Örömteli kutyanász Azt még a legelfogultabb kritikus sem állíthatja, hogy ez a komédia a magyar filmvígjátékok legjavához tartozik. A forgatókönyv írója, Hámos György sem erőltette meg magát, mert hol van ez a történet a „Mici néni két élete” sztorijához? Elérhetetlen távolságban tanyázik tőle. Az „álompár” (Ruttkai&Latinovits) a kisujjából kirázta a játszott karaktereket. Ruttkai szerintem túlságosan „édi” volt, Latinovits pedig azon túl, hogy jóképű volt, semmit sem adott a figurához. Emlékszem, egyszer Latinovits egy nyilatkozatában elmondta, hogy a filmszereplés csak pénzkeresetet jelent számára. Ezt a véleményt nagyszerűen igazolta ez a film. Fenntartás nélkül csak a Laci kutyát tudom dicsérni, őkutyasága... több»
Blődli Az ilyen műfaj-kevercseket eddig is, ezután is elkerülöm. Már a cím és az alcím is gyanús volt (álbűnügyi komédia), de bíztam Királyhegyi Pál humorában, ám amikor két percenként Berki Géza semmilyen zenéjére dalra fakadtak, rájöttem, hogy felesleges ezzel a tipikus blődlivel kínozni magam. Legyen egyértelműen musical, nem feltétlenül olyan, mint a „Kabaré”, vagy a „Chicago”, ezeket úgysem lehet utolérni, de az ilyen erőltetett csinálmányra nem vagyok vevő! Pedig a szereplő színészek többségét kedveltem (sajnos a múlt idő aktuális!), de még a személyük sem jelentett vonzerőt. Rényi Tamástól azért többet vártam, hiszen jó filmeket is rendezett („Makra”, „Sikátor”), de ez egyértelműen kisiklás ... több»
Vissza a Rózsadombra! Azokból az időkből, amikor még Csurka István „csak” az írásaival politizált. A szatirikus tartalom mellett arra remek volt, hogy ragyogó szereplehetőséget biztosítson Gobbi Hilda és Makláry Zoltán számára. Makláryt ezután már csak egy TV-játékban lehetett látni. A rózsadombi jólétet dacból és sértődöttségből elutasító Ebes (Tordy Géza) néhány nap után visszaretten a plebs életkörülményeitől, a IX. kerület valóságától és visszavonul a megszokott életterébe. Vannak jobb Csurka-írások is (például a „Moór és Paál” címmel 1965-ben megjelent kisregény, amely „Döglött aknák” címen, színdarabként hatalmas sikert aratott, Az eredeti szereposztás [Major és Kállai] felejthetetlen színházi élményem.)
Reklámpszichológia A mostanában megnézett széria darabjai közül ez tetszett a legjobban. A minden körülményt előre kiszámító gyilkost a hadnagy saját „találmányával” leplezte le. A módszert, hogy egy-egy képkocka (például pattogatott kukorica, egy pohár jeges ital) beiktatása csak a tudatalattira hat, rákényszerítve a nézőt annak a birtoklására azóta már betiltották. Érdekes, hogy Dr. Keppel szerepét az első látásra rokonszenves Robert Culp játszotta, akit az amerikai nézők a TV-sorozatokból jobban ismerhettek, de néhány mozifilmben is szerepelt. Feladatát olyan jól oldotta meg, hogy két éven belül még kétszer ráosztották a gyilkos eljátszását. Nem vetette meg a házasság előnyeit, öt felesége volt, de mellette... több»
Vegyes Kis túlzással három film is kitelne belőle. Egyszer volt a krimis szál a meggyilkolt „lányok” után nyomozó Omar Sharif alakításával (elég merész ötlet volt egy egyiptomi arab színészt Abwehr jelmezbe öltöztetni, ettől függetlenül jól eljátszotta a megszállott, mindent kiderítő tisztet). A másik szál a II. világháború eseményei, benne a Varsóban elkövetett vérontások, vagy a sajnos sokadik sikertelen Hitler ellenes merénylet. A végrehajtó, von Stauffenberg mindenre elszánt katona volt, sebesülése (elvesztette bal szemét, jobb kezét, és két ujját a bal kezén) ellenére sem hagyta el a hadsereget.
