Lehet, hogy a véleményem egyeseknél kicsapja a biztosítékot, de; ilyen unalmas zsarutörténetet – szerencsére – ritkán lehet látni. Egyetlen – bár számomra teljesen érdektelen jelenetsor– a tíz perces autósüldözés, amire az autóőrültek a nyálukat csorgatják. A rákban meghalt Steve McQueen színtelen játéka még csak tovább fakítja a filmet. Olvastam, hogy a nagy Steve utált szöveget tanulni, ezért szinte alig szólalt meg a filmben, helyette inkább verdákkal és motorokkal foglalkozott. Az említett hosszú jelenetben is ő vezetette a Mustangot, a biztosítótársaság legnagyobb bánatára. Nem csodálom, hogy eddig nem akartam megnézni, most is kár volt! Az eredeti címe "Bullitt" volt, de ismert címvált... több»
A francia vígjáték gyáros, Francis Veber színdarabjának első filmes feldolgozása. Ezt követte még két másik remake. Ahogy sok esetben az eredeti a legjobb, itt is igaz ez a megállapítás. Az ötlet nagyon mulatságos, a két remek főszereplő rengeteget hozzátett a fekete humortól sem mentes komédiához. Lino Ventura a bérgyilkos és Jacques Brel az elhagyott, szerelmi bánattól megtört férj szerepében kiválóan alakított. Brel, a flamand származású, francia nyelvű előadóművész énekes-dalszerzőként sokkal híresebb, mint színészként, de ebben a filmben megcsillogtatta színészi tehetségét, humorát. Kellemes 85 percet szerez magának, aki megnézi ezt a vígjátékot.
Nagyon erőltetett ötlet, hogy a 20 évre elítélt Beck a marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanulmányozásával tölti börtönéveit. Az meg különösen bornírt elképzelés, hogy egy párbeszéd során közli: „Én sírtam Sztálin halálakor”. Láttam ugyan filmfelvételeket a zokogva gyászoló tömegről, de ugyanezt elhitetni egy igazságtalanul elítélt rabról merő írói túlkapás.
Menetrend szerint megérkezett a túlságosan is favorizált Köbli Norbert forgatókönyve alapján készített legújabb TV-film, amely a szokásosnál valamivel jobb, de akármennyire erőlködik is a közepesnél jobbat nálam nem tudott elérni. Állítólag megtörtént események adták az alapot, lehet, hogy ez valóságos állítás. Közhely, hogy az Élet produkálja a leghihetetlenebb körülményeket, de ettől még nem lett felejthetetlen a képernyőre szánt változat. Fordítsunk egy kis figyelmet a Beck Jánosnak nevezett egyik főhősre, akit a már vízcsapból is folyó Anger Zsolt alakított. Lakatos, immár a „szakma középkorú mestere”, igazságtalanul 20 évre ítélték el egy olyan gyilkosságért, amelyet nem ő, hanem az ÁVÓ... több»
Ez az igazi horror, nem pedig az ijesztgetésre szánt csinálmányok. A rendező, Balabanov, aki már sajnos 2013 óta halott ezt tartotta az egyik legjobb filmjének. 1984-ben valóban megtörtént események filmes feldolgozása, a Szovjetunió az összeomlásához közeledett, és javában dúlt az orosz-afgán háború. Az angol cím a „Cargo 200” az Afganisztánban elesett katonák szépítő kifejezéssel való hazaszállítását jelentette. Témája szerint többek között a rendőrségi korrupcióról, az alkoholizmusról, a párt ideológiájáról, a "tudományos ateizmusáról" szól. Ennél sötétebb, komorabb képet lehetetlen festeni az adott időszakról. A főszereplő erősen emlékeztet a volt szabósegédre, Jezsovra, akiből később az... több»
A három történetet elmondó film az élet sötét, erőszakkal teli oldalát mutatja be igazán szívszorító módon. Témái a családon belüli erőszak, az igazságszolgáltatás hibái és a jogos önvédelem. Gondolatiságával, erős jeleneteivel megragadja a nézők figyelmét, befejeztével pedig utángondolkodásra ösztönöz. Aki könnyed szórakozásra számít, az messze kerülje el, de ha igazán értékes, drámai filmet keres, és nem riad vissza a tragédiák bemutatásától sem, akkor ez az ilyen nézők filmje. Svédország a jóléti társadalmak közé tartozik, de ez a film nem erről az oldaláról mutatja be az országot.
