Nem hiszem, hogy valaha láttam volna a Netflixtől ennyire élvezhető, minőségi filmet. Most viszont jó volt a recept, majdnem tökéletesen sikerült a munkájuk.
Részben rendben volt, de a hangulata nagyon sokat rombolt nálam, ez a melankolikus, megkeseredett légkör a filmben teljesen elveszi azt a kevés karácsonyi hangulatát is az embernek, pontosan emiatt nagyon ritkán nézem meg, és akkor is csak azért, mert nincs más.
Az Igazából szerelemre hasonlít a legjobban, sok részben megegyeznek egymással majdnem 100 százalékosan, és úgy tartom, önmagában mindkettő csak egy fél, de a kettő együtt már kiegészíti egymást.
Még nem láttam egy Dickens-feldolgozást sem, egészen mostanáig. Jó ötletnek gondoltam, hogy pótoljak egyet, hogy ne legyek lemaradva, és végeredményben egyáltalán nem volt rossz. Hangulatosan megcsinálták az egész animációt, a szinkron pedig most is páratlan volt, mint mindig.
Első 3-4 alkalommal még jó volt, de most már elegem lett belőle, végtelenül gagyi és irritáló számomra, a rendezés meg, ahogy már Seth Rogentől megszokhattuk, sz*rt sem ér.
A hossza miatt csak három részben tudtam megnézni, de még így is nagyon aranyos, szívmelengető filmnek tartom. Bár nem vagyok kifejezetten az az érzelgős típus, meghatódtam, és biztos vagyok benne, hogy máskor is elő fogom még venni, leginkább az ünnepekkor.
20 év múltán még mindig ugyanúgy élvezem, mint mikor legelőször láttam, és pont azért, mert ez a természetes, nem "túlerőltetett" humor sose válik unalmassá számomra.
Will Ferrellt manapság nem lehet könnyen elviselni a filmjeiben a fura stílusa miatt, de itt még ez annyira nem mutatkozott meg, ennek köszönhető, hogy jól sikerült végül a film is.
75 Karácsonyi krónikák 2 (2020)