Sokkal bugyutább, viccesebb filmre számítottam, könnyed, de azért nem egy átlagos vígjáték. Egyszer nézhető volt, de azért tényleg nem valami nagy durranás.
Összetett film, meglehetősen hat az érzelmekre, több embert is máshogy képzelünk el, mint ami kiderül belőle. A legérdekesebb szál nekem a történetben a gyerekkori történet/gyerekkori trauma.
Egy elmebeteg marhaság ( kicsit sajnálom, hogy mozijegyet vettem rá, de valószínűleg emiatt néztem egyedül végig). nem mondom, hogy nem mosolyodtam el rajta, de annyira beteg, hogy már átlépte szerintem a jó ízlés határát (és a rosszabbik értelemben).
Az új kedvenc (bár már nagyon várom a 3. évadot, szóval annyira azért nem új), de újdonságot jelent a magyar sorozatok terén. A színészek szerethetőek (a gyerekeket is lehet imádni és néha utálni is), vicces, de magyar is, szóval engem megvettek kilóra.
Nemrég volt szerencsém először a filmhez, de úgy érzem, nem utoljára. Nagyon megfogott, látványos, a szereplőkhöz lehet érzelmileg kötődni, izgulni értük, szóval minden megvan benne, ami egy jó filmhez kell.
Hú, ez az egyik kedvenc filmem, és korábban olvastam is az alapjául szolgáló könyvet, ahhoz képest a film mondjuk light-os verzió, de azért így is egészen beteg. bale jól játszik, kitűnő társadalomkritika.
Magamtól nem vetemedtem volna a megnézésére, de keresztlányomnak kellett keresnem valami nézhetőt, erre esett a választás. Nem volt rossz döntés, aranyos, de néhol eszes is ez a filmecske, a mai felhozatalban még az üdítőbbek közé tartozik.
Eléggé beteg és kínzó film, amit egy halloween-i filmezésen volt szerencsém megtekinteni. Egyszerre vicces és szánalmas, de egyben érdekes (nem unatkoztam) a film, egyszer szerintem érdemes megnézni, de csak ha szeretjük a nem mindennapi filmeket.
Gyerekkorom kedvenc borzongatós filmje, már vagy 10-szer láttam, és még felnőttként is nézhetőnek mondható (bár veszít a varázsából). A színészeket nem szeretem különösebben, de nem zavaróan rossza játékok. Én szeretem.
Imádom, a könyvet is sokszor el akartam már olvasni, de addig még sajnos nem jutottam. A színésznő a kedvenceim egyike, a film izgalmas, szívfacsaró és humoros is egyben, minden kellő egyensúlyban, 5 csillagos, többször nézős.
Na, ez az a film, amitől többet vártam. Fájdalmasan későn és lassan indul be (ami nem szokatlan a japán filmektől, de még az átlagosnál is jobban), a vége katyvaszos, hatásvadász, egyszóval ez most nem jött át.
Nem igazán értem a negatív véleményeket, nekem tetszett. Tetszett a látványvilág (a sztori nyilván és sajnos, adott), ami a legjobban tetszett, az igazából a 2 főszereplőnek a külső hasonlósága, én is alig tudtam őket megkülönböztetni. Én nem untam a filmet, végig érdekelt.
Érdekes módon gyerekkoromban nem szerettem igazán, felnőttként mégis többször megnéztem már. Annyira fülbemászó a zenéje, hogy lehetetlenség kitörölni a fejből, ha meghallani egy részletet belőle, legalábbis nálam így működik.
Moziban láttuk, és nagyon tetszett. Nem mondom, hogy többször megnézném (bár egyszer lehetséges, hogy megtörténik még), de szerintem jól megcsinálták. Ennél bővebben nem tudok nyilatkozni, azért mély érzések nem maradtak utána.
Utolsó előtti alkalom, hogy láttam, gyerekkoromban volt, viszont most újra megnéztem, mert szóba jött. Kíváncsi voltam, hogyan fog hatni rám. Félelmetes nem volt (a maga korában biztosan, de az ingerküszöb már jóval fentebb van). Igazából tetszett, jó film, jó sztorival, a karakterek is érdekesek, kortalan mű.
Nagyon bírom Joseph Gordon-Levitt munkásságát, ez a film egy jobbfajta "rákos-megbetegedéses" történet lett, ami közben, míg azért szomorú is, de nem vágom fel az ereimet. Több ismerősömnek is ajánlottam már.
Tetszett a film, bár a régebbi változatot nem láttam, csak ezt. Ami megmaradt nagyon, hogy nagyon hosszúnak tűnt, kicsit el is apadt közben a figyelmem, de mindenképpen megérte. A színészek hozzák az elvártat (többet azért nem).
Ha nem is ér fel az 1957-es eredeti filmváltozattal, de mindenképpen említésre méltó ez a feldolgozás is. A színészek jól hozzák a vártat, ha nem is mind külön említésre méltók. Ezt a változatot is többször láttam és jó szívvel ajánlom.
A kamaradrámák a kedvenceim, de ezek között talán mindmáig ez a legjobb, pedig nem kevés ilyen műfajú filmet láttam. A feszültség végig fenn van tartva, egy percig sem unalmas, a színészek pedig fantasztikusak.
Szerintem nagyon aranyos történet pedig nem vagyok annyira oda a műfajért), a gyerekszínész elvitte szerintem a filmet és Sam Neill is tetszett, ajánlottan is már másnak azóta.
48 A kolosszus (2016)