Emigránsok Amszterdamban Jó film, csak valahogy az az érzésem, hogy kevesebb sokkal több lett volna. Egy 1996-os film, a Dardenne fivérek „Az ígéret” című munkája jutott az eszembe, amely témájában hasonló, de abban egyetlen történetet jelenítettek meg, mégis hatásában megrendítőbb, mint ez a hat történetszálból összeszőtt cselekmény. Egyébként a Lukas és a dirigens apa szálat teljesen feleslegesnek, nem ide illőnek éreztem. Az „ígéret földjének” hitt Hollandia az emigránsoknak nem kimondottan Kánaán. Szörnyű, tragikus sorsokat bemutató alkotás, egyformán lehet sajnálni az afrikai Yayát, a szófiai Zsenyát, vagy a bosnyák Sekát. A film után eltűnődtem, hogy az emberek ennyire vakok, képesek elhinni, hogy egy számukra... több»
Egy újabb amerikai remake Gregory Jacobs volt legügyesebb, mivel neki sikerült megkaparintania a "Kilenc királynő" amerikai változatának a megrendezési jogát. Számomra – amit eddig csak sejtettem – kiderült, hogy John C. Reilly nagyon jó színész. Mr. Celofánként a "Chicago"-ból figyeltem fel rá, ebben a filmben néhány jelenet erejéig még Ricardo Darín alakításával is egyenértékű a játéka. Nem sokban különbözött az eredetitől, csak néhány apró eltérés volt (például bélyeg helyett ritka papírpénz volt az eladandó hamísított dolog), az értékelésem majdnem megközelíti az eredetit, csak sajnos nincs háromnegyedes lehetőség.
Háború női szemmel A film újranézését elsősorban Cate Blanchett miatt választottam. Nagy meglepetés nem ért, hiszen nyomokban emlékeztem is ennek a háborús, kémes filmnek a cselekményére, A címadó főhősnő alakítása pompás (melyik filmben nem az?!), de igazából nem frenetikus hatású. Viszont van egy utánozhatatlan színész nagyság szereplője, az ír Sir Michael Gambon. Amit ő tud, azt a mai színészek közül nagyon kevesen. Színpadon is, filmen is mindig a maximumot nyújtja. Ebben a filmben is, amikor megsimogatja búcsúzóul gyermekét. Néma marad, mert vannak olyan helyzetek, amelyekben kevés a szó, mindennél többet elmond a tekintet.
Csalódni egy barátban Megrendítő regényadaptáció. Az ártatlan, naív gyerek (Alexandre szerepében a gyereknek is kitűnő színész, Didier Haudepin) még hitt a vérszerződés érvényességében, nem tudhatta, hogy a barátja már a felnőttkor határán a felnőttek jellemtelenségeivel is rendelkezik. A film láttán eszembe jutott Musil regénye a "Törless iskolaévei", meg a remek 1966-os Schlöndorff-feldolgozás, "A fiatal Törless" és természetesen az Ottlik-féle remekmű, az "Iskola a határon". (Nagy hiányossága a magyar filmművészetnek, hogy még senki sem próbálta filmvászonra vinni a XX. századi magyar irodalom egyik legértékesebb regényét.)
Veszélyes vendég Egy izgalmas skandináv thrillerre számítva fogtam hozzá, de egy majdnem nézhetetlen ócskaságot kaptam helyette. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a színésznőt alakító Estella Warren még a legnagyobb jóindulattal sem felelne meg amatőr szereplőnek, annak is csapnivaló! Valószínűleg beoltották színjátszás ellen. Ekkora tehetségtelenség már-már elismerésre méltó. Maga a történet is harmatgyenge, fantázia szegény, erősen gondolkoztam a kikapcsoláson. Kár, hogy az elhatározást nem követte tett. Mindegy, a memóriám jótékonyan törölte ezt a megpróbáltatást.
