Tulajdonképp végigsírtam az egészet Klára szeretetre való. Direkt nem méltót írtam, azt kiérdemelni nem kell(ene).
Klára így gyógyítja magát. Nem hagyja a felnőtteket a fájdalomba süllyedni. Feladatul adja magát, megtartó erőül. Felnevelteti magát választott szüleivel, s a végén nem is tudom, ki itt a felnőtt, s ki a gyerek.
"Most is hazudsz? – kérdezi Klára.
Mindig – válaszolja Aldó".
Mert legtöbbünkből hiányzik a bátorság úgy szeretni, ahogy Klára teszi. Akár félreérthetően is.
Lassú film, helyet hagy érezni, míg nézzük.
Ezt nem lehet gyorsabban.
Imádtam Őszinte, vidám, életszagú sorozat. És még a 3. évadra is megtartotta ezt a tulajdonságát, ami nálam nagy szó, lévén nem vagyok oda a sorozatokért.
Az első évadban gyakran halljuk a narrátor szerepében John McEnroe-t, aki híres volt a teniszmeccseken a hangos kirohanásairól. Itt bölcs rezignáltsággal festi alá főhősnőnk, Davie hasonlóan őrült dolgait. Ezt később más sztárok is megismétlik, saját gyarlóságaikat is kifigurázva ezáltal.
A főhős, Davie egy indiai lány, jó tanuló, heves természetű, ám nem túl népszerű a középiskolában. Egy őrült ötlettel szexelni hívja a suli legmenőbb fiúját. S ez majdnem be is jön neki! Ám a forgatókönyvírók ügyesen terelgetik a történetet, s nem kell vad kamasz... több»
Felesleges volt újraforgatni Számomra semmi újat nem hozott ez a változat.
Sőt több helyütt is alulmúlja az 1995-ös verziót.
Az is vicces, hogy némelyik színész jól láthatóan az előző filmből lopta a gesztusait...
(Alan Rickman a 95-ös filmben szerepel ... hála istennek... szerintem néhényan az 1995-ös verziót dícsérik itt!)
Elrabolták a rendezőt? Vagy a forgatókönyv írót??? ... mert biztosan nem ők csinálták ezt a filmet.
Inkább mintha egy kamasznak lettek volna jó ötletei, gyakorlat és műfaj-ismeret nélkül, azokat bedobálták volna egy kalapba, aztán összevissza kihúzták, majd egy részét profin megcsinálták, egy részét csak úgy elfelejtették, a többit meg valaki másra bízták....
Isten bizony nem értem, mit akartak...
Gyenge helyett átlagost is csak azért adtam, mert tényleg profik vettek részt az elkövetésben.
Könnyed, francia mese Olyan ez a film, mintha egy minisorozat középső része lenne.
Nem rossz, csak mintha hiányozna az eleje meg a vége. Valahogy olyan kevéssé éri el a lényeget, a valós mondanivalót.
A történet tulajdonképp megmagyaráz egy szerelmi háromszöget, hihetően, kedvesen, francia módra. Az érzelmekre hat, szépen, de nem túl mélyen.
Azért az a gondolat, hogy nem dobjuk, ami nem működik, hanem megtanulunk vele élni... bármilyen banálisnak hangzik is, mélyen igaz.
(Ja, és Nuno Lopez - Bertram - szívdöglesztő....)
Úgy látszik, öregszem ... Imádom a szarkasztikus megjegyzéseit a két vén trottynak :D
Jó érzés kigúnyolni az idő könyörtelenségét (vagy csak hallani a gúnyolódást).
Nem kedvelem különösebben Michael Dougles-t, de itt el kell ismerjem az érdemeit.
Alan Arkin pedig határozottam előre lépett a kedvenceim listáján.
És a többi idős színész, színésznő is pazarul adja .... nem is a szerepét, inkább önmagát.
Nekem színtiszta humor.
("- Nem látszol békésnek ....
- ... pedig hidd el, belül szétvet a nyugalom ....")
Garry Marshall tudja milyen a családon belüli erőszak. Lehet szidni ezt a filmet sok mindenért, de azért biztosan nem, hogy jól ábrázolja-e a családon belüli molesztálás, erőszak mibenlétét. A sötét hazugságokat, az elbizonytalanodó és egyedül maradó gyereket, az anyát, aki semmit nem vesz észre, a bigottan alkohol ellenes szülőt, mutatja sorra a tipikus elemeit egy ilyen család történetének.
Ezen a filmen nem lehet jól szórakozni, bár Marshall most is a szokásos mázas, könnyed stílusába csomagolja az egészet és a szokásos happy end a vége.
Mert az életben amúgy nem az. Hosszas, fájdalmas változások árán lehet csak jóvátenni a hazugságokat. Nem elég hozzá szappannal szájat mosni.
Történelemóra 1986-ból Ha meg akarnám mutatni a gyerekeimnek, milyen volt a a 80-as évek Magyarországa, ez a film tökéletes lenne.
Érezni a tehetlenséget, a félelmet, a bátorság esendőségét. A légkört. Sára Sándor ehhez nagyon ért.
Cserhalmi jól játszik, Ráczkevei Anna kiválóan. És a többiek is nagyszerűek.
Emlékszem, amikor úgy 88 körül megnéztük a moziban a barátnőmmel.
Kurtág komor zenéjét egy amerikai horror film is megirigyelhetné, engem akkor a székbe szegezett.
Ha valaki hasonlóságot vélne felfedezni a mai korral..... hát az magára vessen.
Nagyjából kábé semmi sem változott: vannak egyenlőbbek, ügyesek, megalkuvók, félreállók és belebetegedők.
Pénz ott van ahova csinálják, az álmok pedig széttörnek.
Szomo... több»
Julie Andrewst nem lehet nem szeretni Mindig csodáltam őt az eleganciáért, amit az életben és a színpadon is képvisel.
Ez a szerep épp illik hozzá, a hangjában sosem lehet csalódni.
Azért ne essünk tévedésbe, ez a film 1970-ben készült, nem egy mai darab. Mégis kellemes néznivaló egy borús napon.
76 Rokonlelkek (2011)