Kivégzésének pontos dátuma: 1944. 07. 20. A harmadik történet pedig a – szerintem teljesen felesle... több»
Lehet-e valakit kétszer megölni? Terence Hill ezúttal Bud Spencer nélkül, pedig jól jött volna a társasága, mert elég unalmasra sikeredett ez a bűnügyi film. Elnézést kérek attól a 82 rajongótól, akik kedvencnek jelölték Hillt, de ebben a filmben azon kívűl, hogy a kék szemét sokszor meg lehetett csodálni, sok mást nem mutatott fel. Nem volt neki való szerep, és még verekednie sem kellett. A tárgyalóteremben is csak vánszorgott a cselekmény, a csavar sem volt meglepő. Manin, az ügyvéd arra építette a védelmet, hogy ugyanazért a bűnért nem lehet valakit kétszer elítélni. Unaloműzőként egyszer meg lehet nézni, de nem fogja magát halálra izgulni a néző.
Korhatár nélküli szerelem Gyenge közepes lenne ez a romantikus szerelmi történet, de a két színészzseni erős jóra emeli az értékelésemet. Az az üzenete, hogy a szerelem nincs életkorhoz kötve. Nem tudom eldönteni, hogy Emma Thompson, vagy Dustin Hoffman játéka tetszett-e jobban, egyezzünk ki döntetlenben. Viszont nélkülük tizenkettő=egy tucat film lenne, amely rögtön az emlékezet feneketlen kútjába zuhanna és még csak nem is csobbanna, mert annyira súlytalan. Ez a veszély azonban nem fenyeget, mert mindketten a színészmesterség legjavát nyújtják, pedig a meglehetősen szellemtelen dialógusok nem segítik őket. Last Chance Harvey, vagyis Harvey utolsó esélye az eredeti cím, de hozzátehetjük azt is, hogy Kate Walker (Emm... több»
Veszélyes szállítmány Két nagyon sikeres film, a „Francia kapcsolat” és az „Ördögűző” után Friedkin következő mozija nem kimondottan remake, hanem inkább egy teljesen más filmes feldolgozása Georges Arnaud regényének. 1953-ban már megrendezte Henri-Georges Clouzot, de ez a változat tudott újat mutatni. Az angol cím szó szerinti fordítása Varázsló, az egyik rozoga teherautóra pingálták rá. A legelején rövid jelenetekben megtudjuk, hogy a későbbi négy sofőr (egy bérgyilkos, egy robbantásért felelős terrorista, egy csaló párizsi bankár és egy New York-i gengszter) miért kényszerült arra az elátkozott dél-amerikai helyre, aztán következik a heroikus küzdelem a nitroglicerin teherautón történő szállításával.
Nem sok ... több»
Amerikaiak Párizsban A rendező, a szereplők és a film sztoriját író Fitzgerald miatt sokkal inkább mást, jobbat vártam ettől a filmtől. Számomra túlságosan édeskés volt, a közepes értékelést csak a szereplők miatt érdemelte ki nálam. Előzetesen bele kellett volna kalkulálnom a film készítésének idejét (1954) is, akkor biztos, hogy kevesebbet várok tőle. A rendező, Richard Brooks később olyan munkákkal írta be a nevét a film történetébe, mint a „Macska a forró bádogtetőn”, vagy „Az ifjúság édes madara”. Ennél a két filmnél azonban nem szabad említés nélkül hagyni az irodalmi alapanyag szerzőjét, Tennessee Williams nevét. Ugyanez a helyzet a „Hidegvérrel” esetében is, ott meg Truman Capote a „társtettes”. A sudár ... több»
Közepes filmből egy kiváló új Claude Zidi szerintem eléggé a középmezőny aljához tartozó francia rendező. (Egyszer már, az "Ahová lépek, ott fű nem terem" megnézése után - Pierre Richard szereplése ellenére - el is határoztam, hogy amit ő rendezett, azt kihagyom.) Most is csak a kiváncsiságom vezetett, hogy milyen volt a kiinduló alap? Ez a rendezése arra tökéletes volt, hogy elegendő matériátt szolgáltasson James Cameron „Két tűz között” című 1994-es filmjéhez. Ez a darab azon ritka esetek egyike amikor a remake nagyságrendekkel kiválóbb film, mint az eredeti. Abban számomra a legnagyobb baj az volt, hogy a női főszereplő, a macska nyávogásáról elnevezett, művésznevén Miou-Miou, igazi nevén Sylvette Herry játszott. Van ... több»
Forró szerelem a hidegháború évei alatt Nem szállt a fejébe az elért siker a lengyel Pawel Pawlikowskinak, mert most is sikerült kiváló filmet rendeznie. Egy egymásnak teremtett emberpár tragikus szerelmének története a XX. század háború utáni legsötétebb éveiben. Zula és Wiktor a körülmények áldozatai voltak. Az időben és térben jelentős ugrások nem didaktikus módon rajzolták meg a főszereplők életútjának állomásait.
