7,5/10 – Izgalmas regénymegvalósítás A világhírű regény modern megfilmesítése, lenyűgöző látványvilággal: ez A sógun. Az alapsztorit még 1975-ben az ausztrál James Clavell alkotta meg, amikor megírta a kora újkori Japánba kalauzoló különleges történetét. A középpontban egy angol hajós áll, John Blackthorne (Cosmo Jarvis), aki partra vetődik Japánban, ahol az ősi szamuráj világba csöppen. Itt mit sem számít az emberi élet, csak a hűbérúr szolgálata. De hősünk helytáll, és elnyeri a sóguni címre törő Toranaga nagyúr bizalmát. Ketten együtt nyerik meg Japán történetének legnagyobb belháborúját.
Látványos és különleges A Mad Max franchise a disztópikus filmek Bentley-e. A legjobb. Nálam az eredeti trilógia is siker volt annak idején 1979 és 1985 között, még Mel Gibson főszereplésével, és tetszett a Fury Road is Tom Hardyval (2015-ben). És most itt a Furiosa. Látványilag jól összerakta az öreg George Miller (aki amúgy idén márciusban a 79-et töltötte). Azt az egyet rontotta csak el, hogy nem talált egy erős alakítást nyújtó, karizmatikus főszereplőt. A klasszikus trilógiában ez Mel Gibson, az új fejezetben meg Tom Hardy. Ezúttal azonban nagyon hiányzik egy ilyen karakter. Persze ott van a csinos Anya Taylor-Joy meg a nagyon ismert Chris Hemsworth, de együttesen sem tudnak maradandót alkotni. De a látvány té... több»
Az Escobar-sztori a beszállító szemszögéből Pablo Escobar kábítószeres hálózatában kulcsfigura volt az a repülős, aki folyamatosan becsempészte kis sportrepülőjével a drogot az Egyesült Államokba. Az ő története a Barry Seal, Tom Cruise remek alakításában. A valódi Barry egy kövérkés figura volt, aki 1981-től 1983-ig hatalmas tételben, több repülővel vitte a kokaint Kolumbiából az USA-ba. Végül elfogták, de 1986-ban próbaidősen kiengedték. Ekkor ölték meg ismeretlenek (valószínűleg Jorge Ochoa emberei). A film bemutatja Barry magánéletét, házassági gondjait és félelmeit.
Akció-vígjáték, mely félrement kicsit Félrement kicsit A kaszkadőr, noha élvonalbeli színészeket tettek bele, és érezhetően nagy durranásnak szánták. Humor plusz akció plusz romantikus szerelem egyvelege akar lenni a film, csak sajnos egyik elem sem működik igazán: nem nagyon vicces, kevés az akció ahhoz, hogy ebből az egyből megéljen a film, és nincs kémia Emily Blunt–Ryan Gosling között. Tipikus félrement film, amit a népszerűségi mutatók is tükröznek. Nálam is max. három csillagos, vagy inkább 2 és fél. Az is Blunt kisasszony miatt, aki megérdemli.
Nagyon odatették minden téren A Hang nélkül a Krasinski–Blunt házaspár érdeme (és szerelemgyereke), hiszen John Krasinski egyszerre scriptor, rendező és főszereplő is a filmben, mégpedig felesége, Emily Blunt oldalán, aki szintén kulcskaraktert alakít. Már az alapötlet ütős: hangra érzékeny idegen lények inváziója a Föld ellen, és az Abbott család sorsának nyomon követése. Ők azok, akik túlélni próbálnak teljes csendben élve farmjukon. Nagyon jó a látványvilág (ijesztőek az idegenek), és rengeteg az izgalmas jelenet is. Nálam ez egy 4,5 csillagos film egyértelműen.
A legjobb élőszereplős Star Wars-sorozat Nálam az Andor egy erős Star Wars-sorozat, talán a Mandalórit is beelőzi. Ugyanakkor vannak vele problémáim is. De előbb a méltatás: az első 5 rész afféle felvezetés, de aztán nagyon beindulnak a dolgok. A hatodik epizód (mely a Szem címet kapta) egy izgalmas bevetést mutat végig, azt ahogyan Cassian Andor (Diego Luna) és csapata lecsapnak egy birodalmi helyőrségre. Kapunk izgalmakat és akciókat is. Innentől akciódúsabb lesz a sorozat, bár kicsit túl sokat foglalkoznak a birodalmi felügyelőkkel, nyomozókkal. A 6-tól a 11. részig tehát feljavul az Andor, de az igazi nagy dobás a záró epizód, a tizenkettedik rész, mely egyszerűen lenyűgöző és magával ragadó. Főleg az, ahogyan Maarva (Andor éde... több»
Két rész készült el, ezek alapján egyelőre közepes Összesen két résszel indították el a dolgot, mely két epizód nem húzta fel Az akolitust a már elkészült SW-sorozatok fölé. Jelenleg az élőszereplős SW-streamingsorozatok között egyértelműen A Mandalóri és az Andor vezet. Az akolitusban számomra a főszereplők a gyenge láncszemek és persze az, hogy szimpla krimi jelleget kapott az egész. De még alakulhat. Két rész még csak afféle kóstoló csupán.
