Berto49

Rablásra kényszerült özvegyek
Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Intelligens akciófilm, amely azonban sokkal több egy sima heist movie-nál. A négy özvegy: Veronica, Alice, Linda és Belle párjuk brutális halála után rákényszerülnek arra, hogy a Harry Rawlings (Liam Neeson) által kitervelt rablást megvalósítsák. A rendező és napjaink „menő” írónője, Gillian Flynn közösen írták a mai Chicagóban játszódó történet forgatókönyvét, bőven kitérve a jelenkor társadalompolitikai vetületeire is. A különböző szociális helyzetű hősnők a közös feladat révén, a cél érdekében összekovácsolódnak, mindenki azt a tulajdonságát használja ki, amelyben a legjobb. Nekem Viola Davis alakítása tetszett a leg... több»

A vendéglős és a lánya
Julien Duvivier kései remekművére igazán illik a film noir jelző. Jean Gabin közel két évtizeddel azelőtt már szerepelt a rendező egyik filmjében, a címe: „Az alvilág királya” (1937), de ebben teljesen más karakterű szereplőt alakít. ő az, aki célpontja a gonosz némbereknek. A filmet az emberi sötétség sokoldalú bemutatása jellemzi, joggal nevezhető a női szörnyek galériájának. A főhős lánya, Catherine (Daniéle Delorme parádés alakításában) méltó a femme fatale elnevezésre, hiszen már a bemutatkozását is hazugsággal kezdi. A filmben szereplő másik két nő sem megy a szomszédba rossz tulajdonságokért. Ebben az időtlen klasszikusban a tragédia elkerülhetetlen. A noir zsánerét kedvelő rajongókna... több»

Erény-e a megcsalás?
Teljesen véletlen, hogy időben ennyire közel két párkapcsolati témáról szóló filmet láttam, de egyik sem tetszett. A „Nyitva” tőlem két csillagot kapott, ennek az amerikainak legszívesebben másfelet adnék, ha lehetne. Így meg kell elégednie eggyel. Mondanivalójával meg főleg a befejezésével messzemenően nem értek egyet. Fűvel-fával csak a külsőre alapozva szexuális kapcsolatot létesíteni nem fér bele az erkölcsi világképembe. A szerelmet, mint az egyik legfontosabb emberi érzelmet teljes mértékben semmibe vevő történeteket nem vagyok hajlandó elfogadni. Az alacsony tetszési mutatót az is indokolja, hogy számomra két ellenszenves színész is szerepel benne; az egyik a női főszereplő, Rebecca H... több»

Svéd szomszédok
Nekem végig olyan érzésem volt, mintha a „Szomszédok” svéd változatát láttam volna, nem számítva az életszínvonal különbséget. Erőltetett, közhelyes párbeszédek, ostoba poénok, csak azért néztem végig, mert reméltem, hogy a látottakhoz képest a következő jelenet csak jobb lehet. Nem lett! Amennyiben ilyen nívójú sorozatok mennek a svéd TV-csatornákon, egyáltalában nem sajnálom, hogy „Svédország messze van”. A svédek a többi skandináv nemzethez hasonlóan maradjanak a thriller készítésnél, ahhoz nagyon értenek, de a vígjáték csináláshoz vajmi kevés affinitásuk van.

Unalom a köbön
Claude Chabrol nem ezzel a filmmel érdemelte meg a „francia Hitchcock” kitüntető címet, mert az unalmas jelző túl kevés az értékelésére. Az rendben van, hogy beleszeretett a hideg (és számomra ellenszenves) szépségű, díjakkal elhalmozott Stéphane Audran (1932-2018) nevű színésznőbe, el is vette feleségül, de kimondottan a számára készített húsznál több filmet erős túlzásnak tartom. Igaz, ezek között vannak – szerintem - kimondottan jó filmek is („Látszólag ok nélkül”, „Violette Noziére”), de ami sok, az sok. Furcsa szerelmi háromszög két nő és egy férfi alkotja, nem ragad magával a cselekmény, a helyszín, (a csendőrös sorozatból is ismert) Saint-Tropez látványa sem nyűgözött le. Teljesen val... több»