Az is a film pozitívuma, hogy bár viszonylag sok esztendő eseményeit érinti, mégis kevesebb, mint másfél órás az időtartama, nem esik abba az elterjedt hibába, amely oly sok mai film jellemzője, hogy a standard hossz minimum 120 perc, de sokszor túl is lépik a két órát. Milyen jó ötlet volt a fekete-fehér fényképezé... több»
Gyilkosság felszarvazás miatt A „francia Hitchcock”, Claude Chabrol 1969-es filmje, nem meglepő módon thriller. Egyes plakátokon ezzel a blikkfangos mondattal reklámozták: „Pszicho-szexuális tanulmány a gyilkosságról", Talán felesleges megemlíteni, hiszen szinte természetes, hogy a hűtlen feleséget Stéphane Audran (Chabrol akkori felesége és üdvöskéje) alakította. Szerepe szerint olyan hidegen tudott nézni, hogy az ember ereiben megfagyott a vér. Az is szinte magától értetődő, hogy a történet megtetszett az amerikai filmkészítőnek, név szerint Adrien Lyne-nak és 2002-ben leforgatta az újragondolt amerikai változatot, nehogy a kedves nézőknek feliratot kelljen olvasniuk. A remake címe: „A hűtlen” („Unfaithful”), főszerepl... több»
Kihűlt házasság Georges Simenon nemcsak a Maigret regényeiről híres, hanem remek, a "magas" irodalomba tartozó munkáiról is. Az egyik kisregényének adaptációja ez az 1971-es Pierre Granier-Deferre-film, két színész óriás főszereplésével. A már idős (67 éves) Jean Gabin és a filmbéli felesége Simone Signoret. A házasságuk 25 éve alatt a valamikori szerelem fokozatosan gyűlöletté változott, illetve ambivalens érzéssé lett. A se veled, se nélküled szólás a legjellemzőbb a kapcsolatukra. Az elolvasott kisregény és a belőle készített film nagyon kemény, szinte depressziót kiváltó alkotás. Főleg, ha még a címben szereplő cica, Greffier sorsát is szívére veszi az olvasó, vagy a néző. A megrendítő drámákat kedvelők... több»
Beleadtak apait-anyait! Nem is értem, hogy eddig miért nem néztem meg ezt a remek akció-vígjátékot! Most is csak azért, mert szörfözés közben olvastam, hogy Jamie Lee Curtis játszik benne, aki a „Hal neve Wanda” óta az egyik kedvencem. Itt sem csalódtam benne. A film is nagyon szórakoztató – szerintem - a kilencvenes évek egyik legjobbja. Cameron megtalálta a megfelelő arányt az akció és a vígjáték között, egyik sem megy a másik rovására. Nyilvánvaló, hogy az akciós részek rengeteg túlzást, hihetetlen jeleneteket tartalmaznak, de ez velejárója, viszont a poénok elfeledtetik a sületlenségeket. Milyen kár, hogy Schwarzi „átment” politikusba, hány hasonló filmben szerepelhetett volna. Szerencsére megjött az esze, és m... több»
Az aranyfogú tanítóné Először az 1911-es megjelenésű regényt olvastam el, hogy legyen összehasonlítású alapom, aztán néztem meg az 1976-os Dömölky János féle TV-játék adaptációt. Sikerült kihozni a nem különösebben nagyívű regényből a maximumot. Móricz Zsigmond megírta a világhírű regény, a "Bovaryné" férfi szereplős változatát. Az albíró mindig Bovári úr néven szólítja, de - jellemzően - Veres Pál tanító úr nem ismeri ezt a regényt. "A „boldog békeidőkben” játszódó történet során kiderül, hogy az az időszak nem is volt olyan derűs, amilyennek a köztudatban hiszik. A kisváros fojtogató légköre, a mindenki mindenkit ismer jelenség rátelepszik a szereplőkre. A vonzó Veres Pálné nőiességével, szexuális varázsával mi... több»
