Sport- és Tyson-rajongóknak mindenképpen ajánlott alkotás, szerintem nem nagyon fogod félbehagyni. Még azt is mondhatnám, hogy egy kicsit alulértékelt film, hiszen ebből a pályafutásból nagyjából ennyit lehetett kihozni. Hozzám a boksz nem áll közel, én az életrajzi vonal miatt indítottam el. Tysonnal régen sem szimpatizáltam, és ezen a film sem tudott változtatni, sőt inkább megerősítette az ellenszenvemet. Az én szememben a sport mentette meg attól, hogy teljesen a bűnözői életben kössön ki, de lehet, hogy rosszul látom. Mindenesetre egy percig sem éreztem időpocsékolásnak.
Kár érte A történet önmagában sokkal többet érdemelt volna. A téma komoly, a mondanivaló fontos, és akár egy igazán erős film is lehetett volna belőle. Ehelyett végig azzal küzdöttem, hogy ne a kivitelezésen akadjak fenn. Annyira tévéfilmes az egész, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan venni. A párbeszédek mesterkéltek, a jelenetek erőltetettek, a szereplők pedig sokszor nem embereknek, hanem mozgó tanmesélőknek tűnnek. Az a ritka eset, amikor nem a történettel van bajom, hanem azzal, ahogyan elmesélik. Sajnálom, mert a film szíve a helyén van, de nálam a megvalósítás teljesen agyonütötte a mondanivalót. Nem gondoltam volna, hogy ezt leírom, de a Hegyi doktor újra rendel több életet és természetesség... több»
Mi történt??? Megnyugodott! Nem sokat vártam ettől a filmtől, aztán szépen lassan beszippantott. A Temple Grandin tipikusan az a mozi, ami nem akar többnek látszani, mint ami, mégis sokkal többet ad, mint a legtöbb hasonló film. Nincs túldrámázva, nincs hatásvadászat, egyszerűen csak mesél egy különleges emberről. Talán pont ezért működik ennyire jól. A végére azon kaptam magam, hogy nem is a történeten gondolkodom, hanem magán Temple-en. Rég láttam olyan életrajzi filmet, ami ennyire természetesen és hitelesen van összerakva. Nálam sima 9/10.
83 Volt egyszer egy... Hollywood (2019)