Újra együtt?
Enyhén melodramatikus hatású történet, de a két főszereplő, Claudette Colbert és főként Orson Welles remek alakítása miatt megbocsátható ez a csak mai szemmel érzékelhető cselekménybonyolítás. Alig telt el egy év a győztesként befejezett második világháború óta, érthető a túlságos hazafias lendület. A súlyosan sebesült MacDonald úgy döntött, hogy ilyen állapotban nem tér vissza hazájába, de egy humánus orvos hatalmas erőfeszítésekkel visszahozta az életbe, mégis vegyészként, Erik Kessler néven Ausztriában maradt. Az Anschluss után azonban mégis a hazatérést választotta. Welles talán legszentimentálisabb szerepe, de tehetsége ezt sem tette túlságosan „csöpögőssé”.

Európai nászút
Az elmúlt fél évszázad eléggé megkoptatta ezt a thrillert, viszont a két főszereplő, Carroll Baker és Jean Sorel alakítása, valamint a svájci tájak szépsége és a francia Côte d'Azur látványa kárpótolhatja a kissé átlátható cselekmény miatti csalódottságot. A fiatal pár mesterkélten önfeledt boldogsága már az elején gyanút ébreszthet a sokat látott néző fejében, itt valami nagyon nincs rendben! A végén aztán kiderül, amikor csavar csavart követ, hogy jogos volt a gyanakvás. A nagy szerelem mindkét fél részéről csak színjáték volt, de többet spoiler veszély miatt nem árulhatok el. Egyszeri alkalomra, sziesztázás gyanánt pont megfelelő ez a film, bár a készítése óta rengeteg jobb és izgalmasabb... több»

Bulvár újságírás
Sajnos nem találtam szinkronizált változatot, annyi volt a felirat ebben a változatban, hogy még néha nekem is nehézséget okozott, sokszor nem is volt időm a képet nézni, csak a röpködő feliratot olvastam, ezért nem őrzöm meg, pedig érdemes lenne. A korabeli nagy sztárok közül négynek is örülhet az a néző, aki nem restell filmet nézni Noé idejéből. Myrna Loy és a 14 filmben partnereként szereplő William Powell, no meg a következő évben veseelégtelenségben elhunyt Jean Harlow, meg Spencer Tracy nem akármilyen szereplőgárda. Tracy ráadásul a tőle szokatlan vígjátéki szerepkörben. Harlow-ról, az 1930-as évek egyik legnagyobb szexszimbólumáról. pedig a maga korában sok férfi ábrándozhatott. ... több»

Kutyaidomítás
A sorozat 44. epizódja egy teljesen új – tökéletesnek tűnő – gyilkossági módszert mutatott be a nézőknek és egyben jól ismert hadnagyunk ismét bebizonyíthatta zsenialítását. Ez a rész tele volt kutyákkal, a Stan és Pan névre hallgató, jól idomított doberman ebek, valamint Columbo jámbor Basset Hound fajtájú kedvence is szerepelt benne. A film tele volt filmes utalásokkal, a főhős pszichológus a kutyái idomítása mellett megszállottan gyűjtötte a filmes rekvizitumokat. Plakátok, díszletelemek, jelmezek, de az epizód címe is utalás volt Hitchcock 1954-es remek filmjére a „Gyilkosság telefonhívás”-ra. Különösen kedvelte a hadnagy feleségének is a kedvenc filmjét, az „Aranypolgár”-t. Mr. Kane hal... több»

Márkus László kiütéssel győzőtt!
Nem állt jól az 1961-ben készített átszabott „öltöny” az 1929-es Molnár Ferenc színdarabon! Felcicomázták a hidegháborús időszak aktuálpolitikai mondanivalóival. Wilder bizonyítani akarta, hogy fair amerikai állampolgár, nehogy meggyanúsítsák kommunista érzelmekkel. Meg is lett az eredmény: az NDK-ban 1985-ig a betiltott filmek listáján szerepelt. Az egyik kedvenc rendezőmnek ritka gyengébb munkái közé tartozik, bár látszódik, hogy a direktorság minden eleme szinte genetikusan a vérében volt. Az oly sok gengszterfilmben szereplő James Cagney (viszont szegény Maros Gábor szinkronja zseniális) bravúros választás MacNamara szerepére, de magyar elfogultságom azt mondatja velem, hogy Márkus Lász... több»

