Dorkateo

egy kis 'római vakáció' feeling, kicsit gyengébben, mégis szórakoztatóan.

Szép film, szép látvány, de a történet nagyon gyengécske.

Realistább ábrázolás, mint az amerikai változatban. Audrey Tautou nagyon jól játssza a fiatal Coco-t, sokkal hihetőbb ez a cinikus, érzelmekből kiábrándult figura, aki a munkába menekül.

Egész jó kis életrajzi film, a szokásos amerikai szépítésekkel. Azért Shirley Maclaine alakítása nagyszerű, bár rövidke. Főleg Coco korai élete szerelmi szálait mutatja be, divatból nem sokat kapunk. És azt is erősen tompították, mennyire szenvedélyes, nagyszájú, vagány volt Chanel az életben, s olyan kis szendének mutatják, pedig ő maga taposta ki magának a sikert, elég keményen. Szóval a fiatal karaktere nem túl hihető.

Imádom, amikor egy jó színész ügyefogyott fickóból szuperhőssé válik és tényleg el is hiszem neki. Shirley McLaine mindig üdítően hat rám az energiájával. A zenéje is a kedvenceim közé került. Nekem jobban tetszik, mint az 1947-es eredetije, talán mert az egy nagyon más korszak, és én nehezen kapcsolódom a zenés filmekhez, dalbetétekhez.

Érzés filmnek hívom az ilyen történeteket. A megértésről, változásról, magamról és másokról tanulok általa.

A "Szerelemre hangolva" kistestvére, írja találóan az egyik kritikus. Kevés cselekmény, sok érzelem, gondolat, átalakulás, felismerés.

Azt hittem tini film, de annál sokkal több.

Ezt a lekezelő vélemény halmazt! Ti is lesztek idősebbek, hékás! És majd örülhettek, ha tudtok ilyen szépen megöregedni, és lesz még miről beszélgetni, miért élni, szórakozni, új dolgokat kipróbálni. Nagyon finom, intelligens humorú a film, úgy látszik ehhez még érni kell a fiatalabbaknak

Azt hiszem ez korosztályhoz kötött film, mármint idősebb korosztályhoz. Húszévesen én is untam volna.