Fantasztikus film egy zseniális rendezőtől. Ahogy az egész filmen végigvonul az allegorikus kitekintés a modern nagyvárosi életre, a kiszolgáltatottság, a kukkolás, a női-férfi kapcsolat. Imádom. Profin ki van számítva, hogy a nézővel mikor mi történjen, Alfred Hitchcock nem véletlenül az egyik legnagyobb rendező.
Nem tudom mit akartak a film készítői Az utazóval, de már ez is sokat elárul a dologról. Legyen komédia, egy kis romantika, némi kaland- és krimi elemek, meg nagy nevek, Velence és akkor ebből majd lesz valami. Hát ez egy olyan koktél lett, amit nem ajánlok senkinek.
Hiába, egy Peter Sellers film mindig garancia a minőségre. Imádom az alkotásait és most sem okozott csalódást, akik csak a Rózsaszín Párducból ismerik, azok mindenképpen nézzék meg, hihetetlenül jó alkotás ez film!
Hát, valahogy én is az idegösszeomlás szélére kerültem mire végig néztem a filmet. Szerintem egyszerűen szörnyen kiszámítható. Oké, megvan a szépség, ahogy a történet felvázol néhány mélyebb megközelítést az emberi kapcsolatokról, de nekem ez valahogy kevés volt.
Nagyon kellemes film, bár az előző rész jobban tetszett, itt mintha már nem igazán tudtak volna újabb ötletet belevinni a készítők. Mindenesetre én élveztem, és szerintem akik szeretik az olyan romantikus filmeket, amik nem csupán az érzelmekről szólnak, hanem valamilyen módon a szorosabb emberi kapcsolatokról, azoknak tetszeni fog ez is.
Nekem tetszett, időtlen-idők óta nem láttam Halle Berryt, de most sem csalódtam benne. Azon csodálkozom, hogy még senkinek nem jutott eszébe ez a felállás, hogy egy 911-es segélyhívós operátor oldja meg az esetet. Persze van sok telefonáló krimi, de ez mintha eddig valahogy kimaradt volna. Most viszont ügyesen oldották meg.
Eléggé sötét film, már majdnem psycho. Lassan, nyugodtan indul, a film elején még Nicolas Cage karaktere is egy normális pali, de a film végére megváltozik. A film utolsó harmada felkavaró lehet a gyengébb idegzetű nézők számára. A film egyébként izgalmasnak mondható, amolyan közepes alkotás.
Nagyon pozitív csalódás volt a sorozat. Eleve úgy álltam neki, hogy hallottam valamit róla, aztán belenézek, hátha. Mi az hogy! Hát persze, ismét egy HBO-remek, brutálisan jó, remélem még sok évad vár ránk belőle. Nem is ragoznám tovább, a lényeg, hogy egy nagyon intelligens, filozofikus sorozat lett a Leftovers, ez pedig nálam egy hatalmas plusz pont.
Nem igazán tudott lekötni, az egész történet nekem valahogy túlságosan lebutított. A karakterek pedig nagyon kidolgozatlanok. Ehhez képest az előző epizód sokkal jobb volt szerintem. Ez pedig gyakorlatilag nézhetetlen.
Egy szép színes film noir, csodálatos álomszekvenciákkal, a feszültség is tökéletesen van felépítve, nekem ez a kedvenc Hitchcock filmem. Nem beszélve a frenetikus színészi alakításokról, ami mind a férfi, mind a női főszereplőnél is csak úgy süt a vászonról.
A krimik rajongóinak A híd egész egyszerűen kötelező darab, bár ugyanilyen alapon tudnám ajánlani az eredeti dán sorozatot, ami szintén zseniális a maga nemében. Ízlésesen reflektál a modern társadalmak problémáira, miközben a sztori is nagyon feszes, az alakítások pedig kiválóak. Engem teljesen levett a lábamról.
Egy újabb remek széria került a kukába az első évad után, most komolyan, mi volt ezzel a probléma, amiért nem nézték elegen? Egy igazi ütős kis rendőrös sci-fi dráma, nem is tudok hasonlót a mai mezőnyben, de hát ezzel már nincs mit kezdeni. Engem teljesen levett a lábamról. Egy ideig még reménykedtem, hátha valamelyik amerikai csatorna felkarolja a projektet, de úgy tűnik, ez a vonat végleg elment.
Valaki szólhatna már Guy Ritcheinek, hogy a lassítva bemutatott akciójelenet már rég lejárt lemez. Oké, talán egyszer fogakat összeszorítva végig tudnám nézni amikor például hasít a pisztolygolyó, megáll, majd belefúródik egy fába. De ennyiszer alkalmazni ezt a vizuális effektust egy filmben...túlzás.
Nagyon jó film, nem csak azért, mert baromi érdekes és tanulságos, de azért is, mert hihetetlenül realisztikus és hiteles. Tényleg nagyon figyeltek arra, hogy a néző a hetvenes években érezze magát, nem úgy, mint sok újabb filmben, ahol ezzel egyáltalán nem törődnek.
Mocskos és nyomasztó dráma, amiben Carlito főszereplő ugyan, de mintha nem lenne bátorsága saját kezébe venni a sorsát, pedig valami ilyesmi szerepet szánt volna neki a rendező. Brian De Palma nagyon szokta tudni, mit akar, Carlito esetében viszont elcsúszott egy kicsit a mércéje, és nem sikerült olyan elegáns és könnyed kézzel belőni az arányokat, mint általában. Nekem a filmjei közül ez tetszett a legkevésbé, de még ezzel a teljesítményével is messze túlszárnyalja a kortársai nagy részét.
Egy mozi a CGI-fanoknak, és egy film, ami senkinek nem szól. Így tudnám összegezi a Csatahajót. Ja, és a minőség miatt mondom, Rihanna is szerepel benne, gratulálok a szereplőválogatóknak. (Irónia, tetszik érteni?)
Az a gond ezzel a filmtörténeti darabbal, hogy sajnos mellőz minden felülnézetet. A főszereplőpáros szüntelenül kötekedik egymással, az ember már nem bírja kivárni, mikor fekszenek le végre egymással, a nyugalom kedvéért...
Robert De Niro remek színész és legalább annyira jó rendező is. Legjobban a maffia filmek állnak neki jól, erre pedig a Bronxi mese egy kiváló példa. A történet izgalmas és eseménydús. A karakterek fejlődése is jól megfigyelhető. Szerintem nincs is hiba ebben a filmben, mindenkinek ajánlom!
Mindig örülök, amikor Hollywood egy kicsit fajsúlyosabb témát talál magának, annak meg még inkább, amikor színvonalasan tudja azt feldolgozni. Erre pedig nagyon jó példa A hatalom árnyékában, ami ellen nehéz érvelni, mert egy korrektül felépített, jó atmoszférájú elgondolkodtató film, és akkor még a színészekről nem is beszéltünk...
89 Hátsó ablak (1954)