Nehezen felfejthető történet a Dupla szerető
Számomra François Ozon a legkülönösebb rendezők egyike. Vannak remek, nekem is nagyon tetsző filmjei, ilyenek a „Frantz”, vagy „A házban”, de vannak a nézhetetlenség határait súroló munkái is, például „Vízcseppek a forró kövön”, vagy e vélemény tárgya, a „Dupla szerető”. Van egy éteri szépségű hősnő, Marine Vacth, akit az első percekben, közvetlenül a hajvágás után a legintimebb testrészébe behatolva ismerhetünk meg. A polgárpukkasztás tipikus esete, a rendező nem hátrál meg az ilyen és hasonló „merényletek” elől sem. Aztán van a szőke szakállas (sokkal szívesebben néztem volna a „mi” Szőke Szakállunkat, de ő teljesen más műfajt képviselt) ikerpár, homlokegyenest más jellemvonásokkal, nem tú... több»

Volt olyan időszak az életemben, amikor rajongtam Stephen King könyveiért. Azonban már régen leszoktam róla, mert szerintem karakterszámra fizetik, ettől olyan terjengősek, túlírtak a könyvei. Ezt a filmet azért is néztem meg, mert még az eredeti novellát sem olvastam. Egyszer meg lehetett nézni, főleg, ha nincsenek túlzott elvárásai a nézőnek. A szokásos szemet szemért bosszúálló sztori. A teljesen egyedi benne a módszer, amivel a nagymenő gengsztert, Dolan, a főhős elteszi láb alól. Inkább a közepes sem mint a jó King-adaptációk közé tartozik.

Őszintén bevallva a csodaszép Grace Kelly volt a „mézesmadzag”, ami miatt megnéztem ezt a filmet, de jött a két ráadás bónusz; Bing Crosby a megszokott szerepeitől teljesen eltérő kitűnő alakításával és William Holden, aki ugyancsak megérdemelte volna a Filmakadémia Oscar-díját. Egy kicsit beárnyékolja a film érdemeit, hogy a benne szereplő színdarab jelenetek mai szemmel elviselhetetlenek. Zsdanov elvtárs kitörő örömmel üdvözölhette volna: „Ez az elvtársak! Ilyen a vérbeli szocialista realista színdarab! Sztálin-díjat érdemelne a szerző!” Szerencsére az említett részletek nem nyomják el a három kiváló aktor teljesítményét és egy ma is élvezhető filmet láthat a néző, bizonyítva azt, hogy a f... több»

TV-játék egy fiát egyedül nevelő taxis nőről (Pécsi Ildikó, aki mostanában nem a szerepeivel, hanem a bulvárlapok hasábjain pletyka ízű nyilatkozatokkal szerez magának vélt népszerűséget). Sivár életében újra találkozik a szerelemmel, de ez a kapcsolat rövid intermezzónak bizonyult. Színt hozott a történetbe a mellékszereplők alakításai; Szacsvay László a spicces kiskatona, Őze Lajos az esküvőjére készülő, szűk fekete öltönyében szorongó bizonytalan vőlegény szerepében, aki legszívesebben csapot-papot (papról ugyan szó sem volt – hogyisne, a hetvenes években a „klerikális reakciónak” minden alkalommal oda kellett csapni!) otthagyva sarkon fordult volna. Csűrös Karola és Balázsovits Lajos ház... több»

A franciák is tudnak olyan ízetlen limonádét csinálni, mint az amcsik! Egy munkamániás érettkorú szerkesztőnő a végére belehabarodik egy fiatal egyetemistába. Balthazar szerepében láttam először Pierre Niney-t, aki a Comédie-Française valaha volt legfiatalabb színésze, akit szerencsére nem skatulyáztak be ilyen idétlen szerepkörbe, mert később a „Frantz” és a príma „A virradat ígérete” főszereplője volt. A színházi pályafutását hasonlóan korán kezdte mint a filmekben való szereplést, hiszen ez már a hetedik olyan film, amelyben látható volt. A "Helgus" nicknév alatti véleményírónak pedig nincs szeme a tehetséghez, csak a külső alapján ítélkezik.

