Könnyed, francia mese Olyan ez a film, mintha egy minisorozat középső része lenne.
Nem rossz, csak mintha hiányozna az eleje meg a vége. Valahogy olyan kevéssé éri el a lényeget, a valós mondanivalót.
A történet tulajdonképp megmagyaráz egy szerelmi háromszöget, hihetően, kedvesen, francia módra. Az érzelmekre hat, szépen, de nem túl mélyen.
Azért az a gondolat, hogy nem dobjuk, ami nem működik, hanem megtanulunk vele élni... bármilyen banálisnak hangzik is, mélyen igaz.
(Ja, és Nuno Lopez - Bertram - szívdöglesztő....)
Úgy látszik, öregszem ... Imádom a szarkasztikus megjegyzéseit a két vén trottynak :D
Jó érzés kigúnyolni az idő könyörtelenségét (vagy csak hallani a gúnyolódást).
Nem kedvelem különösebben Michael Dougles-t, de itt el kell ismerjem az érdemeit.
Alan Arkin pedig határozottam előre lépett a kedvenceim listáján.
És a többi idős színész, színésznő is pazarul adja .... nem is a szerepét, inkább önmagát.
Nekem színtiszta humor.
("- Nem látszol békésnek ....
- ... pedig hidd el, belül szétvet a nyugalom ....")
Garry Marshall tudja milyen a családon belüli erőszak. Lehet szidni ezt a filmet sok mindenért, de azért biztosan nem, hogy jól ábrázolja-e a családon belüli molesztálás, erőszak mibenlétét. A sötét hazugságokat, az elbizonytalanodó és egyedül maradó gyereket, az anyát, aki semmit nem vesz észre, a bigottan alkohol ellenes szülőt, mutatja sorra a tipikus elemeit egy ilyen család történetének.
Ezen a filmen nem lehet jól szórakozni, bár Marshall most is a szokásos mázas, könnyed stílusába csomagolja az egészet és a szokásos happy end a vége.
Mert az életben amúgy nem az. Hosszas, fájdalmas változások árán lehet csak jóvátenni a hazugságokat. Nem elég hozzá szappannal szájat mosni.
Történelemóra 1986-ból Ha meg akarnám mutatni a gyerekeimnek, milyen volt a a 80-as évek Magyarországa, ez a film tökéletes lenne.
Érezni a tehetlenséget, a félelmet, a bátorság esendőségét. A légkört. Sára Sándor ehhez nagyon ért.
Cserhalmi jól játszik, Ráczkevei Anna kiválóan. És a többiek is nagyszerűek.
Emlékszem, amikor úgy 88 körül megnéztük a moziban a barátnőmmel.
Kurtág komor zenéjét egy amerikai horror film is megirigyelhetné, engem akkor a székbe szegezett.
Ha valaki hasonlóságot vélne felfedezni a mai korral..... hát az magára vessen.
Nagyjából kábé semmi sem változott: vannak egyenlőbbek, ügyesek, megalkuvók, félreállók és belebetegedők.
Pénz ott van ahova csinálják, az álmok pedig széttörnek.
Szomo... több»
Julie Andrewst nem lehet nem szeretni Mindig csodáltam őt az eleganciáért, amit az életben és a színpadon is képvisel.
Ez a szerep épp illik hozzá, a hangjában sosem lehet csalódni.
Azért ne essünk tévedésbe, ez a film 1970-ben készült, nem egy mai darab. Mégis kellemes néznivaló egy borús napon.
No story Ajánlom azoknak, akik nem a sztori miatt néznek filmet. Itt bizony az érzelmek, a belső átalakulás a fontos. És abban hiteles. Freeman humora jókedvűvé tesz, ezt is nagyon értékeltem. :) Fantasztikus látni, hogyan tudnak átalakulni életek, ha figyelünk egymásra. Nagyra tartom azt a rendezőt, aki fordulatok nélkül is meg tud tartani egy filmet.
Imádom ezt a családot! Nem csoda, hogy Durell az lett, aki...
Ilyen laza családban bátran lehetett különc az ifjú állatkedvelő :)
A film valóban visszaadja azt a kellemes délszaki hangulatot, ami a 30-as években lehetett Korfun.
És a ház tényleg az ő házuk volt.
Ki ez a nő és mit csinált Winona Ryderrel? Beszélgetős filmnek is gyenge. Amúgy meg unalmas. A poénok sem ülnek.
Pedig lehetett volna ebből jót is csinálni.
A legnagyobb csalódás Winona volt. Nem mintha eddig a kedvencem lett volna, de azért akadt jó alakítása is párszor.
Itt viszont valaki más szerepel, ez nem az ő arca, nagyon kellett figyelnem, hogy felismerjem a furcsa grimaszok közt a hasonlóságot.
Megfáradt, megkeseredett. És szerintem nem csak a történet kedvéért ilyen.
90 Titkok és igazságok (2019)
Olyan ez a film, mintha egy minisorozat középső része lenne. Nem rossz, csak mintha hiányozna az eleje meg a vége. Valahogy olyan kevéssé éri el a lényeget, a valós mondanivalót. A történet tulajdonképp megmagyaráz egy szerelmi háromszöget, hihetően, kedvesen, francia módra. Az érzelmekre hat, szépen, de nem túl mélyen. Azért az a gondolat, hogy nem dobjuk, ami nem működik, hanem megtanulunk vele élni... bármilyen banálisnak hangzik is, mélyen igaz. (Ja, és Nuno Lopez - Bertram - szívdöglesztő....)