Hozza a kötelezőt Lehúztak még egy bőrt az Indiana Jones-filmekről, noha már kifulladt a dolog. Azért ez az új epizód hozza a kötelezőt, noha különösebb fantáziát és eredetiséget nem mutat fel. Nálam közepes, a CGI Ford dacára is.
Valódi filmélmény az Oppenheimer Robert Oppenheimer a világtörténelem egyik legjelentősebb alakja, aki létrehozta a világ legelső atombombáját. Nevét mindenki megtanulta az iskolában, ám életéről csak kevés részletet ismerünk. Ám Christopher Nolan filmje változtat ezen: kiderül például, hogy nagyon jó barátságot ápolt Albert Einstein professzorral, szeretőt tartott és ellenségévé tett egy amerikai diplomatát, aki aztán tönkretette jó hírét. Ami a szeretőt illeti: Florence Pugh jól alakítja a karaktert, aki csinos, szenvedélyes és tragikus sorsú. Az alakítások sorában kiemelkedik Cillian Murphy és Robert Downey Jr. is, akik valódi ellenfelekként kerülgetik egymást. Nagyon érdekes a kísérleti bomba felrobbantásának jelenete i... több»
A legjobb disztópikus filmek egyike a Lopott idő A napokban néztem újra (legalább harmadszor) a Lopott időt, mely az egyik legjobb disztópikus film, amit valaha készítettek. Egy olyan jövőt fest le, amelyben minden embernél 25 évesen beindul egy belső visszaszámláló biológiai óra, mely ha lejár, azonnal meghal az illető. A folytonos visszaszámolást úgy lehet lassítani, ha dolgozunk, azaz pénzt, illetve időt keresünk. A lakosság olyan kerületekben él, amelyek a meglévő életidő alapján létesülnek: vannak nyomornegyedek, ahol az embereknek mindig csak órái vagy percei vannak, és luxuskerületek, ahol a a többség évszázadokkal rendelkezik. Egy nap a sztori központi karaktere, Will (Justin Timberlake), aki a nyomornegyedek egyikében él, egy telj... több»
Gyengécske Egy horror-fantasy esetében fontos a hihető sztori, a gazdag látványvilág és a félelmet keltő lények esetében a megjelenítés minősége. Itt ezekkel sajnos vannak gondok: a Moszkvát és a Földet megtámadó idegenekben nulla fantázia van, szinte teljesen láthatatlanok. Ugyanakkor a két főszereplő nő nagyon helyes: Olivia Thirlby és Rachael Taylor. Alighanem ők a film egyetlen megemlíthető pozitívumai. A helyszínválasztás (Moszkva) pedig érdekessé tehetné a filmet, ha nem volna annyira gagyi az egész. Értékelés: 2 csillag.
Ha disztópia, akkor Éli könyve Az ötvenedik véleményem a Mafabon egy kedvenc: az Éli könyve. Nem sűrűn születnek jó minőségű disztópikus filmek, de az Éli ide sorolható. Nem is annyira a sztorija, mint inkább a különleges atmoszférája és hangulata miatt. No meg persze Denzel Washington erős jelenléte okán. A Disztopia blogon is tervbe vettük, hogy írunk a filmről, mert benne marad az emberben. A történet legfőbb kérdése: mi van akkor, ha elpusztul civilizációnk, és nincs, aki megmentse annak értékeit. Például a Bibliát. Akad majd olyan, aki törődni fog ezzel? A történet szerint igen, ő Éli. Remek sztori, jó film és rendezés. Erős 4 csillagot érdemel.
Az egyik legjobb bankrablós akció-krimi A napokban néztem újra ezt a 2006-os bankrablós akciókrimit, és meg is állapítottam, hogy az elmúlt 20 év egyik legjobbja a műfajban. Spike Lee korábban csupa B kategóriás filmeket rendezett, aztán egyszer csak előállt ezzel a mozival. Denzel Washington és Clive Owen is óriási benne, de rajtuk kívül több sztár is nagyot alakít, például Jodie Foster és Willem Dafoe. A cselekmény folyamatosan fenntartja az érdeklődésünket, hiszen a legvégéig nem tudhatjuk, hogyan akar kijutni a bankból a Clive Owen vezette rablócsapat, és egyáltalán miként zárul az egész bevetés. Kapunk izgalmakat is, remek akciójeleneteket is, de nem ettől jó A belső ember, hanem a karakterektől, az alakításoktól és a nagyon ... több»
Egészen más stílus, mint a többi M.I.B. rész Egészen új megközelítést mutat a legújabb M.I.B. fejezet, teljesen más stílusú főszereplőkkel, mégis élvezetes. Chris Hemsworth jó választásnak bizonyult a főszerepre, mert valahogy jól áll neki az öltönyös ügynök karaktere, vagyis J ügynök szerepe. Noha korábban én sem hittem, hogy Will Smith lecserélhető. Szórakoztatóak az akciójelenetek, és valahogy van stenk az egészben. Ami a rendezést illeti: Gary Gray képes Barry Sonnenfeld nyomdokaiba lépni, a tempó pörgős, és kapunk poénokat, vicces párbeszédeket is, így kimondottan jó a rendezés. Tessa Thompson nekem először a Creed-filmekben, majd a Thor Ragnarökben tűnt fel. Az utóbbiban már együtt játszott Chris Hemsworth-el, és már ott is nagyo... több»
