A megannyi unalmas horror szenny között ritkán akad valami eredeti és új gondolatfoszlány. A borzalmas magyar címmel rendlkező It Follows ilyen. A történet rengeteget átvesz a 80-as évek horror stílusából azonban elveszi az erőszak és vérfröcsögő jeleneteket és egy sötét. klausztrofóbb élményt ad át egy metafórikus szörnyről mely megállás nélkül követi a főhőseinket, kik szép lassan elhullanak. A metafóra érdekessége, hogy nem egy onkrét dologra utal, hanem ráhúzható jópár fogalomra, azonba tökéletesen ráillőt még mindig nem találtam. A film látványvilága és hangulata kitűnik és a cinematográfia is mestermunka és a tökéletessége csak tovább emeli a végig jelenlévő szorongást és félelmet. A f... több»
Mintha sokaknak nem jött volna át, a Cabin in the Woods igazából paródia, mely a kortárs horror borzalmakat próbálja egyre nevetségesebb formában feltüntetni. Például a filmbeli isteneknek fel kell áldozni egy atlétát, egy bolondot, egy szűzet és így ovább. Ezek a legtipikusabb és legsablonosabb horror film szerepek. Ez a paródia egy érdekes ötlet, tele komolytalan viccekkel (unikornis), azonban szerintem Joss Whedon sokkal messzebbre is vihette volna a dolgot és sokkal jobban kifordíthatta volna a mai tini és horror film kultúrát. Hát majd legközelebb.
Egy hihetetlenül, szórakoztató, viccekkel teli film a Religulous. Bill Maher végigvezeti a nézőt a legkülönbözőbb vallásokon és mindenkiből viccet csinál, és teszi ezt határtalan szarkazmussal. Habár a film egyoldalú, a viccek logikusak és eredetiek, egylőre csak kevesen nyúltak ilyen mélyen és ilyen humorosan a vallás-témához. Érdemes belenézni, mindenképp!
Egy rettentően gagyi, felszínes és amatőr film volt a Big Game. Bár a filmben helyet kapott Samuel L. Jackson, jelenléte és szinészete olyan minimális hatással van bárkire is, hogy nem is értem, hogy válalhatta el ezt a teljesen értelmetlen filmet. Eredeti öletek helyett egyfolytában sablonokkal táplálkozik a sztori. A rendező előző filmjének szürrealitása azt hittem, itt is feltűnik majd, de inkább egy unalmas akciófilmet kaptunk. A gyerekszinész "szinészetéről" ne is beszéljünk, ha lehet.
A Napos Oldal egészen a végéig erős karakterdráma, mely érdekes történetmesélési elemeket használ fel és szerethető szereplőgárdával rendelkezik. Azonban a film vége magáraölti a tipikus amerikai szerelmes filmek minden giccses közhelyét, és ezzel egy hatalmas öngólt rúgott magának. Így szomorúan távozhatunk a képernyőtől.
Mély társadalomkritika fogalmazódik meg a filmben és az egész egyedi látványvilággal és történettel van tálalva. Az egész ráadásul egyetlen karakter fejlődésének bemutatásval valósul meg. Bloomkamp leforgatta a sci-fi-t ami kiváló minden szempontból és nem tartalmaz űrlény illetve katonai filmes sablonokat vagy klisséket.
Ez egy szórakoztató film volt, egészen a feléig, ahol olyan logikai bukfencek követték egymást, hogy teljesen sablonossá változtatott mindent a történetben. (Volt egy jelenet, ahol Chappie letöltötte a befogadója agyát egy 4GB-os USB hordozóra...) Chappie történetének semmi értelme, mert egyszerűen túl sokat markolt a film és az annyi téma közül egyetlen egyet sem sikerült feldolgozni. Apa-fiú-konfliktus, teremtő-teremtvény-kapcsolat vagy robot felnevelése vagy szociális problémái az emberiségnek egy robot szemszögéből vagy az elme miben léte, az élet értelme egy robotnak. Ezek mind olyan témák, amik érintve voltak, de végül nem tutunk meg semmit semmiről. Inkább a District 9 folytatásán ügy... több»
Neill Bloomkamp az egyik kedvenc rendezőm lett a District 9-t követően, így nagy reményekkel néztem bele eme filmjébe. Azonban hatalmasat kellett csalódnom. Az előző filmjében és az Elysium elején olyan komor, de valósághű képet festett az emberiség tényleges történetéről, hogy az rögtön felkelti az ember érdeklődését. Azonban ahogy teltek a percek, a film egyre jobban átment ilyen érzelgős, mentsük meg a világot mese felé, és a borzasztó finálé csak hab a tortán. A történet végén Bloomkamp teljesen ellentmond felépített világának és egy valamilyen szinten happy ending-gel zárja le a filmet. A lezárásnak semmilyen értelme sincs, tekintve, hogy nem old meg semmilyen problémát.
Ha az embernek sikerül elvonatkoztatnia, attól a ténytől, hogy ennek a filmnek semmi közze, a sokkal mélyebb, szociális és társadalmi kérdésekkel foglalkozó, filmre nem vihető könyvtől, akkor egy zombifilmet kapunk, a jobb kategóriából. Brad Pitt még mindig érdekes színész, és a többi karakter is sokat tesz a történethez. A történet érdekes marad, egészen a borzasztó fináléig, aminek a vége teljesen izgalommentes és unalmas volt. A film eredeti forgatókönyve sokkal érdekesebbnek és valóságosabbnak hangzott, mint amit itt végül elénk raktak. Kár érte.
