Sci-fi Kommerszből Klasszikus és ebből a Klasszikusból újra Kommerszé válni „Az embereket már nem érdekli az Alien” – mondta Ridley Scott azután, hogy a Prometheus vegyes fogadtatást kapott. Az öregedő rendezőnek már régóta volt egy víziója a teremtő keresésről és az android-ember viszonyról. Nem is Alien-filmet akart forgatni, ezt csak a filmstúdió erőltetésére nyomta bele a saját sztorijába. Azért arra figyelt az öreg Ridley, hogy letiltsa az Alien 5 terveit nehogy konkurencia legyen, esetleg az emberek még összehasonlítanák az ő filmjével. Hát kérem ,nem jött össze még így sem! A filmben szereplő karakterek olyan ellenszenvesek és olyan ostobán viselkednek, hogy a legszebb 80-as évekbeli, butuska horrorvideófilmek jutnak eszembe róla. Igaz, azok kisköltségvetésse... több»
Nem csak a majom szenvedett ettől a filmtől. Bevallom, elcsábultam a régi sci-fi filmek portyám során, azt hittem, kafa filmet találtam. Az első öt perc szuper, nekem bejönnek az amerikai katonai formák, kultúra. A filmtrükkök is jónak ígérkeztek, már a korhoz képest (Star Wars előtt jóval). Ám onnantól, hogy pilótánk lezuhan, átfordul a film borzasztóba. A kismajom a szkafanderben nem érezhette olyan kutyaszorítóban magát, mint én filmnézés közben. És ha már megemlítem az állatkínzást, azt olvastam, egy jelenetben jól látható, ahogy a majom ürít. Rossz az egész akció a bolygó felszínen, unalmas, ízléstelen, bumfordi, nem is tudtam végignézni.
A viharok bolygója nem a tiltott bolygó, és mégis… A tiltott bolygó (Forbidden planet, 1956) sokkal híresebb, pedig ez a film sem kutya! Van benne minden, akció, robotok és akció a robotokkal is. Még egy kis nőgyalázásra is futja, mert egy ponton kimondják: „a(z asztronauta) nő megijedt, ösztönből döntött rosszul”. Hoppá! Ez ma már nem menne át a cenzorokon. Én imádom a régi sci-fi filmeket, de ez a film még ma is nézhető mindenki számára, legfeljebb kicsit unalmasnak és tudománytalannak tűnhet a ma emberének. Külön tetszett a film zárójelenete, ahol a szereplők nem tudják, DE MI IGEN! Tudom, ma már rettentően unalmas az ilyen fordulat, viszont a beállítás, és az, hogy víztükröződésben sejtetik a témát… na jó, mára már az is elcsépelt. Ez a ... több»
Élethű belövések, mégis unalmas A csataábrázolás nagyon jó, egyébként semmi extra. Sőt! Jó lenne, ha valaki ráébresztené a történelmi filmeseket, hogy érdemes nagyobb ívben, több akciót belezsúfolni egy-egy filmbe, kevesebb valóságos történéssel, különben unalmas lesz a végtermék. Az amerikaiak pl. ezt kiválóan megoldották a Midway és az Ellenség a kapuknál filmekkel.
Ott voltam a Glória támaszpont ostrománál, mert katonák voltunk, ééééés megkésett kitüntetést is kaptunk 3. rész A legfrissebb film, és már el is tűnt a süllyesztőben. Nem véletlenül! Hiába megtörtént eset, mondjuk ki, egyszerűen unalmasan tálalt, rossz szerkesztéssel, rossz harctéri ábrázolással elkészült film. Hiába játszanak benne profi, öreg színészek, ez a film gyenge. A történet végi megemlékezés jelenete meg szimplán csak roppant kínos. Elbaltázott lehetőség ez a film, rosszabb, mint az ausztrál háborús film (Danger Close) a vietnami csatáról.
