Berto49

Magyarosan: Hawn Aranka ezúttal tőle szokatlan szerepkörben, thrillerben játszott főszerepet, nem is rosszul. Megboldogult feleségem egyik kedvenc színésznője itt még jól nézett ki, főleg, ha a „Ó, anyám” című darabhoz viszonyítjuk, mert abban a szétrobbantott (plasztikázott) arcával bármelyik horrorfilm hideglelősen ijesztő főhőse lehetne. Kénytelen vagyok a nyolcvanas-kilencvenes évek izgalmas filmjei között kutatni, mert a mostani termés – tisztelet az igen csekély számú kivételnek – az ízlésemnek nem felel meg. Így bukkantam rá erre a filmre is, ugyan láttam már jobbat is, mert eléggé kiszámítható történet, amely néhány helyen homályos foltot is tartalmaz. Ennek ellenére egynek elment.

Ezt a filmet fölösleges volt elkészíteni
Sokakkal együtt nekem is az a véleményem, hogy ennek a filmnek az elkészítése a létező legfeleslegesebb ténykedés volt. Egyéni problémám. hogy Agatha Christie nem igazán a kedvencem, az a néhány krimi, amit olvastam tőle szerintem mind egy kaptafára készült – rengeteg szereplő, aztán vagy a belga a szürke agysejtjei segítségével megfejti a bűntényt, vagy a vénkisasszony, Miss Marple rájön a tettes személyére. Ez a vélemény a rengeteg Christie fan szemében szentségtörés, de nekik legalább egy Highsmith regényt el kellene olvasniuk és rájönnének: „mecsoda” különbség. A másik negatív vélekedésem, hogy Kenneth Branagh – kiváló(?) Shakespeare szerepei és rendezései ellenére, megjegyzem: könnyű ki... több»

1948-as noir Máté Rudolf (Rudolph Maté) rendezésében. Kerettörténetbe ágyazott mélylélektani dráma. A túszul ejtett pszichiáter módszerével „megfejti” a többszörös gyilkos rémálmainak jelentését. Az izgalmas történetben megjelenő, kissé egyszerűsített pszichoanalízissel a lélektanban járatlan nézők számára is érthetővé teszi a tudatos én és tudattalan működésének megértését. A későbbi ünnepelt filmcsillag, William Holden már ebben a filmben is megcsillogtatta tehetségét.

Tárgyalótermi dráma. Az ügy témája: ki vezette az autót, amely a járdán elgázolt egy embert, aki később bele is halt a sérüléseibe. Remek színészek, lassan, fokról-fokra bontakozik ki az igazság, a végén pedig megdöbbentő családi titokra derül fény. Zimre Péter forgatókönyvéből Gothár Péter rendezte 1977-ben ezt az érdekes TV-játékot. Ugyan fekete-fehérben forgatták, de végig leköti a néző figyelmét, érdemes az egy óra időtartamú darabot megtekinteni.

Jól időzítették ennek a filmnek a bemutatását, mintegy ráhangolódásként a 2018. évi téli olimpiai játékokon való szurkolásra. Ugyan jó régen történt ez a botrány, de érdemes részletesebben feleleveníteni az eseményeket. A felszínen a női műkorcsolya sport ’90-es éveiben történtek a téma, de mélyebb etikai és társadalmi mondanivalót is hordoz. Két színésznő kiemelkedő alakítását feltétlenül meg kell említeni; Margot Robbie-t Tonya Hardingként, illetve Allison Janney nevét, aki a korcsolyázónő anyját alakította. Az anya megnevezés megtévesztő, helyette inkább szörnyeteget kell használni. Rettenetes, hogy ilyen tébolyult személyre gyereknevelést lehet bízni. Őt kellett volna távoltartási végzés... több»

Nagyon érdekes ismeretterjesztő film, amit érdemes megtartani. Emberi ésszel felfoghatatlan mindaz ami bennünket körülvesz, talán igazából számunkra megismerhetetlen. Már a Naprendszerünk is milyen hatalmas, de az Univerzumhoz képest csak egy porszem, vagy még az sem. Ugyanakkor ahogy van mindig nagyobb és nagyobb, úgy mindig van kisebb és kisebb! Belegondolni is félelmetes, hogy miben létezünk.

Oldschool stílusú krimi/thriller, kicsit a „Gázláng”-ra emlékeztet, csak sajnos ebben Ingrid Bergman helyett Doris Day szerepel kevés meggyőző erővel. Számomra teljesen érthetetlen, hogy volt képes énekesnőként is, színésznőként is meglehetős sikereket elérni. Amikor a tehetséget mérték az utolsók között álldogált. Egyszer untig elég volt megnézni, nem igazán emlékezetes film.

