöbb ember, de némileg talán meglepő módon mégis akadt egy-két olyan film, amely viszonylag korán eljutott hozzánk is, még ha nem is váltak különösebben ismertekké. Ez utóbbiak közé tartozik a Látogatási idő is, amely különböző hangalámondásos verziókat követően a VICO (igen, a nem tinikorúak joggal kaphatják f... több»

Az elfeledett Henry Purcell fiktív (?) élete
Henry Purcell a klasszikus zene iránt rajongók számára amolyan ismeretlen ismerős: több műve (Dido és Aeneas, Óda Szent Cecília napjára, Arthur király) felcsendül alkalomadtán, de az életútját és a személyiségét kevéssé ismerjük. A barokk zene legjelentősebb angol alakja, halála után a 20. századig nem született olyan angol zeneszerző, aki kiemelkedőt alkotott volna. Purcell – akinek tragikus és tragikusan rövid élet jutott – rengeteg művet alkotott, mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Halálának a 300. évfordulójára készítették a britek ezt a filmet, amely egyfajta megemlékezés a zeneszerzőzseniről, ugyanakkor viszont a történet is boncolgatja azt a kérdést, mennyit is tud az utóko... több»

Küzdelem a zsarnokság ellen
A vad bolygó nyomasztó és szürreális utazás egy rémálomvilágba, amely csupa kilátástalanság és veszély. Ezt a világot a Draagok uralják, akik bár technikailag kifinomultak, érzéketlenek a körülöttük lévő világgal szemben. A tudás gőgjében semmibe veszik a szintén a bolygón élő Omokat, azaz az embereket, akik hozzájuk képest törpék. Az Omok a Draagok játékszereivé, illetve háziállataivá degradálódnak, ugyanakkor gyűlölik is őket a Draagok (s félnek is tőlük). Sajátos törvényük az, hogy rendszeresen Omtalanítanak, azaz megtizedelik az embereket, így remélve a kordában tartásukat. Terr azonban akaratlanul is áthágja a két csoport közötti határokat, s az Omok egyfajta vezetőjévé válik, akik végü... több»

Vérfürdő a mozivásznon, többszörös csavarral - avagy egy nem szokványos "horror" margójára
Bigas Luna rendező – akinek a neve hallatára talán kevesen kapják fel a fejüket – a Szorongás című filmjével egy rendkívül furcsa és nyomasztó alkotást tett le az asztalra, azonban e műve sajnálatos módon eléggé ismeretlen maradt a hazai nézők előtt. A Szorongás a 80-as évek horror-/slasherdömpingjének a meglovaglása, ugyanakkor viszont eléggé erősen el is tér ettől a hagyománytól, és bizonyos értelemben véve ki is lóg a zsánerből. A film középszerű, kicsit bugyutácska horrorként indul, amely azonban már eleve bizarr alaphangot üt meg. Egy anya-fia páros beteges kapcsolata rajzolódik ki a történet kezdetén: John Pressman (Michael Lerner) az anyjával (Zelda Rubinstein) élő középkorú férfi ab... több»

Kettévágott város, szétszakított közösségek
Sokan és sokféleképpen feldolgozták már a berlini fal történetét, játékfilmek, dokumentumfilmek, regények, történelmi munkák egyaránt körbejárták ezt a kérdéskört. A jelen film azonban olyan szempontból tud újat mondani, hogy egyetlen éjszaka történéseit meséli el, félig-meddig dramatizált formában. Számos olyan embert sikerült az alkotóknak a kamerák elé ültetniük, akik valamilyen szempontból részesei vagy érintettjei voltak a fal felépítésével kapcsolatos eseményeknek, s hétköznapi emberek (újságírók, katonák, egyszerű munkások stb.) mesélik el a tapasztalataikat. Sokszor megdöbbentő emberi sorsok, családi tragédiák sejlenek fel az elbeszélések mögött, számtalan család szakadt szét a fal... több»

Lagymatag gyilkolászás
Hogy rögtön belecsapjak a lecsóba: sajnos nem sok jó tudok elmondani erről a filmről. A tisztes középszernek is inkább az alsóbb szegmenseibe helyezném, minőségileg (képi világát és a történetet tekintve is) eléggé gyenge. Látszik, hogy az alkotók meg akarták lovagolni a giallo 70-es évek eleji népszerűségét, csak éppen nem volt tehetségük ahhoz, hogy igazán jelentőset és egyedit produkáljanak. A történet eléggé csavaros, helyenként már-már nehezen is követhető, és csak lassacskán derül ki, hogy az egyes cselekményszálaknak végül mi közük is lesz egymáshoz. A főhős, egy középkorú író belekeveredik egy gyilkosságsorozatba, s mivel az áldozatok (minő meglepetés: csinos fiatal nők) zömmel valam... több»

