Oppenheimer

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sziasztok! Ahogy ígértem, jöjjön az amerikai Prométheusz, azaz az Oppenheimer! Noha kezdhetem elölről a filmes élmény megörökítését, minekutána sikeresen kitöröltem az előzőleg leírtakat. Fúú, srácok! Ne tudjátok meg, mennyi karakterről is beszélek ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Több napot vártam, hogy leülepedjen, és összeszedjem a gondolataim. Nolan megítélése részemről elég hullámzó. Van egy olyan oldala, amit kedvelek, és van az, amit nem, mert nem értem, illetve értem, vagy csak vélem, hogy értem. TDK egyértelmű kedvenc... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Óriási várakozással mentem el a moziba, hogy megnézzem végre az Oppenheimert, hiszen történelem-szeretőként érdekelt az atombomba-program megfilmesítése, másrészt kíváncsi voltam arra is, hogy Christopher Nolan hogyan dolgozza fel a leghíresebb atom-... Teljes kritika

Számomra nagy csalódás volt a film. Tudom, sokan nem értenek velem egyet, látom a sok jó kritikát, de nekem egészen más jött át. A fülsértő effektek élvezhetetlenné tették a filmet, pedig szeretek hangosan hallgatni zenéket. Értem én, hogy próbál érz... Teljes kritika

Ez nem az Oppenheimer kapcsán fog kiderülni, hiszen ismét remek filmet rakott le az asztalra, pedig nagyban eltér korábbi munkáiról. Az akcióorientált blockbustereiről ismert rendező ugyanis egy tárgyalótermi sztoriba oltott karakterdrámát tár elénk ... Teljes kritika

Az Oppenheimer című film annak a Christopher Nolannek a rendezése, aki az egyik legelismertebb direktor ma az Egyesült Államokban. Ezen műve számomra egyszerre történelmi film és pszichodráma is. Egyik oldalon ugyanis megismerjük az amerikai kormányzat atomprogramját és azt a folyamatot, amelynek során kialakítanak egy tudóscsoportot Új-Mexikóban (egy sivatagi bázison) a világ legelső atombombájának elkészítésére (Oppenheimer vezetésével), másik oldalon pedig megismerjük azt az embert, aki az egész projekt (Manhattan-terv) motorja volt 1945-ben. Ő Robert Oppenheimer fizikus, Albert Einstein barátja. A film egyik különlegessége, hogy láthatjuk az első bomba felrobbantását a sivatagban, és belepillanthatunk Oppenheimer kissé zavaros magánéletébe is. Mindkettő egyedi dolog, mert ezekről eddig a nagy nyilvánosság keveset tudhatott. Nekem például újdonság volt a robbantás módja és az is, hogy Oppenheimernek szeretője volt. Ami nekem hiányzott a filmből, az a hirosimai és nagaszaki bomba hatásának bemutatása. Ettől függetlenül ez egy nagyon jó film. Értékelésem: 90%.

Christopher Nolan előhúzta tarsolyából a jól működő stílusát, hogy összerakjon egy új kasszasikert. Az elgondolás jó volt, a végeredményről pedig mindenki örömódákat zeng. Egy nagyon erős drámát kaptunk, ami a mélyére ás a Manhattan-tervnek, és bemut... Teljes kritika

Nagyon vártam, hogy eljussak rá, és nem csalódtam, pedig másra számítottam, mint amit kaptam. Azt hittem, történelmi/háborús kalandfilm lesz, de helyette törvényszéki drámát láttam (persze nem valódi törvényszékkel, de az olyan típusú filmekhez állt közel). A társaságunkban rajtam kívül jobbára olyanok voltak, akik huszonegykét évesek és/vagy nem érdeklődnek aktívan a történelem iránt, de a többiek elmondása alapján mindenki nagyon élvezte. Pedig olvastam kritikákat, hogy történelmi felkészülést igényel a film, ezért tartottam tőle, hogy nem mindenki fogja kellően élvezni. De nincs ilyen probléma, különösebb történelmi felkészültség nélkül is hatásos a produkció, viszont valamennyi intelligenciát megkövetel a nézőtől. Ezért az nézze meg, aki szeret gondolkodni. A szereplőgárda parádés, a rendezés profi, a történet érdekfeszítő, könnyen eltelik a hosszú játékidő. Nincsenek hatásvadász megoldások, nagy filmtechnikai újítások, CGI meg piff-puff, és mégis fennmarad a figyelem, mert amit látunk, az működik, hiteles és egyben van. Szerintem ez egy tipikus versenydarab, borítékolom, hogy jó néhány Oscart el fog vinni egyéb filmes díjak mellett.