Mennyire járatlan vagyok a divat világában! Eddig nem tudtam, hogy ez a neves divattervező a másik csapatban játszott. Nőnek kellett volna születnie, mert igazán nőies foglalkozást választott. Maga a film megközelíti a nézhetetlen kategóriát, semmit sem lehet megtudni, hogy miben állt a zsenialitása, mitől volt és van akkora sikere ennek a minek is nevezzem alaknak.

Nem bánom, ha ultra konzervatívnak is tűnök, de nekem nem tetszett! Szerencsére elégedett vagyok a saját nememmel, soha nem jutott az eszembe, hogy milyen jó lenne nővé lenni. A film hőse (azt most hagyjuk, hogy férfi-e, vagy nő) nem így gondolta, tett is érte. Viszont elszakítani egy idős családos embert a famíliájától nem kimondottan dicsérendő cselekedet, legalább is szerintem. A mélységes gyászát megértem, de nem lehet csodálkozni azon, hogy a család igyekezett távol tartani a temetésről. A Bizottság döntése számomra enyhén szólva is különös; egy ilyen filmet a „Szeretet nélkül”, vagy a „Testről és lélekről” mellé állítani óriási melléfogás. Lehet, hogy a másik kettő még ennél is gyengéb... több»

Mély emóciókat kiváltó remekmű, méltán került az öt jelölt film közé. A 12 éves Aljosának – óhatatlanul is kihallgatva a válás előtt álló szülei üvöltözését – azzal a tudattal kell megbirkóznia, hogy sem anyjának, sem apjának nem kell. Anyja valóságos szörnyeteg, karakterét az anyjától „örökölte”, apja is egy jelentéktelen senki. Négyszemközti beszélgetések helyett mindenki az átkozott okostelefonját birizgálja, a gyerekkel szembeni személyes kontaktus szinte nem is létezik. Belegondolni is szörnyű, hogy mi játszódik le Aljosa lelkében. A rendező, Andrej Zvjagincev magas művészi színvonalon jeleníti meg ezt a helyzetet, amely áttételesen az egész jelenkori társadalomra jellemző. Az utolsó ké... több»

Majdnem 100 év telt el a film készítése óta és mégis eleven, lüktető alkotás. Misztikus jellegén nincs mit csodálkozni, mert a nagy svéd mesterek jellemző vonása, ugyanakkor pedig az eredeti elbeszélésnek is fontos eleme. Tanító szándékú film, hiszen Selma Lagerlöf nem hazudtolta meg eredeti tanítónői hivatását, az olvasóit a hitre, az élet megjobbítására okította. A filmes trükkök alkalmazásával félelmetes hatást gyakorolt a korabeli és a mostani nézőkre is. (Állatbarátként annyit jegyeznék meg, hogy remélem a kocsi elejére fogott ló csak „maszkírozva” volt, mert ilyen pókos gebét munkára fogni a halálos bűnök netovábbja.)

Nem olyan régen láttam a Nemek harca című, szintén a tenisz kiváló hőseiről szóló filmet. Abból a meggondolásból fogtam hozzá ehhez a filmhez, hogy többet tudjak meg a sportág két állócsillagáról. Belenézve az eredeti, 1980-as döntőbe, nagyon életszerű volt a filmbéli megjelenítés. Borg szerepére Sverrir Gudnason kitűnő választás volt. Shia LaBeouf eddig számomra jelentéktelen színésznek számított. Most láttam először jól játszani, de a szinte mindig tátott szája itt is meglehetősen irritált. Az igazi színészi játékot azonban Stellan Skarsgård mutatta be, aki az általam látott filmekben mindig kivételesen teljesít. Igazi nagy színész. A nem kimondottan sportszerető nézőknek is ajánlom, mert ... több»

Al Pacino már sztár volt, amikor 1980-ban leforgatták ezt a témájában eléggé rizikós filmet. A színész sok kiváló alakítása közé tartozik a csalinak szánt rendőrként való szereplése. A befejezés kérdőjelekkel teli, de legalább a film megnézése után is van min gondolkoznia a nézőnek. Meghökkentő, hogy már negyven évvel ezelőtt is milyen körülmények uralkodtak a meleg bárokban és környékükön. Friedkin, ahogy az Ördögűzőben, itt sem finomkodott, egyértelműen bemutatta a szubkultúra viszonyait. Homofóbok számára nem ajánlott film.

