A film képi világa skandináv képvilágot idéző hideg és szürke elemeket váltakoztat. Nem tipikus horrornak mondanám ezt a filmet. Megjelenik egy csokor gagyi horrorfilmes elem és egy csokor – akár komolynak is mondható – okkultista elem, ezeknek a káoszában próbálja az ember kihámozni, mi történik. Nem mondanám félelmetesnek, nem is lesz a kedvenceim között, de egyszer meg lehet nézni.
Nagyon tipikus történet remek kidolgozással (és zseniális, akár ehhez a sztorihoz "túl jó" filmzenével, ha lehet ilyet mondani). Tipikus "férj tartja el" a családot társadalmi mézesmáz, alatta a rothadó valósággal. Vicces, hogy a Winslet és DiCaprio párt alkot egy ilyen filmben, de teljesen jól megoldják, eleve DiCaprio ezekben a családapa szerepekben gyakran kapja ezt a megformálási feladatot, és mi lehetne összetettebb, mint eljátszani egy filmben, ahogy eljátszod a boldogságot a való életben. A film idegesítő, pontosan annak kell lennie, végig kirohannál a szobából, a környezetből, viszket a bőröd a sok hazugságtól, teljesen hiteles a küszködés és a fulladozás. Bárcsak minden pár olyan sz... több»
Imádom Guy Ritchie rendezéseit, ezt a filmet is nagyon szeretem, elképesztő humorral, őrületes karakterekkel, nagyszerű, hiteles megjelenítéssel... Fergeteges. :D Nem lehet leírni, meg kell nézni, amennyiszer csak időd van. :D
Elképesztően gyönyörű tájakon játszódó film, amely a remek szereposztás ellenére (Cate Blanchett, Ralph Fiennes) nem sok figyelmet kapott. Ennek okát én a kaotikusságában látom, a film kétharmada kicsit meseszerű kedves történet, amely az utolsó harmadba sűríti egyrészt a cselekményt, másrészt az összes igazán izgalmas mozzanatot, szerintem nagyon sokan nem várnak eddig. Én alapvetően ezt is a zeneszerző miatt néztem meg, és ebből a szempontból egy percig sem csalódtam, végig mennyeien szelektált dallamok építenek háttérvilágot a szép látványnak és a sajnos elbaltázott történetkivitelezésnek.
Mostanában több vallási témát is feszegető film került a látóterembe. Mennyit bír el a hited, ha addig az életed a hitedre épült, majd az életed összeomlik. Szerencsére a film egyáltalán nem erőltetve érinti a témát, így könnyen elmélyedhetünk a szomorú küzdelemben, amelyet a szerelmes pár folytat. Szép képi élményekkel enyhíti a rendező a szomorúságot, és emeli ki az isteni jelenlétet. A történet valós eseményeket dolgoz fel, és jó tanulságul szolgálhat, hogy minden percért megéri hálát adni.
Elképesztő kivitelezésű, zseniális film. Maga a történet is magával ragadó és mélyen szívszaggató, de ez a történet pont ezzel a rendezéssel tud kifejeződni. Belefagysz a táj látványába, szurkolsz a szereplőkért, és velük érzel minden veszteségüknél, mert úgy alakítanak, hogy tudd felvenni a rezonanciájukat. Lassú, vérfagyasztó jelenetek, mert bár hivatalosan nem tudod előre, mi fog történni, de mégis tudod, sejted. Úgy fájdalmas a film, hogy mellette csodálatos, úgy feszülsz bele végig, hogy a végén mégis el tudod engedni a látottakat. Le a kalappal a színészek, írók és rendező előtt.
Gyengécske rendezés, se nem humoros, se nem drámai. Inkább csak megmutat egy helyzetet, ami viszonylag sok embernek lehet ismerős. Toxikus, ragadós, szerencsétlen emberek, akiket mindig ki kell húzni a bajból, és még sajnálni is kell őket. Hiába a viszonylag jó hírnevű színészek, ezekben az átlagos szerepekben fordulat híján teljesen szürke alakításokat nyújtanak. Egy estére jó, meg lehet nézni, biztosan van, akit éppen olyan életszakaszában talál meg a film, hogy nagy tanulságokat von le belőle.
Nem tudom, mikor láttam ennyire mély alkotást utoljára, el sem tudom mondani, mennyire büszke vagyok a magyar írónőre... Csodálatos rendezéssel csontig hatoló, fullasztó fájdalmat jelenít meg a film, melankolikus és feszült is egy időben. Lassúsága szinte kínzó, a képek, a jelenetek, a színészek játéka teljes hitelességgel adja át a gyötrelmet.
Személyes érzéseimet most nem tálalnám ki, de telitalálat a kivitelezés, a színészválasztás és a rendezés is.
