Nem merem újra megnézni, amikor először láttam, életem egyik legnagyobb filmélményét kaptam tőle. A jelen filmművészetének egyik csúcsteljesítménye minden szempontból.
Nagyon figyelni kell az elején, hogy a direkt hasonlóra sminkelt Damont és Capriot meg tudja különböztetni az ember, de onnantól ellenállhatatlan sodrású, pörgős mestermunka.
A Kill Bill utáni legjobb Tarantino film. A mester talán itt utoljára nem tekintette feladatának, hogy feltételen tarantinós filmet csináljon. Persze így is az lett, de nem annyira explicit módon.
Di Caprio és Margot Robbie eszetlen jók a vásznon, a film pedig tökéletes látlelet a kapitalizmus ordító hazugságairól, talmi élvezeteiről és az emberekről, akik addig hazudják, terjesztik, élik ezt, hogy belemerülnek végleg.
Abszurd, fanyar humor, legendás jelenetek és párbeszédek, kihagyhatatlan cucc. Ha valami sablonosnak tűnne, az azért van, mert mióta kijött egy komplett hadosztály próbálja másolni a filmet, sikertelenül. Egyszeri és megismételhetetlen ütős poén.
Brad Pitt talán legnagyobb alakítása, egy lassú, szép utazás térben, időben, testben, lélekben. Tökös vállalás volt a készítőktől az egész projekt, de nagyon bejött.
Hihetetlen erejű film a zsarnokságról, az emberi lélek immunrendszeréről, egy korról, amit letűntnek gondolatok a forgatáskor, és egy évtizeddel később aktuálisabb, mint valaha.
Hype az van körülötte, de nem tudom, mire. Értelmetlen katyvasz és nem az inspiratív fajtából. Vannak benne mókás momentumok, meg jó mondatok, de semmivé nem áll össze még jelenet szinten sem, nemhogy az egész film.
85 James Bond: Skyfall (2012)