Fordított Robin Hood Csak ma sikerült befejeznem ennek a Costa-Gavras filmnek a megnézését, mert áramszünet volt. A pénzvilág piszkos manipulációiról szól, egy mindenkin átgázoló bankárról, aki modern Robin Hoodnak képzeli magát, vagyis elvesz a szegényektől és odadja a gazdagoknak. Szemétsége Jordan Belfort-hoz (Wall Street farkasa) mérhető, de nincs részletezve, hogy mit csinál, a magánéletében. Igaz, hogy a fia semmibe sem veszi, meg a feleségének is elege van belőle. A filmek alapján a politikusok mellett a bankárok is valahol a leginkább gyűlölt mesterségek űzői közé tartoznak.
Mások bőrében Különös film, a főszereplők miatt (Colin Firth, Emily Blunt) értékeltem jóra. Két ember nem találja meg a helyét a saját bőrében, ezért a férfi főszereplő egy meghalt ember irataival új életet akar kezdeni. A nő kissé zakkant, ami nem is csoda, hiszen az anyja öngyilkos lett, ikertestvére pedig most is a diliházban „üdül”. Kettőjük találkozása során előszeretettel játszanak különböző szerepeket, végigélnek különböző szituációkat. A végén azonban vállalják önmagukat. Egyébként nagyon kedvtelen Colin Firth játékát és filmjeit, de most felfigyeltem Emily Blunt-ra is, bár már több szerepében láttam, de itt tűnt fel a szépsége és a nagyon tehetséges szerepjátszása.
A válás gyötrelmei Viszonylag sok bizarr, különleges filmet láttam már, de ez a lengyel születésű, de szinte csak emigrációban alkotó Andrzej Żuławski (1940-2016) leghíresebb – illetve leghírhedtebb – filmje túltesz mindegyiken. Egy helyen olvastam, hogy „hisztérikus víziók” ez talán a legkifejezőbb jellemzője ennek a filmnek, ezért igaz az a kijelentés is, hogy „Żuławski mozgóképei a nyugalom megzavarására módfelett alkalmasak”. Ennek a művének a fő témája a család felbomlásának kínja, amely "tárgyiasult" formában meg is jelenik egy nyálkás, polipra emlékeztető szörnyetegben, de mellette szinte lehetetlen felsorolni mindazokat a gondolatokat, amelyek a szürreális élmény kapcsán a néző eszébe juthatnak. A buj... több»
Öreg ember, nem vén ember Ilyen szereplőgárdával művészet nem kiemelkedő filmet készíteni. Mégis sikerült! Ki kell emelni, hogy nem a színészeken kell elverni a port, hanem a forgatókönyv silány voltán. Négy sokkal jobb napokat látott és kiváló filmek szereplői, manapság pedig öregedő férfisztárok; M. Douglas, De Niro, M. Freeman és K. Kline gyerekkoruk óta barátok. A fiatalos Douglas hetvenévesen házasságot tervez, ezért legénybúcsút rendeznek Vegasban. Nem olyan ízléstelen, mint a „Másnaposok”, de nem igazán jó film, tipikusan az „oké, elmegy” kategória. M. Freeman ebben a filmben végre nem a szokásos mufurc figurát alakította, néha még nevetett is!. Kár, hogy a színészek is öregszenek, de mit lehet tenni, ők is em... több»
Charles és Paul A francia „új hullámos” rendezők közül talán Claude Chabrol tartozott ahhoz az irányzathoz, aki legkevésbé szakított a „papa mozijá”-val. Első filmjében, a nagyrészt önéletrajzi elemeket tartalmazó „A szép Serge”-ben ugyanazt a két főszereplőt (Gérard Blain – Charles és Jean-Claude Brialy - Paul) láthatjuk, mint ebben, csak éppen fordított karakterű szerepekben. Nagyon furcsa volt a korabeli fiatalokat öltönyben, nyakkendőben látni, azt meg erős túlzásnak tartom, hogy a bulizás tetőfokán Mozart és Wagner zenéjét hallgatták. A színészek alakítása nem igazán tetszett, leginkább Brialy volt, aki nem játszott, hanem pózolt, túlságosan teátrális volt. Igaz ez – Charles kivételével – az összes sze... több»
Közepes remake Ahogy az előző változat is botrányt okozott, úgy ez is, főleg a mára már szinte megszokottá vált meztelen szerelmi jelenetek miatt. Szerintem nagyon erőltetett a történet akkori, modern környezetbe helyezése. A férfi nézők Maruschka Detmers holland színésznő remek testi adottságainak gyakori mutatása miatt örülhetnek ma is. Ennek ellenére a film nem érte el a célját, vagyis nem sikerült az eredeti Radiguet-regény gondolatiságát bemutatni, vagyis a szerelem mindent elsöprő érzését a vászonra vinni.