A történelem egyik legdilettánsabb módon megszervezett merénylete közvetve 17 millió emberéletet követelt. A kilőtt pisztolygolyók pedig közvetlenül három ember halálát okozták, mivel az akkori feltételezés szerint Zsófia főhercegné állapotos volt.. Ugyanakkor a gyilkosságot végrehajtó Gavrilo Principet (aki a merénylet idején még nem töltötte be a huszadik életévét, ezért nem is végezték ki) Szerbiában nemzeti hősként tisztelik, emlékét szobrok, emléktáblák, stb. őrzik. A Sors TBC képében azonban igazságot szolgáltatott, hiszen a merénylő három, vagy négy év múlva a börtönben ebben a kórban halt meg. A halálos lövéseket megelőzte egy időzített bomba elhajítása is, de az „rossz” helyen és id... több»
Ez a svéd film három történetet mesél el, műfaját tekintve leginkább társadalmi horrornak nevezném. Az első történetben, az autópályás részben olyan megrendítő jelenet van, amilyet kevés filmben lehet látni. A tragédia oka az az iszlámban elfogadott tétel, hogy „aki ringyót nevel fel, az maga is ringyó”, ezért az apa saját lányát öli meg a család asszisztálásával. A másik két történet is kemény témát dolgoz fel, érdemes lélekben felkészülni a film megnézése előtt.
A film címén kívül Key Largo egy kis sziget neve is Florida közelében. John Huston második, háború után, 1948-ban készített noir-ja Bogart, Bacall, Robinson szereplésével. A Bacall-Bogart házaspár negyedik, egyben utolsó közös szereplése. Terveztek egy ötödiket is, de Bogart halála megakadályozta. Szubjektív, de szerintem Lauren Bacall ebben a legszebb a védjegyévé vált alulról felfelé nézésével és a divatot teremtett hajviseletével. Magától értetődik, hogy Edward G. Robinson játszotta a bandavezért. Alakítása annyira ellenszenves, hogy szinte hányingerem támadt tőle, ez volt a specialitása, bár elég ritkán, de játszott kedvelhető figurát is (például: Richard Wanley professzort az 1945-ös „N... több»
Több olyan jellemzője van ennek a filmnek, amelyben első; a stand up komikusként magának hírnevet szerző, Giorgo Armani öltönyben villogó Eddy Murphy nem is akármilyen debütálása. Addig nem volt gyakori főszerepben fehér és színesbőrű színész együttes szerepeltetése, az 1958-as „Megbilincseltek” a ritka kivételek egyike. Néhány év múlva a fehér-fekete páros szerepeltetésével – más szereplőgárdával ugyan – többek között elindították a „Halálos fegyver” sikerszériáját. 1982 előtt sokkal mértéktartóbban használták a „fuck” szót, ebben a filmben állítólag 48 alkalommal szerepel (nem lehet tudni, hogy ez a szám véletlenül alakult így, vagy szándékosan célozták meg éppen a 48-at.) Egyébként is az ... több»
Megtisztulni a múlt bűneitől egy szemeteskocsival Szerintem teljesen egyértelmű, hogy ez a Peckinpah alkotás a hetvenes évek legjobb akciófilmje. Felejthetetlen jelenetek egész sora követi egymást, a több mint két órás játékidő minden perce élmény volt. Nem csoda, hogy a rendező többi filmjével ellentétben már a bemutatója után is nagy közönségsikert aratott, nem mellesleg a legtöbb bevételt is hozta számára. A „Love Story”-ból megismert vonzó Ali MacGraw és a szokásosan cool Steve McQueen mellett pörgő és kiszámíthatatlan cselekmény, kissé road movie jelleg, halványan érezhető „Bonnie és Clyde”-hatás, ami véletlenül sem szolgai koppintás és remekül a vászonra vitt akciójelenetek teszik nagyszerűvé a filmet. Talán Quincy Jones életének leg... több»