Két idősíkban játszódó szerelmi szállal átszőtt kémtörténet. A svéd szépség, Rebecca Ferguson kettős szerepben látható, amely jócskán emeli az eléggé lassan folydogáló cselekmény értékét. Az szerintem nagy hátrány, ha egy kémtörténet unalmas, Sajnos ez igaz erre a filmre.

Néha meg kell nézni egy ilyen kissé csöpögős romcomot, hogy helyreálljon az ember lelki egyensúlya, bízva abban, hogy az életben jó dolgok is előfordulhatnak. Erre a célra pont megfelelt ez az 1994-ben készített lélekvidító mozi. Akkoriban még N. Cage nézhető filmekben játszott, nem adta el magát minősíthetetlen produkciókba. Előtte állt még két nagy alakítás is (Las Vegas, végállomás, Angyalok városa) Partnernője, Bridget Fonda már bizonyította tehetségét az Egyedülálló nő megosztaná című thrillerben. Cage filmbéli felesége, Rosie Perez, Murányi Tünde szinkronhangjával ritkán látható remek színjátékkal roppant ellenszenves figurát alakított. A film nem áll a műfajának a csúcsán, de egyszer ... több»

Tudom, hogy az én hibám, hogy csak számomra volt újdonság és meglepő Jackie Chan fantasztikus teljesítménye, mivel ezen kívül egyetlen filmjét sem láttam eddig. A sokoldalú harcművész és más kiváló adottságokkal rendelkező 174 cm-es NAGY ember, akinek minden porcikája sérült, hatalmasat alakított ebben a bosszúállós moziban. Pörgő cselekmény tele robbanásokkal, meglepő fordulatokkal és egy igazán szerethető főhőssel, Quan-nal, aki a meggyilkolt lányáért indított eredményes harcot. Olvasom, hogy Chan sok filmjében humoros karaktert alakított, néhányszor elég gagyi megoldásokkal. Szerencsére ez nem tapasztalható ebben a munkájában, a célját szeme előtt tartó, semmitől sem visszarettenő gyászol... több»

Valóságos varázslat ez a film! Nincs olyan összetevője, amelyik ne lenne zseniális. A történet, a szereplők, az ötletes vágások, a zene, vagyis minden. A filmeknél általában zavar a narráció, de ennél nem, mert tökéletes összhangban van a pergő képekkel. Különös, hogy az „Alien 4” után, egy teljesen más jellegű mozi rendezését letudva fogott hozzá ehhez. Sajnos, a rendező. Jean-Pierre Jeunet ezt a csodát nem tudta megismételni, bár a „Hosszú jegyesség”-ben majdnem sikerült. Viszont szerintem ez az egy film helyet biztosít számára a legkreatívabb rendezők között.

Nem tudtam a kíváncsiságomat türtőztetni, ezért megnéztem a Scorsese féle verziót is. Ilyen egy igazi remake! A történet ugyanaz, de számtalan új mozzanattal feldúsított. Remek színészek, Robert de Niro talán legjobb alakítása, Cserhalmi hangja pedig szinte egyenértékű a színészi játékkal. Viszont a több díjjal jutalmazott Juliette Lewis, Danielle alakítója nekem túlságosan sok volt. 10 év alatt J. Lange sokat öregedett, sokkal szexisebb volt a Postás mindig kétszer csenget 1981-es változatában. Érdekesség, hogy R. Mitchum és G. Peck is felbukkan ebben a darabban, a rendező mintegy tiszteleg az 1962-es film és alkotói előtt.

Úgy gondolom, hogy már háromszor, vagy négyszer néztem meg ezt a filmet és minden alkalommal jobban és jobban tetszik. Nem pusztán a címadó regényből merített Révész György, hanem sok egyéb Karinthy-írást is felhasznált (Én és Énke, Találkozás egy fiatalemberrel, Cirkusz, stb.) Latinovits alakítása egyenértékű az Őrnagy alakjával a Tótékból, igazán találó Nagy László „Színészkirály” egyszavas jellemzése. Külön élmény volt L. szinkronhangja után közvetlenül fizikai valójában is látni Őt. Aranka alakját én sem Ruttkaiként képzeltem el, szerencsétlen Aranka, ha tudta volna, hogy milyen sors vár rá kevesebb mint kilenc év múlva! A film élvezetéhez sok Karinthyval kapcsolatos tényt és művet kell ... több»

Meglepően jó francia vígjáték, nem az a szokványos amcsi limonádé. Ötletes cselekmény, vicces poénok, kell-e még más egy nevettetésre szánt filmhez? Ja igen, a szereplők (bár számomra ismeretlenek voltak) remekül játszottak. Az újabb, általam látott francia komédiákhoz képest valóban zseniális. Meg is őrzöm a gyűjteményemben.