Megismételt esküvő Székely István 1937-es filmje, Kabos Gyula, Erdélyi Mici és Ráday Imre (akkor még férj és feleség) szereplésével. Természetesen a film legfőbb értéke Kabos játéka, beköpései, mert maga a történet nagyon szimpla, de mit is lehetett várni egy korabeli vígjátéktól?!
Homokviharban Halál unalmas thriller, egyetlen értékelhető jellemzője a ragyogó fényképezés. Ausztrália sivatagos vidékén játszódik a számomra teljesen érdektelen történet, egy 15 éves lány eltűnik. Az anyja, Nicole Kidman (aki csodák csodája minden filmjében fiatalabbnak tűnik) is egy jobb cég, volt kitől örökölni a lányának a cédaságot! Utólag sajnálom az időt, amit a film megnézésére fordítottam.
A "tökéletes" szolga Az ötéves kora óta Angliában élő japán származású (tavaly óta Nobel-díjas!) író regénye alapján készült adaptáció. A film hősei Mr. Stevens, a főkomornyik, (Sir Anthony Hopkins) és a feléje gyengéd érzelmeket tápláló új házvezetőnő (Emma Thompson). A kor, amelyben a történet nagy része játszódik az az időszak amikor Angliában még volt egy olyan arisztokrata réteg, akik a náci Németországgal való megegyezést tartották a helyes útnak. Mr. Stevens gazdája összejöveteleket szervez a hasonszőrű gondolkodók számára, amely társadalmi esemény nagy erőpróbát jelent, és teljes odaadást kíván a ház összes alkalmazottjától. A főkomornyik hivatása megszállottja, csak az élteti, hogy minden gördülékenyen,... több»
Kollégiumi nehéz napok Lindsay Anderson, az angol free cinema egyik jelentős képviselője volt. Rendezői munkássága olyan kiemelkedő filmeket eredményezett, mint az „Egy ember ára”, „Tűzszekerek”, „Britannia gyógyintézet”. Ugyanakkor színházi rendezői tevékenysége mennyiségben is, minőségben is kimagasló. Az 1968-ban forgatott „Ha…” („If…) című munkája hazánkban a legismertebb. Ez a rendezése a filmes mozgalom talán utolsó darabja, amelyben magyarázatot keres a fiatalok hatvanas évek végi lázadásának okaira. Egy nyilatkozata szerint: „Egy társadalom, amely nem tud mást, mint erőszakkal rákényszeríteni a fiatalokra a maga elveit, egy szép napon szembe kell hogy találja magát a véres erőszak tiltakozásával.” A hagyom... több»
Könyvben is, filmen is nagyszerű élmény Ez a regényadaptáció ritkán látható módon hűségesen követi az irodalmi alapot. A 2001-es megjelenésű regény 2005 óta azonos címen, Lukács Laura fordításában magyarul is olvasható. Szerzője Ian McEwan (1948) Booker-díjas angol író. A film első ötven percének légköre erősen emlékeztetett James Ivory „Napok romjai” című munkájára. Meglepődve olvastam a rendező egy nyilatkozatában, hogy Ivory erősen inspirálta őt, meg kell hagyni, sikeresen. Természetesen más a történet, a főhőse Briony Tallis (a 13 éves lány szerepében a nyakigláb Saoirse Ronant láthatjuk, aki azóta jelentős filmes karriert ért el, de személy szerint engem annyira befolyásolt ez az ellenszenves szerep, hogy a későbbi alakításai... több»
Hibáztál, tengerész! Hal Ashby rendező munkái egy kivétellel („Isten hozta, Mister! 1979 – elsősorban Peter Sellers alakítása miatt) nem tartoznak a kedvenceim közé. Elismerem, hogy Jack Nicholson – mint mindig – zseniális benne, meg Latinovits Zoltán valószínűleg utolsó szinkronizálása, de ezt a filmet nem érdemes a gyűjteményemben megőrizni. A Haditengerészetnél szolgáló, lopásért nyolc évre elítélt Meadows-t (Randy Quaid) kíséri el két tiszt társa a börtönbe. Az öt napig tartó út során „beavatják” a fiatal elítéltet az élet számukra vidám eseményeibe, hogy legyen mire emlékezni a fogság hosszú évei alatt.
