Lora

Tükör a Nyugatnak
A nyitóképtől leesett az állam: a régi hongkongi bérház tetején kialakított, körben ablakos, virágos helyiség valami elképesztő volt. Örülök, hogy az első részhez hasonlóan ebben is sikerült teremteni egy szerény, de roppantmód autentikus környezetet. Persze az idillikus helyszín ez esetben is átalakul a cselekmény előrehaladtával és egy lehangoló, nyugati stílusú ringben találjuk magunkat. Donnie Yen-t most is öröm volt nézni; hihetetlen, hogy mekkora béke és harmónia szállja meg az embert, akinek ilyen fokon az életét képezi a harcművészet. A testgyakorlás mellett, ugyanis ők rendszeresen meditálnak és ez teljesen átjárja a lelküket és szellemüket. Ismét ugyanazt láttam, amit az első részb... több»

Senki sem ütésálló
Ritkán fog el az az érzés egy film megtekintése után, hogy most rögtön újranézném. Az Ip Man-nél ez történt. Donnie Yen mozijai idáig kimaradtak az életemből, de ezek után biztosan pótolom ezt a hiányosságomat. A mozdulatai elképesztően erősek, kiforrottak, mégis olyan belső nyugalommal tángálja el ellenfeleit, hogy öröm nézni. Viszont nem csak egy harcművészt láttam benne, hanem magát Yip Man mestert, az embert, aki Kína történelmének egyik legsötétebb időszakában élt és alkotta meg saját harcművészeti ágát. Ezért Donnie színészi képességeire sem lehet panasz, sőt nagyon hitelesen közvetítette a mester érzéseit, örömét és leginkább bánatát. Hiroyuki Ikeuchit még kiemelném, aki nem nevezhet... több»

Valójában 3 és 4 csillag közé tenném az alkotást. A távol-keleti környezet lenyűgöző, akárcsak a szereplők. Adott két főhős meg két helyszín, mégsem unalmas, sőt... Shailene zseniális választás volt a szerepre. Sam nem kevésbé, de az egyértelmű, hogy itt bizony a leány viszi a showt a hátán. 4*-ot végül az ő hiteles alakítása és a film végi csavar miatt adtam.

Az első 1 órában el is felejtettem, hogy miről is fog szólni valójában ez a film. Ugyanis a film feléig egy aranyos, de átlagos koreai love storyban érezhetjük magunkat. Bár így utólag visszagondolva ezek a jelentéktelennek tűnő, "sablonos" helyzetek/motívumok is tudatosan, ügyesen voltak felépítve, hogy aztán a dráma kibontakozásával még nagyobbat üssön ott belül a történet. Szó szerint, mert ahogy az lenni szokott a nagy boldogságra megérkezik a tragédia is, egy súlyos betegség képében. Innentől kezdve számomra megszűnt az idő és csak azt vettem észre, hogy elgondolkozva a stáblistát bámulom a végén. Azért nagyon hatásos a betegségeket adni egy dráma alapjául, mert sajnos ezek létező dolgo... több»