Perverz gyilkos a kamera mögött
Néha megesik, hogy ha két film egyazon időben készül, az egyik hírneve elhomályosítja a másikét. Sajnálatos módon így járt jelen filmünk, a Kamerales is, amely 1960-ban készült, a témája egy pszichopata gyilkos ámokfutása. És ebből már ki is találhatja a rutinos filmnéző, hogy melyik másik alkotás lett jóval híresebb – igen, a Psycho az. Persze a Kamerales „háttérbe szorulásához” kellett a kritikusok ledorongoló véleménye is, igaz, azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a film merész témaválasztásával, illetve a téma akkoriban sokkolónak számító feldolgozásmódjával kétségtelenül nagy felzúdulást és értetlenséget váltott ki mind a korabeli kritikusokból, mind a nézőközönségből. Ma már persze egyá... több»

Fény és árnyék - Cziffra György rögös útja
Cziffra György zseni volt, őstehetség, olyan képességekkel, amelyeket nem lehet tanulni. Regénybe illő, örömökkel és buktatókkal tarkított életútját követi nyomon ez a dokumentumfilm, amelyből kirajzolódik a muzsikus és a magánember portréja. Cziffra sajátos, bár talán nem teljesen egyedi utat járt be a szegénységtől a világhírig, a megpróbáltatások ellenére sem megtörve. Persze több ízben szerencséje is volt, hogy ki tudott törni először a cigánytelep nyomorából, majd az őt vissza-visszahúzó éjszakai élet világából, s ünnepelt zongoraművésszé tudott válni. Szerencsére mindig akadtak olyanok, akik a hóna alá nyúltak, és megmentették az elkallódástól. Őt is utolérte sokak sorsa, az ÁVO jóvol... több»

Tébolyult szenvedély
Ha valaki igazán megosztó filmet szeretne látni, akkor Az érzékek birodalma e célra tökéletesen megfelelő. Annak idején, mintegy négy évtizede, hatalmas felháborodás fogadta az elkészült alkotást, még pornográfia vádjával is illették, a női főszereplőnek pedig gyakorlatilag derékba tört a karrierje. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a filmben néhány hardcore szexjelenet is látható, ami sokkolhatta a nézőket (vagy visszatetszést kelthetett bennünk) akkor, amikor a kvázi pornográfia még annyira sem volt elfogadott a szélesebb társadalmi körökben, mint ma, és egyébként Japánban hivatalosan ma sem engedélyezett a cenzúrázatlan pornófilmek készítése. Az érzékek birodalma persze nem pornófi... több»

A forradalom bizonytalan eseményei
Az 1956. októberi magyarországi forradalom még ma is az egyik legkevésbé ismert eseménynek számít, számtalan mozzanatra a mai napig sincs egyértelmű magyarázat. Ezek közé tartozik az is, hogy november 1-je és 4-e között pontosan mi is zajlott le, hiszen számtalan olyan tényezőt lehetne felsorolni, amelyek befolyásolták e négy nap eseményeit, de amelyekről valószínűleg sosem lesznek teljes körű ismereteink, mert "csupán" a háttérből hatottak az események menetére. E film készítői is jórészt csak találgatnak, miközben megpróbálnak valamiféle magyarázatot adni Kádár János viselkedésére. A filmből kiderül, hogy Kádár a különösebb tehetségének hiánya és a szürkesége ellenére is vélhetően jóval n... több»

Öt önfeláldozó lány
Noha a szovjet filmgyártásban is kétségtelenül jelen volt a propagandisztikus szándék, és ha a szovjet háborús filmekre gondolunk, sokan elhúzzák a szájukat, mégis aki egy kicsit is elmélyed ebben a "műfajban", az számos időtálló darabra bukkanhat (Emberi sors, Szállnak a darvak stb.). Ezeknek a filmeknek a közös jellemzője, hogy azért maradhatnak az idő múlásával is értékesek, mert bár az elsődleges olvasatuk szerint a Szovjetunióban élt emberek megpróbáltatásairól szólnak, valójában általános, minden korszakban érvényes problémákat boncolgatnak (hogyan hat a háború az egyes emberekre és a családokra, mit jelent hősnek lenni, mennyire természetes az, ha valaki nem akar fiatalon meghalni stb... több»

