Milanman

A vámpírmítoszt, a vámpírrá válást és a "vámpírnak lenni" kérdést - annak minden áldásával és átkával - talán legjobban megfogó és ábrázoló, mára talán kevésbé értékelt mesterműve, a 90-es évek egyik legzseniálisabb art-horror alkotása.

A filmtörténelem egyik legszebb filozofikus filmje az ember létének kérdéseiről, hogy mi végre vagyunk a földön, mit jelent gyermeknek, felnőttnek, boldognak, szomorúnak, szerelmesnek, magányosnak lenni, hogy alapvetően mi határoz meg minket, mitől leszünk többek, vagy kevesebbek. Csodálatos, filmtörténeti jelentőségű mestermű.

Ostoba, idétlen, logikátlan akció-bosszúfilm a legrosszabb B filmes hagyományokat követve. Persze simán végig lehet röhögni, de ha ez a célom, inkább nézek egy klassz vígjátékot.

Hol vannak a határai a felhasznált eszközöknek és metódusoknak, hogy kihozzuk a legjobbat egy istenáldotta tehetségből, illetve hol az a pont, amikor már nem bírjuk el a kínokat és feladjuk. A Whiplash két fantasztikus színész párbaján keresztül vizsgálja a fenti kérdéseket és mutatja be, hogy milyen nehéz és rögös út vezethet az igazi nagysághoz. Mestermű.

A Man of Steel tökéletes Superman esszencia. Jól strukturált, élvezetes, a karakter lényegét pontosan elkapó mozi, nem mellesleg a szuperhős filmek legjobb hős-gonosz harcaiból ebben a filmben nem is egy található. Nem akar nagyon okos lenni, sem megreformálni a műfajt, viszont pokolian szórakoztató.

José Saramago regényének filmváltozata, az egyén egyediségének félelméről és a totalitárius rendszerek természetrajzáról valami elképesztően durva hangulatú, a 2x is fantasztikus Jake Gyllenhaal-al. A film képi világa, a nyomott atmoszférája valami egészen különleges hatást teremt, egészen a film végéig nem igazán sejted merre, vagy mivé állnak össze a szálak, a vége pedig egészen egyedi módon sokkoló. Nem egy közönségdíjra szánt film, de aki szereti a lassú, de elgondolkodtató, a felszín alatt többletjelentést is hordozó filmeket, azok nézzék bátran, mert szerintem nagyon ütős

Helyenként iszonyat vontatott, bugyuta és csúnya, de az erős jelenetei és társadalomkritikai vonatkozásai miatt egyszer meg lehet nézni, mint érdekességet.

Nem reformálja meg a háborús sci-fi műfaját, de pergős, látványos, tűrhető módon és kikapcsolóan elgondolkodtató film lett. Én jól szórakoztam alatta. Nem mérföldkő, de ügyes "Idétlet időkig scifibe oltva" próbálkozás.

Nem akarok nagy szavakat használni (de fogok :) ), mert a Boyhood azzal, hogy lényegében semmi különöset sem csinál, csak közel 3 órán keresztül mesél az életről, végrehajtja azt a zseniális csodát, hogy nézőként azt érezzük, ilyen, vagy hasonló események velünk is megtörténtek. Nincsenek benne nagy tragédiák, váratlan fordulatok, vagy szirupos boldogságpillanatok, csak maga az élet és pont ettől lesz igaz és hiteles. Ahogy felnő előttünk a vásznon a főszereplő, ahogy változik a zene, a ruhák, a kapcsolatrendszerek, az érdeklődési kör...zseniális. De több ez csak a fiú történeténél, mert legalább annyira fontos az "anya" életének változása is. A Boyhoodot nagyon könnyen el is lehetett volna ... több»

Az első részhez hű, remek, akció-dús, intelligens folytatás, fantasztikusan összerakott majomkarakterekkel, remek poszt-apokaliptikus látvánnyal, izgalmas sci-fi ötletekkel. A múlt nyár egyik legjobb blockbustere, erősen ajánlott!

Talán sosem lesz etalon, de ígéretes mű a Csillagok között
Előzetesen azt mindenképpen érdemes leszögezni azok számára, akik ismerik/szeretik a rendező munkáit, hogy ez egyszerre tipikus és atipikus Nolan film. Tipikus, mert bátor, bevállalós, innovatív, lélegzet elállító és magával ragadó helyenként és atipikus, mert talán az eddigi legérzelmesebb, legszemélyesebb munkája. A Csillagok között-öt alapvetően 3 féleképpen lehet nézni. Tudományos megközelítéssel (mint film, szerintem így adja a legkevesebbet, de a felvonultatott tézisek, elméletek, a film science vonulata bőséges elemózsiát ad a továbbgondolásra, az esetleges ellentmondások, hibák, képtelenségek felvetésére, kitárgyalására). Nézhető filmkritikusi szemmel is (ez esetben könnyen megállapí... több»

Azt hiszem nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, az utóbbi évek egyik legellentmondásosabb filmje. Annyira igaz ez, hogy én pl. imádtam, a Kedvesem viszont utálta és legszívesebben kb. 10 perc után kiment volna a moziból. Nem tudom hibáztatni érte, mert piszok nehezen emészthető alkotás. A zenéje, a szokatlan operatőri munka (olyan az egész, mintha egyetlen vágatlan snittből épülne fel, amit az alkotók ügyes trükkökkel oldottak meg, de nagyon működik és rendkívül egyedivé teszik a befogadását.) elidegenítő hatást kelt. Feszélyez, fészkelődsz a székedben, nyugtalanít de ha sikerül ráhangolódnod, akkor valami nagyon eredeti és felejthetetlen moziélményben lehet részed. A Birdman több síkon mű... több»

Kevés olyan elemi erejű film van, amely olyan pontossággal képes lenne meghatározni a spagetti western műfajának savát, borsát, mint a Jó, a Rossz és a Csúf. Hibátlan karakterek, izgalmas story, a miliőhöz csodálatosan illeszkedő filmzene jellemzik. Kortalan mestermű, a filmtörténelem egyik legikonikusabb zárójelenetével.

Amikor a történelemfordító események találkoznak egy zseniális, de egyben tragikus zseni sorsával. Cumberbatch végleg "A" listás színésszé válik (ha még nem volt az) ebben az érzékeny, zseniális alakításban.

Clint Eastwood patrióta (nem háborúpárti, mint sokan gondolnák) filmje az amerikai hősiesség és lélek felmagasztalása. Vélhetően nem a legeredetibb film a háború addiktív természetéről, de egy jól összerakott, tragikus darab Bradley Cooper brilliáns alakításával.