Ott voltam a Glória támaszpont ostrománál, mert katonák voltunk, ééééés megkésett kitüntetést is kaptunk 2. rész Jelenleg a legismertebb film az említettek közül, viszont ez is nagyon kétoldalasra sikerült. Egyrészt a völgyben rekedt katonák történetét elég jegyzőkönyvi részletességgel mutatja be, hitelesen. Másrészt az az elviselhetetlen propaganda, ami a filmben van, nekem az ötvenes évekbeli amerikai háborús filmeket idézi meg. Nem, rosszul írom, a régi propaganda filmekben több önkritika volt, mint ebben a modern filmben. Mi az, hogy a vesén lőtt katona a saját vérébe fetrengve azt mondja, „nem baj, boldogan halok meg a hazámért”!? Mi az, hogy az Amerikában lévő, hátországi, északról jött családanya NEM ISMERI A SZEGREGÁCIÓT, és meglepődik a külön feketéknek kialakított mosodákon!? Fúúú! Egyébként... több»
Ott voltam a Glória támaszpont ostrománál, mert katonák voltunk, ééééés megkésett kitüntetést is kaptunk 1. rész Ez a legismeretlenebb film a felsoroltak közül, mégis, most már azt mondom, ez a legjobb. Egyébként van a forgatókönyvben egy csomó sablonos, klisés jelenet, amit ráadásul még pocsékan is adnak elő a színészek. Mint pl. Pevee kisfiú szerepeltetése, akinek a neve a POW (hadifogoly) mozaikszóból származik (tiszta Zöldsapkások, pfeeej). Vagy a bunkerbéli, ivászattal egybekötött lelkizés hátborzongatóan pocsék. Viszont vannak nagyon jó pillanatok, amik ráadásul elég realisták is. Például a hadifoglyok megkínzása mindkét részről jellemző volt. Aztán, bár a színész rendkívül ellenszenvesen hozza a helikopterpilótát a filmben, az amerikaiak egy része tényleg ilyen vagány hippi volt a háborúban. You... több»
Vietnami Veteránok Világtalálkozója 3. rész Ez a leghíresebb film, mégis én az előző kettő választásomat (Elhaló mennydörgés, Bicska) jobban kedvelem. A zenei főmotívum mindent visz, megérdemelten híres. De A szarvasvadász túl hosszú, és ezért az az érzésem, azért sírunk a végén, mert a mű a saját tömegével, nem a drámájával telepszik ránk. Ha már a sírásról van szó, a temetés utáni ebéd volt a nézői katarzis (megtisztulás, engesztelés) pontja. Nekem már ott eltörik a mécses, amikor a jóindulatú séfbácsi visszavonul a konyhába rántotta keverési célzattal, és amikor senki nem látja, elpityeredik. Részemről is: záporeső.
Vietnámi Veteránok Világtalálkozója 2. rész Úgy tudom, a Bicska eredetileg színdarab volt, csak később filmesítették meg. Mára legendákká vált filmszínészek játszanak benne, Robert De Niro és Ed Harris. Mindketten a maximumot hozzák, de a főszerep miatt gondolhatnánk hogy Niro a kiemelkedőbb. Én nem tudnám eldönteni, mert Ed Harris is villant, nem kis mértékben, és a csillogása nem a betört kirakatüvegekből fakad. Igazi tősgyökeres amerikaiakat játszanak, akikből a társadalom valójába áll. Az igazsággal való szembenézés itt sem marad el, csak úgy, mint az Elhaló mennydörgés című filmben. Mindenkinek ajánlom, akik nem csak a Marvel filmekből akarják látni, hogy egy veterán hogy dolgozza fel a háború traumáját.
Vietnami Veteránok Világtalálkozója 1. rész Meglepetés volt számomra a film eleji vietnami háborús akciójelenet, már nem is emlékeztem rá. Kitűnőre sikerült, még akkor is, ha jól láthatólag nem hagyták el Amerikát a forgatás kedvéért. A Szakaszbeli legszebb vietnami vígnapjainkat idézte meg, én meg nagy háborúsfilm-rajongó vagyok. Ebből a filmből, amit olyan 18 évesen láthattam, mégis a dráma maradt meg, nem az akció, tehát nagyon jó pillanatok vannak benne. Ebben a filmben láttam az egyik legjobb kameraállásból indított csókjelenetet, elfogódott és nagyon bensőséges. A szinkronhangok csodálatosak, Mikó István kiemelkedő. Szilágyi Tibor hangja csodálatosan lágy, ugyanakkor elkeseredett. A gyilkosság ellenére csendes dráma ez, nagyon ... több»
Gyerekfilm meglepően felnőtt részekkel (semmi szex, nyugi) Az űrben játszódó gyerekfilmek közül nem láttam még olyat, ami ennyit foglalkozott volna a gyász és az elengedés témájával a gyerekek szemszögéből. Komolyan, a film könnyed, habos matiné, ugyanakkor a főszereplő mindkét szülője meghalt, ráadásul az apja öngyilkos lett. Az állj ki mellettem! című film jutott eszembe, de az dráma gyerekszereplőkkel, nem gyerekfilm. Olyan családi filmet már biztos láttam (csak nem emlékszem rá), ami a kapitalizmus kizsákmányoló kegyetlenségét megemlíti, de ez megjelenik ebben a filmben is. Nahát! Aztán rádöbbentem, a Disney a Z generációnak készítette a filmet, az idealista, digitális hős gyermekeknek. És bár a film veszélyhelyzeteiben sem ment fel a pulzusszá... több»