Rejtélyes módon, valamelyest áthallás tapasztalható az 'Egy csodálatos elme' c. film John Nash-éhez. Az igaz, hogy ami a mentális jelleget illeti, nyilvánvalóan egy teljesen más eset, viszont a főhős kognitív megnyilvánulásai hasonló érzetet kelthetn... Teljes kritika

Hibátlan film, hibátlan Manhattan-terv. Izgalmas, jól összerakott történet a történelem egyik kedvenc szeletéből. Hamar eltelt vele ez a három óra, néztem még volna tovább is, max pont.

Lehet eretnekség leírni, de bevallom: rettenetesen untam. Megkönnyebbülés volt, amikor véget ért. Viszont végre rájöttem, hogy mi Nolan összetéveszthetetlen formulája: – Az utolsó dohánybolti eladóig minden karakter 180-as IQ-val rendelkezik. – Az összes karakter irreálisan gyorsan és frappánsan reagál mindenre, a valóságban kivitelezhetetlen párbeszédeket folytatva. Nincs ember, aki akkora király, hogy plekniből ilyen cool válaszokat ad. – Ezekből adódóan rettentő pörgősek és intelligensek a párbeszédek, a gyakori vágásokkal együtt pedig annyira tömények, hogy többször kell nézni a legtöbb jelenetet, hogy teljesen leessen. Fasza volt Barbenheimer vetítésre menni a családdal, ki nem hagytam volna ezt a filmes eseményt. Kicsit ciki, hogy a Barbie sokkal jobban tetszett, de ez van.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

"Én lettem a halál, világok pusztítója" - J. Robert Oppenheimer, a szanszkrit Bhagavad-gíta egyik sorát idézte miután létrehozta az emberiség legördögibb találmányát, az első atombombát. Ennél a rövid idézetnél ( mely egyébként a Mahábhárata része), ... Teljes kritika

Christopher Nolan mindig is a jó hírű, tehetséges és igényes rendezők sorába tartozott, akivel szívesen dolgoznak a színészek és sztárok. Ezúttal valódi remekművet alkotott az Oppenheimerrel, noha kényes témához nyúlt. Az atombomba ledobása, mely százezreket ölt meg (és soha nem tudtuk meg a pontos számot, hogy hány embert is pontosan), mindig megosztotta a történelemmel foglalkozókat: valóban szükség volt a ledobásokra, vagy csak egy kísérlet befejezése volt az egész? A film nem foglal állást a kérdésben, mert az atomtudós Oppenheimer életére fókuszál. Bemutatja egyetemistaként, szeretőt tartó férjként és atomtudósként is, aki megalkotja az emberiség legpusztítóbb fegyverét. Cillian Murphy kétségtelenül óriási alakítást nyújt, és minden szereplő a maximumot hozza. A bemutató utáni színész-nyilatkozatok szinte mindegyike arról szólt, hogy a szereplők örömmel és minden tehetségükkel vettek részt a forgatásokban. Ami kritikát meg lehet fogalmazni, az csupán annyi, hogy nem kerül sor a ledobott atombombák okozta pusztítás bemutatására, de vélhetően ez szándékos rendezői koncepció, hogy ne feszegesse Amerika bűnös mivoltát az ügyben. Értékelésem: 95%, szinte hibátlan film.

Az Oppenheimer nem olyan, mint a trailere, a film 90% lényegében „csávók szobában beszélgetnek.” Semmilyen értelme sincs ezt IMAX-ben nézni, ez nem egy moziélmény, mert sajnos a beszélgetéseket sem Sorkin írta, és a film folyamatosan elveszti a lendületet, amikor egy újabb történelmi figurát dob be két jelenet erejéig, csak hogy autentikus maradjon. Ha meghalljuk, hogy Oppenheimer, rögtön az atombomba, a morális dilemma és a Manhattan Projekt jut eszünkbe. Ez a film kb 25%... Sokkal több idő telik egy teljesen érdektelen és céltalan személyes viszály feltérképezésével, mely meg sem közelíti fontosságban a korábban felsorolt témaköröket. A film nem unalmas vagy vontatott, egyszerűen csak egy totál érdektelen témát dolgoz fel. Olyan, mintha valaki forgatna egy filmet Hitlerről, ami csak arról szólna, hogy vegetáriánus. Ez nem jelenti azt, hogy a színészek nem kiválóak, még a szkript is rendben van többnyire, és viszi a jeleneteket előre. A képi világ csak néhány helyen igazán erős, egyszerűen nem lehet túl sok helyre tenni egy szobában a kamerát. Nem értem, Nolan miért limitálta magát így, korábbi filmjeinek is voltak expozíciós hibái, így aztán csinált egy filmet, ami majdnem 100%-ban expozíció? Ez nem megoldás, ez visszalépés.