Bár az talán még ma is köztudott, hogy egykoron a volt szocialista országok sok diákjukat küldték Magyarországra tanulni, szerintem az ázsiaiak azok, akiknek az ittléte leginkább elfelejtődött. Úgy vélem, ha erre a kérdésre terelődne a szó, még az idősebbek is főként az európai országok diákjaira, illetve az afrikaiakra gondolnának (holott például a vietnamiak közül sokan le is telepedtek hazánkban). Azért is érdekes ez a film, mert pont ezt az egykori vietnami tanulóifjúságot mutatja be, akiknek jó része ma már a nagyszülői kor felé közeledik. Habár viszonylag keveset tudunk meg a fiatalok akkori mindennapjairól, s mindössze 6-7 volt vietnami diákot kérdeztek meg az alkotók, így is kivilágl... több»

Emigránssors az 1860-as években
Magyarország történetének egyik legmozgalmasabb időszakába, a kiegyezést megelőző korszakba kalauzolja el a nézőt Hajdufy Miklós történelmi(nek szánt) tévédrámája. Az 1848/49 és 1867 közötti majdnem két évtized még ma is szinte fehér folt a hétköznapi emberek történeti tudatában, mind a szabadságharcról, mind a dualizmusról többet tud – vagy vél tudni – az utca embere, mint a neoabszolutizmus évtizedeiről. A Klapka légió azért is lehet bizonyos szempontból érdekes, mert éppen egy történelmi korszakhatáron álló nemzet fontos erkölcsi dilemmáit feszegeti. A Habsburg Birodalom 1866-ban háborúba kezdett Poroszországgal, s a harc kimenetelének a tétje az volt, hogy melyikük vezetésével jöhet létr... több»

Amikor utolsóként te kapcsolod le a villanyt
Robert Matheson 1954-es regénye (az I Am Legend) többször is megragadta a filmesek fantáziáját, ám a Will Smith főszereplésével készült 2007-es filmváltozattól eltérően a többi feldolgozás nem igazán jutott el a magyar közönséghez, legalábbis „hivatalos” formában nem. Ez különösen is sajnálható jelen alkotás esetében, amely bár korántsem tökéletes mű, mégis alapvetőnek tekinthető a „posztapokaliptikus-zombis” alzsánerben, talán az első olyan mű, amely efféle témával foglalkozik. Már csak azért is érdekes ez a film, mert – bizonyos eltérések ellenére – a regény leghívebb feldolgozásának tartják, s maga Matheson is részt vett a forgatókönyv megírásában. (Hogy aztán a többszörösen átírt végered... több»

Bűnhődés és megváltás
Vélhetően egy igencsak megosztó filmre sikerült bukkannom a minap, hiszen sem a téma, sem annak feldolgozásmódja nem olyan, hogy azt a mai szekularizált és rohanó világunkban sokan élvezzék. Viszont aki rá tud hangolódni erre a sajátos hangvételű műre, az jó eséllyel talál benne olyasmit, aminek a segítségével katarzist élhet át. A rendkívül röviden összefoglalható cselekményű film egy szörnyű élethelyzettel kezdődik: a II. világháború idején a fiatal Anatolijt arra kényszerítik a németek, hogy saját élete megmentése érdekében lője le a felettesét. Anatolij némi viaskodás után megteszi ezt a borzalmas lépést, de utána szinte teljesen bele is őrül. Sokatmondók azok a jelenetek, ahogyan Anatol... több»

Izgalmas és látványos dokumentumfilm az "öreg kontinensről", amelyből meglepő információkat tudhatunk meg saját földrészünkről. Európa vadregényes tájain járhatunk a kamera segítségével, és arról is információkat kapunk, milyen látható nyomok tanúskodnak a kontinens történetének különböző szakaszairól. Külön jó pont az alkotóknak, hogy vizuálisan is kiemelték azokat a jeleket, amelyek őstörténeti eseményekre utalhatnak (például egy kőzetanyagban a magmaömlések vagy a hőhatások nyomai), de amelyekről egy geológus kivételével gyakorlatilag senki sem tudná, hogy micsodák. Ezek mellett maga Colin Devey is megmagyarázta (illetve ha kellett, az ujjaival is megmutatta), mit jelentenek a kőzetekben ... több»

Tíz kicsi szovjet néger
Kamaszkoromban rengeteg művet olvastam Agatha Christie-től, aztán amikor lehetőségem adódott, néhány filmváltozatot is megnéztem. Sokszor elborzadva vettem tudomásul, hogy mennyire „kifacsarták” ezeket a regényeket, mennyire önkényesen bántak az irodalmi alapanyaggal. Sok esetben rá sem lehetett ismerni a regényre, annyira eltorzították azt. Jelen esetben szerencsére nem ez a helyzet, mert bár nem most olvastam a Tíz kicsi négert (vagyis most már nem is tudom, milyen polkorrekt címet adtak a regény újabb kiadásainak), ez a film emlékeim szerint végig nagyjából híven követi a regény cselekményét, és kb. csupán a gyilkos személye lepleződik le másképp itt, mint a könyvben. Angol, illetve ameri... több»