Majdnem sikerült a feléig megnézni. Hát nem az életről szól. Fikciók nem érdekelnek. Az élet elég bizarr tud lenni, már ha a rendező ismeri, és meg is tudja filmesíteni.
Itt a vége, fuss el véle! Úgy látszik, ez Haneke sajátja. A történet életszerű és izgalmas. Mész a kifejlet felé, oszt egyszer csak megjelenik a felirat, hogy vége. Jó is volt, meg bosszantó is, a végén a hiányérzettel. Úgy könnyű izgalmas krimit írni, ha nincs megoldás a végén.
Logikátlan Tehát az arab férfinek volt egy fia. És úgy látszik, a gyerekkori sérülése fontosabb volt, mint, hogy a fia mellett élhessen. A történetben ez a logikátlan csavar csak azért volt, hogy a feszültség megmaradjon. Ez olyan, mint mikor egy szexuális együttlét befejezése előtt kiugrik alólad a partnered, és lemegy gyufáért. És a filmnéző ott marad hoppon.
Euthanázia Nagyon szép film. De muszáj így? Egy felelős társadalom nem tudná leszabályozni, hogy az érintett beteg előre, teljes tudata birtokában kérje, hogy ha reménytelen, megalázó állapotba kerül, akkor ahogy kutyák, macskák és egyes halálra ítéltek számára lehetséges, az aneszteziológia segítségével elkerülhető legyen az értelmetlen szenvedés?
Navalnyij élettere Tovább élő, cári, kommunista orosz világ jó sok vodkával. Számomra hihetően mutatja az orosz jelent. Civil társadalom, civil kurázsi nélkül, a jog védelme nélkül.
Vonzások-Taszítások Érdemes megnézni. Nem a művészfilmek bonyolultra megírt szerelmi története. Egy lány honvágy és változtatási vágy sodrában. Egyszerű szerelmi vonzásban, és nehéz döntés előtt. Bepillanthatunk egy igaz élethelyzetbe. Nem kevés.
Érzéketlen fikció Nem tudtam végignézni. A zsidókat nyulak módjára vadászták le, esélyük sem volt. Nem tudok egy sosem volt fikción szórakozni. Azok jutnak eszembe, akiket a sonderkommandósok az ürülékükbe összeragadva húztak ki a gázkamrából. Nem volt itt bosszúállás, semmi. A háború után igen.
Fellini Róma Nem sikerült végignéznem. Az öregedés (68 éves vagyok) rossz dolog, pláne, ha nincs családja az embernek. A feléig néztem, egyszerű banális dolgokat hallottam. De nem vagyok mérvadó, mert ha egy íróról szól valami, akkor már eleve gyanús, hogy nem az életről szól, hanem egy szoba magányában találták ki a dialógusokat. A lelkes hozzászólások óvatossá tesznek. Lehet, hogy túl földhözragadt vagyok.
Nekem minden a helyén volt Nagyon érdekesek a hozzászólások. Különösen az elutasítás idegen tőlem. Ez csak egy különös élethelyzet történelmi kontextusban, 52-53-ban. Heteró vagyok, de segít empátival látni az élet ezen oldalát. És nem azzal a szemüveggel, hogy az apa férfi, az anya nő.
91 Ponyvaregény (1994)