A sok lelkendező kritika és vélemény miatt többre, jobbra számítottam. Tisztában voltam azzal, hogy a képi információk szegényessége jellemzi a filmet, valószínűleg ennek az alacsony költségvetés volt az okozója. Az, hogy telefonbeszélgetések viszik előre a cselekményt nem igazán újdonság, hiszen már az 1948-as – eredetileg egy 30 perces Lucille Fletcher rádiójáték alapján készített – „Sajnálom, téves szám” című Anatole Litvak-filmben is „főszerepet” játszottak. Az utóbbi években pedig megszaporodott az ilyen jellegű filmek száma, elég ha csak a 2002-es „Fülke”, a 2004-es „Mobil”, vagy a 2013-as „A hívás” jut az eszünkbe. Legutóbbi sikeres darabja ennek a telefon központú mozinak a „Locke” v... több»
Amikor a főcímben olvastam, hogy Andrzej Żuławski (1940-2016) ötlete nyomán, már a legrosszabbra voltam elkészülve. Nem is csalódtam, bár a 26 évesen még szép Nastassja Kinski jól alakította az érzelmei fogságban vergődő Juliette nevű szereplőt. Nem tudott választani az öreg és a fiatal doktor közül és ezért inkább a betegségbe menekült. Egy olyan film, amelyben a kutyát Levi-Straussnak hívják számomra túlságosan „lila”, de ez csak a legutolsó szempont az értékelésemben. Nehezen hihető történet, kelekótya hősnő, akibe mindenki beleszeret, túlságosan hosszú játékidő, ezek a hibák az okozói a két csillagos értékelésemnek.
Valamit a "csodagyerek", Orson Welles életéről Film egy film elkészítésének körülményeiről, vagy ha úgy jobban tetszik: életrajz a „csodagyerek” Orson Welles életéről, arról, hogy mi késztette első mozgóképes munkájának megalkotására. Nem gyakori téma, nem is lenne különösebben érdekes, ha nem a világ legjobb filmjéről lenne szó, de az „Aranypolgár” esetében ez a körülmény teszi indokolttá, meg az is, hogy bepillantást nyújt Hollywood 1940-es éveinek elejébe. Európában már folyt a háború,, de az USA előkelő idegenként még nem vett részt benne, a filmszerető népes közönséget pedig jobban érdekelte, hogy milyen pletykákat hordott össze a két rettenetes nőszemély, Hedda Hopper (1885-1966) és Louella Parsons (1881-1972). Talán azért is lett ... több»
Thriller és rögvalóság A rendező, Ujj Mészáros Károly előző (első) filmje nem tetszett, de ez szerintem kiemelkedik az évtized – igaz elég kevés - magyar thrillerei közül. Az igaz, hogy erős skandináv vonal, elsősorban Jo Nesbø hatás érződik, ugyanis jelen esetben a főhős nyomozónő (Balsai Móni) ugyanúgy számos problémával küzd (pánikbetegség, félig bedőlt lakáshitel, rossz kapcsolat a bakfis lányával), mint Harry Hole, de ennyit még a legszigorúbb kritikus is elnézhet, mert nem szolgai másolásról van szó. Az igazat megvallva Balsai Móni miatt váltottam meg a mozijegyemet, mert a „Terápia” harmadik évadjában a fiatal Adél nevű terapeutát olyan meggyőző erővel játszotta, hogy egyből a kedvencemmé vált. Ebben a film... több»