Ha valaki kedvelője a romantikus filmeknek, akkor ez a film jó szórakozás lehet. Janine Turner agyonsminkelés nélkül is káprázatos. Ritkán nézek westernfilmeket, így nem volt rossz beletekinteni a kor megjelenítésébe. Pörgős, izgalmas film, de nyilván a szerelmi szál a legfontosabb gerince a történetnek.
Ez a szerep nagyon illik Susan Sarandon attitűdjéhez, így ő remek választás volt, egyszerre volt naiv, szomorú, erős és megbocsájtó. A film egésze lassú dinamikájú, bőr alá kúszó, mélységesen elgondolkodtató. Belőlem leginkább (lassúsága ellenére is) dühöt váltott ki, és ezt a film egészében fenn is tartotta. Végig érdekes és izgalmas kivitelezés annak ellenére, hogy kiemelkedően látványos helyszíneket a történet nem igényelt. Tanulságokkal nem lőném le a cselekményt, inkább csak javaslom a megtekintését.
No, második nekifutásra végig tudtam nézni a filmet, és így azt kell, hogy mondjam, hogy nagyszerű rendezés hiteles kivitelezéssel. Első körben nekem túl erőszakosnak és "bunkónak" tűntek a jelenetek, az agyam a finom és kecses sportágat nem tudta összeegyeztetni a visszataszító szerepekkel és a körülményekkel. Aztán őszintén végiggondolva pontosan ez az ótvar megjelenítés volt a hiteles, és ez adta meg a történet mélységeit. Margot Robbie-val kapcsolatban teljesen egyetértek az előttem szólókkal, ezzel a filmmel is bemutatta, hogy nem csak egy szexi szőke szerepére hivatott. Ettől függetlenül aligha lesz kedvencem a film, annyira undorodom a szerepektől.
Elképesztően gyönyörűen kivitelezett film, inkább horror mesefilm, mint horror, mindenesetre súlyosan 18 karikás történet finom, részletes kidolgozással, gyönyörű helyszínekkel és jelenetekkel.
Horrornak semmiképpen nem mondanám, sokkal inkább egy nagyon finom művészfilm sötét elemekkel. A film egyrészt egy fiatal nő küzdelmét mutatja be, másrészt szerintem egy elég erős társadalomkritika is egyben. A zenék, képek és hangulat miatt többször néztem, az ilyen filmek igazán ki tudnak kapcsolni. Akik a lassú dinamikájú filmeket nem szeretik, azok hagyják a fenébe!
Életszagú film az elfojtott vágyakról, a sóvárgásról és az élet középszerűvé válásáról, ha egy házasságban megszűnik a tiszta kommunikáció. Szomorú-e a film mondanivalója? Nem tudom, de hiszem, hogy nem lehet lebutított életet élni csak a sz*ros anyagiakra és a munkára fókuszálva. Szép film nagyon szép zenékkel és kedves szerepekkel.
Legendásan jó rendezés, kifinomult, erőteljes, szemet gyönyörködtető. Al Pacino hozza felülmúlhatatlan formáját, így a film komolysága mellé jócskán jut a humorból. Telitalálat.
Ez a film magával ragadott egyszerű bájával és természetesen Thomas Newman filmzenéivel, ez utóbbi miatt választottam a filmet, és nem csalódtam. Többször is megnéztem, annyira kedves és magával ragadó a több idősíkon mozgó történet.
Több évados, izgalmas, néhol humoros, néhol szomorú, keserű sorozat. Szeretem a tinimozikat, leginkább nosztalgiával kellene, hogy eltöltsön, de a film (reményeim szerint) szélsőségeket dolgoz fel, így inkább csak megdöbbentő elmerülni az eseményekben.
A rendezés finomsága miatt ez a film sokkal inkább alkotás, mint "csak" egy film. Csodálatos filmzene (Morricone erre garancia), gyönyörűséges helyszínek (a legszebb a gyermektábor fasorai közötti képsorok) és elképesztő színészi játék, szerintem Jeremy Irons csúcsmunkája ez a szerep, nagyszerűen átjön a szerelem/őrület határán billegő, elkeseredett férfi harca saját magával. Mestermű, nagyon sokszor megnézem.
Ilyen erőltetett filmet régen láttam. Kezdve a magyar címfordítással, ami önmagában egy jó nagy öngól, na de erről a rendező nem tehet, tehet viszont a lassú, lagymatag, túlszigorított, komor jelenetekről az agyonerőltetett drámai filmzenékkel (kb. várom az óriási drámát a felsejlő zene alapján, de nesze semmi). A film mondandója izgalmas lehetne, de élvezhetetlen az egész kivitelezés, Mélytorok helyett a Székrekedés címet adnám a rendezésnek, Liam Neeson és Diane Lane nem tudom, mit érez, mikor visszanézi ezt.
60 Az üres ember (2020)