Méltó Az éhezők viadala előzményekhez Mindig szerettem a Suzanne Collins-regényekre épülő Hunger Games-filmeket, mert egy különleges jövőbeni disztópikus világot vázolnak fel egy olyan diktatúrával, mely nagyon is könnyen valósulhat meg az elkövetkezőkben. A Disztópia blog elemzése nagyon jól fogalmazza meg: ugyanúgy kenyeret és cirkuszt adnak a népnek, mint az ősi Rómában és mint napjainkban is, ha el akarják terelni a figyelmet az elnyomásról. Az éhezők viadala játékok az elnyomottak viadala és a népet féken tartó diktatúra eszköze a megfélemlítésre. Az eredeti részekben (a korábbi 4 epizódban: 2012, 2013, 2014, 2015) Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) a központi figura, aki a 12-es körzetből érkezve a játékokra esélytelenké... több»
Két nagyszerű alakítás Al Pacino és De Niro részéről Sok éve megfogadtam, hogy nem nézek olyan filmeket, ahol a főhősök végül mind meghalnak, és ahol rosszul végződik az alaptörténet, igazi melodrámával. Aztán mindig meg is szegem a fogadalmamat. Így voltam ezzel a Szemtől szemben (Heat) című 1995-ös akciófilmmel is. Többször megnéztem, pedig tudtam, hogy lehangoló a vége. Michael Mann filmje mégis igazi mestermunka. Neil McCauley (Robert De Niro) a pozitív főhős, mégpedig társaival együtt, akik között olyan sztárokat találunk, mint Tom Sizemore és Val Kilmer. Aztán hibáznak, nem egyszer, nem kétszer, és a karma bumeráng visszaüt rájuk. Az utolsó rablásuk véres harccá fajul, és sorra meghalnak (kivéve Kilmert, de ő meg örökre elszakad családj... több»
Még a filmalkotó sem tudja, miről akar szólni Az Alkotó Nem lenne ez rossz, csak maga a filmalkotó sem tudja, mit akar: van AI, vagy nincs, jók a robotok, vagy rosszak, ki is valójában a rejtélyes „Alkotó”, illetve jobb vagy rosszabb világ lesz a robotok győzelmével? A központi karakter is ambivalens figura: egyszer kőkemény katona, aztán a robotok jogaiért kiálló moralista. Megfér mindkettő a főszereplő megítélésében, miként a script antagonizmusa is elmegy, ha átsiklunk az ellentmondásokon. De sajnos így is kicsit zagyvaság néhány látványos jelenettel. Közepes színvonal, három csillag.
Disztópikus és sokszor nézős Sorsomból adódóan vonzódom a disztópikus filmekhez, melyek különleges, nehezen élhető, véres és harcos világot mutatnak meg, sok küzdelemmel. Az új Dredd pont ilyen. A toronyház egy mikrotársadalmat jelenít meg, ahol az alvilág „nagy asszonya” az úr. A másik oldalon ott van Dredd, az éppen betanuló, kezdő bíró lánnyal, aki különleges képességeivel segíti. Nagyon jók az akciójelenetek, bunyók, tűzpárbajok. Egyedül Karl Urban szájtartása mesterkélt, amivel Stallonét utánozza. De így is sokszor nézős, négy csillagos mozi.
Mindig az eredeti a legjobb Mindig mindenből az eredeti a legjobb. Vannak persze ritka kivételek, mikor a folytatás beelőzi az első részt, de a Szárnyas fejvadász nem ide tartozik. Ridley Scott 1982-ben megrendezte az eredeti fejezetet, majd Denis Villeneuve 2017-ben a második feldolgozást. A kettő közt jelentős minőségi különbség van. Az 1982-es egy jól építkező, különleges stílusvilágú film, melyben Vangelis zenéje különleges hangulatot ad a 40 éves Harrison Ford kitűnő alakításához. Az új verzióban viszont Villeneuve nem tudja ugyanezt a varázslatot hozni, és Ryan Gosling is messze elmarad Fordtól. Az 1982-es Blade Runner valóban elgondolkodtat bennünket gép és ember relációjáról és Sean Young szuggesztív alakítása ... több»
88 A sógun (2024)
A világhírű regény modern megfilmesítése, lenyűgöző látványvilággal: ez A sógun. Az alapsztorit még 1975-ben az ausztrál James Clavell alkotta meg, amikor megírta a kora újkori Japánba kalauzoló különleges történetét. A középpontban egy angol hajós áll, John Blackthorne (Cosmo Jarvis), aki partra vetődik Japánban, ahol az ősi szamuráj világba csöppen. Itt mit sem számít az emberi élet, csak a hűbérúr szolgálata. De hősünk helytáll, és elnyeri a sóguni címre törő Toranaga nagyúr bizalmát. Ketten együtt nyerik meg Japán történetének legnagyobb belháborúját.