Milyen igaz a rendezőnek az a szarkasztikus idézete, amit az érdekességek között is lehet olvasni: „A csúcson kezdtem, azután leküzdöttem magam." Valóban egy tömeghisztériát okozó rádiójáték után 26 évesen elkészítette a világ legjobb filmjének megszavazott alkotást. A saját – hangsúlyozom, a saját – szintjéhez képest ezután gyengébb filmeket rendezett (például: „Az óra körbejár”, „A harmadik ember”) sok esetben pedig a pályája utolsó harmadában szereplőként csak ugyanazt az iszákosságtól elhízott, saját apját idéző figurákat formálta meg. Erre jó példa az 1969-es „Dél csillaga” amelyben a teletöltött kupica/figurákkal sakkozó Plankett alakjában láthattuk. Viszont az eredeti címén - „Kane po... több»
A csélcsap amerikai újságíró, Bernard Lawrence (Tony Curtis) Párizsban kihasználva a különböző légitársaságok menetrendjét egyszerre három stewardesst hódít meg azzal, hogy menyasszonyának tekinti őket. Közben azonban fejlődik a technika, a repülők egyre gyorsabbak lesznek, a megszokott menetrend teljesen összekuszálódik Bernard legnagyobb bánatára. Tetézve a bajt, hiszen a mondás szerint is nem jár egyedül, egy ismerős kollégája, Robert Reed (Jerry Lewis, a „Komédia királya”, aki az ötvenes években Dean Martinnal együtt a legnépszerűbb színészek, énekesek közé tartozott) ráakaszkodik, hogy hadd lakjon nála. Később a barátja segítségére lesz az egyszerre megérkező hölgyek egymástól történő ... több»
Nehéz véleményt írni erről a filmről, mert szerencsére az élet megkímélt attól, hogy akárcsak a tizedrészét is tapasztaljam a bemutatott család élet(?)módjától. Sokszor a hányinger kerülgetett, és nem sok választott el, hogy kikapcsoljam, de az előtte elolvasott dicsérő vélemények miatt erőt vettem magamon. Tragédia, ahogy a Strobbe család tagjai disznó módra dagonyáznak saját mocskukban és még jól is érzik magukat. A nagyi helyébe én nem tűrtem volna, hogy a véremet, no meg a pénzemet vámpír módjára szívják és alkeszként ne éljék meg a hatodik évtizedüket. Felteszem azt a kérdést, hogy méltó-e az anyaságra olyan asszony, aki mindezt tűri? Gyenge és erőtlen jellem, aki még férje halála után ... több»
Nem mostanában láttam bolgár filmet, meg nem is gyakran fogok nézni, mert ez a szó szoros értelmében kínszenvedés volt. Minden beállításból sugárzik a depresszió, az élet kilátástalanságának tükrözése. Lepukkant helyszínek, emberroncsok hosszan kitartott bemutatása. Párbeszéd alig, a százszorosan elnyújtott jelenetek, plusz a gyakori kézikamerás felvételek számomra majdnem nézhetetlenné tették ezt a filmet. A nemzetközi elismertsége pedig igen magas, ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) rossz álmomban se jöjjön elő. Szuicid hajlamú egyének számára megkönnyíti a végzetes elhatározást.
Az egzotikum kedvéért kezdtem bele, mivel kevés izraeli filmet láttam, de az elsőfilmes Ofir Raul Graizer munkája odaláncolt a képernyőhöz. Érdekes, nem sablonos történet és végig a kíváncsiság hajtott, hogy mi lesz a vége. Leírhatom, hogy nem okozott csalódást, az egész film tetszett. Annak különösen örültem, hogy a két férfi kapcsolatát nem vitték túlzásba, így is minden világos volt, van ilyen is, tényként el kell fogadni. Egyetlen hibaként a túlzott komótosságot tudom említeni, bár ez a lassú történetvezetés szerves része a darabnak. Sok helyen olvastam, hogy a francia-izraeli színésznő, Sarah Adler milyen ragyogóan játszott. Én nem voltam tőle elragadtatva (mondjuk nem kimondottan igazi... több»
73 San Franciscó-i zsaru (1968)