Politikus bűnözés Többek véleményével ellentétben én nem hiszem, hogy a hadnagy nyomozásainak a legjavához tartozik. A legfőbb hibája a hosszúsága, 93 percig nem nagyon tudott lekötni a szemét politikus és az elnyűtt ballonkabátos konfliktusa. Az mindenképpen előnye a filmnek, hogy egy aljas szenátorjelölt próbálkozik a tettének eltussolásával, ilyen ellenszenves alakot megtalálni erre az alakra, szereposztási bravúr. Politikai felhangja is volt a maga korában, hiszen a Watergate –ügy akkoriban bolydította fel a közéletet. Viszont több olyan jelenet is van benne, ami feleslegesen nyújtja a cselekményt. Példa erre a szabónál tett látogatás, bár némi jelentősége van a leleplezésben. Columbo autójának közúti el... több»
Rémisztő helyszín A rendező kiváló 2016-os filmje, „A láthatatlan vendég” miatt néztem meg ezt a korábbi darabját. Csavaros, érdekfeszítő történet, tulajdonképpen egy bosszúállós spanyol thriller, a nyomozó és a lánya megbosszulja a tíz évvel azelőtti balesetben elhunyt feleségét, illetve a lány az édesanyját. Hitchcock-stílusú pszichológiai thriller, Mr. H. irigykedhetett volna. A zenéje ugyanúgy mesteri, mint a „Ragyogás”-é, vagyis tökéletesen illeszkedik a filmhez. Minél több spanyol ilyen zsánerű filmet nézek meg, annál nagyobb meggyőződéssel vallom, hogy az Ibériai félsziget filmesei méltó társai – hanem jobbak – mint a skandinávok.
A csábítás iskolája Mankiewicz 1949-ben készített filmje nagyon jól elszórakoztatott, igazán megérdemelte a két Oscart! Különösen tetszett Linda Darnell Lora Mae szerepében, hiszen tökéletesen játszotta el, hogyan kell elcsábítani egy áruházlánc tulajdonost. A csattanó a végén igazán meglepő. Remek egyensúlyt teremt a jelenidejű és a flashbackekben látott események között. Egyre inkább erősödik bennem az az érzés, hogy igazán jó filmekért érdemes kutakodni a negyvenes-hatvanas évek kimeríthetetlen választékában. Lora alakja mellett a fiatal Kirk Douglas alakítása is nagyon a csúcson van.
A ZSENI Dokumentumfilm Hamvas Béláról. Túl kevés vagyok ahhoz, hogy H.B. írásművészetét élvezni tudjam. Készséggel elhiszem, hogy a legnagyobb magyar koponyák egyike volt. Nagyon jó ez az egy óra. Borzongató, hogy 2016 óta (csak két esztendő!) már két megszólaltatott, Dúl Antal és Szervét Tibor is halott.
Nem minden embercsempész bűnöző Teljesen véletlen volt, hogy ez a ma választott 2014-es bolgár film is hozzávetőlegesen érinti a bevándorlás témáját, pedig a tegnap látott „Amszterdami mozaik” után kissé elegem lett a migrációs problémákból. Szerencsére csak mellékkörülmény, mert az anyagilag csődbe jutó, volt határőr Mityo és extejszállító kamionsofőr az embercsempészetből befolyó pénzzel akart pénzügyi helyzetén változtatni. A felvett kölcsönt a halálos beteg, iszonyatos fájdalmaktól szenvedő felesége megmentésére vette fel, de a halál nem kegyelmezett. Magára maradt kamasz fiával, Vaskóval, aki egy véletlen során megismeri apja határőrként elkövetett tevékenységét. Fontos szerepe volt a filmben egyetlen kedvenc szerbiai... több»
NA Alfa Rómeó és Júlia (1968)
Azt még a legelfogultabb kritikus sem állíthatja, hogy ez a komédia a magyar filmvígjátékok legjavához tartozik. A forgatókönyv írója, Hámos György sem erőltette meg magát, mert hol van ez a történet a „Mici néni két élete” sztorijához? Elérhetetlen távolságban tanyázik tőle. Az „álompár” (Ruttkai&Latinovits) a kisujjából kirázta a játszott karaktereket. Ruttkai szerintem túlságosan „édi” volt, Latinovits pedig azon túl, hogy jóképű volt, semmit sem adott a figurához. Emlékszem, egyszer Latinovits egy nyilatkozatában elmondta, hogy a filmszereplés csak pénzkeresetet jelent számára. Ezt a véleményt nagyszerűen igazolta ez a film. Fenntartás nélkül csak a Laci kutyát tudom dicsérni, őkutyasága... több»