Három generációt átfogó széles családi és történelmi tabló. Számos értéke mellett számomra Ralph Fiennes bámulatos alakítása tette emlékezetessé ezt a filmet. A Sonnenschein-Sors család három tagját (nagyapa-apa-fiú) játszotta el, három egymástól élesen elkülönülő karaktert olyan ragyogóan, hogy szinte hihetetlen, hogy ugyanazt a színészt látjuk mindhárom szerepben. Fiennes színjátszói tehetségével a legnagyobbak között van a helye.
Rengetegen teljesen odáig vannak ezért a filmért, meg Hopkins játékáért, én nem voltam elájulva egyiktől sem. Eléggé untam, csak nem akartam látatlanban törölni a gépemről. Az is hozzájárult, hogy motoros sebességi rekord hajhászásáröl van szó, amit ugyan máig sem tudtak megdönteni, és akkor mi van?! Több mint két órás a film, de semmit sem lehet megtudni Burt múltjáról, viszont annál több klisés figura és jelenet látható. Számomra nem volt emlékezetes filmélmény.
Magyar filmben még nem láttam/hallottam ilyen trágár jelenetekkel/beszólásokkal teli filmet. Manapság nem létezik már cenzúra, hogy betiltsák ezt a szemetet! Szégyen, gyalázat, ocsmányság. Ilyenre pazarolni a pénzt (olvasom, hogy 223 millió!). Akkor inkább Tarr Béla! Osvárt Andreáról (Hajnal Tímea szerepében) meg most hallottam először, szép, szép, de azért láttam szebb nőt is.
A Jensen nevű dán filmrendező munkáját, elsősorban Mads Mikkelsen miatt néztem meg. Gyomorforgatóan morbid, Mikkelsen figurája kimondottan taszító, nem mintha a másik, Bjarne szimpatikus lenne. Nem kaptam kedvet az Ádám almái c. Jensen-filmhez, pedig sokan írják róla, hogy jobb, mint ez. Kényszeredetten megnéztem, de ekkora baromságot már nagyon régen láttam. Minden szereplő elmebeteg, a valódi élethez az égvilágon nincs semmi köze. Azon csodálkozom, hogy M. M. elvállalta ezt a szerepet, egy csúnya, nagy fekete rossz pont érte, mivel eddig csak jó filmekben játszott. Igaz, hogy ebben is jól játszott, de ilyen agyament figurát alakítani!
Csodálom, hogy nem mutatják be a magyar mozikban ezt a remek spanyol krimit, mert a mostanában készített és általam látott filmek közül kiemelkedik. Fordulatos, csavaros történet, egy ízig-vérig mai femme fatale(?) (Laura/Bárbara Lennie kitűnő alakításában) végig izgalomban tartja a nézőt. Jó látni, hogy még előfordul egy-egy érdekfeszítő bűnügyi film a mostanában készített értéktelen csinálmányok között. A skandináv krimi dömping mellett valódi felüdülés volt ez a kiváló spanyol alkotás.
Lehet, hogy olvastam is a S.K. könyvet, az emlékezetemben a Hitler-analógia maradt meg. Egyébként a film meglehetősen TV-játék színvonalú, senki nem mondaná rá, hogy Cronenberg-film. Eléggé untam, de becsületesen végignéztem. Szerencsére nem dominál benne a fantasy-jelleg, csak a „megszokott” természetfeletti adottság, amelyek a korai King-regények mindegyikében előfordul. Itt egy baleset és öt éven keresztül tartó kóma után a főhős látja a jövőt és így meg tud akadályozni egy nukleáris világégést. Sok mozzanat visszaköszön az igazi ponyvák világából (halálig tartó szerelem, a gyerek felkapása, hogy ezzel mentse magát, és az ezt megörökítő fotó lejáratja a szenátusba, illetve az elnöki poszt... több»
A „Pushover” után egy olyan filmet akartam megnézni, amelyikben szintén játszik Fred MacMurray. Igaz, ez hét évvel később készült és jellegében teljesen más, de már gyerekkoromban is jól elszórakoztatott. A Walt Disney Stúdió filmjei közül kevés olyan van, amelyik igazán tetszik, de ez közéjük tartozik. Különösen örültem annak, hogy az utólag színezett verzióhoz jutottam hozzá. Sokakkal ellentétben én kedvelem az un. „colorized” változatokat. Kellemes családi film közhelyekkel telerakva, de vannak nagyon jól eltalált jelenetek is (a kosárlabda meccs második félideje, a Ford T-modell szárnyalása, vagy Brainard professzor röpgumis táncprodukciója). Természetes, hogy nem hiányozhat egy igazán „... több»
Az eredeti színdarabot (Balfácánt vacsorára) tűzte a műsorára az itteni színház (a kezdetek óta nem értem, hogy miért mindig lerágott csontokkal operálnak, ugyan ezt a filmet eddig még nem láttam, mert a címe már eleve visszariasztott) most, ezért vettem előre a megnézését. Danny deVito (mindössze 152 cm a magassága, egyáltalában lehet erre a magasság szót használni!?), akit ki nem állhatok francia megfelelője, Jacques Villeret (Mikó István, szintén nem kedvenc, magyar hangjával) a főhőse ennek a komédiának. Sokan életük legjobb filmjének tartják, minden percét végigröhögték, hát én nem! Miért gondolják, hogy egy mókás(?) kinézetű színész eleve biztos siker, függetlenül a darab minőségétől? ... több»
Elég régen leszoktam az ázsiai filmek nézéséről, de ezt annyira dicsérték, hogy próbát tettem vele. A legfőbb kifogásom, hogy túl hosszú, majdnem két és fél óra! Az, hogy vadul brutális, nem annyira zavar, bár újra nem nézném meg. A bosszúfilmek legjobbjai közé tartozik, de ez a filmkategória nem a kedvencem.
Már ez a harmadik olyan általam látott film, amelyik Adler-Olsen könyve alapján készült. Maga a film elég jó, csak az a bajom vele, hogy a főhős, Carl Mǿrck (Nikolaj Lie Kaas) egyre ellenszenvesebb, míg Assad egyre inkább szimpatikusabb. Egy őrült, mondhatni angyalarcú tömeggyilkos testvérpárok sokaságát rabolja el és öli meg. Csak mellékszereplő (hál’ Istennek!) a Rose-t játszó Johanne Louise Schmidt, de ilyen rusnyaságot filmen szerepeltetni bűntett a nézők ellen. Nem csoda, hogy az IMDb nem tett be róla képet.
Egyszerre lélektani dráma, szerelmi történet és film-noir ez a 1947-ben forgatott Warner Bros. produkció. Érdekes módon nem zavaró ez a műfaji egyveleg, mert hitelességét a nagyszerű Joan Crawford szerepjátszásának köszönheti. Így filmvászonra vinni egy összetett nőalakot csak a legnagyobbak képesek. Louise pszichózisának alapvető oka az, hogy szerelmét David (Van Heflin) visszautasítja, egyenesen kimondja, hogy „Néha az az érzésem, hogy megfojtasz. Mindenki szeretné, hogy szeressék, de azt nem, hogy agyonnyomják.” A szakítást Louise nem tudja elfogadni, terveket sző, hogyan tudná visszaszerezni imádottját. Dean Graham-nek is csak azért lesz a felesége, hogy a gazdagság csábító hatással lesz... több»
85 A napfény íze (1999)