Transformers 4, minden valószínüség szerint a legrosszabb film 2014-ben. Csakúgy mint az összes többi Transformersben, itt sincsen egy éppkézláb karakter vagy gondolat a film mögött. Mi több, a karakterek, amik vannak teljesen papírvékonyok, a női főszereplő igazából lehetett volna egy fadarab is, körülbelül annyi szerepe volt. De az összes többi szereplő és robot is, Wahlberggel egyetemben, mind egy oldalú, egyszínű, unalmas, semmitmondó figurák voltak. Jelenlétük nem tartalmozott semmi fontosat. A történet pedig egy vicc, lehet egy hatéves valami mélyebb dolgot rakott volna össze, mint ennek a borzalomnak az írói. Annyi lyuk és hiba és megmagyarázhatatlan tévedés van minden jelenetében, ho... több»
A Tintin egy élvezetes és szépen összerakott Spielberg film, tele szerethető karakterekkel. A Tintin már régóta várt egy jó filmre, és most meg is kapta, a rendezőnek sikerült eltalálni a képregény mintáját és sikerült rárakniuk a valósághű karakterekre. Itt általában el szokott bukni a többi ehhez hasonló animáció, de Spielbergnek sikerült meglépnie ezt, és egy látványos akcióval tűzdelt filmet láthattunk...
Vannak olyan filmek, amik az egy csillagot sem érdemlik meg. Nos, a Kis Vuk is ilyen. A film animációja olyan rosszra sikerült, hogy az embernek az az érzése, hogy egy egy hónapja modellező gyerek rakta össze egy XP-n 2006-ban. Audióvizuális katasztrófa volt ez a film, mely szégyent hoz az eredeti alkotásra és nulla kontributummal rendelkezik. A karakterek és a történet borzalmai ne is beszéljünk ha lehet. Nem is tudtam végignézni ezt a filmnek nem nevezhető tévedést, de valamért kételkedem, hogy a finálé bármit kijavított volna.
Végtelenül sablonos és buta akciófilm, valamennyire nézhető és szerethető karakterekkel és kiszámíitható és unalmas akciójával a Szupercsapat semmiféle újdonságot sem tartalmaz, csupán az "egyszer vagy egyszer sem nézhető filmek" listáját gyarapítja.
A Kingsman nagyon is érdekesnek tűnt. Az üzenete nagyon szépen rá volt feszítve a sablonos alaptörténetre. A film ráadásul rettenetesen merész, olyan jelenetek voltak benne, amit kételkedtem volna, hogy így lerendeznek (templom). A karakterek szerethetőek és érdekeses, bár a training részét ismét elkapkodták és teleszórták klissével. Azonban a sok jónak egyszer végeszakad. A templomos jelenetet követően a film átmegy Spy Kids-be és logikai bukfencek sorozatát követően átmegy egy random lövöldözős filmbe és elveszti minden eredetiségét. A film fináléja így veszít a lendületből és sokkal kevésbé érdekes mint Colin Firth bármely mozzanata. Kár érte, pedig egész eredetinek tűnt az elején.
Guy Ritchie filmje egy nagyon helyénvaló interpretációja a Sherlock Holmesnak. A rendező karakterjegyei többször is feltűnnek és zseniálisan beleillenek a filmbe. A szereplőválasztás is jóra sikerült és a központi dráma is érdekefeszítő majdnem a végéig.
Nehéz kimondani, de ez a film rosszabb volt, mint a Halálos Iramban bármelyik része. Nem értem, hogy Aaron Paul mért egy ilyen bugyuta filmet választott karriere kezdetének. A történet kb olyan szinten van mint a videójátékban (fontos tudni, hogy a játékban még emberek sincsenek kvázi). A karakterek mélysége pedig vetekedik a Palatinus lábvizével. Még azt sem tudom mondani, hogy a film egyedüli érdekes aspektusa - az autós üldözések - érdekesek lennének. Nem, sajnos még azok is sablonosra és unalmasra sikerültek.
Az ilyen hihetetlen szereplőgárdával rendelkező filmek általában nem szoktak jóra sikerülni. Nincs ez másképp itt sem, a történetet ezerszer láthattuk más filmekben, a karakterekből pedig csak kettőt sikerült kidolgozni valamennyire. A film egyedüli érdekessége a finálé, ami kicsit máshogy alakult, mint vártam, és ez a kellemes meglepetés egy extra csillagot érdemel.
A 3 nap a halálig megpróbálja ötvözni a legsablonosabb kém-apa-hazatér történetet a Taken sztorijával. Ez valamennyire sikerül is neki, csak felszinesen. Habár volt egy-két érdekes motívum a filmben, az egészen látszik, hogy Kevin Costner nem mai legény, így az akciója sem lehet mai. Összeségében egy nagyon gagyi film volt ez, egy nagyon felszines történettel.
Ez a sorozat egyre lentebb sülyed a válalhatatlan filmek tengerébe. A karakterei és története nevetségesene bárgyú és fájdalmasan tartalommentes. Ezt a rendező a még ennél is céltalanabb és értelmetlenebb akcióval próbálja kompenzálni, természetesen sikertelenül.
69 Valami követ (2014)