A furcsa, egybeírt cím egy öltöny színe, amelyre a főhős, Jorge mindennél jobban vágyik. Igazából az öltöny nyújtotta társadalmi elismertséget szeretné elérni, kitörni a házgondnokság alantasnak vélt igája alól, hogy ő is „valaki” legyen. Vágyának teljesülését azonban akadályozza a magatehetetlen apja gondozásának terhe. A börtönben ülő bátyja pedig olyat kér tőle, amelynek teljesítése óhatatlan következményekkel jár. Érdekes, személyes problémákat feszeget ez a spanyol film kitűnő színészek alakításával fűszerezve. A filmet számos fesztiválon díjazták.

Már akkor gyanús volt ez a film számomra, amikor elolvastam Murakami szan rövid novellácskáját, mert nagyon kiváncsi voltam arra, hogyan lehet ebből a nyúlfarknyi szösszenetből két és fél órás filmet forgatni. Aztán Cannes-ban a tömjénező kritikák miatt újabb kétségeim támadtak, mert amit ennyire dícsérnek azt miért is nem díjazták? A FIPRESCI díjon kívül egy hivatalos technikai díj volt a hozadéka! Hozzzájutva a filmhez azon csodálkoztam, hogy - elnézést kérve - ilyen bamba tekintetű, állandóan tátott szájú színészt (Yoo Ah-In) tettek meg az egyik főszereplőnek. Egy retardált karakterre remek választás lett volna, de egy jövendő íróra! Partnernőjére pedig remekül illik Kariinthy után szabad... több»

Kiskalauz a pszichológiába
A pszichoanalízis tárgykörében Sigmund Freud és követője, későbbi nagy ellenfele, Carl Gustav Jung munkásságával könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Ugyanakkor a téma első jelentős női képviselőjéról, Sabina Naftulowna Spielreinről (1885-1942) esetleg néhány lábjegyzet szólt. Ezt a hiányosságot akarta megszüntetni az 1952-ben Stuttgartban magyar apától született Elizabeth Marton rendezőnő, aki hét évnyi kutatással elkészítette a vegyesen dokumentum- és játékfilmes eszközökkel megalkotott „Nevem Sabina Spielrein” („Ich Hiess Sabina Spielrein”, 2002) című filmet. A tragikus sorsú Spielreinről 1974-ig viszonylag keveset tudtak. Akkor viszont a genfi egyetem pszichológiai intézetének pincéjében me... több»

Hogyan sodródik bele egy tragédiába a jószándékú, mindenki által kedvelt kutyaápolással foglakozó Marcello? Ez a témája a komor, megrendítő olasz filmnek, amelyet egy valóban zseniális színészi teljesítmény tesz emlékezetessé. Az olasz csizma „orrán” elhelyezkedő Reggio Calabria külvárosában született Marcello Fonte az abszolút főszereplője, akinek minden rezdülése hiteles. Alulról kezdte – takarítóként - a színházi közreműködést, majd kisebb beugrások és szerepek után kapta meg ezt az igazán testhezálló szerepet, amellyel elnyerte az európai film egyik legjelentősebb színészi elismerését. Azoknak, akik nem ódzkodnak a megrázó filmélményektől bátran, nyugodt szívvel ajánlhatom, nem fognak cs... több»

Tucatfilm lett az Ami nem öl meg
Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Szegény Stieg Larsson (1954-2004) a „Millennium-trilógia” címmel megjelent regényeinek sikerét már nem élte meg, (egy hosszas lépcsőzés miatti szívroham okozta a halálát) pedig egy ikonikus karaktert teremtett Lisbeth Salander személyében. A különc, de zseniális női hacker tetovált hátáról a filmkészítők nem győznek elég bőrt lehúzni. Most került a mozikba a legújabb megszemélyesítője, Claire Foy alakításában. Ismerve a másik kettőt nálam továbbra is Noomi Rapace viszi a prímet, ő az, aki legjobban hasonlít a könyv lapjain ábrázolt személyiséghez. Van egy szavazási lehetőség az egyik internetes oldalon, hogy ki volt a l... több»