A Batman 30 év távlatából megkopott a Marvel konkurenciájaként? Szerintem nem. Újranézve a filmet meg kell állapítsam, sokkal képregényesebb, mint a modern társai. Érdekes, mert '92-ben én arra vágytam, hogy reálisabb szuperhősfilmet lássak. Most meg a Marvel hegemóniában azt érzem, mennyivel felértékelődik bennem ez a comic hangulatú film. Egyébként nekem nagyon tetszett, hogy modernizálták a Vasember páncélzatát, Pókember organikus hálóvetőjét, de nicsak, 15 évvel azelőtt már lecserélték Denevérember szürke pizsamáját páncélra! Illetve Batman öl! Pedig ez az egyik legnagyobb törvénye, hogy nem öl embert. Ebben a filmben mégis egy egész dinamitköteget dug az egyik bohócgengszter nadrágjába, átlöki a korláton, aztán BUMmm! Szóval, ahogy egyre reálisabb k... több»
É L E T V O N A T (É)let. (L)ehetetlen, hogy a lányom hozzámenjen egy burzsuj náci zsidó fiához, aki ráadásul még kommunista náci is. (E)szeveszett pillanatok vannak a filmben, mégis olyan finom abszurd humor ez, amin csak elmosolyodni tudok, mert már láttam a filmet, örökre fáj, és ez nem tűri a hahotázó nevetést. (T)alán ez a legszomorúbb végű holokauszt film számomra, komolyan, a Schindler listája vége megható, megrendítő, ennek a vége meg csak csupán kitépi a szívedet (pedig fikció), ennyi. (V)an az úgy, hogy hiába vagy partizán, amikor meglátsz egy vonatnyi náci katonát, akik zsidó módjára imádkoznak, nem robbanthatod fel őket. (O)lyan érzésem van, az emberek mind vakok, hogy Az élet szép című filmet ajn... több»
Igen-igen keserves, hogy a mai gyerekek nem értenék a karakterszatírákat a filmben Bocsánat, az akkori gyerekek sem értették, csak jól szórakoztak rajta. Akkor viszont a táborvezető szervilizmusa, a nővér pártszólami diktatúrája kinek szól? Csak nem a felnőtteknek? Nocsak, egy szovjet filmben rendszerkritika? Azt azért nem, ne csináljunk A tanúhoz hasonló filmet belőle! Meg egyébként is, azért tagadhatatlanul idealizált volt minden karakter (pl. a látogató Nagyon Fontos Elvtárs). Nekem kellemes élmény volt a filmet újranézni, csak remélem, hogy a mostani gyermekek is jól szórakoznának rajta. Például szerintem a légiriadó szirénát utánzó nővér akkor is komikus, ha a 21. század gyermekei nem is tudják, mi az a légiriadó sziréna (hál Istennek).
00X ügynököt lefotózzák, fényképpé válik, széttépik, elégetik és a hamvait egy robotkutya LEVIZELI Ezek után virág nő a hamvakból és a szirmok közül kilép Vénusz… ja nem, hanem kétnull iksz! A non plus ultra! Fenomén! (Ez tényleg így volt a filmben.) Monty Python Repülő Cirkusza animációs betét is lehetne az egész film. Én csak később olvastam könyv formájában (magyarul Linkóci kapitány kalandjai címmel jelent meg). A 70-es évek nyugati pszichedelikus művészeti irányára volt ez a kollázsfilm a csattanós szovjet válasz, na de miért gyermekfilmként? Talán a művészek csak gyerektémában kaptak támogatást a Párttól? Vagy kiakarták élni szürreális művészetüket, de féltek, hogy normál témánál nyugati dekadens mételynek bélyegezték volna a végterméket? Ezt nem tudom, de azért így ábrázolni embere... több»
Öreg féreg nem vén féreg, Arrakis én érted élek Érdekes ennek a filmnek a sorsa nálam. Hiába annyira jó a könyv, hogy még George Lucas is inspirálódott belőle (fűszer a Star Wars világában), az 1984-es film nem lett nagy kedvencem, pedig (Figyelem!) nekem semmi bajom sem volt a látványvilágával, a formatervezésével, a színészek karakteralakításaival. Harminc év alatt csak három-négy alkalommal néztem meg, ám minden megváltozott a regény új (2021-es) filmes feldolgozásával. Az új filmet egyáltalán nem találom annyira kimagaslónak, mint az újsütetű rajongótábora, viszont arra jó volt, hogy újra elővegyem David Lynch klasszikusát, és átértékeljem. Először is, a régi film nem annyira rossz, mint ahogy sokan állítják. A képvilága, a ZENÉJE nek... több»
76 Prometheus (2012)
„Az embereket már nem érdekli az Alien” – mondta Ridley Scott azután, hogy a Prometheus vegyes fogadtatást kapott. Az öregedő rendezőnek már régóta volt egy víziója a teremtő keresésről és az android-ember viszonyról. Nem is Alien-filmet akart forgatni, ezt csak a filmstúdió erőltetésére nyomta bele a saját sztorijába. Azért arra figyelt az öreg Ridley, hogy letiltsa az Alien 5 terveit nehogy konkurencia legyen, esetleg az emberek még összehasonlítanák az ő filmjével. Hát kérem ,nem jött össze még így sem! A filmben szereplő karakterek olyan ellenszenvesek és olyan ostobán viselkednek, hogy a legszebb 80-as évekbeli, butuska horrorvideófilmek jutnak eszembe róla. Igaz, azok kisköltségvetésse... több»