Profi, színesbőrű zsaru Mississippi államban Mississippi államban Colbert építészt meggyilkolták. Valószínűleg azért tették el láb alól, mert egy olyan gyárat akart felépíteni, amely sok fekete számára biztosított volna munkahelyet. Az ügy kivizsgálására a színesbőrű Tibbs nyomozót bízták meg egy másik államból. A bűnügyi szál - úgy érzem - másodlagos fontosságú, az elsődleges a faji megkülönböztetés elleni fellépés. (A film készítésének idején például néhány államban törvény tiltotta a vegyesházasságot!) Az alig titkolt gyanakvás és ellenszenv erősen hátráltatja Tibbs nyomozói munkáját. Bill Gillespie (Rod Steiger), a helyi rendőrfőnök sem lelkesedik különösen a nyakára küldött nyomozó tevékenységéért, de a szakértelme, profizmusa hat... több»
Halálosztó hókotró Megszámlálhatatlanul sok rajongója van a skandináv filmeknek, ahogy az északi krimiknek is. Ennél a filmnél azonban igazán nem értem azt a sok lelkendező kritikát. Szerintem egy gyenge négyest megérdemel, de semmi többet! A "Fargo"-hoz hasonlítják, de az szerintem sokkal jobb. Tarantino és Guy Ritchie neve is előjön, de az ő hasonszőrű filmjeik sem a kedvenceim. Amit viszont feltétel nélkül élveztem az a két ragyogó színész, Stellan Skarsgård és Bruno Ganz alakítása. A svájci születésű egykori Hitler megszemélyesítő ahogy bemagolt néhány szerb(?) mondatot és hozzá eljátszotta a valahonnan a Balkánról származott maffiavezért az a film csúcspontja! A másik sokra értékelhető részlet a fenséges ... több»
Az őrült gyilkos Film noir-ra támadt kedvem, de ez nem igazán noir, inkább melodráma - a készítésének korában annak is nevezték. Ami miatt többek között emlékezetes, az Richard Widmark (1914-2008, a filmtörténet egyik legfelejthetetlenebb pszichopatája) szereplése, mint Tommy Udo, mert elég csak visszaemlékezni a tolószékes hölgy jelenetére és máris futkos a hideg a néző hátán. Ő volt az a színész, aki, ha a tébollyal a szemében megjelent, az őrült, semmitől sem visszariadó gyilkos lépett színre. Mestere volt a hasonló karakterek alakításának. Ilyenfajta produkciója volt a „Ne is kopogtass” című 1952-ben forgatott filmben is, amelyben Marilyn Monroe egy traumától megzavarodott lányt játszott. Szerencsére "A... több»
74 Amszterdami mozaik (2015)
Jó film, csak valahogy az az érzésem, hogy kevesebb sokkal több lett volna. Egy 1996-os film, a Dardenne fivérek „Az ígéret” című munkája jutott az eszembe, amely témájában hasonló, de abban egyetlen történetet jelenítettek meg, mégis hatásában megrendítőbb, mint ez a hat történetszálból összeszőtt cselekmény. Egyébként a Lukas és a dirigens apa szálat teljesen feleslegesnek, nem ide illőnek éreztem. Az „ígéret földjének” hitt Hollandia az emigránsoknak nem kimondottan Kánaán. Szörnyű, tragikus sorsokat bemutató alkotás, egyformán lehet sajnálni az afrikai Yayát, a szófiai Zsenyát, vagy a bosnyák Sekát. A film után eltűnődtem, hogy az emberek ennyire vakok, képesek elhinni, hogy egy számukra... több»